Emlékezés
/ Rosalie szemszöge / Az ablakon bámultam ki. Néztem, ahogy Emmett és Jasper megint egymást veri az udvaron. Férjem neki vágta Jazzt egy hatalmas fának, ami hatalmas robajjal ki is dőlt. Esme és Carlise vadászik Edwardal és Bellával, Nessie pedig azzal a kutyával van. A szobánk ajtaja hirtelen kivágódott és Alice sietett hozzám.
/ Rosalie szemszöge / Az ablakon bámultam ki. Néztem, ahogy Emmett és Jasper megint egymást veri az udvaron. Férjem neki vágta Jazzt egy hatalmas fának, ami hatalmas robajjal ki is dőlt. Esme és Carlise vadászik Edwardal és Bellával, Nessie pedig azzal a kutyával van. A szobánk ajtaja hirtelen kivágódott és Alice sietett hozzám. Szia Rose! – köszönt szokott vidámságával. – Jössz vásárolni? Most kihagyom. - Válaszoltam, majd ledobtam magam az ágyra. Naa, ha te ezt mondod, akkor baj van. – felmászott mellém, lefeküdt és koboldszerű arcát, megtámasztotta kezével. – Mesélj. Semmi csak… Ma van a halálom napja. – lehunytam a szemem. Óóó… - Alice csendben maradt és percekig feküdtünk egymás mellett. Hálás voltam a csendért. Ma haltam meg. Olyan fura ezt így mondani, gondolni. Alice felállt és kiment. Biztos mindenkinek szól, hogy jöjjön vigasztalni. Kedves tőle. Nem is tévedtem. Nem sokkal utána kedvesem jött be a szobánkba. Rosie… - szólt és rám vetette magát. Apró csókokkal halmozott el. Ezt most ne. – mondtam és gyengéden lelöktem magamról. Hát jó… - legurult rólam és mellém feküdt. Kezével szőke fürtjeimet csavargatta. Akarod, hogy elmenjünk megnézni a sírodat? – kérdezte nagy sokára. Az jó lenne. Egy egyszerű farmer, piros póló volt rajtam, fekete magas sarkúval. Megnéztem magam a tükörben és megfésültem a hajam. Gyönyörű vagy. - morogta a nyakamba szerelmem. Megfordultam és hosszan megcsókoltam. Majd kézen fogtam és lementünk a lépcsőn. Alice és Jasper a nappaliban ültek és tévét néztek. Húgom rám nézett. Tekintete tele volt sajnálattal. Pillantását magamon éreztem, míg kiértünk a garázsba. Ott beszálltunk Em dzsipjébe. Az út hosszú volt és csendes. A temető előtt leparkoltunk és bementünk. A kerítésnél Emmett megállt, leszakított egy vörös rózsát és a kezembe adta. Nem kellett sokáig keresgélnünk, míg megtaláltuk a sírhelyemet. A nevem elegánsan volt bele vésve. A sír márványból volt, virág egy szál se, körülötte mindenféle gaz. Felsóhajtottam. Lassan leraktam a sima kőre a rózsát. A fehér közül gyönyörűen kivöröslött. Ha tudtam volna, sírtam volna. De nem tudtam. Szerelmem átkarolt és kivezetett a temetőből.
|