(Nessie szemszöge)
A nevem Vanessa Diamonds. Eddig a napsütötte Miamiban éltem. Most készülök egy igen esős vidékre, Raleigh közelébe. Huszonnégy éves vagyok. Azt hiszem. És még mindig tizenhét évesnek nézek ki. Tíz évesen ébredtem fel egy árvaházban. Az árvaház előtti
Életemből csak a becenevemre emlékszem. Nessie. A vezetéknevem a gyönyörű fogaimről kaptam. Vanessa Diamonds. Ez vagyok én. A Miamiban is hófehér bőrű lány. A bőröm érintése forró. A szívem vadul pumpálja a vért. Szoktam vért inni. Körülbelül kéthetente. De soha nem emberekét. Mindig állatokét. De a normális ételt sem vetem meg. Csak nem emlékszem semmire!  Autóstoppal indultam Raleigh-be. Egy nagyon kedves hölgy épp oda tartott. Felajánlotta, hogy elvisz. A gondolataimba merültem, amikor hallottam egy csattanást és éreztem egy lökést hátulról. Azonnal észrevettem, hogy a sofőr vérzik. Elvettem a mobilját, majd tárcsáztam a 911-et. Fél órával később már a kórházban voltam. Vártam, hogy megvizsgáljanak. A mentőautóban már megállapították, hogy valószínűleg nincs komolyabb sérülésem. Ezt valahogy sejtettem. Azután megláttam. A bőre még az enyémnél is fehérebb. A szeme gyönyörű aranyszínben káprázott. A haja szőke. Teste izmos és akár egy topmodell. Beleszédültem a felismerésbe. Ez egy vámpír. Méghozzá Dr. Carlisle Cullen. Felálltam és elindultam felé. Rendben. Nyugi. Mély lélegzet.
-         Jó napot! A nevem Vanessa Diamonds. Volt egy közúti balesetem. Valószínűleg nem sérültem meg, de ragaszkodtak a kórházba szállításhoz. Szeretném, ha kivizsgálna. – valamit hülyén mondhattam, mert döbbenten nézett rám. – csak ha szeretné.
 
(Carlisle szemszöge)
Döbbenten álltam. Ez a lány egyszerűen idejön hozzám, és azt kéri, vizsgáljam meg.
-         Csak ha szeretné. – mondta.
-         Kérem, jöjjön velem. – nem kellett kétszer mondanom. Mellém szökkent, majd elindultunk. Miközben vizsgáltam, megszólalt.
-         Dr. Cullen.
-         Tessék. – gondolom, most megkérdezi, hogy bent kell-e maradnia
-         Tudom hogy maga micsoda.
-         Nem értem miről beszél. – az nem lehet, hogy tudjon rólunk.
-         Tudom hogy maga – itt halkított – vámpír.
-         Honnan? – de választ nem kaptam, mert hirtelen megszédült. Csak ekkor figyeltem rá igazán: a bőre forró és hófehér. Pont mint Nessie. De az lehetetlen. Nessie meghalt.
-         Jól vagy? - kérdeztem.
-         Igen. Csak emlékeztem.
-         Mire?
-         Nem tudom.
-         Nem értem.
-         Tíz évesen ébredtem fel egy Miami-i árvaházban. Hogy mi történt előtte azt nem tudom. Csak azt, hogy Nessie.nek becéztek.
-         De mit láttál?
-         Egy orvosi rendelőben vagyok, és várok valamire.
-          Végeztünk. Mehetsz. Ha rosszul vagy, gyere azonnal. Szia.