A hideg sz�l f�jt �s �n az �ton fekve v�rtam a hal�lt. F�ztam, de k�zben csod�lkoztam is, hogy mi�rt zavar a hideg, amikor olyan rettenetes f�jdalmaim voltak. A h� elkezdett esni pedig m�r �prilis v�ge volt. M�g jobban f�ztam. Nem tudom pontosan mennyi id� telt el, m�g ott fek�dtem, de a hal�l m�g mindig nem j�tt. Nem �rtettem, mi�rt k�sik olyan sok�ig… 
Ekkor valaki felemelt a f�ldr�l �s futva indult el velem. Kinyitottam a szemem �s k�r�ln�ztem. Dr. Cullen volt az. Eddig ut�ltam �t �s a csal�dj�t, mert mind szebbek voltak, mint �n m�g a f�rfiak is. Most viszont megkedveltem, ami�rt megpr�b�lja megmenteni az �letem. Egy perce mehett�nk �s m�r el is �rt�k a h�zukat. Hogy lehet ez, hiszen �k az erd�ben sz�lnek laknak, ami legal�bb t�z kilom�terre volt a h�zunkt�l.

Egy meleg j�l megvil�g�tott szob�ban tal�ltam magam. Carlisle vizsg�lgatott az orvosi m�szereivel, majd, az arca eltorzult. Tal�n nem tud megmenteni?  
- K�rem, ne hagyjon meghalni, k�rem! – suttogtam, mert a f�jdalomt�l alig b�rtam besz�lni. 
M�lyen a szemembe n�zett �s � is suttogva k�rdezett t�lem. 
- B�rmi �ron? 
B�lintottam, mert megsz�lalni m�r nem tudtam. Ap�m biztos fizet neki annyit, amennyit csak akar. Ekkor fel�m hajolt �s megharapott a nyakamn�l, a bok�imn�l �s a csukl�imba. Felsikoltott, mert azt hittem � is b�ntani akar, mint Royce �s a bar�tai. A f�jdalmam nem sz�nt meg, s�t feler�s�d�tt. K�ny�r�gtem Carlisle-nak, hogy �lj�n meg, megfogta a kezem �s minden sik�t�som ut�n azt hajtogatta, hogy bocs�nat. Amikor Esme �s Edward vissza�rt nekik is k�ny�r�gtem, hogy �ljenek meg.

Egy nap eltelt�vel mikor m�r nem sik�toztam �s a f�jdalom is al�bb hagyott Carlisle ism�t megsz�lalt. 
- Elkel neked magyar�znom valamit. A csal�dom �s �n v�mp�rok vagyunk, de nem az a fajta, aki emberi v�rrel t�pl�lkozik, hanem olyanok, akik �llati v�rrel t�pl�lkoznak, vagyis egyszer�en „veget�ri�nusok” vagyunk.  �s mivel megharaptalak te is v�mp�rr� fogsz v�ltozni. 
- Nem hiszek mag�nak, v�mp�rok nem l�teznek! – a hangom visszanyerte a hat�rozotts�g�t, de m�g mindig rekedt voltam.  
A f�jdalom ism�t vissz�bb h�z�dott. Edward �llt oda mell�nk �s megk�rte Carlisle-t, hogy besz�ljen vele a m�sik szob�ban. Hallottam a l�pteik halk nesz�t �s azt is meg tudtam k�l�nb�ztetni melyik�k Edward �s melyik�k Carlisle. 
- Ennek meg mi �rtelme volt, Carlisle? �ppen Rosalie Hale-t?  
Nem tetszett a hangs�ly, amivel a nevemet ejtette ki mintha valami baja lenne velem. 
- Nem hagyhattam meghalni – mondta Carlisle cs�ndesen. - Borzalmas… k�r lenne ez�rt a l�ny�rt! 
Edward ordib�lni kezdett �s Carlisle an�lk�l, hogy saj�t mag�t v�dje v�gig hallgatta Edwardot. 
- Olyan k�r lenne �rte! Nem hagyhattam meghalni – ism�telte Carlisle suttogva. 
- H�t persze, hogy nem – helyeselt Esme. 
Egyre jobban kezdtem hinni abban, hogy Carlisle �s a csal�dja v�mp�rok, de m�g mindig nem hittem nekik. 
- Minden percben egy csom� ember hal meg – eml�keztette �ket Edward. – �s nem gondolod, hogy Rosalie t�ls�gosan felt�n� jelens�g, akit sokan felismernek? King�k k�nytelenek lesznek mindenfel� keresni… nem mintha b�rki is gyanakodna arra a f�regre! –morogta.  
Ennek �r�ltem sz�val �k is tudj�k, hogy Royce a b�n�s!

