1. fejezet
Bevezető: A történet az Újhold című rész folytatása.Sok új fordulattal szinesítve a történetemet.Ez esetben NEM maradok hű az eredeti történethez,szabadjára engedem a kreatív fantáziámat.Nagyobb szerepet kap majd Emmett,és Jasper is.
[Bella szemszöge] Alice és Jasper szobájában ültem,és hallgattam,a legjobb barátnőm fecsegését,miközben a többiek odalent ültek a nappaliban,és a szokásos elfoglaltságaikat űzték.Alice itt volt velem a szobában,és izgatottan mesélt legutóbbi bevásárló túrájukról,amit Rosalie tervezett.Én ezen a túrán nem vettem részt.Edward sikeresen "megszöktetett" Alice fogságából.Apropó,Edward.Már lassan másfél napja nem láttam.Egyszerűen nem találom seholsem.Mikor rákérdezek a többieknél,mindig csak nevetnek,de az igazságot sosem mondják el.Mindig csak terelik a témát. -Bella!El sem hiszem!Nagyszerű hétvégénk lesz,majd meglátod!-örvendezett Alice. Igen,a hétvégét itt töltöm.Charlie egy fontos "bevetésre" készül,ezért el kell utaznia.Alice-Edward javaslatára-meggyőzte Charliet,hogy engedjen el a Cullen házba a távolléte alatt,majd ők vigyáznak rám.Charlie persze képtelen nemet mondani Alicenek,így hát egy szóra elengedett. -Bella!Bella,figyelsz rám egyáltalán?-kocogtatta meg finoman a vállaimat a barátnőm. -Bocsáss meg Alice,kicsit elgondolkodtam.Edward hol van már ilyen sokáig?-kérdeztem,kicsit félénken. -Hát nem csodálatos ez a szerelem?-huppant le mellém,mosolyogva,az ágyra-Nyugodj meg,ezt mindenki átéli,legalább egyszer.Majd hazajön. -Remélem-motyogtam zavartan. -Na,mit szólnál,ha lemennénk,és megbeszélnénk a hétvégi programot?Rose úgy is bosszút akar állni Emmetten,amiért a múltkor meglógott a vásárlásból-kacagott,és az ajtó felé lépkedett -Szegény Emmett!-nevettem. Rosalie nemhiszem,hogy kegyelmezni fog neki.Bár,néha én is alig bírom ki ezeket a shopping túrákat,nem még Emmett... -Héé,a két elveszett bárány!Titeket is látni?-vigyorgott Emmett,mikor leértünk a nappaliba. -Bella,nem vagy már éhes?Egész délután fent voltatok a szobában,biztos megéheztél.Csinálok neked valami ehetőt-állt fel Esme a kanapéról,ahol egy magazint nézegetett. -Köszönöm,Esme.Ez igazán kedves tőled-mosolyogtam hálásan. -Na és mit csináltatok egész délután?-kérdezte kíváncsian Jasper. -Ó,csak beszámoltam neki a bevásárló körutunkról-vágta rá Alice -Igen,pontosan-mosolyogtam,remélve,hogy nem hozza fel megint a témát,ugyanis nem nagyon szeretek velük vásárolgatni járni.Alice néha túlzásba viszi.De ennek ellenére,nagyon szeretem őket. -Jó hogy mondjátok.Elkéne menni vásárolni Bellának...holnap ráértek?-kérdezte barátságosan Rose -Sok szerencsét,Bella!-hahotázott Emmett,mire Rosalie morcosan felhorkant. -Nyugalom Rosie!-szólalt fel nyugodt hangon Jasper-Épp most beszélgettünk erről a témáról.Emmett az előbb mondta,hogy nagyon szivesen elkisérne titeket.-nevetett Jasper is. Erre mindannyian nevetni kezdtünk,kivéve Emmettet,aki próbált jópofán állni a dolgokhoz,ám mégsem ment neki.Eléggé fancsali képet vágott.Azonban,most eszembe jutott Edward.Hol lehet már?Olyan régen láttam.És mi van,ha esetleg történt vele valami?Bár arról Alice tudna,és akkor biztos hogy nem lennének ilyen nyugodtak.De akkor is!Nagyon hiányzik. -Bella,minden rendben?-vonta fel fél szemöldökét Jasper. -Persze,csak hiányzik Edward-motyogtam szégyenlősen -Nyugodj meg kincsem,nemsokára hazajön.Most valami fontosat kell elintéznie.Majd elmondja neked is,ha hazajön.Viszont,kész az ennivalód,gyere,és edd meg!-lépdelt mellém Esme,aki anyám helyett,anyám volt.Finoman elkezdett a konyha irányába tolni,míg nem leültetett egy tál gombás ravioli elé. Köszönöm Esme,ez istenien néz ki!