Két hét telt el Rosalie és Emmett veszekedése óta. A szőke lány pedig pontosan ennyi ideje használja saját szobájaként hol Alice-ék fürdőszobáját, illetve gardróbját - ahol képes akár két teljes napot is eltölteni -, hol Edwardék szobáját. Ezalatt Emmett számtalanszor próbált felesége kedvére tenni, kibékíteni őt, ám eddig minden próbálkozása sikertelen volt. A legostobább tervei közt volt az is, hogy látványosan kerülni kezdte Félixet, mikor Rose a közelben volt, vagy netalántán épp ugyanabban a helységbe tartózkodott, mint ő. Ezen alkalmakkor viszont csak azt érte el, hogy a megalázottság és gúny tárgyává tegye ki szívszerelme. Rosalie ugyanis Alice-nek köszönhetően mindig pontosan tisztában volt az efféle szituációkkal, és mindig „véletlenül” arra tévedt. Ugyan voltak pillanatok, mikor el-elsomolyogta magát Emmett viccein, de ilyenkor mindig azon nyomban elillant mindenki elől. Bella többször is próbált beszélni vele, hogy ilyesmi, gyerekes dolgok miatt ne csinálja ezt, mert ezzel Esmének sem tesz jót. Ám erre mindig ugyanaz volt a válasz, mint a legelső alkalomkor: „Hadd döntsem el én.”.

Rosalie ezen a téren hihetetlenül makacs volt - mint ahogy sok más kérdésben is. Ám most még  önmagának sem szívesen vallotta be, hogy Emmett nélkül szörnyen unalmas. Százasával nézegette a különféle divatmagazinokat, különféle korokból, amik mind saját gyűjteményének részei voltak; ám két hét után ezt is csakhamar megunta. Untatta, hogy minden ruhát viszontlát bennük, mint amikre ő maga is szert tett.  

Egyik ilyen napon, mikor is legújabb kedvenc időtöltésének hódolt, azaz saját képzeletét szabadon engedve tervezett különféle típusú ruhákat, különös gondolat vetődött fel agyában. Tudva, hogy Carlisle és Esme egy hosszabb vadászaton vannak, az ötlet egyre inkább tetszett neki. A két „szülő” távolléte azért nyerte el szimpátiáját, mert Carlisle-nak megígérték, hogy amíg Bella egy éve le nem telik, valamint meg nem szokja az embervér illatát, és képes nem lesz uralkodni magán, nem mozdulnak ki a házból a környéken lakó emberek közé. De ilyen messzeségből egyikük se tudná ezt meg, hiszen mire visszatérnének, addigra már ők is régen itthon lesznek, hisz’ csak egyetlen napról van szó.

Még ki sem tervelte egészen, mikor az emeletről Alice izgatott sikkantását és Edward bosszús morgását hallotta. Utóbbi egy másodpercen belül már előtte is állt, szörnyen dühös arckifejezéssel.

– Szeretnél valamit, Edward? – kérdezte ártatlanságot színlelve, szemét hatalmasra nyitva.

A kérdezett nem szólt semmit. Ujjait ökölbe szorítva támaszkodott meg az asztal szélén, amin Rose tömérdek tervrajza pihent, fejét körülbelül egy magasságba hajtva a lányéval. Vesébe látó pillantással nézte őt.

– Nagyon jól tudom, hogy tudod, miért vagyok itt – mondta halálos nyugalommal, ami felért egy fenyegetéssel nála.

Rosalie zavartan nevetgélni kezdett, miközben gyorsan összegyűjtötte terveit egy mappába. Felállt, kezében a mappát tartva, miközben hátat fordított Edwardnak. Éppen betolta az asztal mögött levő hatalmas irattartó szekrény egyik dobozába a számára értékes papírokat rejtő dossziét, mikor halkan sikkantott egyet. Edward hirtelen mozdulatai, ahogyan a jobb oldalánál fél vállal, karba font kézzel, parázsló szemekkel szuggerálta őt, nem tett jót még vámpíri idegrendszerének sem.

– Akkor nincs miről beszélnünk, igaz? – kérdezte Rosalie, elmélyülten tanulmányozva a dobozka tartalmát.

– Épp az ellenkezője. Nagyon is van miről beszélnünk.

Rosalie hümmögött egyet, mire Edward összevonta szemöldökét, és kicsit sem óvatosan a helyére tolta a dobozt, melynek oldala ettől belapult.

Rosalie sértetten nézett rá.

