Izgatott voltam. De hát ki ne lenne izgatott az én helyemben? Egész jól aludtam, az előző napi álomhoz képest. Mikor lefeküdtem, még nem volt itthon Alice. Reggel kilenckor viszont az ő hangjára ébredtem.
- Jó reggelt, egyetlen unokahúgom! - mondta.
- Jó reggelt Alice! Ugye tudod, hogy aludni szerettem volna?
- Ja, ne már! Holnap buli, és vettem neked egy csomó klassz ruhát! Vettem egy gyönyörű, halványzöld kisestélyit! Rose és én megcsináljuk a hajadat és a sminkedet, és máris naprakész leszel holnap! â013 Ekkor lépett be Esme a szobába.
- Alice, hagyj neki levegőt!
- Mindig ilyen? â013 kérdeztem.
- Ha buli van a láthatáron, igen. Nem lehet leállítani.
- Ebben egyetértek. â013 Jelent meg az ajtóban Jasper. â013 Akármennyi nyugalomhullámot küldök felé, fel sem veszi, és pörög tovább. Egy kis energiabomba.
- Akkor ezt nem úszom meg szárazon.
- De nem ám! Mégis mit képzelsz? Nem nézhetsz ki akárhogyan.
- Nem is akárhogyan akarok kinézni, hanem valahogyan. És szeretem a halványzöld színt. Kiemeli az alakomat.
- A stílusérzékét nem Bellától örökölte. Ért is valamit a divathoz. Meg akarod nézni? Vettem még neked egy csomó másik ruhát is.
- Ugye hagytál valamit a boltoknak is? â013 Kérdeztem kissé viccesen, de Alice nem sértődött meg. Sőt! Nevetett!
- Nem igazán â013 kacsintott. Erre nekem kellett nevetni. Bárlényegében még csak pár napja ismerem, mégis olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást. És ő valóban régóta ismer engem. És én is ismertem őt. Még nagyon régen. Egyvalamit azonban nem tudok. Mi történt a â01Ehalálomâ01D után a Volturival. Vajon ugyanúgy élnek tovább, mint eddig? Vagy végre leszámolt velük valaki? Gondolatmentemből Alice szakított ki.
- Min gondolkozol? Nekem nyugodtan elmondhatod. Nem mondom tovább senkinek, ha azt szeretnéd.
- Mi történt a Volturival? Miután eltűntem. Meghaltak? Vagy élnek, ugyanolyan kegyetlenül? â013 Kérdeztem meg azt, ami a legjobban nyomta a lelkem.
- Meghaltak. â013 Jelentette ki egyszerűen Alice. â013 Nem tudom, emlékszel-e, de egyszer, amikor kicsi voltál, el akartak jönni érted. Akkor nagyon sok vámpír állt ki érted. Amikor megtudták, hogy a Volturi â01Emegöltâ01D téged, eljöttek mindannyian, és leszámoltunk a Volturival. Ennyi történt velük. Azután a szüleid elmentek. Nem bírták tovább, hogy minden rád emlékeztet. Próbálták tagadni a fájdalmukat, de Jasper elől nem tudták. Mindenkinek fájt, hogy elmentek, de tudtuk, hogy így jobb lesz nekik. Most pedig itt vagy te, és visszaadtad a családunknak a reményt, ami rég elveszett. â013 Erre nem tudtam mit mondani, csak ültem az ágyamon. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerettek. Illetve, szeretnek most is. Átöleltem Alice-t, aki meglepődött hirtelen gesztusomtól, de visszaölelt. Jó érzés volt a szeretetük. Soha, senkitől nem kaptam még egyszerre ilyen sok szeretetet. Örömmel töltött el, ugyanakkor fájdalommal. Rengeteget szenvedhettek, amiért én eltűntem.
A mai napra ruhapróbát terveztünk. Alice nem túlzott, amikor azt mondta, rengeteg ruhát vett. Annyit, hogy egy kisebb gardróbba bele sem fért volna.
- Úristen Alice, mondd, hogy nem válogattad még szét!
