(Johanna szemszöge) 

Ma este lesz a bál, már alig várom. Justin végre újra képes tökéletesen mozogni, és már három napja itthon is van velem, bár még egy kicsit gyorsan fárad, de nincsenek akadályok a számára. Egészen más lett ez a ház, amióta mindig van kihez szólnom. Kifejezetten üdítő élmény, hogy nem vagyok egyedül. Azt hittem, hogy elvagyok magamban, de sokkal jobb az egész, amióta Justin itt van velem. Most pedig itt állok a szobámban, abban a rózsaszín ruhakölteményben, amit a lányoktól kaptam, és Billyre várok. Bármilyen hihetetlen is, de igent mondtam neki. Tulajdonképpen nem akartam, mert így el fogja bízni magát, hogy ez több, mint barátság, de olyan szemekkel nézett rám, hogy nem tudtam ellenállni neki. Kitartóan ostromol, de még nem vagyok kész egy kapcsolatra.

• Helló, hugi – kopogtatott be Justin. Majd résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált rajta. – Bejöhetek?
• Hát persze – fordultam felé.
• Hűha – kerekedtek el a szemei. – Sűrűbben kellene nőnek öltöznöd. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig rajtam elismerően. – Billynek rittyentetted így ki magad? – húzkodta a szemöldökét.
• Justin, ezt már megbeszéltük – forgattam meg a szemeim.
• Igen, tudom, de nem értem, hogy mire vársz. Billy kedves hapsi, és minden jel szerint tökéletesen megbízható is. Hogyha pedig csak egyetlen szóval is meg merészel bántani, akkor megkapja a magáét – mondta komolyan.
• Ó, te hős, megvéded az erényemet? Ezzel már egy kicsit elkéstél – legyintettem.
• Azt hiszem, hogy jobb, ha erről nem beszélünk – emelte maga elé a kezeit.
• Szerintem is – bólogattam hevesen.

Majd hála az égnek kopogtatás szakította félbe ezt a kínos beszélgetést. Biztosan Billy az, úgyhogy felkaptam a táskámat, és lesiettem a földszintre, de Justin már beengedte a vendéget. Amint leértem mindkét szempár rám szegeződött. Billy kikerekedett szemekkel nézett engem, ami pirulásra késztetett, mintha felfalt volna a szemével, Justin pedig csak jót mosolygott rajtunk.

• Gyönyörű vagy – tért magához Billy.
• Köszönöm – mondtam lesütött szemekkel. Miért kell mindig zavarba hoznia? – Te sem panaszkodhatsz – mosolyogtam rá. Nagyon fess volt ebben a szmokingban.
• Hoztam neked egy kis ajándékot – húzott elő a háta mögül egy csukló csokrot. Ilyet szerintem senki nem kapott vagy ötven éve. Említették a lányok, hogy Billy igen régimódi neveltetésben részesült, na de ennyire? – Nem tetszik? Nincs semmi baj, nem muszáj felvenned, ha nem akarod.
• Ez gyönyörű, én csak meglepődtem – mondtam gyorsan. Majd a jobb csuklómat odanyújtottam Billynek, hogy felcsatolhassa rám az ajándékot. Csodálatos rózsaszín dísz volt, csak nem voltam hozzászokva, hogy ilyesmit kapok.
• Örülök, hogy tetszik – adta fel rám a meglepetést. – Ez egy szokás Cullenéknél, minden hölgy kap csuklópántot – fogta meg a kezem.
• Igazán? – kérdeztem mosolyogva. – Justin, hol rejtegetted Tanya csuklódíszét? – vigyorodtam el.
• Nem rejtegettem. A szobámban van – rántotta meg a vállát. – Szeretnéd látni, mi?
• Hát, ami azt illeti, érdekelne, hogy milyen – haraptam be az alsó ajkam. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még Justin ilyen édes, régimódi úriember lesz.
• Rendben, akkor lehozom. Úgyis mindjárt indulnunk kell – mondta a bátyám. Majd elkezdett szaladni az emelet felé.
• Hé, mit nem csinálhatsz még? – kiáltottam utána.
• Nem futottam, ez éppen csak kocogás volt felfelé – kiabált le Justin.
• Maradjunk annyiban, hogy egyelőre csak lassan – mondtam szigorúan.
• Jól van, nyugton leszek, már amennyire tudok – nevetett fel.
• Justin Moore – mondtam dühösen. Nem fogja kockáztatni a jelenlegi állapotát, ha kell, akkor lekötözöm.
• Higgadj, hugi, tudod, hogy nem tennék olyat, amivel fájdalmat okozhatok neked – termett mellettem. Majd az orrom előtt meglengette a sárga csuklódíszt. Orchideából készült, és tényleg nagyon szép volt.
• Ez igen – kerekedtek el a szemeim.
• Nem az én érdemem, Bella mondta, hogy ez fog tetszeni neki – rántotta meg a vállát. – Én csak megvettem. Kedvelem ezt a lányt – fűzte még hozzá. Mire Billy mintha halkan felmorgott volna. Mióta morog, és mi a baja Tanyával? Justin boldogabb tőle, akkor én kedvelem.
• Menjünk – mondta Billy az orra alatt.

Majd a karját nyújtotta, amit én készségesen elfogadtam. Azt hiszem, hogy lesz miről beszélnünk, ha kettesben maradunk. Valamiért gyűlöli Tanyát, és nekem fogalmam sincs, hogy mi baja, hiszen eddig mindenkit kedvelt. Nem láttam még embert, akivel baja lett volna. Bezártuk az ajtót, és amikor megfordultam a látványtól egy pillanatra földbe gyökerezett a lábam. Billy pedig valami olyasmit morgott, hogy „már csak ez hiányzott”.