– Lennél szíves nem kárt tenni a holmim között?

– Te pedig lennél szíves rám figyelni? Elfelejted, hogy gondolatolvasó vagyok, és tudom, hogy csak az időt akarod húzni, hátha Alice lejön, és akkor te szépen meglóghatsz.

Erre a lány bosszúsan ráfújtatott, majd karba tett kézzel várta annak mondandóját.

– Köszönöm – hangsúlyozta Edward – Most pedig beszéljünk a tervedről. Nem szép dolog kijátszani senkit sem, Rose. Főleg azokat nem, akiknek tettél egy ígéretet, amit ezzel a dologgal megszegni készülsz. Carlisle-ék tudják, mennyire szerettek vásárolni Alice-szal, így minden ellenvetés nélkül eljárhattok ruhákat venni, csapolni a bankszámlákat. Ugyan kikötötték, hogy a városon kívül menjetek, de ti, mint minden egyes alkalommal látom és hallom, repkedtek az örömtől. Kérdem én, milyen jogon szegnéd meg a neki tett ígéretedet, miszerint ezen kívül csupán vadászni mész?

– Nem tudnának róla.

– Tévedsz.

– Képes lennél beköpni Bellát is? – kérdezte egyik szemöldökét meghúzva Rose.

Edward arca úgy tűnt, mintha még sápadtabb lenne. Szemeiben döbbenet mutatkozott, mire Rosalie diadalittasan elvigyorodott. Már épp indult volna az emeletre, mikor Edward megérintve vállát maga felé fordította. Szemeiben izzott a félelem, aggódás, de ami legdominánsabb volt benne: a harag.

– Nem viszed magaddal.

– Azt majd ő eldönti, akar-e jönni.

– Nem viszed magaddal – ismételte.

– Hidd el, rá tudom beszélni, hogy neki sem árt egy kis szórakozás. Így is épp eleget rostokolt a négy fal között. Csak szórakozunk egy kicsit. Valamint Alice is jön. Igazi csaj buli lesz.

– Nem – szűrte fogai közt Edward, ökölbe szorítva bal kezét.

– Jaj, Edward, ne csinálj már úgy, mintha öt éves kislány lenne! Tud magára vigyázni, és nem fog semmi baleset történni. Jó az önkontrollja.

– Állatok esetén!

– Vér, vér. Egyre megy.

– Ez nem így van – hadakozott – Még csak alig egy éve vámpír!

– Talán attól félsz, hogy talál valaki mást magának?

– Nem!

Rosalie mindenttudóan elmosolyodott, ám válaszra már nem volt ideje, mert megérezte Bellát közeledni az erdő felől, Emmettel az oldalán.

Bella vigyorogva lépett be az ajtón, míg mögötte Emmett kissé bosszúsan a vereségtől. Amint meglátta Edwardot, jókedvének köszönhetően azonnali támadást indított a háta ellen. Edward kezei automatikusan fonódtak vádlijai köré, követve annak kecses vonalait. Bella vigyorogva belecsókolt a nyakába, mire Edwardon jóleső bizsergés ment végbe.

Emmett tétován ácsorgott az ajtóban, szemeit Rosalie-n tartva, aki vigyorogva nézte Edwardot, kihívóan meredve rá, látva annak reakcióját Bella közeledésétől. Végül egy vállrándítás mellett fogta magát, elnyúlt a kanapén, és bekapcsolta a TV-t.

– Üdv újra itthon! – suttogta Edward pár másodperces fáziskéséssel.

Bella kuncogva simított végig Edward mellizmain.

– Miről beszélgettek? – kérdezte vidáman.

Edward gyors, figyelmeztető  pillantást vetett Rosalie-ra.

– Csak azt latolgatjuk, mikorra tervezzük az első bevetést – válaszolt Rose mit sem törődve testvérével.

– Miféle bevetést? – kérdezte ijedten Bella, rákapva fejét.

– Hogy mikor menj először emberek közé.

Bella megdermedt Edward hátán. Kezei megálltak, ott, ahol éppen jártak, lábait szorosabban préselte Edward oldalához. Száját egy halk „oh” hagyta el, dermedve nézve Rosalie-t.

Emmett azonban pont az ellenkezőjét művelte: teli szájjal vigyorogva átugrotta a kanapét, hogy közelebb kerüljön hármasukhoz, de legfőképp Rose-hoz.

– És miben maradtatok? Már alig várom, hogy lássam, Bella tényleg olyan szupermenő vámpír, mint amilyennek gondoljuk.

