(Nessie szemszöge)

Tudtam, hogy semmi bajom sincs. Megkerestem az albérletem, majd miután lepakoltam, elmentem vadászni. A kórház sokkolt. Honnan tudtam, hogy ő kicsoda? És miért éreztem, hogy megbízhatok benne? Miért éreztem, hogy már évek óta ismerem? És miért tudtam hogy vámpír?  És miért teljesen más, mint a többi vámpír? Neki aranyszín szeme van. Miami-ban az összes vámpírnak vérvörös írisze van. Hogyan bírja ki a kórházban ahol annyi sérült ember van ? Azután beugrott. Hé nézz csak rá magadra Nessie! Te mivel táplálkozol? Állatvérrel. Lehet, hogy ő is ezt teszi. Egyszer valaki említette a Culleneket. Azt mondta, pont olyan vagyok, mint ők. Lehet hogy az életmódra célzott? Ám ekkor megéreztem egy grizzly illatát. Mindig is szerettem a grizzlyvért. Van valami zamata. Azonnal elindultam a zsákmányom felé, minden mást kizárva a fejemből. Már majdnem a közelébe értem, amikor valaki félrelökött.  Hangosan felmorogtam, mire az visszafordult és ő is vicsorgott. Észre sem vettem, hogy mindketten támadó pózba ereszkedtünk, csak akkor, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Emmett! Nyugodj meg.- A hang egyszerre volt nyugodt és parancsoló. Tehát ő a klán vezetője.
- Kicsi lány, neked túl nagy ez a maci. â013pimaszkodott az, aki az előbb ellökött a zsákmányomtól
- Fellöktél!
- Te meg szemet vetettél a zsákmányomra! Legközelebb gondold el, hogy foglalt-e a terület.
- Mivel a legtöbb vámpír embervért iszik, nem gondoltam, hogy itt vegetáriánus vámpírokkal találkozom.
- Végülis csak Carlisle dolgozószobájában vallottad be, hogy tudod, vámpírok vagyunk.
- Oké, tök furcsa volt a vele való találkozás, de abból honnan tudjam, hogy vega?
- Szerinted hogyan képes emberek közelébe menni? Mellesleg, az enyém a grizzly.
- Emmett  Cullen! Lehetnél udvariasabb! â013 A nő hangja határozottan csengett. Felé fordultam. Azután nem tudom mi történt. Az erdő eltűnt helyette egy nappaliban találtam magam. A lépcsőről a nő lépkedett lefelé.
- Emmett Cullen! Ez mi? â013 mutatott egy igencsak szakadt állapotban lévő ruhára.
- Ruha, gondolom.
- Miért van elszakadva?
- Csak játszottunk egy kicsit Rosalie-val.
- Mit?- kérdezett bele egy kislány.
- Semmit, Renesmee.
Ekkor megéreztem, hogy valaki fel akar kelteni.
- Jól vagy?- kérdezte a doktor.
- Igen. Végre tudom!
- Mit?
De nem válaszoltam a kérdésre, mert elrohantam haza.

(Esme szemszöge)

- Ez a csaj nem normális. â013 mondta Emmett.
- Emmett! Hogy mondhatsz ilyet? - korholtam le.
- Jaj anya! â013 a gyermekeim mindig tudják, hogyha csak anyának hívnak, egyből megenyhülök. Nem mintha egyébként nem tekintenének az anyjuknak. Mindegyik gyermekem számára én jelentem az anyát, akihez bármikor fordulhatnak segítségért. Ezt már számtalanszor kifejtették.
- Carlisle, nem vele találkoztál délután?
- De, neki volt autóbalesete. De nincs semmi baja.
- Akkor miért ájult el?
- Nem tudom. Lehet, hogy stresszel.
- Engem inkább az érdekel, miért akarta levadászni a grizzlymet.
- Félvér. Minden jel erre mutat.- jelentette ki férjem.
- Ez biztos?
- Szerinted egy ember elindul éjszaka vadászni, minden fegyver nélkül?
- Nem. De hát Nessie meghalt. Edward hallotta a Volturik gondolataiban. â013Nehezemre esik visszagondolni azokra az időkre. Miután leszámoltunk a Volturival Edward és Bella nagyon rosszul érezték magukat. Nem érezték értelmét az életnek. Szörnyű volt látni, hogy úgy viselkednek, akár a gépek. Az alapvető dolgokat elvégzik, de nem élnek. Végül úgy döntöttek, elmennek. Ekkor észrevettem, hogy sírok. Nem könnyeztem, de sírtam. Nem vagyok képes könnyezni.
- Nyugodj meg, drágám. Nekünk is nehéz.
- Megkeresem azt a lányt. â013 határoztam el. Nem volt nehéz, az illata intenzíven megmaradt az erdőben. Csak követnem kellett. A városban lelassítottam, de így is hamar megtaláltam a keresett helyet. Egy aprócska ház. Csengettem.