-néztem rá hálásan,és bekaptam egy kis falatot a tányéromról. Tényleg nagyon finom volt,és én magam is csak most jöttem rá igazán,hogy mennyire éhes vagyok.Mikor megettem,elköszöntem a többiektől,és felmentem lezuhanyozni.Ahogyan beálltam a zuhany alá,egyből kikapcsolt az agyam vészjósló része.A forró víz jót tett nekem.Eper illatú samponom,bejárta az egész fürdőszoba területét.A víz lassan folyt le a hátamon,és én élveztem ezt.Végre kikapcsolhattam kellőképpen.Mindez csupán húsz percig tarthatott.Akkor aztán elzártam a vizet,felvettem az Alice által kikészített hálóinget,és visszabattyogtam Edward szobájába.Itt semmi sem változott,egy jóideje.Csupán annyi,hogy a kis fekete bőrkanapét felváltotta egy hatalmas mahagóni szinű ágy,amin homokszinű ágyneműk díszelegtek.Ahogyan bebújtam az ágyba,egyből elnyomott az álom. Valami gyönyörű helyről álmodtam.Csak Edward,és én voltunk,egy rét közepén.És ahogy láttam,már vámpír voltam,én is.Az égen a Nap csodálatosan ragyogott,és ennek következtében,Edward még a megszokottnál is tökéletesebb volt.Bőre minden négyzetcentimétere csillogott a napsütéstől.Egymás szemébe néztünk,hosszasan.Aztán,nevettünk.Gondtalanok voltunk.Ám ekkor,még az ég is beborult,és hat kapucnis alak lépett ki a fák közül.Egyre közelebb jöttek,mígnem mellénk értek,ám az arcukat képtelenség volt látnom.Edward felpattant,maga mögé húzva engem is,és támadó állásba helyezkedett.Az előbb említett kapucnis emberek lefogták,és elhurcolták.Egy ember ottmaradt,velem.Hátára kapott,és a sűrű erdőbe szaladt velem.Mégnem megálltunk egy máglya mellett.Zokogtam,kiabáltam,de nem segített.Könnyeim külön utakat törtek maguknak.Még láttam,ahogy azok az emberek széttépik,és a darabokat bedobják a tűzbe szerelmem...és akkor,éreztem,hogy két hideg kéz gyöngéden megráz,aztán rájöttem,hogy felébredtem. Zihálva ültem fel,és találkoztam egy aranybarna szempárral.De nem Edward szemei voltak.Nem,azt felismerem ezer közül is... -Bella,jól vagy?-nézett rám hatalmas szemekkel Emmett. -Emmett?-hűledeztem-Igen,jobban.Csak egy rossz álom..-motyogtam zavarodottan -Rendben.Esmé küldött fel,hogy vigyázzak rád,még ők elmennek vadászni-mondta,s közben vigyorgott -Oh...-hirtelen csak ennyit bírtam kinyögni-Köszönöm hogy felébresztettél...ez...ez szörnyű volt.-a hangom még mindig remegett,és most őszintén hálás voltam neki.Kitudja,milyen rémes dolgokat kellett volna még látnom.. -Ugyan-nevetett-Megijesztettél.Csak már azthittem,valami baj van.Ezért jöttem fel. -És Esmeék,és a többiek?Hol vannak?-kérdeztem.Nem volt túl sok témánk Emmettel... -Már mondtam,vadászni.Most kicsit távolabbra mentek.Lehet,hogy benéznek Denaliba.-mondta nyugodtan,miközben elszórakozott egy fodorral az ágyneműm végében. -Á...szóval Edward is Denaliban van.-ez nem kérdés volt. -Nem,ő valahol egészen másutt kóborol-vigyorgott-De ne aggódj,bármelyik pillanatban hazaérhet. -Rendben.-mondtam-Hány óra van? -Hajnali fél hét.-mondta,de a vigyor még mindig ott honolt az arcán.Aztán hirtelen kuncogni kezdett.-Most mennem kell.Aludj még egy kicsit-és azzal már itt sem volt. -Remek,gondoltam magamban.Visszadőltem a párnámra,és nehezen lehunytam a szemem.Még mindig féltem,hogy ugyanaz az álomkép jelenik meg előttem,mint akkor.De aztán,végül is,rászántam magam,hogy aludjak még egy kicsit.Még félálomban voltam,amikor hirtelen valami megváltozott.Éreztem.Elemi erővel söpört át a szobám,valami hidegség.A szememet azonban kinyitni nem is tudtam volna,még akkorsem ha ez lett volna a célom.Valami mellettem volt.Vagy inkább,valaki. -Hiányoztál,Bella!-suttogta a fülembe,mire én összerándultam.Megijesztett.
|