• Tanya? – mosolyodott el bátyám.
• Szia, szépfiú. Gondoltam, hogy esetleg mehetnénk együtt is – kacsintott rá Justinra. Milyen gyönyörű ez a lány. Az arany szemei, a szőke haja, a tökéletes bőre. Döbbenetes. Úgy tűnik, hogy Cullenék minden barátja is genetikailag tökéletes.
• Te képes voltál értem jönni, amikor meg sem kellett volna moccannod? Hiszen nálatok lesz a bál.
• Én csak gondoltam, hogy van kedved velem jönni – rántotta meg a vállát.
• Már hogyne lenne – vigyorodott el Justin. – Ugye nem baj? – fordult felém fivérem.
• Dehogy, menj csak – mosolyogtam rá. – Egyébként a húga vagyok, Johanna.
• Oh, milyen udvariatlan vagyok – sétált elém. – Nagyon örülök, Tanya vagyok – nyújtotta a kezét.
• Én is nagyon örülök – ráztam meg a kezét. Nem csodálom, hogy tetszik Justinnak. Egyszerűen tökéletesen néz ki, és a jelek szerint kedves is. – Akkor a bálon találkozunk.
• Igen, úgy lesz – pattant be a kocsiba. Majd Justin is beszállt mellé. Ezután Tanya kifarolt a kocsifelhajtóról, és elszáguldott.
• Te jóságos ég! – kiáltottam fel. Komolyan ilyen tempóban akar hajtani? Justinnak autóbalesete volt, és erre most itt száguld vele. Mi lesz, ha történik valami? – Ez nem normális. Mi lesz, hogyha balesetet szenvednek. Justin még csak most épült fel. Én megölöm, ha odaértünk a bálra, én elintézem.
• Nyugi – húzott magához Billy. – Mély levegőt. Majd én elbeszélgetek vele. Jobban szeretném, ha te ma este jól éreznéd magad – simított végig a hátamon. – Gyere, induljunk – húzott a kocsi felé. Majd kinyitotta nekem az ajtót, és besegített. – Nyugodj meg – indította be a motort. – Tudod, Tanya megszállottan szereti a sebességet, de nagyon tehetséges sofőr. A reflexei több százszor jobbak, mint bárkinek, akit ismerek, úgyhogy nincs miért aggódnod, de ígérem, hogy majd beszélek vele. Ne rontsuk el az estét, kérlek – fogta meg a kezem.
• Rendben, majd igyekszem – adtam meg magam. Tökéletesen igaza van. Nem lenne szép tőlem, hogyha tönkretenném a bált, hiszen Alice és a lányok annyit dolgoztak rajta.
• El fogom terelni a figyelmed, ígérem – simogatta meg a karom. Azt hiszem, hogy kezd kicsit túl közvetlen lenni a viszony közöttünk.
• Rendben – bólintottam rá. Majd diszkréten megfogtam a kezét, és visszatettem a kormányra.
• Jól van, ne haragudj, értem – markolta meg a kormányt.
• Én, sajnálom – simítottam a kezemet az övére. Nyilván már nagyon elege lehet az elutasításból. Tényleg egy hárpia vagyok, pedig nagyon is kedvelem.
• Nem, semmi baj, tudok várni – engedett fel egy kicsit. – Meg is érkeztük – fűzte még hozzá. Azt hiszem azért nem hagyta, hogy megint megszólaljak, mert elege volt már a magyarázkodásomból.
• Én… - kezdtem bele makacsul. Viszont mire folytattam volna már kiszállt a kocsiból, és kinyitotta nekem is az ajtót. – Billy – fogadtam el a felajánlott karját.
• Ne magyarázkodj megint, kérlek – sóhajtott fel. – Nincs semmi baj, tényleg. Érezzük jól magunkat ma este, ez a lényeg. Ezért van a bál.
• Rendben – haraptam be az alsó ajkam.

Tényleg nem akartam megbántani, csak nem természetes, hogy van valaki az életemben, főleg nem egy ilyen férfi, aki törődik velem. Nem vagyok elkényeztetéshez szokva. Nem mintha nem esne jól, egyszerűen csak furcsa, szokatlan. Velem senki sem törődött a baleset óta, így hajlamos vagyok eltaszítani azokat, akik akarnak. Billy ismét felajánlotta a karját, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam, és hagytam, hogy bekísérjen a házba. Alice szélesen vigyorogva nyitott nekünk ajtót, de amint meglátott minket lefagyott az arcáról a vigyora.

