Egy h�tig semmit sem lehetett tudni Cristopherr�l, de m�ra �s ez ut�nra es�s id�t mondtak, napsug�rz�s n�lk�l.
Reggel felkeltem, fel�lt�ztem, megmostam a fogam. R�n�ztem az �r�ra: f�l hat. Els� �r�m nincs, sz�val kilencre megyek, ami azt is jelenti, hogy nem No�mivel. Mivel volt id�m lezuhanyoztam �s m�g a hajamat is megmostam. Megsz�r�tottam, �jb�l fel�lt�ztem, de most nem az otthoni ruh�mba, hanem egy k�k tunik�t vettem fel �s egy h�romnegyedes farmer nadr�got, kieg�sz�t�nek felvettem egy nagy fekete fagoly�kb�l �ll� nyakl�ncot �s hozz� tartoz� kark�t�t, de a kis farkasos kark�t�met is felvettem. A hajamat mivel der�kig �rt, el�sz�r behull�mos�tottam majd, m�sodszor befogtam l�farokba. Mivel a sminkb�l a term�szetest haszn�ltam nem h�ztam ki a szemem, hanem halv�nyk�k szemh�j p�derrel kifestettem magam, a sz�mat nem r�zsoztam ki. Belen�ztem a t�k�rbe �s nem akartam elhinni, hogy milyen sz�p vagyok, csak a f�lbeval� hi�nyzott, mivel tesi nem volt �gy egy ez�st k�vekkel kirakott l�g� f�lbeval�t v�lasztottam. Most igaz�n j�l �reztem magam a b�r�mben. Fogtam a telefonomat �s a f�lhallgat�mat �s elindultam a t�sk�m ir�ny�ba, miut�n felvettem a t�sk�m a f�l v�llamra elindultam a pulcsim�rt. Leraktam a t�sk�m bedugtam a telefonba �s ut�na bedugtam a f�lembe, elind�tottam a zen�t, felvettem a pulcsimat ut�na a kab�tomat � elindultam t�sk�val a kezemben. Felvettem a cip�met kil�ptem az ajt�n, becsuktam �s elindultam a suliba. Sokan megb�multak �s �n mosolyogva mentem a buszmeg�ll�ba. Szerencs�re hamar j�tt a busz.
Lesz�lltam a buszr�l, els�t�ltam az iskola �p�let�hez.
Bementem az ajt�n, k�sz�ntem a port�s n�ninek.
Elindultam a szekr�nyekhez, mindenki megb�mult. A szekr�ny el�tt egy isten sz�ps�g� fi� �llt.
- Szia!- mondta �s le nem vette r�lam a szem�t, mosolygott azzal az �des mosoly�val.
- Szia!- mondtam, azt�n gyorsan kih�ztam a f�lhallgat�t, amibe m�r nem sz�lt a zene. - Mi van?- k�rdeztem nevetve.
Nem �rtettem mi�rt n�z engem mindenki.
- Semmi. – mondta, majd halkan hozz� tette- csak az, hogy gy�ny�r� vagy. – mosoly�t�l az �sszes l�ny holtan rogyna �ssze, de �n nem.
- K�szi. – suttogtam a f�l�be.
- Azt figyelik, hogy mi ismerj�k-e egym�st.
„ Rebecca, � az �n fi�m lesz, majd megl�tod”- valamit fontolgatott a gondolataiban egy 6/b-s l�ny.
�s ezt mind a ketten hallottuk, egym�sra n�zt�nk.
- Itt harc lesz?- k�rdezte.
- Lehet. – mondtam sejtelmesen.
- Van valami es�ly arra, hogy �n v�lasszak?
- Nem sok. Mi�rt, te kit v�lasztan�l?- h�lye k�rd�s, mert a bev�s�d�s szerint nem szerethet m�st.
- A gondolataimb�l �gyis kiolvasod, de helyette ink�bb elmondom- kicsit habozott- t�ged.
Azt hittem elolvadok.
- Engem?- nem akartam elhinni pedig tudtam, de az � sz�j�b�l hallani eg�szen m�s volt.
- D�lut�n s�t�ljunk egyet a k�zeli kiserd�ben. J�?
- Persze.
A nap h�tral�v� r�sze gyorsan eltelt. Mire �szbe kaptam m�r a suli kij�rata el�tt v�rt r�m �s �n r�gt�n elindultam fel�. Egym�s mellett ment�nk, gyorsan ott voltunk. Az erd� k�zep�be ment�nk.
- Rebecca tudod, hogy �n mi vagyok?
- Igen.
- Mond ki!- utas�tott.
- V�mp�r. – mondtam, mint a vil�g legterm�szetesebb dolg�t.
- Te, nem f�lsz t�lem?
- Nem. Mi�rt k�ne?
- H�t, a t�r�keny emberi l�nyek szoktak t�lem f�lni.
- M�g szerencse, hogy nem vagyok l�ny. – v�gtam vissza.