- Ez nem lenne igaz. Már szétválogattam. Ez mind a tiéd. Láttam, hogy nincs sok ruhád. Gondoltam, orvosolom mindezt.
- Alice! Ez annyi ruha, mint a tenger. Egyáltalán, minek kell egy cipőből több szín is? â013 Mutattam két, csak színben különböző cipőre.
- Mert nem biztos, hogy a színek illenek a ruhákhoz.
- Oh, rendben. â013 Alice-szel nem érdemes vitatkozni a ruhák terén.
Egész nap csak ruhát próbáltam. Este hullafáradtan dőltem az ágyamba. Vele álmodtam. Egy réten állt, és várt valamire, vagy valakire. Rám.
- Szia! â013 köszönt. â013 Már hiányoztál.
- Te is nekem â013 feleltem.
- Szeretnék veled közölni egy nagyon fontos dolgot.
- Mit szeretnél mondani?
- Holnap végre találkozunk. Együtt leszünk, és nem foglak elengedni. Szeretni foglak, teljes szívemből. â013 Miután ezt elmondta, eltűnt. És én felébredtem.

(Bella szemszöge)

Már tizennégy éve történt, de még most sem hevertem ki. Holnap pedig hazamegyünk oda, ahol minden rá emlékeztet. A családunk már nem Forksban él, de akkor is fáj. Ott van az emléke a fűben, a mezőn, a fákon. Mindenhol. Fájdalmamat őrizve. És most haza kell mennünk. Esme megkért rá minket. Jacob, Edward és én már a repülőn ülünk, és nem szólunk egymáshoz, de mindenki tudja, mit gondol a másik. A mérhetetlen mennyiségű fájdalomra, amit, azt hittük, hogy sikerült elfojtani. Amikor megkaptuk Alice üzenetét, ez újra napvilágra került. Nem sűrűn kérik, hogy menjünk haza, de most mégis ezt szeretnék. Ugyanakkor furcsa érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. Mintha valami, vagy valaki várna ott minket. Istenem! Add, hogy Alice ne rendezzen bulit! Nem igazán van hangulatom ahhoz, hogy letépjem a fejét. Márpedig őt ismerve buli lesz.
Az idő lassan vánszorgott előre, mégis hamar a leszállóhelyünkre értünk. Nehéz szívvel szálltam ki a gépből. (Már amennyire lehet nehéz a szívem)
- Nyugodj meg drágám. â013 Mondta Edward bársonyos hangján. â013 Nem maradunk sokáig.

(Nessie szemszöge)

A napom a készülődés jegyében telt. El kell ismernem, Rosalie és Alice nagyon ért a divathoz. A halványzöld kisestélyim tökéletesen passzolt a cipőmhöz, és a frizurámhoz. Egyébként az egész család izgatott volt: Esme egész nap a házat díszítette, Carlisle szabadnapot vett ki, hogy segíthessen neki, Emmett a repülőgépjáratokat figyelte, Jasper ott segített ahol tudott, emellett gondoskodott a jó hangulatról, Alice és Rosalie pedig bementek a városba további díszekért. Én viszont nem segítettem sehol. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert nem hagytak. A délután végére az egyébként is tiszta házra rá sem lehetett ismerni: egyetlenegy foltot vagy piszokszemet nem lehetett találni, a lépcső és az ablakok, valamint az ajtó és a falak is ízlésesen voltak feldíszítve. Egyszerűen csodálatos volt. Olyan csodálatos, mint maga a családom.
- Már csak két óra van, mire leszáll a gépük. â013 Jelentette ki Emmett.
Nem szóltunk egymáshoz, csak szótlanul ültünk, és vártunk. Ha az ember (esetemben félvámpír) nagyon vár valamire, akkor az idő csak úgy vánszorog, mintha ki akarna fogni rajta. Fél óra elteltével elkezdtem idegesen dobolni a lábaimon, mire Emmett elkezdett viccelődni.
- Hé kislány, nyugi. Látom, hogy jó doboló vagy.
- Én meg azt látom, hogy még mindig tartozol egy medvével.