• Mi történt? Tanya nem akart rosszat, amikor elment Justinért, csak gondolta, hogy kettesben jobban tudtok beszélgetni a kocsiban is, és… - magyarázkodott Alice.
• Semmi baj, Alice – mosolygott rá Billy. – Csak Johanna eléggé nehezményezte, hogy Tanya néhány másodperc alatt gyorsul százra a kocsijával – mondta határozottan. – Tudod, hogy nem szereti a száguldó autókat.
• Oh, már értem. Tanya, gyere csak ide egy pillanatra – morgolódott Alice.
• Ne, tényleg semmi baj. Majd én megbeszélek vele – tiltakoztam hevesen. Nem akarok jelenetet rendezni itt helyben. Meg egyébként sem.
• Rendben, egyébként Billy mondta, hogy a kedvenc sütid a csoki torta vanília mázzal, úgyhogy tegnap sütöttünk egy párat, hogy legyen bőven – csilingelte Alice. – Úgyhogy befelé, és essetek neki – ragadott minket kézen. Majd behúzott a nappaliba. – Istenem, olyan gyönyörű vagy – lelkesedett. Majd kisimította a szoknyámat.
• Köszönöm – pirultam el megint.
• Odamegyek a fivéreimhez – engedett el Billy. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a szoba másik végében, ahol a testvérei voltak Gabriellával és Nath-tal.
• Na jó, indíts a konyhába, kisasszony. Nem veszem be, hogy Tanya a bajotok – nézett rám Alice morcosan.
• De én…
• Indíts – morgott rám erőteljesebben.
• Jól van, megyek – forgattam meg a szemeimet. Miért kell drámát csinálni egy kis félreértésből?
• Mi a fene van már megint veletek? A múltkor már azt hittem, hogy egy pár vagytok, aztán megint tartottátok a két lépés távolságot, aztán igent mondtál neki a bálra, aztán most megint igyekszik kerülni téged, hogy idézem „szabad teret és gondolkodási időt adjon neked”. Te tényleg ennyire bizonytalan vagy, vagy csak kínzod ezt a szerencsétlent? – fakadt ki Alice.
• Én nem szándékosan teszem – hajtottam le a fejem.
• Aha, véletlenül oltod mindig szerencsétlent – mondta ironikusan.
• A fenébe is, Billy is csak egy férfi, miért bízzak benne? – csattantam fel én is.
• Azért, mert bizalom nélkül nincs kapcsolat. Soha nem akarsz megállapodni? Nem akarod, hogy mindig legyen melletted valaki? Nagyon kedveled Billyt, de mégsem kaphat egy esélyt. Hogyha soha nem leszel hajlandó egy kicsit is közelebb engedni magadhoz, akkor mondd meg neki nyíltan, hogy megtalálhassa a szerelmet egy másik nőben. Igazságtalan vagy. Tudom, hogy nem szándékosan teszed, de teljes mértékben helytelen, ahogy viselkedsz. Ez a fiú még a lelkét is kiteszi érted, te meg még csak kísértésbe sem jössz. Nehogy azt mondd, hogy nem tetszik rajta valami, mert ez a srác kifogástalan – fakadt ki Alice megint.
• Billy tényleg fantasztikus – bólintottam rá.
• De? – kérdezte Alice.
• Nincs semmi, de. Tényleg remek ember, fantasztikus férfi, én csak nem tudom, hogy hogyan kezeljem a helyzetet. Elég kínos, hogy már két család és még a bátyám is azon dolgozik éjjel-nappal, hogy Billy és én egy pár legyünk. Nehogy elkezdj tiltakozni, mert nem vagyok hülye. Pontosan tudom, hogy a hátam mögött azon dolgoztok, hogy összejöjjek Billyvel – emeltem magam elé a kezeimet. – Már lassan azt sem tudom, hogy mit érzek én, és mit akartok bebeszélni nekem. Ez így nem megy. Egy kapcsolatnak nem így kell létrejönni, hogy tízen, vagy mit tudom én hányan állnak a hátunk mögött, és fortélyokkal próbálnak összehozni.
• Nos, ebben van igazság, de magadtól észrevetted volna őt? – szegte fel Alice az állát dacosan.
• Valószínűleg nem, de miután megmutattátok nekem az értékeit, talán kiszállhattatok volna ebből a „hozzuk össze Billyt és Johannát” projektből. Levegőt sem kapok tőletek. Ne értsd félre, mert imádom a családod, és a Black családot is, de tényleg túlságosan ráálltatok már arra, hogy összejöjjünk.
• Oké, felfogtam, ezentúl azt csinálsz, amit akarsz, és úgy rontod el a jövődet, ahogy akarod. Csendben fogom nézni – bólintott Alice.

Majd elsietett Jasper felé. A francba, én nem akartam megbántani senkit. Talán túl durva voltam? Nem volt szándékos, de tényleg idegesítő, hogy mindenáron össze akarnak boronálni valakivel. Még akkor is, ha Billy tényleg csodálatos.

• Beszélhetünk egy kicsit? – simogatta meg Esme a karomat. Hogy került ide?
• Hát persze – sóhajtottam fel. Még eggyel több vagy kevesebb lelki fröccs erre az estére már édes mindegy. Tudom, hogy igazuk van, de én akkor is ilyen zárkózott vagyok.
• Akkor talán menjünk ki egy kicsit a teraszra – fogta meg a kezem. Majd kihúzott a házból. – Figyelj rám, kedvesem. Én tudom, hogy nem egyszerű rossz élmények után közel engedni magadhoz valakit, de könnyen lehet, hogy megéri.
• Ezt meg honnan tudod? Mármint…
• Mármint azt, hogy egy család örökbefogadott és az új apukád bántalmazni akart téged? – kérdezett vissza. – A válasz egyszerű, én mindenhez hozzáférhetek az árvaházakban, és így a te adataid után néztem. Kíváncsi voltam, hogy mitől zárkóztál be ennyire. Az ilyesminek mindig van kiváltó oka. Hidd el, sokat tudok a zaklatásokról, de egy kedves férfi feledtetni tudja még a legrosszabbat is.
• Honnan tudod? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.
• Carlisle a második férjem. Az első, nos, nem nevezném se kedvesnek, se gyengédnek. Évekig éltem állandó lila foltokkal a testemen, megalázva. Azt hittem, hogy soha többé nem fogok bízni férfiban, de aztán jött Carlisle. Csak esélyt kellett adnom neki, mert addig nem közelített, amíg nem adtam rá jelet, hogy megteheti. Billy sem fog közeledni feléd, amíg nem akarod tiszta szívből.
• Billy nem tudja, hogy engem bántani akartak. Ugye nem mondtad el neki? – kérdeztem rémülten. Ezt a dolgot nem szeretem szétkürtölni, ha nem muszáj.
• Természetesen nem tudja, de talán megértene, ha elmondanád neki. Ezért vagy olyan, amilyen. Egy kedves lány vagy, aki mindenkit szeret, de nagyon nehezen hagyja, hogy megközelítsék. Nekünk sem volt egyszerű, hidd el. Carlisle rengetegszer mesélt rólad. Mindig azt mondta, hogy fantasztikus munkaerő vagy, tehetséges orvos tanonc, de megközelíthetetlen ember. Ezért kezdtem el egy kicsit nyomozni utánad. Ne aggódj, nálam tökéletes biztonságban van a titkod, de gondold át a dolgot. Lehetsz még boldog, csak esélyt kell adnod rá. Neked kell akarni, mert Billy nem fog semmit erőltetni, az biztos. Most pedig menjünk vissza, mert Alice el akarja kezdeni a bulit – fogta meg a kezem. Majd elmosolyodott és húzni kezdett a szoba felé.
• Haragszik rám – hajtottam le a fejem.
• Ugyan, már nem is emlékszik rá, hogy néhány perce összevesztetek. Alice egyáltalán nem haragtartó – legyintett Esme. – Gyere és érezd jól magad, legalábbis próbáld meg, mert ez a bál éppúgy a mi kedvünkért van, mint a tiedért. Mindenkinek boldognak kell lennie.
• Rendben, menjünk – mosolyogtam rá.

