(Nessie szemszöge)

Rosalie leült mellém, és hátrahajtotta a fejét. Nem szólt egy szót sem. Várt.
- Mit akarsz mondani? â013 kérdeztem.
- A történetemet. Nem hallottad még, igaz?
- Nem hallottam én semmilyen történetet rólad. Mit kellett volna hallanom?
- Azt ugye tudod, hogy Carlisle csak azokat változtatná át vámpírrá, akinek nincs más esélye?
- Igen, tudom. Tehát azt akarod elmondani, hogyan lettél vámpír?
- Látom nem ejtettek a fejedre. Igen, azt akarom elmondani. Ezerkilencszáztizenötben születtem Rochesterben. A szüleim jómódúak voltak. Már gyermekkorom óta azt hallgattam, hogy menjek hozzá egy gazdag emberhez, és szüljek neki gyereket. Tizenhét éves voltam, amikor megismerkedtem Royce Kinggel. Udvarolt, és mivel elég gazdag volt, szívesen fogadtam az udvarlását. A szüleim repdestek a boldogságtól, amiért kifogtam egy ilyen gazdag férfit. A King család irányította ugyanis annak idején Rochestert. Royce hamarosan el is jegyzett, én pedig boldog voltam. Illetve majdnem. Volt egy barátnőm, Verának hívták. Ő már férjhez ment akkor, és született egy gyermeke. Amikor egyszer meglátogattam, fellángolt bennem az irigység. A férje éppen otthon volt, és nagyon, de nagyon gyengéd volt Verával és a kisfiával. Szerettem volna én is gyerekeket. Miután Royce eljegyzett, ezerszer elképzeltem őt a gyerekeimmel. Azután egy nap elmentem Varához. Sokáig maradtam ott. Közel laktunk egymáshoz, ezért nem zavart, hogy besötétedett. Vera férje felajánlotta, hogy hazakísér, de én elutasítottam. A legrövidebb út egy sikátoron át vezetett haza. Amikor elindultam még senki nem volt a sikátorban. Majd a semmiből ott termett Royce a barátaival. Nem hittem volna, hogy bántani fognak, így hát nyugodtan sétáltam tovább. Amikor már a közelükben jártam, csak akkor vettem észre, hogy részegek. Biztos csak legénybúcsú volt â013 gondoltam. Azután Royce megszólalt: â01EJé, itt van az én Rose bébim.â01D Két erősebb társa lefogott. Hiába kértem őket, nem engedtek el. Royce kitépett egy csatot a hajamból. Feljajdultam, mire felnevettek. â01EEngedjetek el.â01D Mondtam, mire Royce felpofozott. â013 Nem kellett volna mondania, sejtettem, mi fog következni. â013 Royce szabályosan letépte rólam a ruháimat. Eleredtek a könnyeim, mire Royce hasba rúgott. Nem sikítoztam, teljesen lefagytam. Azután megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is. Könyörögtem neki, hogy ne tegye, de csak nevetett. Azután megerőszakolt. Fájt, szörnyen fájt, de a lelkem még inkább sajgott. Miután végzett, a barátai következtek. Ők sem voltak könyörületesebbek velem. Azután ott hagytak a koszos földön meghalni. Még mikor elmentem, hallottam, hogy azon tréfálkoznak, Royce-nak szüksége lesz egy új menyasszonyra. Nem tudom, meddig feküdtem ott, de egyszer csak hideg kezeket éreztem, hogy vizsgálnak. Carlisle volt az. Megharapott. Majd jött a fájdalom, és éreztem, hogy cipelnek. Majd letettek. Végre megtaláltam a hangom, és sikítoztam. Közben hallottam, hogy Edwardnak nem tetszett, hogy Carlisle átváltoztatott. Megbosszultam, amit Royce velem tett. Megöltem a barátait, de utoljára hagytam őt. Félt. Tudta, hogy ő következik. Menyasszonyi ruhában mentem el hozzá. Két évvel később Tennesi közelében vadásztam, amikor rátaláltam Emmettet. Egy medve akart végezni vele. Azonnal beleszerettem. Több mérföldön át cipeltem, majd megkértem Carlisle-t, hogy változtassa át. És végre boldog voltam.
