1. fejezet - Könyv
Regina a nevem és 15 éves vagyok. Egy este a barátnőimmel moziba mentünk. Valami olyan filmet néztünk meg, amiben arról volt szó, hogy egy ember hitt az újjászületésben és kapott egy másik esélyt, és az előző életére is emlékezett. Viszont ez megkeserítette az életét. Amikor kimentünk a moziból rögtön arról kezdtünk beszélni, hogy ki hisz az újjászületésben.
Regina a nevem és 15 éves vagyok.
Egy este a barátnőimmel moziba mentünk. Valami olyan filmet néztünk meg, amiben arról volt szó, hogy egy ember hitt az újjászületésben és kapott egy másik esélyt, és az előző életére is emlékezett. Viszont ez megkeserítette az életét.
Amikor kimentünk a moziból rögtön arról kezdtünk beszélni, hogy ki hisz az újjászületésben.
- Én egy kicsit. – mondta Noémi.
- Én is. – mondta Noémi után Fanny.
- Én nem. – jelentette ki Lili.
- És ti?- kérdezte tőlünk.
- Én nem tudom. – mondta gyorsan Emese.
- Én- Viki kicsit elgondolkozott- lehet, hogy van ilyen jelenség, de, ha van is akkor nagyon ritkán.
- Én hiszek és remélem, hogy egyszer Én is újjászületek. – mondtam.
Amint ezt megbeszéltük jött egy újabb kérdés:
- Hova menjünk?- kérdezte Lili.
- Menjünk Libribe. – mondta Emese, és mi tudtuk, hogy olvasni fogunk.
Így hát elindult a mi kis hat fős csapatunk a Libribe. Az üzlet kirakatában egy csomó új könyv volt kirakva. Bementünk és ketté, osztódtunk. Volt egy ”Emese” csoport és egy ”Viki” csoport. A ”Viki” csoportba beletartozott: Noémi, Fanny, Lili. Az ”Emese” csoportba beletartozott: Emese és Én.
Lilik a Hanna Montana és barátai könyvekhez mentek. Míg Emese és Én a misztikus sorozatokhoz és a misztikus lényekről szóló könyvekhez mentünk. Középúton összefutottunk Szandival és Roboz Nikivel.
- Hello!- köszönt Szandi.
- Hali!- köszönt Niki is.
- Sziasztok!- mondtuk egyszerre Emesével, összenéztünk és elnevettük magunkat.
Megbeszéltük, hogy mit csinálnak és, hogy látták-e már azt a filmet, amit mi az elöbb néztünk meg. Majd elbúcsúztunk és folytattuk az utunkat a könyvek felé.
- Te mit fogsz olvasni?- kérdeztem és elindultam a misztikus lényekről szóló könyvsorhoz.
- Van ez a boszis könyv- mutatott a sorozat első kötetére- ennek az első kötetét és leht, hogy a második kötetét elolvasom.
- Hajrá. – mondtam és elkezdtem olvasni a könyvborítókat.
Szellemek, vérfarkasok, alakváltók, … vámpírok.
Megvan. A vámpíroktól fogok olvasni. A vérfarkasokat és az alakváltókat mr kiolvastam. A szellemek nem érdekelnek, mert azok nem is mítikus lények.
- Na? Mit olvasol?
- Vámpírok.
- Hogy lehet egy nem létező lényről információkat leírni?
- Nem tudom, de ez a könyv sorozat jó. – mutattam a többi könyvre.
- Hát, akkor jó olvasást.
- Neked is.
Letettem a könyvet és elkezdtem olvasni.
„ A vámpíroknak fehér bőrük van és jéghideg, mint a márvány… Halhatatlanok és a megölésük sem egyszerű. A vámpírok megölése:
- Fel kell darabolni, majd
- Elégetni őket.
Az utánuk maradt hamu elég érdekes szagú… A vámpírok emberi vét fogyasztanak.”
- Na? Mi érdekeset tudtál meg a vámpírokról?- kérdezte Emese, és a vámpír szót kihangsúlyozta.
- Azt, hogy milyen a bőrük, hogyan kell őket megölni és azt, hogy vért, méghozzá emberi vért fogyasztanak.
Emese bólintott egyet.
Ránéztem az órámra, fél kilenc.
- Nem kéne mennünk?
- De. Keressük meg a többieket.
Elindultunk megkeresni őket. Egy kevés keresgélés után meg is találtuk.
- Menjük. – mondtam és felkeltek az olvasásból.
- Ti mit olvastatok?- kérdezte Viki és a többiek is ránk néztek.
- Én egy boszis könyvet olvastam.
- Én pedig egy vámpírokról szóló könyvet olvastam.
Megbeszéltük, hogy ki mit olvasott.
Aztán elindultunk haza.
|