- Oh, igen? â013 A másodperc töredéke alatt történt. Emmett mellettem termett, felkapott, és megforgatott a levegőben.
- Ezt most miért kaptam? â013 Kérdeztem miután letett.
- Mert te vagy az egyetlen, és kedvenc unokahúgom.
- Na jó. Meglágyítottad a szívemet, ezért elnézem neked a grizzlyt, macikám. â013 Az egész család rázkódott a röhögéstől, amiért végre valaki Emmettet szívatja.
- Úgy tűnik, Emmett emberére akadt â013 mondta Rosalie.
- Nemcsak hogy emberére, hanem szívatójára is. â013 kontrázott Alice. â013 De már nincs sok időnk, a gép hamarosan leszáll. Tehát, ha jól számolom, körülbelül másfél óra, és itthon lesznek. â013 ugrándozott körbe.
Az elkövetkezendő másfél órában, ha lehet, még inkább izgatott voltam, de szerencsére sikeresen lepleztem. Beszélgettem, nevetgéltem. Valahogyan sokkal gyorsabban eltelt ez a másfél óra, mint a korábbi fél óra. Mire észbekaptam, Alice felkiáltott:
- Mindjárt itt lesznek! â013 És valóban, mikor ezt kimondta, meghallottam én is a lépteiket, majd az ajtónyitódást. Először az apám lépett be: pont ugyanolyan bronzvörös haja volt, mint nekem és pontosan ugyanazok voltak az arcvonásai is. Gyönyörű, aranybarna szemeiből meglepődöttséget olvastam ki. Megállt az ajtóban, mire az édesanyám megszólalt:
 - Edward, mi a baj? Valami rossz dolog történt? â013 Nem válaszolt, helyette rám mutatott, mire ő is belépett a szobába. Gyönyörű volt. Ha lehet, még szebb, mint a képeken. Hosszú, barna haja, és karcsú testalkata azt a benyomást keltheti az emberekben, hogy ő egy szupermodell. Majd rám nézett. A tekintetében a meglepődöttségen kívül még a boldogságot és a hitetlenkedést is fel véltem fedezni.
- Az lehetetlen. â013 Suttogta maga elé úgy, hogy ha nem lennék félig vámpír, nem is hallottam volna. Majd egyszerűen leült a földre, és maga elé meredt.
- Mi a fene történt? â013 Kérdezte egy harmadik, nagyon ismerős hang, majd ő is belépett a szobába. És rájöttem, honnan ismerem. Fekete haja, réz bőre, és meleg, fekete szeme volt. Ő volt velem majdnem minden éjjel az álmaimban. Ő, Jacob Black. Ő is rám emelte a tekintetét, és még hallottam, hogy elmotyog ő is egy â01Elehetetlentâ01D, majd elájultam.

Egy különleges hétvége

Azóta vártam már ezt a hétvégét, mióta anyuék bejelentették: elmennek Esme szigetére. És mivel Rose és Emmett épp a világot járják, Alice és Jasper kéthetes londoni túrára indultak, nagypapa és nagymama pedig egy orvosi konferenciára utaznak, (a vak is látja, hogy valójában egy kis kettesben eltöltött pihenőre vágynak) ezért anyu úgy döntött, töltsem a hétvégét Jacobnál. Gond egy szál se, imádom, La Pusht mindennel együtt. Azért a biztonság kedvéért elvoltam vadászni, mert La Pushban nem szoktam. Ez az első hétvégém Jacobnál. Eddig is töltöttem nála az éjszakákat, hiszen a legjobb barátom, de sosem aludtam nála egy egész hétvégét. Így hát hatalmas utazótáskámat felkapva (amit Alice pakolt be a legújabb divat szerint, bár szerintem kicsit sok öt fürdőruha, három nyári ruha, öt pulóver, tíz póló, hat nadrág, továbbá nyolc fehérnemű-szett) elindultam a kocsim felé, amit nemrég kaptam a szülinapomra. Egy kék Mercedes Benz. Az út nem tartott sokáig, indulásom után hamarosan ott voltam Jake háza előtt.