- Ez szörnyű. Teljesen megértelek, amiért bosszút álltál. Akkor most én következek. Hamar örökbe fogadtak. De nem éppen egy kedves családhoz kerültem. Szinte naponta az orrom alá dörgölték, hogy csak azért fogadtak örökbe, hogy még inkább elkényeztethessék a lányukat. Nem akartak sehová elengedni, nem akartak volna semmiben sem segíteni. Nem mintha bármire is rászorultam volna. Ez így ment körülbelül hét évig. Azután találkoztam egy fiúval. Nagyon kedves és rendes volt. Lenyűgözött. Hamarosan járni kezdtünk. A szerelmünk még a középiskolán túl is tartott. Nem igazán voltunk a fogamzásgátlás hívei. Egy napon terhes lettem. El akartam neki mondani, de nem jött haza. Azután kaptam egy SMS-est, hogy mindennek vége. Teljesen összetörtem. Éjszaka volt, de én kint voltam az utcán. Elájultam. Amikor felébredtem, egy másik vámpír hajolt fölém. Megkérdezte, hogy vagyok. Majd közölte, elvetéltem. Először azt gondoltam, hogy ez lehetetlen. Majd a vámpír elmondta, hogy ő emberként orvos akart lenni. Most pedig donorvéren él. Miamiban sok az olyan fiatal, aki vámpírnak hiszi magát, és vért iszik. Nyitott egy vérbárt nekik, de közben mindig tett félre a családjának és magának vért. Egy ideig náluk éltem, hoztak állatvért. Egy nap viszont elmentem. Találkoztam azzal a lánnyal, aki miatt örökbe fogadtak, hogy elkényeztethessék. És a fejemhez vágta, hogy terhes. Hogy neki bizony sikerült. Azután elkezdett húzni a házuk felé. Szerette volna bemutatni, mit ért el. Azután elszakadt a cérna. Megütöttem, és elájult. Mire felébredt, kikötöttem egy székhez. A családját pedig felhívtam. mikor odaértek, velük is ugyanazt tettem. Aztán elmondtam nekik, mennyire pokollá tették az életemet, és bevallottam, hogy vámpír vagyok. Megkínoztam és megöltem őket. És még több embert. Figyeltem a gyanús alakokat, majd akire rá bírtam bizonyítani, hogy bűnöző, eljátszottam vele, és megöltem. Kiszívtam a vérüket, csak azért, hogy ne érezzek fájdalmat. Ám egy napon rájöttem, hogy ez nem megoldás. Az, aki megtalált az utcán, segített. Steve-nek hívták. Sikeresen visszaálltam, de már nem az voltam, aki régen. Ezért is döntöttem el, hogy elköltözöm. Beírtam hát a Google-be, hogy csapadékos időjárás, és kiadta Raleigh-t. amint megláttam a nevét, vonzott, mint a vér. Tehát ideköltöztem. Mindent előre elintéztem. Autóstoppal jöttem. A többit már biztosan tudod. Ebből az a tanulság, hogy egy gyereket elveszíteni még szörnyűbb, ha már a tiédnek érezted őt.
- Ez is egy szörnyű történet. De miért nem mondtad el senkinek?
- Máig nehéz róla beszélnem. A fiú volt az egyetlen, akit teljes szívemből szerettem. És elhagyott. Mély űrt hagyva maga után. Fájt az elvesztése, fájt, hogy elhagyott. â013 A könnyeim lecsordultak az arcomon. Majd éreztem, hogy Rosalie átölel. Tényleg átölelt?
- Nem lesz már semmi baj â013 mondta. â013 Ha bárki megbánt ezek után, szálakként tépem ki a haját. â013 Ezt is ő mondta? Rosalie Hale? Az lehetetlen. De mégis lehetséges.
- Emmettnek igaza van. Csak őt fogadtam el az első pillanattól kezdve. Nálam a bizalom nem alakul ki egyik percről a másikra.
- Azért én sem vagyok egy nagyon bizakodó természet, de bennetek megbízok. Tudom, hogy nem okoznátok szándékosan fájdalmat nekem.
- Tegnap éjjel miért sikítoztál?
- Mert arról álmodtam, hogyan törölték ki az emlékeimet. És szörnyű volt.
- Megmutatod? â013 kérte. Nem tudom, miért hallgattam rá, de megmutattam neki. Azután egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem, hogy mutasson képeket a családról. Elvégre, tizennégy éve nem láttam őket. Tudom, nem változtak, de akkor is. A szüleimet még nem is láttam. Nem is emlékszem rájuk. Mondjuk Esme említette, hogy a hajam ugyanolyan színű, mint apámnak. De göndör, mint anyu apjának. A szemem viszont az anyámé. Mindig is szerettem a szememet. Tejcsokolédébarna volt. Irigykedett is érte eleget a â01Ehúgomâ01D. Neki seszínű szeme volt. Mondjuk, a libafos-szín szebben hangzik.
