(Rosalie szemsz�ge) 

Kili�na –  morogtam az orrom alatt. Mi�rt nem lehet engem b�k�n hagyni? Ezt a d�nt�st nem lehet csak �gy, k�nnyen, egyszer�en meghozni. Ha belemegyek az eg�szbe, akkor mi lesz? Meddig rep�t vissza az id�mben? �s hogy ker�l�k �n majd Olaszorsz�gba? M�g t�bb k�rd�s. Remek.

- Rosalie – sz�lt egy �rdes hang m�g�ttem.

�sszerezzentem. Ismertem a hang tulajdonos�t. T�l j�l ismertem.

- Rosie, sz�vem – sz�l�tott �jra. Nem feleltem. Nem, nekem ez nem fog menni. Hogy is k�pzelem �n ezt? Csak sim�n visszap�rgettetem az id�t Kili�n�val �s v�rom, hogy Aro egyszer csak majd r�m tal�ljon?! Badars�g az eg�sz. – Rosalie, kedvesem – sz�lt �jra. Most m�r v�laszolnom k�ne. Nem fog menni… nincs mit mondanom ennek az embernek. A hang tulajdonosa gyeng�den �tkarolta h�tulr�l a derekam.

- Valami baj van, �desem? – k�rdezte.

Igen, olt�ri nagy baj van. – akartam v�laszolni, de egy hang se j�tt ki. Hiszen �n most nem a v�mp�r Rosalie vagyok, nem… �n most az emberi �letem-�lem.

- J�l vagyok – ny�gtem ki v�g�l.

- Rendben – nyomott egy cs�kot arcomra, majd elengedte a derekam �s visszament a puccos t�rsas�gba. H�nyingerem volt. Undorodtam magamt�l, nem, nem is magamt�l, hanem att�l az embert�l, aki megkeser�tette az �letem 1933-ban. Egyszer m�r v�geztem vele, de ha kell, megteszem, m�g amennyiszer csak kell! � tette ezt velem, � pecs�telt meg a sorsom �r�kre, � �s a mocskos bar�tai. – Nyugalom Rosalie – nyugtattam magam gondolatban. A j�v�ben megfizettek mind az�rt, amit elk�vettek.

- Nyugalom – fogta meg a v�llam Kili�na.

- Mi�rt hozt�l ide? – k�rdeztem feld�ltan.

- � –  biccentett a fej�vel egykori v�leg�nyem fel� – t�bb�  egy ujjal se fog hozz�d �rni.

- Mi? –  k�rdeztem �sszezavarodva.

- Carlisle nem fog arra j�rni azon az �jszak�n, helyette m�s lesz ott – mosolygott kedvesen.

- Aro –  ny�gtem, �s �reztem, hogy a torkomba hatalmas gomb�c n�.  Kili�na megv�ltoztatja az �letem. De nem ak�rhogy.

- Igen, Aro tal�lna r�d akkor – b�lintott.

- Nem – mondtam hat�rozottan.

- Tess�k? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel.

- Nem, haza akarok menni. Nem akarom, hogy b�rmit is v�ltoztass az �letemen. �n Cullen vagyok �s �r�kre az is maradok, ezen nem v�ltoztathat senki. Nekem m�r �k a csal�dom! Nem fogom �ket eldobni. – mondtam hat�rozottan. Meghoztam a d�nt�sem. Cullen leszek, am�g �lek.

- Ostoba –  morogta m�rgesen Kili�na. 

�jra otthon voltam. M�g mindig a verand�n �lve, �s egy agg�d� szemp�rral tal�ltam szembe magam.

- V�gre –  s�hajtott fel Emmett. Nem v�laszoltam, nem n�ztem az arc�ra. A lelkem legm�ly�n �sszet�rt valami. Edwardnak t�nyleg igaza van, amikor azt mondja, hogy egy m�rges k�gy� vagyok. Megsebeztem Emmett-et. Ha nem is fizikailag, lelkileg mindenk�pp. � m�g nem tudja az igazs�got, de m�r csak percek k�rd�se �s �gyis megtudja. Nem ker�lhetek t�bb� a szeme el�. Majdnem cserbenhagytam. Ostoba liba vagyok.

- Gyere – ny�jtotta fel�m a karj�t.

- Nem akarok – mondtam.

- Rosalie, nem tudom, hogy mi a baj. De b�rmi is legyen, az egy�tt t�l lesz�nk rajta. - Em leguggolt el�m �s v�gig sim�tott arcomon – �n �r�kre melletted leszek, cic�m.

