(Renesmee) 

- A francba gyer�nk m�r!

Teljes er�mb�l nyomtam az aut�  dud�j�t ennek ellen�re a sor nem akart mozdulni. M�gis meddig tart kijutni ebb�l az apr�cska v�rosb�l? Forks nem �ppen a legnagyobb �s legterheltebb telep�l�sek egyike ami a k�zleked�st illeti, de ma m�gis megt�rt�nt a lehetetlen. Egy kisebb dug�val ker�ltem szembe. Ez az ideges�t� �llapot kezdte teljesen fel�r�lni a m�g eddig megmaradt idegsz�laimat. Az emberek ilyenkor megpr�b�ln�k lenyugtatni magukat egy kis zen�vel, bekapcsoln�k a bugyuta r�di�t �s nevetn�nek a m�sorvezet� bugyuta viccein. De az �n helyzetem teljesen m�s. M�gis, hogy nyugodhatn�k meg amikor Jake ennyire k�zel van hozz�m? Olyan r�g�ta v�rok erre napra, k�t hossz� �ve el�sz�r �rzem azt, hogy b�rmikor lek�zdhetem a k�zt�nk l�v� t�vols�got, puszt�n akarnom kell. Mostant�l nem akad�lyoz egy kontinensnyi messzes�g, a sz�leim t�bb� nem hivatkozhatnak a f�raszt� t�vlatra ha a bar�taimr�l van sz�. Ennek most m�r v�ge. Haza�rtem.

Amikor felismertem az �d�t� igazs�got, m�r nem Forks "t�m�tt" utc�in rostokoltam besz�m�thatatlan ideg�llapotban. A v�rosbeli kopott plak�tok rekl�marcai helyett a z�ldellve magasod� f�k lombjai integettek fel�m mik�zben a kocsi szinte sz�guldott alattam. A gondolataim csak �gy kirep�ltek az aut� letekert ablak�n, mik�zben az er�s�d� sz�l bek�szott �s az arcomba susogta az �des val�s�got - �tl�ptem a hat�rt, ez itt a farkasok f�ldje.

Minden olyan benyom�st keltett bennem, mint egy amn�zi�sra, aki most kapta vissza r�g elvesztett eml�keit. Az �lesen kanyarod� �tszakaszok, a tekeregve kicsavarod� fat�rzsek �s az �tsz�li kopott �tjelz� t�bl�k mind-mind r�gi bar�tk�nt rivalltak r�m. Szem�lyesen ismertem �ket m�g akkor is, ha pontosan nem vagyok k�pes felfogni, hogy honnan. A legnagyobb hat�st viszont a leveg� tette r�m. A szell�, ami mag�val ragadta a part lelk�t �s most egyenesen hozz�m sz�ll�totta azt a f�k �de aur�j�val �s a v�z s�s arom�j�val egy�tt. Itthon m�g az erd�nek is saj�tos illata van, a fenyves ezen r�sze, ami egyedi sz�vets�geseinkhez tartozik pedig m�g ink�bb kedves a sz�momra. Itt minden r� eml�keztet.