– Igazából én már eltervezte… – kezdte Rose, de Edward közbevágott.

– Ki van zárva!

– Ugyan már, Eddy fiú! Csak nem lehet olyan rossz – gondolkodott hangosan Emmett.

– Koránt sem az. Egyfajta szórakozás, ahol Alice és én is jelen lennénk, mint a buli másik két résztvevője. Egy jó kis strandolás lehűtené a kedélyeket.

– Hogy mi?! – kérdezett vissza egyszerre Bella és Emmett.

Mindketten kigúvadt szemekkel, halálra vált arccal néztek a lányra, mintha az éppen a halálos ítéletüket mondta volna ki. Edward egy amolyan „megmondtam-hogy-ez-lesz” nézéssel várta válaszát.

– Most min akadtatok úgy ki mindketten? Fedett strand, ha még nem mondtam volna. Napfény be sem jöhet. Nem fenyeget a lebukás veszélye.

– De… Rose… – kezdett bele dadogva Emmett.

– Én támogatom Rose ötletét – táncolt le a lépcsőn Alice, nyomában a szigorú arccal „felfegyverkezett” Jasperrel.

– Mi? Alice, ez kész őrület! Kizárt, hogy én strandolni menjek!

– Ne nyafogj – pillantott Bellára Rose, aztán Alice felé fordult, aki vidáman szökkent mellé – Ellenőrizted a helyet? Minden rendben?

– Abszolút – bólogatott izgatott szemekkel – Minden kívánságunknak megfelelő. Fedett helyen van, mégis azt az érzést kelti, mintha nyitott lenne, ugyanis az egészet úgy csinálták meg, hogy egy része teljesen homokkal van behintve, és még pálmafákat is kiállítottak mellé, egy-egyre függőágyakat szerelve. A másik része ugyanúgy néz ki, mint egy normális uszoda, mégis elegáns díványokra lehet lepihenni, és az egész hangulatosan van kivilágítva. A festés is tökéletes egyensúlyban van a környezettel, amit megpróbáltak visszaadni. Ráadásképp különféle medencék vannak, akad meleg vizű és jéghideg is, csúszdás, jacuzzi, lebegtető… mindenféle. Csodálatosan néz ki, én már alig várom, hogy ott lehessünk! Jó buli lesz.

Rosalie csillogó szemekkel hallgatta Alice minden szavát.

– Ott a helyünk – suttogta végül.

– Igen, de ha holnap akarsz indulni, akkor ma mindenféleképpen be kell szereznünk pár új cuccot.

– Igen, igaz. Mennyi időnk maradt zárásig?

– Attól függ, hova megyünk. De úgy körülbelül három-négy óránk, úgyhogy sietnünk kell.

– Akkor mire várunk még? Induljunk!

Bella automatikusan húzta össze magát olyan picire, amennyire csak tudta Edward hátán. Fejét Edward jobb lapockájába rejtette, hagyva, hogy haja előre boruljon. Magában buzgón rimánkodott, hogy ne vegyék észre őt. Érezte, hogy mindkét lány elfut mellette, anélkül, hogy egy szót is szólnának hozzá. Teljesen csak akkor nyugodott meg, mikor hallotta Rose piros BMW-jének motorját felbőgni, valamint azt a jellegzetes hangot, ami jelezte nekik, hogy a két lány már az országúton halad legalább 180-nal.

Elmosolyodott, kifújva a levegőt. Felemelte fejét, mely győzelemtől mámoros volt, hogy őt itt hagyták, és nem cipelték magukkal vásárolni. Annyira elmerült ennek a gondolatában, hogy még fel is nevetett, mire mindhárom fiú felé kapta tekintetét.

– Min nevetsz?

Vigyorogva rázta meg fejét, lekászálódva Edwardról.

– Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de én nem vigadok a gondolattól, hogy ők hárman egy ilyen luxus-uszodába menjenek – mondta Emmett, szokatlan komolysággal.

– Én megbízom Alice-ban. Nekünk nincsenek házastársi gondjaink.

Emmett felmordult, majd lehuppant a kanapéra Bella mellé, kezeibe véve a lány kezeit, könyörgőn nézve rá.

– Kérlek, Bella, próbáld meg lebeszélni erről Rose-t! Tudom, hogy legalább olyan makacs, mint te, de mostanság nem vagyunk túlzottan jó viszonyba, hogy hatni tudjak rá úgy, mint máskor. De veled feltűnően jóban van most…

– Emmett, már én is próbáltam lebeszélni őt róla. Elhiheted – fűzte hozzá Edward, hallva annak kételkedő gondolatait.