Hirtelen Emmett mellkas�ra hajtottam a fejem, � �sszekulcsolta a karjait h�tamon �s halkan, k�nnyek n�lk�l zokogni kezdtem.

P�r perc m�lva Jacob jelent meg Renesmee-el a kez�ben.

- Menj innen kutya – morgott r� szerelmem.

- H�,  �n csak sz�lni akartam, hogy besz�lni akarnak bent veletek – r�ntotta meg a v�ll�t �s visszas�t�lt a h�zba. Em eltolt mag�t�l, hogy a szemeimbe n�zzen.

- El kell mondanod mi zaklatott fel ennyire, agg�dunk �rted – �llt fel, �s ism�t a kez�t ny�jtotta fel�m, �n pedig elfogadtam azt, �s csendesen bes�t�ltunk a h�zba. K�v�ncsi tekintetekkel tal�ltam szembe magam.

- Rose – sz�lt Carlisle – El kell mondanod mi a bajod, l�tjuk, hogy nincs valami rendben.

Csal�dom a nappaliban �lt a kanap�n �s engem figyeltek. M�gis mit mondhatn�k? „Egy v�mp�r megkeresett a m�ltamb�l �s v�laszt�s el� �ll�tott? Vagy, hogy Aro mag�nak akar? Csak emberk�nt?” Edward hirtelen felhorkant. A franc vigye el a k�pess�g�t!

Nem tudtam mit mondani. Hi�ba pr�b�ltam �sszerakni magamban egy �rtelmes mondatot, nem siker�lt. Csak bamb�n t�togtam a csal�dom el�tt, mint egy partra vetett hal. Emmett b�tor�t�n megszor�totta a kezem.

- Rosalie, nem fogunk megenni – pr�b�lta feloldani a hangulatot Jazz �s  �reztem a nyugalom �des h�vogat� hull�mait magam k�r�l.

M�ly leveg�t vettem, pr�b�ltam megnyugodni �s minden er�m �sszeszedni. K�nytelen leszek elmondani a t�rt�nteket, b�rmi is lesz a k�vetkezm�nye. Kedvesemre n�ztem, majd lehunytam szemeim kif�jtam a leveg�t, �s belekezdtem.

- A t�rt�net hossz�, �s bonyolult lesz – le�ltem az egyik kanap�ra �s szerelmem r�gt�n k�vetett – k�rlek, ne sz�ljatok bele, a v�g�n majd elmondhatj�tok a v�lem�nyeteket.

Mindenki b�lintott, �n pedig belekezdtem a mes�be.

- Egy napon kisl�nykoromban sz�leim h�z�ban valami h�vogat�t vettem �szre a k�zeli erd�ben, v�gyakoztam az a valami ut�n, �gy elhat�roztam magam, �s elmentem a rejt�lyekkel teli fenyvesbe. Csendes nap volt, csak a sz�l susog�s�t hallottam, ahogy felkeveri az �szi levelek sz�n kavalk�dj�t. Amikor el�rtem azt a vonz�, csod�latos dolgot a sz�m t�tva maradt. Egy k� padon egy gy�ny�r� l�ny �lt. Kez�ben egy pap�rral, �gy l�ttam, mintha s�rt volna, de k�nnyek n�lk�l. Nem tudtam ki �, de �rdekesnek tal�ltam. Le�ltem mell�, � pedig mes�lni kezdett. R�gi, k�l�n�s mes�ket. �s azt mondta, hogy tal�lkozunk m�g – itt meg�lltam. Eddig k�nnyen ment, de a k�vetkez� r�sz m�r nem lesz ilyen egyszer�.

- Rosie, mondd el, k�rlek, neked is k�nnyebb lesz – b�ztatott Esme.

�jabb leveg�t vettem, �s folytattam.

- P�r  nappal ezel�tt rendk�v�li dolog t�rt�nt – hallottam, hogy a hangom megremeg – tal�lkoztam a soha meg nem sz�letend� l�nyommal – hajtottam le a fejem. Emmett m�g k�zelebb h�zott mag�hoz. Tudta, hogy egy gyermek minden �lmom, �s tudta, hogy ezt sohase kaphatom m�r meg.

- M�gis hogy? – hallottam Carlisle nyugodt hangj�t.

- Biztos valami tr�kk volt – morogta Jasper.

Mindenki �tleteket kezdett gy�rtani, �n pedig nem gy�ztem a fejemet kapkodni k�zt�k.