Mik�zben belegondoltam, hogy minden m�terrel egyre k�zelebb �s k�zelebb ker�l�k hozz� m�r szinte lehetetlennek t�nt a tegnapi nap, amikor m�g Eur�p�ban voltam a sz�leimmel. K�r�lbel�l k�t �s f�l �vvel ezel�tt anya �s apa hirtelen arra az elhat�roz�sra jutottak, hogy nem �lhet�nk tov�bb Forksban. Tiszt�n eml�kszem arra a napra, amikor felv�zolt�k Esmenek �s Carlislenak, hogy mind�ssze egy h�ten bel�l elhagyjuk a v�rost. Mindenkit meglepett a d�nt�s�k, kiv�ve persze a n�nik�met, aki biztosra veszem, hogy m�r legal�bb k�t nappal a sz�rny� tan�cskoz�s el�tt tudott ap��k l�p�s�r�l. El�g fur�n viselkedett azon a h�ten, eml�kszem minden v�s�rl�si rekordj�t fel�lm�lta, amelyekre kiv�tel n�lk�l elcipelt mag�val. Ez aggasztott m�r akkor is, hisz ha Alice nem pr�b�lt meg ellenkezni ezzel az �r�lt �tlettel szemben, akkor any��k minden bizonnyal elt�ntor�thatatlanok voltak. Ap�nak megvoltak a nyom�s �rvei a hirtelen t�voz�sra. Rohamos fejl�d�sem a 4. esztend�m bet�lt�s�vel m�g rohamosabbra v�ltott, amit f�lig ember r�szem nem viselt t�l j�l. Carlisle �s apa s�rg�s megold�st �s v�laszokat akartak, min�l el�bb kutat�sba akartak fogni, valamint fel�tl�tt benn�k egy sz�momra h�lyes�gnek hangz� �tlet is. Egy�tt �gy gondolt�k, hogy mivel genetikailag roppantul hasonl�tok a v�rfarkasokra, ez�rt n�h�ny tulajdons�gunk is k�z�s lehet. 
„- Eml�kezz Bella! A v�rfarkasok n�veked�se ugyanilyen gyors, mint Nessie-�. Ha jobban belegondolsz akkor l�that�, hogy igazunk lehet. A falka fejl�d�s�re hat�ssal vannak a v�mp�rok, ebb�l k�vetkezik, hogy egy f�lig v�mp�r l�nyre ugyanilyen k�nnyed�n hat�ssal lehetnek a farkasok. Ebben van logika.” 
Sajnos a meg�rz�sem igaznak bizonyult, a csal�dom t�bbi tagja figyelmen k�v�l hagyta az arcizmaimon eluralkod� k�ts�gbees�st. Senki sem ellenkezett, m�g csak felh�borodottnak sem l�tszottak. Egyt�l-egyik cserbenhagytak.  
Jake. Egyed�l benne b�ztam, � volt az egyetlen, akiben b�ztam, hogy nem vesz be egy ilyen s�letlens�get. M�g hogy pont �k lenn�nek rossz hat�ssal az eg�szs�gemre,a bar�taim. Ez nevets�ges, de nem azt kaptam, amire v�rtam. 
Arc�n egyszerre suhant �t a meglepetts�g, az �rtetlens�g, a d�h �s a k�ts�gbees�s �rnya. Ezek az er�s �rzelmek vill�mk�nt csaptak le r�, majd amikor a jelenl�v�k egy impulz�v t�mad�st v�rtak az alf�t�l, egyszeriben nem t�rt�nt semmi. Az �tv�ltoz�s elmaradt, a d�h�s sz�csat�k �s kiab�l�sok sosem kezd�dtek el, csak �llt az ajt�ban lehajtott fejjel. 
„- Mikor?” 
Ennyi tellett utols� rem�nysugaramt�l, majd miut�n megkapta a v�lasz�t felkapta a fej�t �s egyenesen r�m n�zett. Szemeiben a f�jdalom, kavarg� �rv�ny�t l�ttam, csak n�zett egy hossz� pillanatig majd elszak�totta tekintet�t az arcomr�l. V�ge volt. Az ember, aki sz�let�semt�l fogva mellettem �llt, aki minden egyes helyzetben - legyen sz� b�rmilyen vesz�lyr�l vagy ostoba �tletr�l - ki�llt mellettem akkor egyszer�en hagyta, hogy a sz�leim v�ghezvigy�k ostoba �tlet�ket. M�g aznap este visszan�zett hozz�nk, de megint hallgatott az utaz�sr�l. Eg�sz id� alatt csak n�zett, le se vette r�lam a szem�t, amit m�skor igaz�n �r�mmel szoktam fogadni, de akkor csak d�h�t csalt ki bel�lem. Mi�rt hallgatott? H�t m�r nem vagyunk bar�tok?  