- Nem �gy �rtem.
- Tudom. De most k�rdezhetek �n?
- Nem, m�g nem. M�g �n.
- J�.
- Milyen teljes embernek lenni?
- Nem tudom. – mosolyogtam.
- Hogy-hogy?- nem �rtette.
- Elmondom, de nem mondhatod el senkinek. Rendben?
- Rendben.
- �n nem vagyok teljes ember.
- Ezt most nem �rtem.
- Elmagyar�zom, de nem v�ghatsz k�zbe.
- J�.
- Egy harmad ember vagyok: eszem, iszom, alszom.
- Egy harmad v�rfarkas: er�s �s gyors vagyok, �tv�ltozni is k�pes vagyok, ha akarok. N�lam is van bev�s�d�s.
- �s v�g�l egy harmad… v�mp�r vagyok: k�pess�geim is vannak: gondolatolvas�s, eml�kezet kit�rl�s, a v�r illat�nak elrejt�se, gondolataim elrejt�se, a r�m bocs�tott f�jdalom (Jane k�pess�ge) visszaver�se, meg tudom �tni a v�mp�rokat �s a v�rfarkasokat �gy, hogy az f�jjon. A legjobb a t�rutaz�s. H�t ennyi �s meg�rtem, ha ezek ut�n nem akarsz velem besz�lni.
- Eszm�letetlen. Te vagy helyettem a leger�sebb. – mondta �mulattal.
- Leger�sebb?
- Igen. V�lasztanod kell, hogy Volturi tag leszel vagy meghalsz.
- Ez a v�laszt�s?- kiakadtam.
- Igen. De mi meg�rt�nk.
- De �n nem leszek Volturi tag. – jelentettem ki.
- �s akkor mit fogsz csin�lni?
- Nem tudom.
- Mik a terveid az �letben?
- El�sz�r is feles�g akarok lenni �s ut�na anya.
- De a v�mp�roknak nem lehet gyerek�k.
- Nekem k�t harmadom k�pes teherbe esni.
- Igaz. – elhallgatott – Olyan mintha ezer �ve ismern�lek. K�rlek, maradj mozdulatlan.
Tudtam, hogy meg akar cs�kolni. F�lt. F�ltett engem nehogy b�rmi bajom legyen. �s f�lt att�l, amit, mondtam. Az j�rt a fej�ben, hogy �n teherbe tudok esni, de neki nem lehetnek gyerekei.
�s azt�n az � j�ghideg ajk�t �vatosan �s lassan az eny�mhez nyomta. Bel�legeztem j�ghideg lehelet�t. Azt�n hirtelen v�ge. Nem baj. J� volt.
- Mi az?- k�rdezte az arcom l�tt�n, amely a boldogs�gt�l sug�rzott.
- Semmi. – r� n�ztem, � meg r�m mosolygott. – Csak �n m�g soha sem cs�kol�ztam. – mondtam kicsit sz�gyellve.
- �n vagyok az els�?
- Igen.
- Rossz volt?- k�rdezte kicsit szomork�s hangon.
- Nem. Nagyon j� volt.
K�zelebb h�zott mag�hoz �s le�lt. �n is le�ltem �s �t�lelt. Szerettem k�zel lenni hozz�, mert f�ltem, hogy elvesz�tem.
- Sose hagysz el, ugye?
- �g�rem. De neked egy olyan fi� k�ne…- a sz�j�ra tettem a kezem.
- Nekem TE kellesz.
- Tudom. Nekem is TE kellesz.
- Megnyugtat�. – nem mintha lenne m�s v�laszt�sa.
- M�r csak k�t h�nap �s elmegyek. – mondta �s l�ttam, hogy �r�l, r�m n�zett �s bocs�natk�r�en n�zett. �n eln�ztem, de amikor visszan�ztem azzal az ellen�llhatatlan mosoly�val n�zett.
- Na, j�! Megbocs�tok. – szomor�an mondtam, mert ha � elmegy, akkor �n megint egyed�l leszek.
- Mi a baj?
- Semmi, csak az, hogy elm�sz. – egy k�nnycsepp csordult v�gig az arcomon.
- Te most s�rsz? Azt hittem…
- �n nem haszn�lom a k�pess�geimet csak nagyon ritk�n. �s amikor tehetem, akkor csak egy l�ny vagyok.
- Mi�rt, te mit fogsz csin�lni?
- Elmegyek, mert felvettek egy suliba.
- Hova?
,, Forks.” – gondoltam �s tudtam, hogy hallja. Meglep�d�tt.
- Akkor velem j�ssz. – jelentett ki. Az arcom l�tt�n r�gt�n hozz� tette. – Bemutatlak a csal�domnak.
- A csal�dodnak? �s mi van, ha nem fogadnak el, mert Bella is v�mp�r akart lenni �s az is lett �s azt hiszik majd, hogy �n is az akarok lenni �s ez�rt nem akarnak majd elfogadni vagy megismerni.