– De hát rád hallgatni szokott – nézett fel rá teljesen elfancsalodva Emmett, továbbra is fogva Bella kezeit, akinek kissé kényelmetlen kezdett lenni.

– Azért nem mindig.

– Szóval vegyem veszett ügynek?

Jasper leült Emmett mellé, míg Edward Bella másik oldalára telepedett.

– Alice igazán fel van dobva ettől. Nem hiszem, hogy közbe akarok avatkozni.

– Igazából nem is tudom, Rose-nak hogyan juthatott eszébe. Tudja nagyon jól, mit ígértünk Carlisle-éknak, ő pedig ezzel kijátssza őt.

– Akkor hívjuk fel őket! Ők biztos tudnának hatni rájuk – lelkesedett be Emmett, és már indult volna a telefonért, mikor Edward hangja megállította.

– Nem akarom elrontani a pihenésüket. Nekik is hagyni kell egy kis időt kettesben. Titeket is mindig békén hagytunk.

– Ez igaz – sóhajtott fel.

Elengedte Bella kezeit, hogy saját fejét fogja meg vele két oldalról, könyökével térdein támaszkodva.

– Bella, te még nem is alkottál véleményt – jegyezte meg Jasper halkan, érezve a lány viharos érzelmeit. Kíváncsi volt a nézeteire.

– Nem tudom, mi újat tudnék mondani, Jazz. Semmi kedvem ehhez. Félek is tőle. Alice elmondása szerint óriási területet foglalhat magába, és egy ilyen hely biztos vonz megannyi látogatót. És nem is érezném magam túlzottan jól egy szál Alice és Rosalie által kiválasztott fürdőruhában egész nap. De megértem őket, hogy rémunalmas lehet ennyi ideig bezárva lenni, nem mozdulni ki. Azonban tényleg megígértük, hogy nem megyünk sehova, csak vásárolni. Főleg én nem megyek sehova.

– Lehetek veled teljesen őszinte, Bella? – kérdezte tétován Jasper.

Bella biztatón mosolyogva fordult felé.

– Ezt igennek veszem. Szóval… eddig tény, hogy minden akadályt sikeresen teljesítettél… de… szóval, nem tudom, mennyire emlékszel emberi létedre, vagy, hogy akkor jártál-e uszodában… biztos lehetsz benne, hogy én is csak vámpíri létemben jártam ilyen helyeken… viszont azt megtanultam, hogy egy labilis önkontrollal nagyon veszélyes.

– Bella eddig sose volt labilis, csak eleinte – szólt közbe Edward ingerülten.

– Igen, igen, tudom. De a különbséget is ismerem emberi és állati vér között, ahogyan te is, Edward, hiába is próbálod elfeledni. Sőt, még te is, Emmett… – pillantott rá, mire az hátradőlve a kanapén, felé fordította kíváncsi szemét.

– Vagyis megmenteném pár száz ember életét, ha nem mennék el.

– Mondtam én ilyet? – háborodott fel Jasper.

– Nem erre akartál kilyukadni?

– Én csak azt akartam volna mondani, hogy hiába van ott az az ocsmány klórszag, a levegő párás, valamint tele van vele az emberek illata. Ha pedig vagy olyan szerencsétlen, hogy megtalálod la tua cantante-d…

– Tessék? – nézett értetlenül Bella.

– La tua cantante – mondta Edward, mire Bella ráemelte tekintetét – Annyit jelent, az énekesed. Azokra mondják ezt a vámpíroknál, akiknek a vére úgy énekel, mint a tied nekem.

Bella nyelt egyet.

– Minden vámpírnak van egy ilyen énekese?

– Nem, nincs mindegyiknek – mosolygott rá féloldalasan.

Bella megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, amire Edward egy kuncogással jutalmazta.

– Szóval arra gondoltam, hogy mi is a lányokkal tarthatnánk… – mondta Jasper.

– Ez az, ez jó ötlet! Nagy vagy, Jasper! – csapott annak hátára Emmett.

Jasper elmosolyodott.

– Ám van egy kis bökkenő.

– Mi?

– Nem mi, ki. Félix. Rá talán még jobban kell figyelni, mint Bellára.