- Szia Nessie! Már alig vártunk, hogy gyere. Este tábortüzes buli a tiszteletedre! â013 Jake olyan izgatott volt, mint egy kisgyerek.
- Szia Jake! â013 Majd elővettem a táskám, mire barátom szeme elkerekedett.
- Csak nem költözöl ide?
- Nem, csak Alice-re rájött a vásárolhatnék még egy héttel korábban.
- Örülj, hogy pár napja elment. Különben még csinosabb ruhákat vett volna. â013 Akaratom ellenére elpirultam. Gyakran bókolt nekem, de most ezt valahogy másképp vettem fel. Szerencsére nem látta, mert elindult, hogy bevigye a holmim. Utánaindultam, hogy megmondjam, szeretnék lemenni a partra.
- Persze, menjünk le. Vedd át a fürdőruhád, és aztán kegyetlenül megfürdetlek.
- Vagy én téged â013 nyújtottam ki a nyelvem. Ezt szeretem Jake-ben. Felnőttnek tekint, de imád bolondozni velem.
- Akkor én most kimegyek â013 jelentette ki.  Kivettem az első fürdőruhát, ami a kezem ügyébe akadt. Egy türkizkék darab. Imádom a kék színt. Olyan, mint a tenger. Gyönyörű. Magamra is kaptam, majd egy kisebb táskába belepakoltam egy törölközőt és a strandcuccom, majd elindultam lefelé. Jacob már lent várt. Amikor meglátott, rajtam felejtette a tekintetét. (Vagy csak agyamra ment valami?) Végignéztem magamon. Semmi hiba nem volt a ruhámon. Akkor?
- Mi az?
- Semmi. Csak gyönyörű vagy. â013 A fenébe is! Már megint elpirultam! Miért pirulok el mostanában mindig, ha bókol?
- Indulhatunk?
- Igen.
A part most is mesés volt. Ráadásul kisütött a nap. Ami itt Forksban nagyon ritka, meg kell becsülni. A víz viszont kellemesen hideg volt. Nagy meglepetésemre Seth is lent volt a parton.
- Szia csajszi! Van kedved sziklát ugrani?
- Seth - szólt rá Jacob. Nem azért jöhetett el, hogy sziklát ugorjon.
- Jaj Jake! Meg sem fogják tudni!
- És ha baja esik?
- Ugyan mi baja eshetne?
- Én szeretnék sziklát ugrani â013 jelentettem ki, mert tényleg szerettem volna kipróbálni. Jake sosem engedte, amikor kicsi voltam. Mindig állhattam lent, és pontozhattam, hogy mennyire tetszett az ugrás. Úgy tűnik, még most sem engedné. De ezen a hétvégén a sarkamra állok, és sziklát fogok ugrani. Sethnek igaza van. Ugyan mi bajom eshetne? A csontozatom erősebb egy átlagembernél, tehát nem is olyan törékeny.
- De Nessie! â013 Jake úgy tűnik, semmiféleképp nem akar elengedni. â013 Kérlek! â013 Ez volt az a pont, amikor majdnem hallgattam rá. De elhatároztam magam, és be is tartom amit megígértem magamnak.
- Benne vagyok, Seth.
- Ez a beszéd csajszi!
- De ne a legalacsonyabbról ugorjunk! Abban nincs semmi móka.
- Mit szólsz a legmagasabbhoz?
- Arról szó sem lehet! Seth, ezt te sem gondolhatod komolyan! Mi van, ha megsérül? â013 Jake komolyan nem akar elengedni.
 - Jake! Mondd meg őszintén, mi bajom eshetne? Megmondjam neked? Semmi. Gyerünk Seth, ugorjunk sziklát.
A nap végéig ugráltunk a szikláról. Időközben csatlakozott hozzánk Quil és Embry. Jacob meg a parton duzzogott. Ez a legjobb szó rá.  Amikor elkezdett besötétedni, odamentem hozzá.
- Remélem nem haragszol. Szerettem volna sziklát ugrani. Azt tudnod kell, hogy néha túlzásba viszed az aggódást.
