(Nessie szemsz�ge)

F�l �r�val k�s�bb m�r a hatalmas Cullen h�z parkol�j�ban voltunk. Egyszer�en elk�peszt�. Rengeteg jobbn�l jobb sportkocsi sorakozott a parkol�ban. A nevel�sz�leim megpukkadn�nak az irigys�gt�l, ha m�g �ln�nek. Hi�ba, nem tudt�k elviselni, ha m�snak jobb valamije van. Veszt�kre. Engem is az�rt fogadtak �r�kbe, hogy m�g jobban elk�nyeztethess�k a l�nyukat. Nem is sejtett�k, hogy ezerszer er�sebb vagyok n�luk. Hogy egyetlen �t�ssel v�get vethetn�k a nyomorult kis �let�knek. Hi�ba k�nyeztett�k el a l�nyukat, �s hi�ba d�rg�lt�k az orrom al� haszontalans�gomat, mindig is �n voltam a men� l�ny a suliban. Engem h�vtak el mindig a fergeteges bulikba, �s �rtem csorgatta a ny�l�t szinte az �sszes fi�. De hi�ba. A sz�vemet j� ideig lefoglalta sz� szerint �lmaim pasija. Minden egyes �jszaka r�la �lmodtam, egy id�szakot kiv�ve. Fekete haja, r�z b�re, t�k�letes teste �s fekete szeme minden egyes alkalommal megbabon�zott. Minden egyes �lmomban �gy �reztem, m�r r�g�ta ismerem. M�r az els� vele kapcsolatos �lom ut�n. Azut�n egyszer megk�rt, hogy legyek boldog. Meg is tettem. De b�r ne tettem volna! Az a fi�, akit �szint�n szerettem �sszet�rte a sz�vemet.
- Mehet�nk? �013 k�rdezte Esme.
- Biztos, hogy ez j� �tlet? �gy �rtem, mi van, ha nem fognak kedvelni?
- Emiatt ne agg�dj �013 mondta, majd maga ut�n h�zott. A nappalin m�g ink�bb el�multam. Hasonl�tott az eml�keimben l�v�h�z. Az eg�sz nappali elfoglalta az eg�sz f�ldszintet, ami valaha t�bb helyis�gb�l �llhatott, �s a falai a feh�r k�l�nb�z� �rnyalataiban pomp�zott.
- Gyerekek! �013 sz�lt Esme. Majd n�gy alak termett ott a nappali k�zep�n. Az egyik l�ny alacsony, fekete haj�, kiss� koboldszer� volt. A m�sik hossz�, sz�ke haj� modellalkat� l�ny volt. Nem is k�l�nb�zhettek volna jobban. De a fi�k sem. Emmettet a fekete haj� izmos fi�t m�r ismertem. (�s tartozik nekem egy grizzlyvel) A m�sik fi�t azonban nem. � is izmos volt, de sz�ke, �s az arc�ra olyan kifejez�s �lt ki, mint akinek valami baja van. A nappali elt�nt a szemem el�l, �s egy kirakat el�tt �llva tal�ltam magamat. �pp egy nagyon sz�p ruh�t n�ztem.
- Tetszik? �013 k�rdezte a koboldszer� l�ny.
- Igen Alice, tetszik. Vegy�k meg!
�jra a nappaliban voltam. Az eg�sz csal�d engem �llt k�rbe. Szinte mindannyian �rdekl�dve n�ztek r�m. Kiv�ve Rosalie-t. Az � arc�ra bizalmatlans�g �lt ki.
- Nem �gy volt, hogy meghalt? Most meg idej�n valaki, aki nagyon hasonl�t r�, �s mindenki elkezdi, hogy juj de j�, visszakaptuk. Az meg sem fordult a fejetekben, hogy hazudik? �013 k�rdezte indulatosan.
- Mindenki azt hitte. A Volturi nagyon �gyesen elhitette vel�nk a hal�l�t �013 kelt Esme a v�delmemre.
- Vagy val�ban meg�lte. Mi a garancia r�, hogy a Volturinak siker�lt m�g Edwarddal is elhitetnie a hal�l�t, �s eltitkolni a l�tez�s�t?
- Jaj, Rose baby, legy�l egy kicsit optimista! �013 �lelte �t Emmett felb�sz�lt feles�g�t.
- Optimista? Ha ez azt jelenti, hogy b�zzak meg egy vadidegenben, akkor sz� sem lehet r�la �013 majd d�h�sen elvonult az erd�be.
 - Ne t�r�dj Rosalie-val. Rendk�v�l bizalmatlan tud lenni �013 mondta Alice.
- Azt l�tom. De meg fog egyszer b�k�lni?
- Meg fog. De a legt�bb ismer�s�vel bizonytalan volt az els� id�kben. �013 Emmett arc�r�l soha nem t�nik el az a pajkos kifejez�s.