– Nem hiszem. Igazán jól csinálja. Mesélte, hogy a Volturinál többször az volt a büntetésük, hogy egy hónapig éheztették őket. Végül már annyira legyengültek, hogy harcolni se tudtak volna, így Aro ekkor megkegyelmezett nekik. De ezen alkalmakkor mindig ott kellett lenniük az étkezéseken, végignézni. Azt mondta, ez az egy csak az önuralma fejlesztésére volt kiváló hatással. És valóban meg tudja állni, hogy rárontson az állatokra.

– Akkor talán nem is olyan nagy baj.

Edward felszisszent.

– Komolyan menni akartok?

– Csak így tudjuk biztonságban tudni a lányokat – rántotta meg vállát Emmett.

– De Alice-ék csajos bulit akarnak… – vetette ellen fintorogva Bella.

– No, mi az? Csak nem égő a jó öreg Emmett bácsival lógni, Belluska?

– Kinek ne lenne égő egy olyannal lógni, aki Belluskának becéz?

– Ne pimaszkodj, mert én foglak elsőnek belevágni a medencébe – lökte oldalba játékosan a lányt.

– Reszketek!

– Úgy! Csak gúnyolódj, engem nem zavar. Majd legfeljebb az összes medencébe beleváglak – vigyorgott.

– Jaj, Edward, ments meg ettől a gonosz, csúnya bácsitól – kapaszkodott meg Edward ingjébe Bella, félősen a mellkasához bújva.

Jasper szintén vigyorogva figyelte a jelenetet, amint Edward hősiesen felállva, kinyújtott karral jelezte Emmettnek, hogy párbajra hívja őt.

– Na, és mi lesz a jutalommal? Jutalom ellenében kezdhetünk csak hozzá!

– A jutalom az lesz, hogy látlak téged, amint egy nap már negyedszerre legyőz valaki verekedésben!

– Honnan tudsz te erről? – csodálkozott el Emmett.

Edward válaszul csak megkopogtatta koponyáját, majd az udvarra imitáló mozdulattal intett neki. Emmett vigyorogva kiszaladt, felvéve támadó pozícióját.

Bella és Jasper kíváncsian követték Edwardot.

– Mi zajlik itt? – jelent meg az udvar másik végében Félix.

Megállt Bella mellett, miközben véletlenül súrolta annak karját.

– Edward épp megvédi Bellát Emmett ármánykodásaitól – válaszolt Jasper vigyorogva.

Edward vett egy oldalsó  pillantást Félixre, elkapva ezzel, amint az Bellát végignézi. A következő pillanatban már csak azt érezte, hogy valaki teljes erőből belerohan, így hátával felszántotta az udvar egy harmadát.

Bella ijedten nézett utánuk. Hiába kavartak mindketten hatalmas porfelhőt, éles szemeivel tisztán kivette Edward dühös arcát, valamint Emmett győzelemtől mámoros vigyorát.

– Ha engem kérdezel, Bella, nem a legjobb a védelmeződ. Hagyni, hogy valaki így felnyalattassa a földet veled… Én jobb lennék.

Bella dühösen nézett Félixre, mire az nyomban elhallgatott.

– Emmett nem játszott tisztán, és rontott neki, mikor nem figyelt.

– Hát persze – biccentett felé Félix.

Bella elfordította fejét, hogy Edwardékat nézhesse. Félix dühösen összevonta szemöldökét.

Edward hallotta a férfi gondolatait szerelme körül forogni, ami számára nem volt épp kellemes, így hirtelen haraggal rúgta gyomorszájon Emmettet, aki ettől egy hatalmasat repült, földet érésével egyetemben pedig öt gyökerestől kicsavart fával ritkította meg az erdőt. Edward mellkasa dühödten hullámzott, míg Emmett a döbbenettől megmozdulni sem tudott.

Edward felegyenesedett, összehúzott szemekkel figyelve Emmettet, ám korántsem mérgesen méregetve őt. Mikor megbizonyosodott arról, hogy kutyabaja a sérült önérzetén kívül, mosolyt erőltetve arcára fordult Jasperék felé.

Fivére arcán mélységes döbbenet ült, míg Félixén is hasonló. Bella viszont kissé  ijedten pislogott Emmett felé. Mikor megérezte Edward tekintetét saját magán, felé fordult.