Azt�n elj�tt a b�cs� pillanata. Jake felkapott a padl�r�l ahol addig �ltem duzzogva, majd kilibbent velem a lak�sb�l, egyenesen any��k h�za fel�. A kis h�z k�zel�ben �ll� fa egyik �g�ra egy csinos kis hint�t szerelt fel nekem m�g a m�sodik sz�linapom alkalm�b�l, egyenesen oda tartottunk. Lassan, �s m�g a szokottn�l is �vatosabban rakott bele a hint�ba, mintha ezzel h�zni akarta volna az id�t. 
„- �g�rd meg, hogy vigy�zol magadra Eur�p�ban!”  
A felismer�s �les vill�mk�nt has�tott �t a testemen. Az egyetlen bar�tom, az �rangyalom b�cs�zkodott t�lem. M�g csak 4 �ves voltam, igaz testileg nem a koromhoz k�t�d� k�pet adtam vissza, de m�gis. Jacob volt az egyik legfontosabb szem�ly az �letemben. Szok�som, hogy k�pess�gemen kereszt�l kommunik�lok k�rnyezetemmel akkoriban m�g nem sokat v�ltozott, b�r abban a pillanatban semmik�pp sem jutottam volna sz�hoz. Eml�kszem pr�b�ltam �sszeszedni a szavakat, amelyek el�g er�sek lehettek volna ahhoz, hogy tudassam vele, mennyire f�j, hogy nem k�zd a marad�som�rt, amikor kutatni kezdett a farmerzseb�ben. 
„- Oh, majd elfelejtettem. Egy kis eml�keztet�, hogy tudd hova kell visszat�rned ha egyszer �gy alakuln�nak a dolgok. Rem�lem tetszik.”  
Kez�ben egy b�rb�l k�sz�lt, csukl�ra passzentos karperec volt, ha egy�ltal�n lehet az eff�le sz�pen megmunk�lt b�rsz�jakat �gy nevezni. Als� r�sz�n b�rf�z�k h�z�dtak, miknek seg�ts�g�vel �ll�tani lehet a nagys�got is. Gy�ny�r� kialak�t�s� volt, a k�zep�n pedig egy jelk�p. Ismertem azt a szimb�lumot, Billy t�bbsz�r eml�tette m�r a farkasok jelrendszer�t mes�l�s k�zben. A nekem sz�nt amulett az �sszetartoz�s jelk�pek�nt szerepelt a v�rfarkasok mond�iban. Csak nekem sz�nta mintegy arra c�lozva, hogy hozz� tartozom. Teljesen �sszezavarodtam, akkor mi�rt nem sz�lt semmit? H�t t�nyleg ennyire elhiszi, hogy a falka lehet az oka a rosszull�teimnek? 
„- Nem nagy dolog, de szerintem illik hozz�d, jobban is mint az ez�st. Azt�n rendesen viselkedj, �s meg ne tudjam, hogy beszerezt�l egy pulit a helyemre!” 
Mosolya olyan t�vol �llt a megszokott �szint�t�l, hogy az m�r b�ntotta a szememet. Az �n Jacobom, aki mindig tisztasz�vvel a val�di oldal�t mutatta nekem, aznap �jjel hamis �larccal viccel�d�tt el�ttem. Tudtam, hogy a bar�tomk�nt csakis j�t akar nekem, mert ez a sz�let�sem �ta �gy volt. 