- Bella ut�n szabadon. �s am�gy is el kell fogadniuk, mert te velem vagy.
- De el�tte szeretn�m megismerni a te csal�dodat. – mondta �s egy finom cs�kot lehelt az ajkamra.
- Az – nem b�rtam kimondani �s nem akartam, hogy kiolvassa a gondolataimat az ezzel az �ggyel kapcsolatos dolgokat, �gy elz�rtam el�le. – Az lehetetlen.
- Akkor csak az anyuk�dat.
- Az, lehetetlen.
- Nem �rtem. Mi�rt lehetetlen az, hogy meg akarom ismerni �desany�dat?- k�rdezte mintha direkt mondtam volna azt, hogy lehetetlen.
- Mert meghalt!- csattantam fel d�h�sen.
Fel�lltam �s el akartam menni, de � is fel�llt.
- Sajn�lom. – mondta �s �t�lelt. – Nem tudtam.
T�z percig �gy �lltunk. M�r kezdett beesteledni.
Christopher hangja t�rte meg a csendet.
- Nem vagy f�radt?
- De, egy kicsit. Haza k�s�rsz?
- Persze.
Megfogta a kezem �s lassan s�t�ltunk.

A m�snap �gy kezd�d�tt, hogy Christopher v�rt r�m egy fekete Mercedes Benz-zel.
- Aszta.
- Tess�k. – a kezembe nyomta a kulcsot, amin m�g masni is volt.
- Ez az eny�m?
- Igen. – mosolygott �s egy percig nem kaptam leveg�t.
Azt�n egy finom j�ghideg cs�kot kaptam.
- K�sz�n�m.
Az �n aut�mmal ment�nk a suliba. A suli el�tt meg�lltam �s Christopher kinyitotta nekem az ajt�t.
Mindenki megb�multa az aut�t.
A nap t�bbi r�sze nagyon gyorsan �s unalmasan telt. Mindenki az aut�r�l besz�lt �s a ,,h�nap v�gi bulir�l”. Az �r�k ut�n megegyeztem Christopherrel, hogy elmegy�nk a cukr�szd�ba, de tudtam, hogy � nem eszik.
Be�ltem az aut�ba �s megv�rtam, m�g � is be�l.
- K�rdezhetek m�g egy valamit?- k�rdezte.
- Persze.
- Hogy h�vnak?
- �, biztos k�v�ncsi vagy r�?
- Igen – mondta hat�rozottan,
- H�t, j�. Rebecca Lillian Carlie Black.
- Rebecca? Lillian? Carlie? Black?
- Rebecca: apu egyik n�v�re ut�n kaptam.
- Lillian: Rosalie m�sodik nev�t meg�r�k�ltem.
- Carlie: anyu nev�b�l, mert �n is olyan nyugodt vagyok, mint Carlisle �s anyu szerette volna, hogyha valamit az � nev�b�l is kapok.
- Black: apu csal�dneve
- Rosalie?
- Igen. � vigy�zott anyura, amikor kicsi volt.
- Hogy h�vj�k anyuk�d?
- H�vt�k. �s am�gy Renesmee ’’Nessie” Carlie Cullen.
- De akkor mi rokonok vagyunk, �s nem lehet�nk egy�tt, m�r, mint �gy, mint egy szerelmesp�r.
- H�t…
- Mi az?
- Tudod, van az a bev�s�d�s.
- Igen, de mi az?
- Azt jelenti, hogy els� l�t�sra szerelem.
- Sz�val, akkor neked �n vagyok a bev�s�d�s?
- Igen.
- Szeretlek. – most el�sz�r mondta ki.
- T�nyleg?- nem akartam elhinni.
- Igen. – r�m mosolygott.
- �n is szeretlek.
K�zben meg�rkezt�nk a cukr�szda el�. �n kisz�lltam, bementem, megvettem a s�tit �s vissza�ltem a kocsiba �s haza ment�nk. Otthon megeb�deltem. �s ut�na kiment�nk a kertbe. Mivel nagy volt a kert elkezdett kergetni. Id�t k�rtem, beszaladtam a h�zba �s �tvettem a farmerem egy kis sport sortra. Kihaszn�ltam a j� id�t Azt�n kimentem �s eg�sz estig kerget�zt�nk. Teliholdvolt. Bevil�g�tott mindent.
- Mutatnom kell valamit.
�tv�ltoztam.
- Nagyon gy�ny�r� vagy! Lesem tagadhatn�d, mert te egy v�rbeli Alpha vagy.
H�feh�r bund�m volt, de a farkam �s a f�lem v�r�ses barna �s a homlokomon volt egy ugyanilyen sz�n� cs�k. fel a fejem tetej�ig. Azt�n visszav�ltoztam �s bement�nk a h�zba. �n lefek�dtem, � pedig mell�m fek�dt. R�tettem a fejem a hideg mellkas�ra �s elaludtam.