5. fejezet - Egy álom beteljesülése
A napok teltek-múltak, néha jött Rosalina, de inkább csak heverészett, mint dol- gozott.Arra a férfira akit a látomásomban láttam még mindig nem derült fény.Na- gyon izgatott, hogy kicsoda, de hiába koncentráltam rá nem sikerült megidézni mégegy képet.Most viszont az új családom érkezését várom.Hangokat hallottam az országút felől közeledni.Elindultam a ház elé, persze csak emberi tempóban, hiszen Rosalina még a ház körül tüsténkedett.
A napok teltek-múltak, néha jött Rosalina, de inkább csak heverészett, mint dol- gozott.Arra a férfira akit a látomásomban láttam még mindig nem derült fény.Na- gyon izgatott, hogy kicsoda, de hiába koncentráltam rá nem sikerült megidézni mégegy képet.Most viszont az új családom érkezését várom.Hangokat hallottam az országút felől közeledni.Elindultam a ház elé, persze csak emberi tempóban, hiszen Rosalina még a ház körül tüsténkedett. Sorra jöttek a szebnél szebb járgányok.Bella egy fekete Mercedes-el parkolt le. Őt Edward követte a Volvo-jával.Rosalie egy elegáns piros BMW-ben tűnt fel, mellette szorosan Emmett egy Hummer-rel.Alice és Jasper együtt utaztak egy sárga Porsche-ban.Carlise és Esmee egy elegáns Mercedes-szel érkezett meg. Ekkor megcsapta az orromat egy orrfacsaró bűz.Mint egy ázott kutya szaga.Két, eddig számomra ismeretlen személy szált ki egy fehér Cadilac Escalade-ből. Az egyik egy fiatal lány.Gyönyörű, de emberi vér folyik ereiben.Ugyanakkor nem olyan intenzív mint bármely más emberé.Ő bizonyára Renesmee, a félvér, Bella és Edward lánya.A másik egy fiú, kishíján férfi.Belőle áradt a kellemetlen szag.Ő ismerős volt a csatából, ami itt történt a réten.Ő az a vöröses vérfarkas. Még mielőtt kiszálltak hallottam a veszekedést, Bella és Renesmee között. -Anyu én szeretnék egy háziállatot! -Háziállatot? -Igen!-szált ki az autóból és letette a telefont.-Mondjuk egy kutya vagy hal? -Kutyából így is sok van errefele!-szólt közbe Rosalie. -Vigyázz Nessie mielőtt megmar a szőke kígyó!-nevetett a vérfarkas. -Akár egy kígyó is megfelel!-próbálkozott Renesmee. -Nem!A végén még a tányérodon kötne ki!-tartott ki véleménye mellett Bella. -Apu?-reménykedett. -Sajnálom kicsim, de anyukádnak van igaza. Vágott egy grimaszt és elviharzott mellettem.A farkas követte. -Szia Bridget!-üdvözölt Carlise.-Nagyon sajnálom az előbbit.Tudod éppen ab- ban a korszakában van... -Semmi baj, megértem!-szakítottam félbe. Visszamosolygott. -Szia szivem!-köszönt Esmee és gyorsan megölelt.-Üdvözöllek a családban! Viszonoztam ölelését.A többiek egymás után üdvözöltek.Úgy éreztem végre, hogy törődnek velem. Odabent azonnal Alice segítségét kértem. -Alice, a múlt héten látomásom volt.Egy fiú szerepelt benne, és én.Nagyon von- zott benne valami, valami leírhatatlan.Azóta csak rá tudok gondolni, de vala- hogy mégsem jelenik meg róla újabb kép.Tudnál esetleg segíteni? -Esetleg heszín kapcsolódott hozzá? -Nem.Csak sötétség. -És ember volt, vagy esetleg valami más lény? -Vámpír!Ez biztos! -Rendben.Esetleg le tudnád rajzolni? -Talán igen, megpróbálhatom. A kezembe nyomott egy papír meg egy ceruzát.Elkezdtem rajzolni, és valami mámor szerű öntött el miközben rajzoltam.Vágytam rá, szükségem volt rá.A ke- zem gyorsan járt a papíron, és pár perc múlva kész is lett a rajz.Pontosan ugyan- olyan volt, mint a látomásomban.Meg is lepődtem milyen jól tudok rajzolni.Alice türelmesen nézett. -Ez így jó lessz?