Azt hiszem, hogy ki kell engesztelnem Billyt. Amikor beléptünk a házba lányok egy sorban álltak, ahogy a fiúk is, de minden férfi szeme be volt kötözve, és a harisnyakötők egy kis asztalon voltak összekeverve. Esme elmosolyodott az asztal mellett, majd egy határozott mozdulattal levette a harisnyakötőjét, és a többi közé helyezte. Majd várakozóan rám mosolyogtak a lányok, úgyhogy én is engedelmesen levettem a ruhadarabot, majd az asztalra helyeztem, és kicsit megkevertem a kötőket.

• Akkor most következzék az est első programja, a fiúk mindjárt kiválasztják maguknak a párt, az első tánchoz – mondta Alice lelkesen. Majd a lejátszóhoz sétált és felcsendült a keringő.

Izgatottan figyeltem, ahogy a fiúk kinyújtják a karjukat a harisnyakötők felé, és közben magamban azért rimánkodtam, hogy Billy a rózsaszínt vegye el, de nem így történt. Edward fogta meg a rózsaszín harisnyakötőt. Nem akartam őt sem megbántani, ezért amikor levette a szemfedőt rámosolyogtam biztatásként, ő pedig vissza rám, de az én mosolyom nem volt túl őszinte. Szerettem volna kiengesztelni Billyt. Nem volt sok időm tépelődni ezen, mert Edward megállt előttem és meghajolt.

• Szabad egy nyitótánc erejéig, kisasszony? – kérdezte mosolyogva.
• Megtiszteltetésnek veszem, uram – pukedliztem. Majd hagytam, hogy Edward közelebb húzzon magához, és táncolni kezdtünk. Egy-két percet táncoltunk, én pedig addig összeszedtem a bátorságomat, majd felnéztem Edwardra. – Kérlek, ne haragudj meg azért, amit most teszek. Nem ellened szól, esküszöm – hadartam el gyorsan. Majd kézen fogva sétáltam vele Bellához, és Billyhez, akik még mindig keringőztek. – Bella, lekérhetem Billyt? – kérdeztem idegesen. Lehet, hogy most tönkreteszek egy protokolláris eseményt, de úgy érzem, hogy most vagy soha. Most kell megtennem az első lépést, amíg még határozott vagyok. Ha túl sokat kombinálok, akkor megint ostobaság lesz a vége.
• Hát persze – vigyorgott rám Bella. Majd néhány pillanattal később már Edwarddal táncolta körbe a nappalit. – Táncolsz velem? – kérdeztem az értetlen Billy szemeibe nézve.
• Örömmel – villantott rám egy halvány mosolyt.

Majd átkarolta a derekamat, és magához húzott. Legnagyobb örömömre a keringő egészen hosszúra nyúlt, én pedig kifejezetten élveztem a táncot. Nem kellett gondolkodni, sem beszélni, egyszerűen csak jó volt körbetáncolni a termet a többiekkel. Egyszer-egyszer lopva Justin felé pillantottam, aki boldogan csevegett tánc közben Tanyával. Carlisle, és Eleazar pedig két-két lánnyal táncolt. Carlisle Esmével és Kate-tel, míg Eleazar Carmennel és Irinával. Kedves volt tőlük, hogy nem hagyták a lányokat, petrezselymet árulni. Érdekes módon mindenki a párjával táncolt, csak engem nem Billy húzott ki, ez mindenképpen gyanús, talán szándékosan nem engem választott a táncra? Mert biztosan volt itt valami sumák, mert fizikai képtelenség, hogy mindenki eltalálta volna a párja harisnyakötőjét.