 - Nem haragszom. Csak szeretnélek épségben hazaadni.
- De egy kis sziklaugrás meg sem kottyan.
- Lehet, hogy igazad van. De olyan hamar felnőttél, hogy nem volt időm hozzászokni a helyzethez. Néhány éve még egy kisgyerek állt előttem, most meg egy érett, gyönyörű nő. â013 Kezdek hozzászokni, hogy mindig elpirulok.
 - Megyünk? â013 kérdezte.
- Igen. Szeretnék átöltözni valami száraz ruhába.
- Akkor gyere.
A választékban nem volt hiány. Alice mint már említettem, rengeteg ruhát pakoltatott be velem. Végül egy halványzöld, spagettipántos nyári ruha mellett döntöttem. Igazán szép volt, és alkalmas a tábortüzes bulira. Mindig is jól elvoltam a fiúkkal. A farkasok szinte családtagként tekintenek rám, és én testvéremnek tekintem őket. (Bár néha egyikük-másikuk az agyamra megy.) Úgyhogy a mai napon másodszorra elindultunk a partra.
A tábortűz már égett, de a kajával megvártak minket. Illetve engem nem, mert én nem fogok emberi kaját enni.
- Sziasztok! â013 köszönt ránk Sam. Megvártunk titeket.
- Én nem eszek. Nem vagyok éhes.
- Grizzlyt nem áll módunkban szolgáltatni â013 jegyezte meg viccesen Seth.
A többiek leültek a tűz köré, így hát én is odaültem Jake mellé.
- Mit sütsz? â013 kérdeztem, de nem azért, mert meg szerettem volna kóstolni.
- Szalonnát. Szeretnél te is sütni? Van még bőven, gondold át.
- Köszi, inkább kihagyom.
 - Te tudod. Pedig ez isteni.
- Hé, haver! Holnap mesélős este lesz. Eljöttök? â013 érdeklődött Quill a cimborájától.
- Persze, bármikor.
- Mi az a mesélős este? â013 kérdeztem, mert komolyan nem tudtam, mi az.
- Összegyűlünk, és ősi törzsi történeteket mesél a törzsi tanács.
- Juj, de érdekes lehet!
- Kérsz egy falatot? â013 Jacob épp most húzta le a nyársbotról a szalonnáját. Meg kellett állapítanom, hogy sütve egész finom illata van.
- Igen. - Felém nyújtott egy falatot, amit át is vettem, és meg is ettem. Nem csak az illata volt isteni, hanem az íze is.
- Hát ez isteni! Süthetek én is? â013 Mire a társaság jóízűen felnevetett. â013 Mi van?
- Hát, tudod, még soha nem mondtad emberi kajára, hogy isteni. Általában fújolni szoktad, ha ilyennel kínálunk.
Ez az este a jókedv jegyében telt. Észre sem vettük, és már éjfél is elmúlt. A társaság elkezdett lassan feloszlani.
- Ideje lesz mennünk â013 mondta barátom.
- Rendben. Már úgyis álmos vagyok.

Egész jól aludtam. Reggel pedig úgy ébredtem, mint a mesékben. Madárcsicsergés, meg minden. Gyorsan felkaptam a fürdőruhámat, mert feltett szándékom volt az egész napot a parton tölteni. Jake már lent várt egy piknikkosárral a kezében.
- Feltételezem, hogy az egész napot a parton akarod tölteni. Különben nem öltöztél volna fel ilyen csodaszép fürdőruhába.
- Feltételezéseid helytállóak. Egész nap a parton akarok lenni, és sziklát ugrani.
- Látom a kisasszony nem ijed meg egy kis veszélytől.
- De nem ám!
- Ez estben én is ugrálhatok önnel?
- Hát persze! â013 mire mindketten elnevettük magunkat. Szeretünk így bolondozni.
Egész délelőtt a sziklán bolondoztunk. A délutánt inkább a vízben töltöttük az én kérésemre. Imádom az óceánt. Nagy, titokzatos és gyönyörű. A naplemente is sokkal szebb, mint máshol. Ez az a dolog, ami megadja La Push varázsát.