Edward hívogatón kitárta karjait, mire Bella arcán egy vigyor jelent meg. Elrugaszkodott a földtől álltó helyében, és egy kecses ugrás bemutatása végén a fiú karjaiban találta magát, miközben lába szorosan fonódott össze csípője körül. Kezével átkarolta nyakát, mire Edward mindkét keze a fenekén állapodott meg. Bella zavartan sunyta le fejét, mikor megérezte, valamint arca is bizseregni kezdett. Edward mosolyogva lopott tőle egy csókot, hogy aztán a lány nyakának hajlatába pihentesse fejét, meg-megpuszilva az érzékeny testrészt.

– Csaló! – kiáltotta dünnyögve Emmett.

Edwardból kuncogás tört elő, Bella pedig elmosolyodott.

– Azt hiszem, ez rád illik most. Szabálytalan volt a kezdésed – vélekedett Jasper.

– Az nem szabálytalanság volt, hanem kihasználtam a helyzetet, ami megadatott.

– Hát persze, Emmett – vigyorgott.

– Hagyjuk ezt! Inkább beszéljünk arról, hogy ha Edward ugyanígy fogja tapizni Bellát holnap is, akkor nem sok esélye lesz a kiscsajnak bepasizni – kacsintott cinkosul Félixre Emmett, elérve ezzel, hogy Félix kényelmetlenül ácsorogjon egyik lábáról a másikra.

Bella dühösen meredt Emmettre, kifordított nyakkal.

– Ki mondta, hogy pasizni akarok?

– Érzem, Belluska – küldött felé egy mindent tudó vigyort.

– Azt hiszem, csalnak a megérzéseid…

– Kizárt. Én mindig is jó voltam ezekben a dolgokban.

– Megöregedtél.

– Hah! Edward öregebb nálam, mégse hallottam még panaszra nyitni a szádat felőle!

Bella morogva kászálódott le Edwardról a mai napon immár másodszorra, dühödten lépkedve Emmett felé.

– Lehet, hogy nem mindenkinek számít, mennyi idős is ténylegesen. Hallottál már a tehetségről vagy a vele született adottságról? Egyiket sem lehet kinőni, mindkettő örök!

– Hmm, ez érdekes. Akkor ezek szerint…

– Emmett! – szólt bátyjára Edward.

– Hova is mentek holnap? – kérdezett közbe Félix kíváncsiskodva.

– A helyzet az, hogy te is velünk tartasz.

– Hova is?

– Hát strandolni fogunk!

Emmett válaszára Félix legalább olyan döbbenten nézett a többiekre, mint Bella és Emmett, mikor meghallották. 
 
 

*** 
 
 

– Teljességgel ki van csukva, hogy én ebben kimenjek!

Bella hisztérikus hangjától csengett az egész fürdő. El sem hitte, hogy ő tényleg ebben a hacukában áll egy ilyesmi helyen. Keserűen vette tudomásul, hogy csak egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy otthon maradhassanak mindannyian.

Mikor Rosalie és Alice pár  óra múlva visszatértek megannyi szatyrokkal megrakodva, mindketten a fiúkra támadtak - persze nem a szó szerinti értelemben. A vásárlás alatt ugyanis Alice-nek látomása volt arról, hogy valamennyien elmennek ebbe a fürdőbe. Ez a változás pedig egyiküknek sem volt ínyére, legfőképp Rosalie-nak nem. Hiszen, ez számára azt jelentette, hogy ha az egész család megy Carlisle és Esme kivételével, akkor Emmett is jön, ha pedig Edward és Jasper is, akkor Félixet is magukkal kell vinniük. Ehhez pedig egy csöppnyi kedve sem volt. Végül Bella vette védelmébe a fiukat, megpendítve azt a témát, miszerint nem biztos magában, és nagyon örülne neki, ha a fiuk is jönnének, hogy baj esetén elegendően legyenek. Ezzel pedig se Rose, se Alice nem tudott hadakozni, hiszen mindketten pontosan jól tudták, milyen is az, ha elveszted az önuralmadat. Kénytelen-kelletlen, de belementek.

– Mi a bajod ezzel a fürdőruhával, Bella? – sétált oda Rosalie, miután meggyőződött róla, hogy Alice még nem készült el.

– Minden! – tárta szét kezeit Bella, holtra vált arccal nézve a tükörképére.

Rosalie csak a szemét forgatta.

– Nézd, én egészen eddig azt hittem, hogy az egész családban én vagyok a legkényesebb ruha ügyben. De kezdem belátni, hogy te minden határon túlteszel. Ez a kék bikini gyönyörűen kiemeli a hibátlan alakodat, és a sápadtságodhoz is passzol!