 - Te tartozol egy grizzlyvel! �013 Erre a kijelent�semre az eg�sz csal�d r�h�g�sben t�rt ki.
- Emmett, Emmett! �013 Cs�v�lta a fej�t mosolyogva Alice.
A nap tov�bbi r�sze a mosolyg�s �s a viccel�d�s jegy�ben telt. V�g�l, amikor m�r alig tudtam nyitva tartani a szemem, megk�rtem Esm�t, hogy mutassa meg, hol aludhatok alig hajtottam le a fejem a p�rn�ra, el is aludtam. �lmomban egy erd�ben futottam. Nevettem, de m�gis aggodalom fogott el. Bele�tk�ztem valakikbe. A Volturikba.
- M�r v�rtunk �013 mondta kegyetlen�l az egyik. Majd �les f�jdalom nyilallt a testembe. (Hogyan lehets�ges ez? Hiszen �lmodom.)
- Vigy�k a mesterhez. Alec, k�rlek. P�r pillanatig a f�jdalmat �reztem, majd minden els�t�t�lt. Nem �reztem semmilyen illatot. Nem hallottam semmilyen hangot. �s nem �reztem semmilyen �rint�st. Nem is tudom, mi�ta lehettem m�r �gy, de egyszer csak �jra �reztem. �s r� kellett d�bbennem, hogy biztos nem Forksban vagyok. Hanem valahol messze a csal�domt�l.
- Itt vagyunk, mester.
- Helyes. H�vj�tok Suzannah-t.
- Igenis, mester.
- Elmondt�k, mi�rt vagy itt? �013 k�rdezte a �01Emester�01D.
- Nem �013 feleltem remegve.
- Nem? Akkor �n felvil�gos�talak. Most �r�kre el fogunk v�lasztani a csal�dodt�l, �s kit�r�lj�k az eml�keidet. Nem fogsz eml�kezni semmire sem. �s mindez arra megy ki, hogy elpuszt�tsuk a csal�dodat. Nem tetszik nek�nk az �letform�juk. �s egyre t�bben lesznek. Ez�rt el kell pusztulniuk. �013 Miut�n befejezte a mondanival�j�t, bel�pett az ajt�n egy n�. Hossz�, tit�nv�r�s haja �s v�kony testalkata volt.
- H�vatt�l, mester �013 mondta.
- Tudod a dolgod. �013 Mire a n� fel�m fordult. �les f�jdalom nyilallt ism�t a testem minden egyes porcik�j�ba, majd minden els�t�t�lt.
- Nyugodj meg Nessie, nyugodj meg! �013 suttogta egy b�rsonyos hang. Esme. Ekkor �szrevettem, hogy sik�tozok. Abbahagytam a sik�toz�st, de a k�nnyeim utat nyertek maguknak.  V�gigfolytak az arcomon, azt hirdetve, hogy b�r ne tudn�m azt, ami �vek �ta nyomaszt: mik�nt vesz�tettem el az eml�keimet. Mert sz�rny� volt m�g �lmomban is. Sz�rny� volt hallani, hogy a Volturi csak az�rt t�r�lte ki az eml�keimet, hogy okot adjon a csal�domnak a t�mad�sra, �s elpuszt�thass�k �ket. �lel�st �reztem. Esme mag�hoz �lelt, �s megpr�b�lt megnyugtatni. Megmutattam neki, mit �lmodtam. L�ttam rajta, hogy sz�rny� volt ezt l�tnia. H�t m�g nekem, aki ezt �t�lte! Jasper l�pett ide hozz�m.
 - Nem lesz semmi baj �013 mondta, majd el�rasztott a nyugalom.
- Vissza k�ne aludnod. �013 Pr�b�lt meggy�zni szel�den Esme.
- Nem fog menni. Csak ha r�gondolok is.
- H�t rendben. �hes vagy?
- Nem. De elmenn�k vad�szni. A legut�bbi alkalommal ugyanis Emmett f�lbeszak�tott.
- Rendben, menj csak. - Esme egyszer�en hihetetlen. Csak �gy �rad bel�le a szeretet. A nevel�any�m sik�t�sban t�rt volna ki, ha �jszaka el akarok menni valahov�. (Ez�rt nem is k�t�ttem az orr�ra.) Bezzeg a kicsi l�ny�t b�rhov� elengedte. Esme pedig sim�n azt mondta, hogy menjek csak. Nem k�t�tt bel�m.
P�r perc m�lva m�r az erd�ben szaladtam. Viszonylag hamar meg�reztem n�h�ny szarvast, �s le is vad�sztam azokat. Ahhoz k�pest, hogy f�lig ember vagyok, a v�rt jobban szeretem. Ez van. Miut�n v�geztem a szarvasokkal, �gy d�nt�ttem, hazamegyek. Haza. Eddig mindig undorral ejtettem ki ezt a sz�t. Nem �reztem, hogy van otthonom. De ez most megv�ltozott. Olyan �rz�ssel gondolok a Cullen h�zra, mintha v�gre hazat�rtem volna. �s val�ban: tizenn�gy esztendeje m�g a Cullen h�z volt az otthonom. �s most �jra annak nevezhetem. Egy helynek, ahov� hazat�rtem. Otthon Esme izgatottan fogadott.