(Nessie szemszöge)

- Megyek már! â013 kiabáltam. Amikor kinyitottam a nőt láttam magam előtt. Azután a szoba eltűnt a szemem elől. Ott voltam, ahol az előbb. A nő pedig ott állt velem szemben.
- Mit szeretnél ma csinálni, kicsim?
- Elkészítjük a házunk makettjét?
- Nem is tudomâ026
- Légyszi nagyi!
- Na jó, meggyőztél.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ugrott fel a kislány a nyakába. És ekkor megpillantottam magam. Mármint nem ahogy most nézek ki, hanem ahogy öt évesen néztem ki. végre megértettem. Az emlékeimet láttam.
Ismét a szobában voltam, de a földön feküdtem.
- Jól vagy? â013 kérdezte aggódva a nő.
- Igen azt hiszem. Kedvesâ026
- Esme.
- De azért hívtam Carlisle-t.
- Nem lett volna szükséges.
- De elájultál.
- Mondd Esme, lehet, hogy hülye kérdés, de volt unokád?
- Igen volt, de meghalt. â013 Na, ez beleillik az életembe. Mindenki halottnak hisz? El tudom képzelni.
- Volt valami különleges képessége?
- Igen, meg tudta mutatni másoknak a gondolatait. De miért kérdezed?
- Ezért. â013 Mutattam meg neki az emléket.
- Lehetséges?
- Amint látod, igen.
- Jaj Nessie! â013 Ölelt át.

(Esme szemszöge)

Ez annyira hihetetlen. Nessie él. És semmi baja. Most pedig itt ül velem szemben és beszélgetünk.
- Esme, mesélsz a családunkról? â013kérdezte
- Hát persze. Mit?
- Mindent. Nem emlékszem semmire.
Majd fogsz emlékezni. â013 cirógattam meg az arcát.
Carlisle kopogott. Egy szempillantás alatt ott voltam a bejárati ajtónál és férjem nyakába ugrottam.
- Édesem! Ezt nem fogod elhinni.
- Mit is?
- Majd megtudod.
- Hello, Carlisle! â013 köszönt Nessie.
- Nem fogod elhinni, hogy ő ki.
- Ki ő?
- Renesmee.

(Carlisle szemszöge)

Vámpír létemre le kellett ülnöm. Renesmee él? Ez hogyan lehetséges? Egyszer csak az arcomhoz érintette forró kezét. Láttam, ahogy Esme sétál le a lépcsőn egy kissé dühösen, mert Emmett és Rosalie a mi szobánkat használták, és ott hagyták a széttépett ruhadarabokat.
Majd Nessie ráveszi Esmét, hogy készítsék el a házunk makettjét. Hát igen. Már akkor tudta, hogyan lehet meglágyítani feleségem szívét.
Majd megpróbálom rávanni Nessie-t, hogy egyen normális emberi táplálékot, minek következtében az egész arcomat étel borította. Innen nézve elég komikus látványt nyújtottam.
- Mit láttál, Nessie? â013kérdezte feleségem.
Várjunk csak! Ezt az utolsó emléket most láttad?
- Igen.
- Elég komikus látványt nyújtok.
- Nessie! Haza kéne jönnöd velünk. â013 szerelmem határtalan szeretettel fordult felé. Ez ő.
- Szerintem is. Pakolj össze, és mehetünk.
- Még ki sem pakoltam. De akkor ki sem fogok.