Bella vadul rázni kezdte fejét. Felkapta hatalmas fürdőtörülközőjét, amit aztán legalább háromszor magára csavart.

Rosalie lemondóan sóhajtott a kilépő Alice-nek, akinek arcán levakarhatatlan vigyor ült.

– Reménytelen – súgta oda neki halkan, miközben bepakolták cuccaikat a szekrényekbe, amiket kibéreltek – Ha odabent is ezt fogja csinálni, esküszöm, segítek Emmettnek belevágni a vízbe.

Alice csöndesen kuncogott, míg Bella is bepakolta holmiját a szekrénybe.

– Akkor indulhatunk? Mindenki kész van? Pompás! – Rosalie választ sem várva indult neki.

Alice és Bella egymásra néztek.

– Nem kell szégyenlősnek lenned. Nem emlékszel, hogy míg ember voltál, hányszor öltöztettelek fel vagy át? – szegezte neki a kérdést Alice halkan, nehogy mások megneszeljék, miközben a szőke lány nyomába eredtek.

– De ez teljesen más. Rajtad kívül egy csomó ember van itt…

– Bearanyoznád a napjukat, ha te is levetnéd magadról ezt a törülközőt! Különben sem illik hozzád túlzottan, szóval…

Bella nem szólt semmit, csak gyorsított a tempón. Igaz, nem annyira, hogy beérje vele Rose-t, aki már a medencék mellett járt, mert még így is szégyenlős volt, hogy egy törülközőbe volt belecsavarva. Hiába lett csodaszépségű vámpír, az emberi szemérmessége így is megmaradt. Talán csak akkor veszett ki belőle, mikor teljesen egyedül voltak Edwarddal…

– Bella! – lóbálta Alice a lány arca előtt a kezét, aki láthatólag teljesen elgondolkodott. Legalábbis erről árulkodott, hogy egy helyben ácsorogva meredt maga elé.

– Igen? – kérdezett vissza zavartan.

– Nem jössz? Mindenki rád vár. Gyere már – karolt belé a pöttöm lány, magával húzva Bellát.

Bella tehetetlenül hagyta, hogy magával ráncigálja a többiek felé, miközben szemei a helységet pásztázták.

Valóban gyönyörű hely volt. Tökéletesen illett rá Alice korábbi leírása. A falak festése harmonizált a mellettük levő heverőkkel, amiknek többségét már elfoglalták. A medencék vize csillogott a tisztaságtól, illetve a lámpákból áradó kellemesen vöröses színtől. Az egész terem úgy nézett ki, mintha a felkelő nap színe festette volna be őket. Az ember szinte akaratlanul is keresni kezdi azt a helyet a magasban, ahol a Napot sejti, mégsem találja. A medencék még a délelőtti órák dacára is tele voltak, de nem zsúfoltan tele. Kényelmesen lehetett bennük úszkálni, lubickolni vagy épp szórakozni, ki hogyan akarta. Ahogy Bella tekintete a medencékben levőkre siklott, észrevette, hogy a vendégek elég nyomós százaléka húsz év körüli fiatalokkal van tele. Akadtak olyanok, akik párjukkal érkeztek, de olyanok is, akik nemükhöz tartozó csoportokba verődve áztatták magukat a medence szélein, lesve a többi embert. Utóbbiak voltak többen, közülük is inkább a fiúk, mint a lányok.

Alice éppen az egyik ilyen csoport előtt haladt el, mikor az egyikük, egy vagányabbnak látszó, kigyúrt, szőke hajú, zöld szemű fiú lefröcskölte párosukat egy nagy adag vízzel. Míg ez a fiú csak vigyorgott rájuk, addig a másik négy barátja hangosan nevetni kezdett, magukra vonva a figyelmet.

Alice úgy tett, mintha észre sem vette volna, Bella viszont döbbenten kapta rájuk tekintetét. Végigmérte a vízben tanyázó bandát, és meg kellett állapítania, hogy mind a hatan ugyanolyan komisznak és pimasznak tűnnek, mint az, aki lelocsolta őket. A szőke hajú srácon kívül volt egy ikerpár, akiknek kék szem és fekete haj jutott, széles vállakkal, egy vöröses-barnás hajú, barna szemekkel, nyurga testalkattal, valamint egy kopaszra nyírt, barna szemű, nagydarab srác. Bella magában megjegyezte, hogy ennél vegyesebb társaságot még életében nem látott.