- K�t nap m�lva j�nnek haza a sz�leid. �013 M�r az boldogg� tette, hogy anyu �s apu hazaj�nnek. De egyvalami nem hagy nyugodni.
- Mi van, ha nem hisznek nekem? Elv�gre egyszer csak felbukkan a semmib�l a halottnak hitt l�nyuk.
- Emiatt ne agg�dj. Biztos, hogy hisznek neked �013 mondta Alice.
- Igen, mert �k olyan hisz�kenyek. �013 sz�lt k�zbe Rosalie.
- Rosalie! L�gy sz�ves, tarts magadban a v�lem�nyed. �013 Alice �gy t�nik, m�rges a n�v�r�re. �013 �s Emmetnek sem panaszkodj, mert Emmettnek szimpatikus Nessie.
- Ezt mi�rt �rultad el neki? �013 sz�lt le Emmett. �013 Egy kicsit m�g akartam piszk�lni.
- Mindig ilyen? �013 k�rdeztem.
- Nem, rosszabb �013 felelte Alice. �013 J�ssz v�s�rolni?
- Nem, nincs kedvem.
- Na, k�rlek!
- Ha �n megyek, akkor nem l�tod el�re a le�raz�sokat.
- Rendben, akkor nem j�ssz. De te ugye elj�ssz, anyu?
- Nem is tudom.
- A Chanelben le�raztak egy csinos lila ruh�t.
- Akkor megyek. Megleszel egyed�l, Nessie?
- Itt lesz Emmett, nem?
- Emmett �s Jasper elj�n vel�nk. Szeretn�k felturb�zni az aut�jukat.
- Oh, rendben. Akkor maradok egyed�l.
- Nem �ppen. Rose megs�rt�d�tt, �gyhogy itthon marad.
- Nem �rdekel. Ha nem b�zik bennem, akkor nem b�zik. Senki sem k�telezte r�.
- Akkor mi most elmegy�nk. Foglald el magad nyugodtan. Nem �r�nk haza este nyolcn�l kor�bban. Carlisle pedig akkor v�gez �013 k�sz�nt el Esme.
- Szia �013 �lelt �t Alice.
- Majd tal�lkozunk m�g, kisl�ny - nevetg�lt Emmett.
M�r vagy f�l �r�ja elmentek, amikor eszembe jutott, hogy m�g nem is l�ttam a h�zat. Elindultam h�t, hogy jobban szem�gyre vegyem otthonom. Az els� emelten volt a konyha, (a l�tszat kedv��rt) egy mosd�, (szint�n a l�tszat kedv��rt) k�t dolgoz�szoba, �s egy h�l�. (Amit biztos nem alv�sra haszn�lnak.) A h�l�n k�v�l mindenhov� betekintettem. A m�sodik emeleten n�gy h�l� �s egy m�teremszer�s�g volt. A harmadik emeletet egy hatalmas padl�s t�lt�tte be. Egyszer�en hihetetlen volt. Le�ltem egy kisebb sark�ba, �s a gondolataikba mer�ltem. N�h�ny napja m�g mit meg nem adtam volna �rte, hogy tudjam, mi t�rt�nt velem tizenn�gy �ve. Most meg ink�bb azt k�v�nom, b�r ne tudtam volna meg. A k�nnyeim ism�t v�gigfolytak az arcomon. Mi�rt pont �n? Mi�rt kellett ennyit szenvednem? V�g�lis Rosalie- nak igaza van, hogy nem b�zik meg bennem. Mert ugyan honnan tudhatn�k, ki voltam, miel�tt idej�ttem? Senkinek nem mondtam el. Pedig b�n�ket k�vettem el, �s ez�rt joggal megb�ntethetn�nek. Egy �sszet�rt sz�v nem ments�g megannyi sz�rny� b�nre. M�rpedig amiatt tettem, amit tettem. Ha nem t�rt�k volna �ssze a sz�vem, akkor sose hagyott volna el az �n �lmaim angyala, �s �n mind�r�kre maradtam volna az, aki vagyok. De elhagyott, �s �n elbuktam. �nostoroz� gondolatmenetemb�l egy hang z�kkentett ki:
- Rem�lem nem zavarlak �013 mondta Rosalie Hale. Nem volt a hangj�ban semmi undor, semmi megvet�s, semmi bizalmatlans�g.
- Nem, nem zavarsz. Foglalj helyet.
- Tudom, hogy bunk� voltam. Tudod, n�lam a bizalom nem alakul ki egyik percr�l a m�sikra. Ezt nem hiszem el. Rosalie Hale, aki a legkev�sb� fogadott �r�mmel, besz�lgetni akar velem.