• Kérdezhetek valamit? – néztem fel Billyre kíváncsian.
• Persze – mosolygott rám bátorítóan.
• Te miért nem engem húztál ki? Nem is volt rendesen bekötve a szemetek, igaz? Anthony Nath-tal táncol, Jake Gabriellával, Emmett Rosalie-val, Carlisle Esmével és Kate-tel, Eleazar Carmennel, és Irinával, Justin Tanyával, csak te és Edward cserélődtetek fel. Elég valószínűtlen, hogy ez pontosan így sikerüljön csak úgy. Tehát egyértelmű, hogy csaltatok, ahogy az is, hogy szándékosan nem engem választottál a keringőhöz – mondtam határozottan.
• Én csak nem akarok rád akaszkodni. Egész este elutasító voltál velem, gondoltam, hogy akkor békén hagylak. Azt hittem, hogy szívesebben táncolsz Edwarddal, ezért megbeszéltem vele – rántotta meg a vállát.
• Én…
• Nem kell magyarázkodnod. Csak még nem tudom kiszámítani, hogy mikor akarsz velem lenni, és mikor nem. Elég sűrűn váltakozik a véleményed a kapcsolatunkról, így elég nehéz a számomra eldönteni, hogy mikor közeledhetek, és mikor kell visszahúzódnom. Ne haragudj meg a kijelentésért, de nagyon nehéz eset vagy – magyarázkodott Billy. Hát ezzel nem tudok vitatkozni.
• Sajnálom, ígérem, hogy megpróbálok megjavulni – haraptam be az alsó ajkam.
• Nem azt akarom, hogy megváltozz, csak azt, hogy döntsd el, mit akarsz. Szerintem már tudod a választ, csak félsz – mondta mindentudóan.
• Valószínűleg igazad van – bólintottam rá.
• Csak érezd jól magad velem ma este, vagy legalábbis próbáld meg, aztán majd kialakul – simított végig a hátamon. Én pedig beleborzongtam a kellemes érintésbe. – Rendben?
• Igen, ez nagyon jól hangzik – vettem ki a kezemet az övéből.

Majd a nyaka köré fontam mindkét karomat, és hozzá bújtam. Mindketten jobban járunk, ha megpróbálok ellazulni egy kicsit a társaságában. Néha már sikerült, csak akarni kell. A keringő lassan véget ért, és egy sokkal gyorsabb ritmus kúszott be a fülembe. Billy egy pillanat alatt felkapott és megpörgetett, én pedig ijedtemben felsikoltottam.

• Mit csinálsz? – csimpaszkodtam bele kézzel-lábbal.
• Tudod ez rocky, erre így táncolnak – vigyorgott rám.
• Nem, én nem így táncolok rá, sőt erre a számra sehogy sem táncolok. Ne csinálj ilyet, mi van, ha leejtesz?
• Még véletlenül sem ejtelek le, nem kell félned – karolta át a derekamat. – Csukd be a szemed, és engedd el magad, bízz bennem. Élvezni fogod a dolgot.
• De én…
• Te ma este jól érzed magad velem, emlékszel? – kérdezte vigyorogva. – Szemeket behunyni.
• Jól van – sóhajtottam fel idegesen. Majd engedelmesen behunytam a szemem.
• Az is jó lenne, ha közben nem fojtanál meg – kapott Billy levegő után.
• Oh, bocsi – lazítottam el a karom és a lábam.

Majd egy szempillantás múlva megint pörögtem. Próbáltam elengedni magam, amennyire csak tudtam, de nem igazán jött össze. Aztán hirtelen megnyugodtam, és lassan mozogni kezdtem én is a zene ütemére, és egész jó kis tánc kerekedett ki a dologból. Félve nyitottam ki a szemem, de nem kellett volna. Mindenki körülöttünk állt, és vigyorogva figyelt minket. Egyedül Jasper vágott olyan furcsa arcot, mintha koncentrálna ránk. Lehet, hogy a mozdulatainkat elemzi? Hiszen ő és Alice nagyon tehetségesen táncolnak.

• Ez egész jó – sikkantottam fel. Billy pedig boldogan elmosolyodott.
• Ez az, hugi – kántálta Justin. Én pedig az egyik fordulónál ráöltöttem a nyelvem, mire mindenki felnevetett.
• Akkor az idei bál első díját Billynek és Johannának ítéljük meg, ezért a fantasztikus táncért, de előtte még jön egy feladat. Valamelyik ruhadarabból kettő van Johannán, és Billynek ki kell derítenie, hogy mi az – csilingelte Alice. „Megfojtalak” tátogtam Alice felé. Mire egy még szélesebb vigyort villantott rám a megfenyegetett. Mindketten pontosan tudjuk, hogy két harisnyakötőt kaptam. Eddig nem tudtam, hogy miért, de most már értem. – Oh, még valami az érintett ruhaneműt a száddal kell levenned Johannáról.
• Adtok valami támpontot? – pillantott körbe Billy kíváncsian.
• Legyél kreatív, haver. Legutóbb én játszottam ezt Rose-zal. Most legálisan letapizhatod a csajszit, jó móka, nekem fél órába telt megtalálni a dupla ruhadarabot – vigyorgott felénk Emmett. Fél óra, így, itt, mindenki előtt? Na nem, az teljesen kizárt.
• Khm… - köhintettem nagyon halkan. Billy nem volt messze tőlem, és nem akartam lebukni. Óvatosan felhúztam a szoknyám egy picit, hogy senki ne vegye észre, de reméltem, hogy Billy érti a célzást.
• Megengeded? – mosolygott rám.
• Azt hiszem, hogy nincs más választásom – haraptam be zavaromban az alsó ajkam. Ez nagyon-nagyon kínos lesz.

Billy elém térdelt, és várakozóan nézett rám. Mire én elpirulva bólintottam. A következő pillanatban lassan felhúzta a szoknyámat, egészen a combom közepéig, ahol kilibbent az apró ruhadarab. Billy felnézett rám, majd kacsintott, és óvatosan a fogai közé vette a harisnyakötőmet, amit utána kínzó lassúsággal húzott le rólam. Amikor már a bokámnál tartott finoman felemelte a lábamat, és végérvényesen megszabadított a harisnyakötőmtől, mire mindenki hangos tapsolásba, és fütyülésbe kezdett. Billy pedig felállt, kivette a szájából a ruhadarabot, és vigyorogva, győzedelmesen meglengette mindenki előtt. Emmett és Justin majd meg szakadt a nevetéstől a zavaromat látva, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve Billy hátára ugrottam, és megpróbáltam visszaszerezni a harisnyakötőmet, hogy elrejtsem, de egy kicsit túl heves lehettem, mert a következő pillanatban már a kanapén feküdtünk.