– Hello, cica! – kacsintott rá az ikerpár egyik tagja, mire megszólalását hangos röhögés jutalmazta.

Bella zavartan elkapta róluk fejét, egyenest a céljuk felé meredve. Szeme sarkából látta, ahogyan a „két bátor bandatag” köré gyűlik a társaságuk, hogy egy-egy pacsival vagy vállon veregetéssel díjazzák őket.

Mikor végre valahára elértek Rosalie-ékhoz, Bella a szemével rögtön Edward kereste.

Emmett persze kiszúrta ezt, és vigyorogva szólt oda neki.

– Edward úgy döntött, vesz egy hűsítő fürdőt Jasperrel – bökött hüvelykujjával a háta mögé Emmett.

Bella jobbra tekintett Emmett mellett, ahol még épp elkapta, ahogyan a fekete szemű Edwardot Jasper a fejénél fogva nyomja a víz alá, mire bugyborékok kerülnek a felszínre. Jasper kínosan mosolyogva integetett felé.

– Ah, sajnos az öcsisajt nem rajong annyira a szeretőidért, mint ahogyan ők rajonganak érted.

Bella megpróbált csúnyán nézni Emmettre, de terve csúfos kudarcba fulladt, amint meghallotta Alice és Rosalie kuncogását a háta mögött. Megperdült a tengelye körül, szembenézve a lányokkal, mire azok feltűnően gyorsan a hátuk mögé, kerülve a lány tekintetét.

Edward és Jasper harca a vízben a vége felé közeledett, utóbbi érzékelte, hogy a fiú  kezd csillapodni, így már engedte, hogy levegőt vegyen a víz felett is.

– Bella? – nyöszörögte Edward, ahogy harmincadjára is felbukott.

Jasper szigorú pillantással a partra mutatott, ahogy nekik háttal, törülközőbe csavarva ott állt a kérdezett.

Edward Jasper vállára tette egyik kezét.

– Kösz.

– Nincs mit. Most már rendben van – utalt Jasper Edward szeme színére, ami újfent arany színben pompázott.

Edward bólintott.

Jasper Alice felé kapta szemét, Edward pedig kihasználva az alkalmat lenyomta bátyját a víz aljára, hogy aztán sebesen kimásszon a vízből. Halkan Bella mögé suhant, átölelve őt hátulról, nyakába csókolva.

Jasper megjátszott prüszköléssel bukott föl. Alice Félixszel egyetemben csatlakozott hozzá.

– Miért nem vetted le ezt a felesleges anyagot? – kérdezte Edward Bellától, megragadva a törülköző két szélét.

– Szégyenlős vagyok – suttogta nagyon halkan.

– Hmm, miért is?

– Itt ez a sok ember…

– És vámpír… – súgta halkan a lány fülébe.

– És vámpír… igen. Szóval…  én… annyira nem… tudod…

– Ühüm.

Edward lágyan megcsókolta Bellát, aki nem volt rest viszonozni azt, úgysem, hogy nyújtózkodnia kellett egy kicsit jobbra.

Edward érezte, hogy szerelme lábai megremegnek, mire tette következményének teljes tudatában megragadta a törülközőt, lerántva Belláról, ami így a lány lábaihoz esett. Bella először észre sem vette ezt, csak azután, hogy megérezte Edward meztelen felsőtestét a bőréhez préselődni. Ekkor megszakította a csókot. Lenézett magára, és mikor látta, hogy Edward féloldalasan mosolyogva várja reakcióját, illetve szemléli meg őt, zavartan kapta fel a törülközőt.

– Nem volt szép dolog tőled!

– De nem ám! – vigyorgott Emmett, aki Rose-zal együtt heverészett.

Bella csodálkozva nézett bátyjára, ám a következő pillanatban már csak azt érezte, hogy elmerül a vízben, a törülköző pedig már rég nincs a kezében. Fuldokolva jött a víz felszínére, megkapaszkodva a partba. Edward aggódó szemekkel guggolt előtte.

Bellában későn ugyan, de tudatosult, hogy vámpírként képtelen vízbe fulladni, így a kezdeti ijedtsége gyorsan elpárolgott, mikor látta összepacsizni Emmett és Rose párosát, akik gyorsan a vízbe ereszkedtek, megelőzve a bajt.

– Hosszúnak ígérkezik ez a nap – sóhajtotta Bella.

Edward válaszként csak kuncogva beleereszkedett a vízbe, puszit nyomva Bella homlokára.