A m�sodik napon a f�jdalom enyh�lni kezdett, el�sz�r az �jbegyeimb�l t�nt el majd a tenyeremb�l. 
- �s mihez kezd�nk vele? – k�rdezte Edward viszolyogva. 
Carlisle fels�hajtott. 
- Ezt term�szetesen neki kell eld�ntenie. Lehet, hogy a maga �tj�t akarja j�rni. 
Most m�r a nagyj�t elhittem annak amit Carlisle mondott. Megr�m�ltem. A tudat, hogy t�bb� nem t�rhetek vissza a csal�domhoz f�jdalmasabb volt, mint Carlisle m�rg�nek hat�sa.  
A harmadik napra a f�jdalom fokozatosan m�lt el. A kezeim �s a l�baim m�r nem f�jtak. A nap v�g�re a f�jdalom m�r csak a mellkasomban k�nzott. A sz�vem olyan vadul vert, hogy azt hittem elt�ri a bord�imat. A sz�vem m�g egy utols�t dobbant majd meg�llt. A f�jdalomnak nyoma sem maradt. Viszont a torkom �gy �gett mintha felgy�jtott�k volna.  
Carlisle �s Esme �jra elmagyar�zt�k nekem mi is lettem �s most m�r hittem nekik.

- Mikor akarsz vad�szni? –  meglepet�semre most nem Esme vagy Carlisle volt az, aki k�rdezett, hanem Edward. 
Az �r�m, hogy � is hozz�m sz�lt hamar elsz�llt mikor r�j�ttem, hogy nem �rtek a fegyverekhez. 
- Nem haszn�lunk fegyvert a vad�szathoz Rosalie – v�laszolt Edward a gondolatomra, de most �jra kicsit lekezel� volt a hangja. 
- Akkor hogyan �n sosem �rtettem az ilyesmihez…  
- Majd megmutatjuk neked, gyere! – b�tor�tott Esme. – Egy�bk�nt �szt�n�sen tudni fogod. 
Kirohantak az ajt�n �n pedig k�vettem �ket azt�n az erd� fel� vett�k az ir�nyt. Edward futott el�l m�g�tte Carlisle �s meglepet�semre �n voltam a harmadik m�g�ttem pedig nem sokkal lemaradva Esme futott. Az �j v�mp�r szememmel mindent tiszt�n l�ttam. A levelek erezet�t, az apr� bogarakat az avarban �s a fa k�rg�n l�v� hajsz�lnyi reped�seket is. �s a hall�som is t�k�letes volt hallottam a m�g�ttem rohan� Esme l�gz�s�t mely egyenletes volt pont, mint Edward� mellyen nem v�ltoztatott a fut�s. 
Ekkor megtorpantam a sz�l k�l�n�s illatot hozott fel�m. Emberi eml�keim k�zt nem tal�ltam ehhez foghat�t. B�r az eml�keim hom�lyosak voltak volt p�r olyan eml�k, amire tiszt�n eml�keztem, amire viszont nem akartam eml�kezni. Kelet fel� vettem az ir�nyt �s k�vettem a szagot. A v�llam felett h�trapillantottam �s arra lettem figyelmes, hogy most �n futok el�l. Nem telt sok id�be mire el�rtem a szag forr�s�t.

Szarvasok! 
R�vetettem magam egy szarvasbik�ra �s a nyaki art�ri�j�n�l elkezdtem sz�vni a v�rt. Finom volt, �s megsz�ntette a torkomban l�v� �g�st. Esme-nek igaza volt �szt�n�sen tudtam mit kell tennem. L�ttam, hogy �k is �gy tesznek, mint �n.  
Miut�n v�geztem a szarvasommal, sz�gyenkezve vettem �szre, hogy a ruh�mb�l m�r alig maradt valami. Elb�jtam egy fa m�g�, hogy ne vegyenek �szre. Bosszantott, hogy Edward m�g csak meg sem b�mult. A f�rfiak �ltal�ban mindig megb�mulnak.  
P�r perc m�lva Esme egy bl�zzal �s egy nadr�ggal t�rt vissza, amit odaadott nekem. 
- K�sz�n�m! – suttogtam. 
Felvettem a ruh�t. A szaga pont olyan volt, mint Esme-�.  
- J�l csin�ltam? – k�rdeztem b�r j�l tudtam, hogy igen, de az�rt j�, ha megdics�rik az embert. 
- �gyes volt�l! – dics�rt meg Carlisle �s Esme, Edward viszont meg sem sz�lalt. 
Az �g�s most ism�t visszat�rt a torkomba. De ezen t�l m�r tudni fogom mit tennem �s meg is teszem.