• Na, de Johanna. Ne itt, mindenki előtt… - kezdett bele Emmett. – Bár, ha jobban belegondolok, akkor miért is ne. Várjatok, van popcorn is, ne hagyjátok abba, mindjárt visszajövök – mondta, majd eltűnt. Azután pedig valóban egy nagy tál popcornnal tért vissza, és felkuporodott az egyik fotel karfájára.
• Valaki bíztatja, hogy ilyen perverz legyen, vagy magától is megy neki? – néztem körbe kérdőn a termen.
• Őt már így fogadtuk örökbe – mosolygott rám Esme. – Nem igazán nevelhető, de azért nagyon aranyos, és segítőkész, hogyha szükséged van valakire. Csak meg kell szokni a humorát.
• Ne hozd zavarba szegény Johannát – lépett Rosalie a párja mellé. Majd akkorát kólintott a fejére, hogy azt hittem, hogy Emmett feje még be is tört.
• Bébi, ne már, végre mókás a kiscsaj, ez volt az első spontán reakciója, amióta megismertük – dörzsölte meg az ütés helyét.
• Attól még nem kell szegényt kínos helyzetbe hozni, kedvesem – mosolygott ránk Esme. – Alice, ha jól tudom, akkor nyeremény is dukál ehhez a remek teljesítményhez.
• Hát persze, minden játékhoz jár a nyeremény – szaladt elénk Alice egy dobozzal. – Húzzátok ki a nyereményt – mondta vigyorogva. Billy pedig megfogta a kezem, és együtt húztunk ki egy cetlit. Majd átnyújtottuk Alice-nek. – A nyeremény pedig… dobpergést kérnék – fordult a nappali másik sarka felé Alice. Ahol Jasper ült, és egy egész helyre kis dobszólót adott elő az asztalon. – Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett programokkal – sipította Alice.
• Hogy mi? – kerekedtek el a szemeink. Nem csak az enyémek, hanem a társamé is. A Niagara vízesésnél? Ezt nem mondhatja komolyan, hiszen az egy vagyon.
• Öt nap a Niagara vízesésnél, szervezett úttal és programokkal. A nyereményt Esme és Carlisle ajánlotta fel, köszönjük nekik – tapsikolt Alice. Majd az orrunk elé tartotta a cetlit. - Az út kifizetve, csak ki kell találnotok, hogy mikor mentek.
• Ezt nem fogadhatom el – nyújtottam vissza az ajándékot.
• Dehogynem, különben megsértődünk – nézett rám Carlisle komolyan. – Az ajándékokat mindenkinek el kell fogadnia. Nálunk ez a szabály. Úgyhogy szépen elutaztok, mindketten. Érezzétek magatokat nagyon jól – ölelt át a mentorom.

Majd Billyvel is kezet rázott. Ezután pedig mindenki gratulált nekünk a nyereményhez. Én személy szerint határozottan túlzásnak ítéltem ezt a gesztust, de tény, hogy nagyon boldog voltam, hogy végre eljuthatok oda, ahova kislány korom óta mindig is vágyakoztam.

• Akkor most folytassuk táncversennyel, már olyan izgatott vagyok. Johanna és Billy lesznek a pontozóbírók, mert ők már kaptak nyereményt – szaladt Alice a lejátszóhoz, és betett egy jó pörgős számot.
• Óvást nyújtok be, ezt a kört úgyis ti nyeritek, ez Jasper és a te tereped – panaszkodott Emmett.
• Nyugi, ezután tangó jön – vigyorodott el Alice.
• Na jó, akkor hajrá – bólintott rá Emmett.

Emmettnek igaza volt, a pörgős számban tényleg Alice és Jasper volt a legjobb. Bár úgy láttam, hogy mindegyik pár kiemelkedett valamiben, és verseny egészen addig tartott, amíg nem kapott mindenki valamilyen ajándékot. Alice úgy látszik, hogy nagyon is alapos volt. Gaby és Jake kaptak egy hét síelést Ausztriában, Justin és Tanya nyert egy hetet Londonba, Anthony és Nathalie kölcsönkapják Esme szigetét két hétre, és még hasonló igen komoly ajándékok találtak gazdára. El sem tudtam képzelni, hogy honnan telik ekkora ajándékokra a Cullen családnak, de inkább nem is kérdeztem meg. Nem akartam illetlen lenni, hiszen milyen lenne, ha eléjük állnék, hogy „mondjátok csak, honnan van ekkora vagyonotok, csak kíváncsiságból kérdezem”. Mindenesetre mindenki nagyon boldog volt a meglepetések miatt, és a bál hangulata is egyre jobb lett. A gyorsabb számok fokozatosan egyre lassabbakra cserélődtek fel, és néhány órával később már azon kaptam magam, hogy mindenki lassúzik. Tudom, hogy nem illik, de kíváncsian kémleltem körbe a párokon. Anthony és Nathalie teljesen összesimulva boldogan keringtek. Gaby szerintem már félig aludt Jake karjaiban, de szorosan csimpaszkodott a nyakába. Justin és Tanya is összebújtak, de bátyám sokkal diszkrétebb volt, mint a többi férfi a teremben. Annyira nem szorította magához a partnerét, de azt azért nem mondanám, hogy távol álltak egymástól. Sőt köztük sem volt túl sok hely levegőnek. Esme és Carlisle volt kétségkívül a legdiszkrétebb, egymásra mosolyogva, gyönyörű tartással keringtek, miközben néha egy-egy futó csókot váltottak. Egyszerűen csodálatosan festettek együtt. Rose és Emmett egy cseppet sem diszkréten majd felfalták egymást a terem egyik szélén, úgyhogy róluk gyorsan továbbsiklott a pillantásom. Alice és Jasper inkább álltak, mint táncoltak, miközben Alice Jasper mellkasára hajtotta a fejét, és halkan sugdolóztak. Eleazar, Carmen, Irina és Kate már elmentek. Azt mondták, hogy nagyon fáradtak, így elmentek lepihenni. Azt viszont nem tudom, hogy hova, mert kimentek a házból és vissza sem jöttek. Azt hittem, hogy itt van a szállásuk a Cullen házban. Mindenesetre ma elvileg mindenki itt alszik, úgyhogy nem is gondolkoztam ezen sokáig, hanem inkább tovább kémleltem a teremben. Bella Edward lábain állt, miközben Edward körbe-körbe táncolt a teremben. Mindketten boldogan mosolyogtak.

