Elindultunk ki a Sugárból. El akartuk kísérni Emesét a buszhoz. Megláttam, hogy egy kislány a kereszteződés közepén áll és nem mer megmozdulni. Az úton jött már a busz és vélhetőleg nem látta a sötétben álló  kislányt.

Gyorsan odafutottam és óvatosan arrébb löktem. Gyorsan átszaladt a járdára. Amikor visszanézett láttam a szemében, hogy mennyire hálás, hogy megmentettem az életét. Viszont a következő pillanatban egy éles fényt láttam, amint nagyon gyorsan közeledik felém, és egy pillanattal később már csak a fájdalmat éreztem minden porcikámban. A kezeimet és lábaimat nem tudtam mozgatni. A medencémben egy éles nyilallást éreztem és sikítani akartam, de nem tudtam és a szememet sem tudtam kinyitni. Hallottam, hogy Emese és Noémi beszélnek hozzám. Szívesen visszaválaszoltam volna nekik, hogy ,,hallak titeket, segítsetek”, de nem tudtam. Nehezen kaptam levegőt és valami éles dolgot éreztem a tüdőm egyik felében. Éreztem, hogy a felsőm nedves, biztosan a vért szívta magába. Utoljára mielőtt elájultam volna, még hallottam a mentő szirénáját. Aztán minden elsötétült. 

Kómába estem. Nem tudom mennyi idő telt el, de mindenesetre elég sok. A csapat minden nap meglátogatott. De a mai nap más volt. Bent voltak látogatni, amikor valami éles sípolás rázta meg a kórtermet.

A szívem leállt. A nővérek és az orvosok kiküldték a barátnőimet és megpróbáltak újjáéleszteni. Tíz perc múlva abba hagyták.

• A halál időpontja – az orvos ránézett az órára – 21:34 perc.

Letakarták a testem. Az orvos kiment és közölte a rossz hírt a barátnőimmel, akikkel annyi mindent csináltunk az életben.

Még utoljára végig néztem a kórházon és, akkor megláttam a fényt. Kicsit közelebb mentem és akkor megláttam, hogy nem egy fény vár rám, hanem kettő. Az egyik csodálatos, fényes fehér színű volt. A másik is fehér színű volt, de volt benne egy kék csík is. A kék csíkosból előlépett egy fehér ruhás lány.

• Szia! A nevem Leila.
• Te egy angyal vagy?
• Mondjuk úgy, hogy én segítek azoknak, akik kapnak még egy esélyt az életre.

A fehér fény elhalványult.

• Gyere! Majd mindent elmesélek neked.

Kaptam még egy esélyt.

• Téged, hogy hívnak?- kérdezte tőlem a fekete hajú lány, Leila.
• Regina.
• Szép név. Akkor Regina, mire vagy kíváncsi?
• Hogy értetted, hogy még egy esélyt kaptam az életre?
• Újjászületsz, majd miután kiválasztottad a családot, amibe szeretnél születni.
• És bárhova születhetek?
• Hát… van egy feltétel. – mondta és egy terembe vezetett és leült a kanapéra, majd maga mellé mutatott.

Leültem mellé.

• És mi lenne az?
• Nem születhetsz ugyanabba a családba és távol kell megszületned, de, ha akarsz majd utazgathatsz.
• Értem. És emlékezni fogok?
• Nem. De amíg itt fogsz ,,lakni” mindent gondolj át.
• És, ha nem tudok dönteni?
• Majd kapsz egy kis segítséget és mindig hallgass a szívedre. Most egy kicsit magadra hagylak, majd jövök.
• Rendben. Addig is, szia!