- M�g nem fejeztem be – mondtam a kellet�n�l kicsit hangosabban – itt m�g nincs v�ge!

- Folytasd – suttogta Em a f�lembe.

- Nem csak a gyerekem l�ttam. Magam is. Ember voltam, �s �jra terhes... – erre mindenki felszisszent – de nem csak �n voltam ott azon a helyen, hanem az a gy�ny�r� l�ny is, akit kisl�nyk�nt l�ttam. Kili�na, ez volt a neve. Kili�na v�mp�r volt. � k�pes megv�ltoztatni a m�ltat, �s a fant�zi�ja �ltal elk�pzelt helyre r�p�teni b�rkit. Engem is egy k�pzelg�s�be k�ld�tt mag�val egy�tt. Elmondta, hogy ki �, �s mit akar t�lem – fels�hajtottam. Nem tudom folytatni, nem fogok a saj�t vesztembe rohanni.

- �s mit akart t�led? – k�rdezte Bella. �n pedig feln�ztem Em szemeibe, ahol meg�rt�s csillogott. A tekintetem visszat�ncolt Bella arc�ra.

- Aro k�ldte, hogy felaj�nljon nekem egy lehet�s�get.

- De biztos volt egy csavar benne – mondta Alice.

B�lintottam. – Igen. Kili�na, vagyis Aro felaj�nlotta, hogy visszavisz a m�ltba, oda ahol m�g ember voltam. Arra a bizonyos fekete �jszak�ra az �letembe. Csak egy dolgot v�ltoztatn�nak meg benne. Nem Carlisle – n�ztem nevel� ap�mra- tal�lna meg, hanem Aro. � mentene meg, cser�be pedig egy olyan gyermekkel kellene megaj�nd�koznom, mint Nessie – csuklott el a v�g�n a hangom.

Minden arcra d�bbenet telepedett. Senki nem mondott semmit, csak n�zett maga el�. Igen, tudhattam volna, hogy nem kellett volna elmondanom. Mindenkinek jobb lett volna.

- Ne gondolj butas�gokat – fintorgott Edward.

- Igazam van – r�ztam meg a fejem, fel akartam �llni, elmenek�lni innen j� messzire, de egy hideg kar visszar�ntott.

- Nem engedlek el – mondta ragyog� szemekkel Emmett.

- De…  - kezdtem volna bele, de kez�t a sz�mra tette.

- Cullen maradt�l, nem �ket v�lasztottad, hanem minket. Feladtad az �lmod, a v�gyad �rt�nk – suttogta kedvesem.

- Ez nem r�d vall – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Jazz.

- K�szi, �csi – ejtettem egy halv�ny mosolyt.

Sz�val nem haragszanak? Nem ut�lnak? Kiab�lniuk kellene velem, kitagadniuk.

- Azt szeretn�d? – k�rdezte elgondolkodva Edward.

- Nem, persze hogy nem! – tiltakoztam hevesen.

- Hallod a gondolatait? – k�rdezte Carlisle.

- Igen, ami�ta bel�pett a h�zba. Krist�ly tiszt�n hallom �t – v�laszolt Ed.

Emmett-hez b�jtam, amennyire csak lehets�ges volt. �rezni akartam �des illat�t. Sz�momra b�rsonyos b�r�t, �s tudni, hogy ez a val�s�g, hogy itt van mellettem a csal�dom.

- A Volturi nem fogja ilyen k�nnyen feladni – morogta az orra alatt Jazz.

- Nem sz�m�t, b�rmi t�rt�nj�k harcolni fogunk – mosolygott Em –  egyszer m�r siker�lt �ket meggy�zn�nk valamir�l, m�rt ne siker�lne t�bbsz�r? – k�rdezte.

- Nessie m�s volt Emmett – tiltakozott Carlisle.

- Nem sz�m�t, megv�dj�k a csal�dot – mondta Bella.

- Egy kis buny�  senkinek se �rthat, igaz csajszi? – kacsintott szerelmem Bells-re, mire � csak megforgatta a szemeit.

Minden az akaratomon m�lott, a d�nt�semen. A k�rd�seimre adott v�laszaimon. Rajtam. �n d�nt�ttem. �s a d�nt�sem �ltal meghoztunk egy k�vetkez� d�nt�st.

- Harcolni fogunk – mondta mindenki elsz�ntan, majd Emmett az arcomhoz hajolt �s egy vad, szenved�lyes cs�kban r�szes�tett.

Most m�r tudom, a k�zdelem az �let�nk�rt m�g csak most kezd�dik… 

V�ge