• Mit csinál Bella és Edward? – kérdeztem Billy fülébe suttogva. Mire Billy arra kapta a pillantását.
• Úgy látom, nosztalgiáznak – vigyorodott el. Nosztalgiáznak? Ez elég fura gondolat, főleg, hogy mióta lehetnek együtt? Legfeljebb két éve, könyörgöm tizenhét vagy tizennyolc évesek. Hogyan nosztalgiázhatnának egyáltalán?
• Aha – tört ki belőlem a roppant elmés válasz.
• Fáradt vagy? – mosolygott rám.
• Nem is tudom – gondolkodtam el. – Fáradt vagyok egy kicsit, de még nem kóstoltam a tortámat, úgyhogy azt hiszem, inkább éhes vagyok, és majd csak utána hagyom, hogy fáradt is legyek. Ígértetek nekem egy csoki tortát vanília mázzal – mosolyodtam el. Biztosan nagyon finom, hiszen házi, de annyira belemerültünk a szórakozásba, hogy el is felejtettem enni belőle.
• Nos, ez esetben, menjünk, és nézzük meg magunknak azt a tortát – vigyorodott el Billy.

Majd kézen fogott és a konyha felé kezdett el húzni, én pedig készségesen követtem őt. Gyorsan megtaláltuk a kérdéses tortát, és azonnal fel is vágtam a mellette lévő késsel. Először Billynek vágtam egy nagy szeletet, mert az étkezési szokásait ismerve, akár a fél tortát is odaszeletelhettem volna neki. Magamnak is vágtam egy kisebb szeletet. Az én étvágyammal sincs gond, de társaságban mégsem fogok magamba tömni egy negyed tortát. Elég kínos lenne, ha mindenki látná, ahogy eltűntetek embertelen mennyiségű édességet. Mégis csak lány vagyok. Az egy dolog, hogy nem látszódik meg rajtam a felesleg, de azért adnom kell magamra ennyi férfi előtt. Így viszont fele annyi időbe telt felfalnom az egyébként elképesztően finom süteményt, mint Billynek. Vágyakozva pillantottam a megmaradt süti felé, de elhatároztam, hogy nem fogok ma este többet enni belőle.

• Miért nem eszel még? – kérdezte Billy. – Látszik rajtad, hogy még szeretnél – fűzte még hozzá.
• Társaságban vagyunk, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ahogy megeszek egy regiment süteményt – suttogtam halkan. – Hiszen a lányok nem is ettek, Gabriellán, és Nathalie-n kívül.
• Ez csak a te véleményed, de emlékeztetnélek, hogy Gabriella egy fél tálca krémesen van túl, míg az a pusztítás ott a tálcán Nath-nak tudható be. Nem szerepeltek gyengén a lányok, fogadjunk, hogy te még csak a nyomukba sem tudsz érni – vigyorgott rám pimaszul.  
• Most komolyan fogadni akarsz? – kérdeztem kíváncsian. Biztosan csak viccelt.
• Hát, ami azt illeti, szinte biztos vagyok benne, hogy nem tudsz annyit enni, mint Gaby, vagy Nathalie – mondta határozottan.
• Oh, valóban? Mi legyen a tét? Bár teljesen mindegy, mert úgy is veszítesz – mondtam pimaszul.
• Mit szólnál egy csókhoz? – kérdezte félénken. Én pedig hirtelen félrenyeltem az üdítőt, amibe belekortyoltam. – Oké, akkor találjunk ki valami mást, csak meg ne fulladj itt nekem.
• Nem, állom a fogadást – mondtam ellentmondást nem tűrve. Még a végén megint félreérti, és azt hiszi majd, hogy ódzkodom az érintésétől.
• Hallottam, hogy fogadást kötöttetek, jövök bírálni – termett Emmett az asztal mellett.
• Én is, mert úgy tiszta a verseny, hogyha egy női szempár is zsűrizik – szökellt oda Alice is. Majd szép lassan az egész család. Na jó, most komolyan mindenki bámulni fog, miközben eltűntetek egy tonna süteményt? Ez meglehetősen kínos szituáció lesz.
• Khm… úgy volt, hogy ez egy kis magánfogadás lesz – sütöttem le a szemeimet.
• Értjük – bólintott rá Carlisle. - Akkor Emmett és Alice marad zsűrizni, mert ők voltak az elsők akik jelentkeztek, mindenki más pedig vonuljon fel az emeletre, amíg a fogadás véget nem ér – utasított Carlisle mindenkit.
• Nem akarom elrontani a partit, úgy is jó, ha csak a nappaliban maradtok – ajánlottam a lehetőséget. – Táncoljatok tovább, és ne is törődjetek velünk.
• Rendben, ahogy akarod. Akkor hajrá – szorította meg a vállam bátorítóan.
• Köszi – haraptam be az alsó ajkam. Elég magas a mérce, de akkor is megcsinálom. Elszántan ültem le a székre és vettem magam elé egy fél tortát, na meg persze egy villát.
• Megállj – kiáltott fel Alice. Majd kikapott két konyharuhát az egyik szekrényből, és az egyiket a dekoltázsomhoz igazította, a másikat pedig az ölembe helyezte. – Csak nem azt gondoltad, hogy hagyom, hogy véletlenül is leedd ezt a ruhát? Arról szó sem lehet, ez a darab egy kincs.
• Köszönöm Alice, nagyon figyelmes vagy – forgattam meg a szemeimet. Nem vagyok már öt éves, jó, hogy bízik bennem.
• Na, akkor kezdheted – ült le Emmett az asztal másik végébe.

