Felébredtem, de Seth nem volt mellettem. Megijedtem, de aztán megláttam, hogy az ablak mellett áll és kifelé bámul. Halkan mellé osontam, és átöleltem.
- Jól vagy? - kérdeztem. Bólintott.
- Biztos? Olyan.... szomorúnak tűnsz - kérdeztem, félve a választól.
- Igen - mondta rekedten. Megköszörülte a torkát.
- Mi van, ha ez egy jel volt? Mi van, ha nekünk nem kéne együtt lennünk? Amikor megláttam az elgyötört arcodat... szenvedtél, mert megsérültem. Ha gyenge vagyok... és történik valami nem akarom, hogy te belepusztulj... - mondta. Komolyan azon aggódik, hogyha valami baja lesz azzal engem bánt?
- Csss! Nem mondj ilyeneket - csitítottam.
- Nem lesz semmi baj, oké? És nem vagy gyenge. Nem akarom, hogy ezen összevesszünk - szögeztem le.
- Én sem
- Na látod. Gyere, érzem, hogy Esme kitett magáért és egy csomó elpusztítani való kaja vár ránk - mondtam és elmosolyodtam. Ő halványan visszamosolygott, mire megnyugodtam. Túl vagyunk a nehezén.
- Akkor ne is várassuk meg! - mondta és lesétáltunk a konyhába. Ahogy éreztem, tele volt finomabbnál - finomabb ételekkel.
- Köszönjük Esme - mondtam hálásan, és nekiálltunk elpusztítani a sok kaját. Hirtelen lelkifurdalásom támadt.
- Renesmeenek mennyit hagyjunk? - kérdeztem.
- Nem kell, ő már evett - válaszolta, mire megnyugodtam. Seth rám mosolygott, mire még jobban átfutott rajtam a megkönnyebbülés.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is - válaszolta. Nem bírtam tovább. Odamentem hozzá, és megcsókoltam.
- Köszönöm, hogy életben maradtál - mondtam neki és csókot leheltem az arca minden egyes pontjára.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rám - mondta, és a keze közé vette az arcomat. Megcsókolt, de nem úgy, mint általában. Ez volt életem legédesebb csókja, szeretettel, hálával teli.
- Együnk szerelmem, aztán vehetnénk egy frissítő zuhanyt. Aztán meg kéne látogatnom Leah-t. Olyan régen láttam - mondta nekem. Leültem, és csöndben fogyasztottam a reggelit. Megint bűntudatom támadt. Miattam egy csomó ideje nem látta a testvérét. Seth, mintha csak kitalálta volna a gondolataim megszólalt:
- Amúgy se láttam volna, ha nem történik mindez, mert elutazott... - mondta. Tátott szájjal meredtem rá.
- Megérzés - mondta vigyorogva és befejezte az evést. Jól esően megveregette a hasát.
- Na megyünk zuhanyozni? - kérdezte vigyorogva, és megfogta a kezem. Hála az égnek visszatért az én Seth-em.
- Ööö, én inkább később zuhanyozom - motyogtam, és elpirultam. Seth hátrasimított egy hajszálat.
- Ugyan már! Ne most legyél szégyenlős! - mondta nekem mosolyogva.
- De én... még sosem... na érted - mondtam és lesütöttem a szemem.
- Én sem, csak gondoltam - mondta és megköszörülte a torkát. Szóval ő is zavarban van... a kanos Seth is... Halottam, ahogy felröhög Emmett és Edward az emeleten.
- Oké, te menj a dolgodra én is megyek - mondtam dühösen. Seth kuncogott, majd elment a zuhanyzó irányába egy gyors csók után. Örültem, hogy ezzel véget vethetünk ennek a témának. Felfutottam a szobába, ahol a fiúk voltak.
- Te!!! - kiáltottam, és hozzávágtam egy újságot Edwardhoz, amit most szereztem egy kis szekrényről. Emmett egyre hangosabban kacagott. Felvettem az újságot és most Emmett volt a soros. Felcsillant a szeme.
- Harcolni akarsz? - kérdezte, és kiugrott az ablakon. Utána ugrottam és átváltoztam közben.
- Ez érdekesnek ígérkezik - mondta Jasper. Az egyik ablaknál megpillantottam Seth-et, és az erdőben Jacobot farkas alakban.
~ Ha végeztél, gyere járőrözni ~ gondolta.
~ Uhh, bocsi teljesen elfelejtettem csak annyi minden volt hogy... ~
~ Chss, tudom ~ folytotta belém a "szót"
- Na mi van nem jössz cica... vagy inkább kutya? - kérdezte Emmett vigyorogva, mire én és Jake egyszerre mordultunk fel. Elrugaszkodtam a talajtól, és elkezdődött a ... játékos párharc.