„- Jake �n…” – azt�n hirtelen leesett. �tfutott az agyamon egy kegyetlen gondolat, amit azel�tt haboz�s n�lk�l elhessegettem volna, de mire megl�phettem volna ezt a l�p�st m�r t�lk�s� volt. �tletem miszerint farkasom megunta a folyamatos felvigy�z�somat �s v�delmez�semet szinte l�thatatlanul vert gy�keret gondolataim kusza talaj�n. Igaz, hogy Jake �r�k�sen a legjobbat szerette volna nekem, de m�gis mit gondoltam, hogy majd eg�sz �let�ben mellettem marad? Hisz ami�ta csak megsz�lettem sz�ntelen�l mellettem �llt, ami valljuk be, eg�szen hihetetlen�l hangzik, hisz feln�tt f�rfi. Senki sem v�rhatja el t�le, hogy egy kisl�ny mellett �ld�g�ljen eg�sz �let�ben. �n voltam az oka, csakis �n �s az ostoba ragaszkod�som ir�ny�ba, hogy szinte nem l�tezett sz�m�ra a saj�t �let fogalma. Az �n gyerekes rajong�som jelentette neki a legrosszabbat �s ennek v�get kellett vetni!  
”- ...�rtettem. K�sz�n�k mindent. �g�rem j� kisl�ny leszek.”  
Mind�ssze p�r sablonos b�cs�z�mondatot tudtam kipr�selni megdermedt ajkaimon kereszt�l. Addig lehetetlennek v�lt felvet�sem olyannyira ber�gz�d�tt az agyam legm�lyebb zugaiba, hogy elfogadtam: meg kell v�lnom a legjobb bar�tomt�l. Kiugrottam a lassan ringat�z� hint�b�l majd egy b�cs� puszi aj�nd�koz�sa ut�n elindultam a h�z fel�. Dermedten pislogott ut�nam, nem sz�lt egy sz�t sem csak megv�rta, m�g becsukom magam m�g�tt az ajt�t majd fut�snak eredt. 
Ez volt az utols� alkalom, hogy szemt�l-szembe besz�ltem vele, �t nappal k�s�bb m�r a rep�l�n �ltem a sz�leimmel. F�jt a tudat, hogy m�g csak el sem j�tt hozz�nk egy utols� tal�lkoz�sra az utaz�s reggel�n, de pr�b�ltam elt�ntetni b�natos gondolataimat fejemb�l. N�gy �ven kereszt�l Jacob Black bet�lt�tte napjaimat csak az�rt, hogy �n jobban �rezzem magam. Ezzel az utaz�ssal rajtam volt a sor, ha ez kell ahhoz, hogy szabadabb �letet �ljen akkor nincs kifog�som semmi ellen. T�rt�nj�k b�rmi, a nyakl�nc mindig az eny�m lesz s vele egy�tt a tudat, hogy Jake tal�n boldogabb n�lk�lem.  
A szavak harangk�nt visszhangzottak a fejemben, s miut�n az utols� p�r sz� ekh�ja is elhalkult, kil�ptem m�ltam visszaj�tsz�s�b�l. Csak egy v�mp�r teheti meg, hogy egy kanyarg�s vesz�lyes �tszakasz kell�s k�zep�n �br�ndozzon 120 km/h-val sz�guld� kocsij�ban. Csak egy v�mp�r, vagy esetemben egy f�lig v�mp�r is el�g a feladathoz. A sebess�gmutat� olajozott p�lcikak�nt csusszant lejjebb �s lejjebb m�gnem el�rte a null�t. Mik�zben egy vigyor k�s�ret�vel kipattantam az aut�b�l diadalmas gy�zelemk�nt �ltem �t a l�gy z�ld f�tenger simogat�s�t a bok�mon. Meg�rkeztem,itt vagyok, La Push legcsod�latosabb r�sz�nek kell�s k�zep�n, r�g nem l�tott bar�tom h�za el�tt. Az el�bb elhalkul� visszhang egy r�sze visszak�szott egy pillanatra k�pzeletembe, „ tal�n boldogabb n�lk�lem.”  
M�gis mi�rt nem vettem �szre a mondat legfontosabb r�sz�t a tal�n sz�t? Ugyanazzal az er�vel a tal�n jelenthetett nemet is, de akkor m�g nem sejthettem, hogy ez mennyire igaz. Egym�shoz tartoztunk, bar�tok voltunk, ahogy azt az � karj�n �kesked� tetov�l�s �s a csukl�mon pihen� �si jelk�p is tiszt�n mutatta.