-kérdeztem. -Igen, azthiszem.-helyeselt.-Most felmegyek a szobámba és megpróbálom elő- idézni.Szólok ha megtudtam valamit róla. -Nagyon szépen köszönöm.-hálálkodtam. -Ugyan, semmiség.-mosolygott. Eltelt néhány nap.Én úgy érzem beilleszkedtem a "családba", de mégis van bennem egy üres folt.Egy folt ami még nem teljes.Alice még nem tudott meg semmit.Neki is volt látomása róla, de ebből sem tudtunk meg semmit.Ő kicsit többet látott, mint én.Látta, hogy mosolyogva lépdell felém, de én nem tudom, mit akarhat? -Bridget!-hangzott a kiáltás Alice és Jasper szobája felől. -Igen!?Újabb látomás? -Igen, láttam őt.Ide jön, de nem tudom mit akarhat. -Mikor érkezik meg? -Két perc, vagy annyi se. -És a házhoz jön? -Igen. A másodpercek hosszú óráknak tűntek.Izgatott, hogy ki ő, és mit akar itt?Hal- lottam a lépteit.Gyors, mégis kiszámítható léptekkel közlekedett, de nem futott. Kopogtatás hallatszott.Carlise bólintott.Elindultam az ajtó felé.Egy kis műmo- solyt is erőltettem az arcomra.Kinyitottam az ajtót.És ott állt előttem Ő.Ő akit a látomásomban láttam, és hihetetlen, de még szebb volt mint a látomásomban. -Szia!Cullen lakás?-kezdte mámorító hangján. -Szi-szia-dadogtam.-Igen ez az. -Esetleg bemehetek?-hátra pillantottam.Carlise ismét bólintott. -Persze. Mint láttam meglepődött, hogy itt az egész család.Fintorgott, gondolom Jake miatt.Én már megszoktam a szagát. -Nos kezdeném.Tudom, hogy maguk is vámpírok, de nem a szokásos életfor- mában élnek.Én magam is az vagyok, de ezt nyílván önök is tudják.Én csatla- kozni szeretnék önökhöz, persze csak ha megengedik. -Fiam!-szólalt meg Carlise.-Mi mindenkit nagyon szívesen fogadunk, de tu- dod kezdünk sokan lenni... -Én szívesen elköltözök vele és betanítom!-csúszott ki a számon. -Hogy?-kérdezték egyszerre. -Mármint úgy értem, hogy ti sokan vagytok, és mivel én jöttem a legkésőbb, ta- lán nekem kéne elmennem vele, és betanítani. -Ne butáskodj!Mi szívesen fogadjuk őt, csak ha a Volturi közbelép féltékenység miatt, mi nem szeretnénk meghalni. -Persze, megértem.Majd ha jönnek elviszem a balhét.-rámosolyogtam a fiúra. -Még be sem mutatkoztam.Az én nevem Martin.És köszönöm neked, hogy ilyen sok mindent tennél meg értem.-a levegő csak úgy szikrázott közöttünk. -Ugyan.-megint mutattam egy vigyort. -És ha szabad kérdeznünk honnan jöttél hozzánk?-kérdezte Carlise. -New Yorkban változtattak át 1997-ben.Akkor voltam 20 éves.-a fenébe idősebb vagyok tőle!-Sokáig barangoltam, jártam Északon, Délen, de még Európában is. Gyűlöltem, és még mindig gyűlölöm azt aki lettem.Éppen ezért akartam valamin változtatni.Utam során találkoztam egy klánnal, a Denali-klánnal.Ők is olyan élet- módon élnek mint ti.Ők titeket javasoltak, és én reménykedtem, hogy ti befogad- tok. Azután, hogy megérkezett mindenki befogadta.Martin és én is azt hiszem kö- zelebb kerültünk egymáshoz.Szeretném, hogy az enyém legyen, de mindez csak idővel megy, az meg ugyebár van elég.Kaptam egy kocsit is, egy narancssárga Audi-t.Martinnak is lett egy új járgánya, mégpedig egy Mitsubishi-t.Mindenesetre, nem bántam meg, hogy kiléptem a Volturiból, és ezzel új fejezetet nyitot-tam az él- etemben.Most új felvonás következik életem színpadán, kíváncs vagyok, hogy mi fog történni!
|