- Ez egy családi fénykép â013 mutatta Rosalie â013 nézd, itt vagy te. És ott vannak mögötted a szüleid. â013 Boldognak látszottak. Szerettek engem. A padlás eltűnt, és én a réten voltam, ahol a fénykép készült. Mindenki boldog volt.
- Készítene egy képet a családomról, uram? â013 kérdezte Carlisle egy fényképésztől?
- Igen, hiszen ezért hívtak. â013 Ezek után mindenkit beállított, hogy hová álljon, majd lefotózott minket egy csomószor. â013 Köszönöm, nem készítek többet, holnapra kész lesz. Viszontlátásra.
- Láttam, hogyan készült a kép â013 mondtam. â013 Mutass még képeket.
- Itt Emmett-tel hógolyóztatok.  â013 Ezen a képen téli cuccban vagyok, és tele vagyok hóval. Mellettem Emmett áll. Ő is csupa hó volt.
- Vigyázz kislány! Nem úszod meg szárazon. â013 Azzal megdobott egy hógolyóval. Én sem voltam rest: gyorsan gyúrtam egy hógolyót, és megdobtam. Egy ideig még hógolyóztunk, azután kijött Jasper, és kérte, hogy álljunk egymás mellé, hogy lefényképezhessen bennünket.
- Ezt a képet Jasper készítette â013 jelentettem ki.
- Igen, ő csinálta. Ezen a képen itt â013 mutatott egy másik képre â013 épp Esmével játszol. Ennek a képnek a történetét ismertem. Rávettem Esmét, hogy készítsük el a házunk makettjét.
- Megvan még a makett?
- Igen. Várj. Mindjárt hozom. â013 A makett gyönyörű volt. Ellenállhatatlan. Látszott rajta, hogy Esme tervezte.
- Mutass még képeket! â013 kérleltem.
- Ezen itt épp Jasperrel fogócskáztatok. Rajtad kívül senkit nem engedett volna nyerni. Kivéve Alice-t és Edwardot. De Edwardnak előnye van.
Egy erdőben voltunk. Jasper el akart kapni, de nem tudott. (Vagy csak nem akart?) Emmett pedig lefotózott minket, majd ő is beszállt.
- Emmett készítette, és ő is beszállt.
- Igen. Ezen a képen Carlisle-lal beszélgettél. Nagyon kíváncsi voltál, és Carlisle készségesen elmondott neked nagyon sok mindent.
Carlisle ölében ültem, és épp elmagyarázta, hogy az embereknél hogyan és miért működik a légzés, úgy, hogy én is megértsem.
- Ezen a képen épp ruhapróbát tartasz velem és Alice-szel.
- Erre a képre emlékszem. Erről álmodtam, mielőtt a másik álom közbejött.
- Egyenlőre ennyi kép elég volt. Hamarosan megérkezik Carlisle. Most járt le a műszakja.
- Akkor nem kéne itthon lenniük a többieknek?
- Ha Alice beszabadul a plázába, addig nem jön ki, ameddig az utolsó jó üzlet be nem zár. A nyolc óra csak hozzávetőleges. Az utolsó üzlet körülbelül tízkor zárul be. Addig ne számíts rájuk.
Nem sokkal később meg is érkezett Carlisle. Köszönt, majd hívta Rosaliet. A padláson maradtam, de így is tisztán hallottam, mit mond.
- Arra kérlek, hogy legyél egy kicsit kedvesebb Nessievel. Új még neki a helyzet, de nagyon rendes lány. â013 Egy pillanat alatt lent termettem a nappaliban.
- Nincs neki semmi baja velem.
 - Már â013 tette hozzá Rosalie. â013 És tényleg nagyon kedves lány. â013 ölelt át ismét.
- Oh. Nem tudtam, hogy összebarátkoztatok.
- Tudod, hogy megy ez nálam. Nem egyből alakul ki a bizalom, de kialakul.
- Tudom. De hol vannak a többiek?
- Elmentek a plázába Alice-szel.
- Na, akkor nem fognak egyhamar hazajönni. De, ugye hagynak valamit a plázában is? â013 Erre el kellett nevetnem magam. â013 Mit akartok csinálni addig is?
- Tévézzünk! â013 ajánlottam fel. â013 Megy valami jó műsor a tévében?
 - Megy valami vámpíros hülyeség. De nem igazán találták el a vámpírokat benne. Az a neve, hogy interjú a vámpírral.
- Akkor DVD?
- Én benne vagyok. Milyen filmjeitek vannak?
- Sokféle van. Akció, kaland, romantikus, háborús, középkori, humoros. Mindenféle.
- Humorosban benne vagy?
- Bármikor.
Úgyhogy nekiálltam újdonsült barátnőmmel megnézni egy humoros vígjátékot.