Jesszusom, mibe kevertem bele magam? Miért nem tudom tartani a számat? Sejtettem, hogy még egyszer nagyon ráfázok a nagy számra. Csak azért is menni fog. Nem is olyan nagy ez a süti. Szépen lassan álltam neki az elpusztításának, gondoltam, hogyha nem habzsolok, hanem nyugis tempóban kísérlem meg eltűntetni, akkor könnyebben fog menni, de már egy negyed tortánál kezdtem úgy érezni, hogy nem bírom tovább, de nem akartam ilyen könnyen feladni. Csak egyik falatot a másik után. Motyogtam folyamatosan gondolatban, és eljutottam odáig, hogy már csak egy szeletnyi volt a tányéron, de azt már tökéletesen esélytelen volt, hogy képes leszek magamba gyömöszölni.

• Mi volt az? – kapta hirtelen a pillantását Billy az ablak felé.
• Hol? – sietett az üveghez Alice és Emmett is.

Billy pedig egy szempillantás alatt eltüntette a maradék tortát, és le is nyelte, majd vigyorogva rám kacsintott. Mire a többiek visszafordultak, addigra már semmi jele nem volt annak, hogy Billy ette meg a maradékot.

• Ti csaltatok – fordult vissza Emmett és Alice megvilágosodva. – Nincs odakint semmi. Csőbe húztatok minket.
• Bizonyítsd – szólítottam fel őket.
• Nem kell bizonyíték, ez egyértelmű – mondták morcosan. – Billy? – fordultak most felé.
• Hé, az én érdekem volt, hogy elveszítse a fogadást, miért segítettem volna neki? – kérdezte ártatlanul.
• Na persze… - kezdtek bele újra. Viszont gyorsan közbeszóltam.
• Ha tudjátok bizonyítani, hogy nem én nyertem, akkor hallgatlak titeket, de ha nem, akkor ez csak vádaskodás. Egyébként is, ti hagytátok el a zsűri posztját, itt kellett volna ülnötök és figyelnetek. A zsűri hibázott, ez egyértelmű, utána pedig rajtunk akarják leverni a tévedésüket – mondtam határozottan.
• Mi a vita tárgya? – lépett be Carlisle a szobába.
• Csaltak – mutatott ránk panaszosan Alice és Emmett.
• Nem tudják bizonyítani – tiltakoztunk hevesen.
• Nos, ez esetben nincs mit tenni, ha nem tudjátok bizonyítani, akkor Johanna a győztes – mondta Carlisle határozottan.
• Pf… legközelebb egy szikra szem esélyetek sem lesz csalni – mondta Alice morcosan. Emmett pedig hevesen bólogatott.
• Legközelebb olyan zsűrit kérek, aki figyel a feladatára – vigyorodtam el.
• Oh, te kis… - kezdett Alice. Majd nagyon elgondolkozott.
• Pimaszt akart mondani, csak valami komolyabbon gondolkozik – lépett be Edward vigyorogva.
• Honnan tudod? – kérdeztem kíváncsian.
• Mindig mindenki pimasz, aki keresztülhúzza a számításait – nevetett fel Bella. – Ne aggódj, gyorsan megbékél, Alice nem haragtartó. Az a nagy mackó, pedig senkire sem tud haragudni igazán – mutatott Emmettre.
• Az jó – nyomtam el egy ásítást. Vajon hány óra lehet már? Te jó ég hajnali kettő? Lehet, hogy szundítani kéne egyet. – Nagyon megharagudnátok, hogyha lepihennék? Azt hiszem, hogy rendesen kifárasztott a tánc.
• Dehogy, menjetek csak – vigyorgott rám Alice. – Édes a bosszú – fűzte még hozzá.
• Bosszú? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
• Talán elfelejtettem valamit megmondani neked és Billynek – mondta lelkesen. – Jöhetnek a szemkötők srácok – adta ki az utasítást.
• Miféle szemkötők? Miféle bosszú? – kérdeztem idegesen. Majd Billy felé fordultam, aki ugyanolyan döbbent arckifejezéssel figyelte az eseményeket.
• Majd meglátjátok, ha odaérünk – mondta még Alice. A következő pillanatban pedig valaki bekötözte a szememet egy szempillantás alatt.
• Billy, te tudtál erről? – kérdeztem. Majd elakadt a lélegzetem is, mert valaki felkapott.
• Fogalmam sincs, hogy mi történik – válaszolta őszintén.
• Ne aggódjatok már annyit, tetszeni fog a meglepi – csilingelte Alice. Majd a „fogva tartóm” elindult velem valahová.