- Ideje készülődnünk. Hamarosan kezdődik a mesélés.
Fél óra múlva (miután én átöltöztem, Jake pedig kifosztotta a hűtőt) ismét a parton voltunk. Ismét tűz égett, de most a mese kedvéért. Még vártunk egy kicsit a többiek érkezésére, majd Billy belekezdett a történetbe.
- Régen az elődeink nem farkasok voltak, hanem szellemharcosok. A szellemharcosoknak volt egyszer egy vezetőjük, akit úgy hívtak, hogy Taha Aki. - Billy elmesélte Taha Aki történetét, de engem a harmadik feleség története fogott meg. A harmadik feleséget különleges módon választotta ki Taha Aki. A farkasok máig így választanak párt maguknak.
- Hogyan választanak párt maguknak a farkasok, Billy? â013 kérdeztem meg azt, ami a legjobban érdekelt.
- Amikor a farkasok meglátják életük párját, akkor úgy érzik, már nem a gravitáció tarja őket a Földön, hanem az élete párja. Ezt nevezik bevésődésnek, vagy imprintingnek.
- Szóval ez szerelem első látásra?
- Annál ez több. A farkas mindig az lesz, amit a bevésődése szeretne. Barát, testvér, vagy lelki társ.
- És minden farkasnak van bevésődése?
- Igen, csak nem mindegyik találja meg. De ha megtalálja, a törvényeink értelmében egyik farkas sem bánthatja a másik bevésődésének tárgyát
- És az lehet, hogy valakinek a bevésődése nem a társát választja?
- Lehet, de ez ritkán esik meg. Legtöbbször azt választja, akibe belevésődött.
Éjszaka alig tudtam elaludni, mert azon gondolkodtam, hogy Jake megtalálta-e már a bevésődését. És ha igen, boldog vele? Biztosan. Vagy nem is tudja, mekkora mázlista.

Bármennyire is nehezen aludtam el, kipihenten ébredtem. Pedig még csak reggel nyolc körül járhatott az idő. Az utolsó nap a hétvégéből. Este haza kell mennem. Ez a hétvége olyan hamar elszállt! Észre sem vettük, és eltelt. A napot a parton töltöttük ma is. Úgy döntöttünk, a parton sétálgatunk. Nem is tudom, hogy robbant ki belőlem. Egyszer csak megkérdeztem.
- Jake!
- Mondd csak nyugodtan, hallgatlak.
- Megtaláltad már a bevésődésed? â013 Hallottam, hogy mély levegőt vesz.
- Igen â013 jelentette ki fél perc hallgatás után.
- Ki az? Ismerem? â013 Nem is tudom, miért kaptam fel a vizet.
- Igen, ismered.
- Mennyire?
- Te ismered a legjobban.
- Tessék?
- Te vagy az.
Csak most döbbentem rá, hogy amit iránta érzek, az már lényegesen több mint barátság. Szenvedélyesen átkaroltam, majd megcsókoltam. Jó hosszan.
- Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek â013 mondta, majd magához húzott, és most ő csókolt meg engem.
- Én is téged. Amíg világ a világ.
- Még annál is tovább â013 jelentett ki szenvedélyesen.
- Még annál is tovább â013 feleltem én is.
Ez a nap telt el a leggyorsabban. Észre sem vettük, és apa máris telefonált, hogy otthon vannak. Nem akartam hazamenni. Szerettem volna érezni a tenger hűs illatát. Szerettem volna tovább élvezni Jacob társaságát. De elmúlt a hétvége. Egyszer minden elmúlik, de csak azért, hogy újra visszajöjjön. Elmúlik a nappal, hogy jöjjön az éjszaka és elmúlik az éjszaka is, hogy jöhessen a nappal.
- Szeretlek â013 csókoltam meg a mai napon utoljára.
- Én is szeretlek téged â013 mondta szenvedélyesen, majd elindultam hazafelé. Ez a hétvége rengeteg dolgot foglalt össze magában. Szórakozást, féltést, legendákat, és ami a legfontosabb: szerelmet. Ez egy különleges hétvége volt.