Phoneix , de szeretnék még itt maradni. - Gondoltam. De sajnos nem lehet, túl sok a napfény. Csak egy hete történt, és olyan mint ha hónapok óta lennék egy szörny. Utálom magam. Ha tudtam volna, hogy azon az éjszakán, a sikátorban…. És ekkor Reneé szakította félbe gondolataim:
- Nagyon fogsz hiányozni kicsim! Ígérd meg ,hogy sokszor felhívsz majd! És aztán megölelt. Bár éktelenül éget a torkom, nem menekültem el. Éreztem,hogy kibírom, de nagyon nehezen.
- Bella? Kérdezte anyám hirtelen.
- Igen anya?
- Olyan sokat változtál , mióta eltűntél arra a 4 napra. Olyan hideg vagy mindig és kemény, és-
- Anya! Ne már! Mennem kell ,még lekésem a repülőt. Szia anya ,nagyon fogsz hiányozni.
- Te is nekem, bár ez a sok változás.. hát nem tudom mire véljem.
A repülőutat azt hittem sose élem túl Az a zsúfolt repülő. Égett a torkom és nagy önuralom kellett megfékeznem indulataimat. Kapaszkodtam az ülésbe, hisz nem ettem még ebben az életben, nem akartam szörny lenni. Nagyon nehéz.... én nekem ennem kell, amint megérkezek… NEM! Nem leszek szörny! De.. nem bírom ki örökké. Ha lenne bármi más módja ,hogy táplálkozzak… Várjunk csak! Mikor a sikátorban átváltoztattak, hallottam valamit. Hogy valami állati vérrel táplálkozó csapat-tal találkoztak egyszer…. Á meg is van, nem kell embert ölnöm, lehet állatot is. Nehéz lesz de kibírom, érzem! Nem győzhet le a szörny ami bennem él. És a szemeim feketék, mint a korom. De ha eszek Fork-ban vagy Port-Angelesben, akkor vörös lesz. A kontaklencse meg drága, vagyis annyira sok kellene.
Végre nyugodt szívvel lélegezhettem,mikor kiszabadultam abból a kócerájból . Apámnak ,aki Forks-ban a helyi rendőrfőnök ,azt mondtam, hogy nem kell értem jönni , majd megyek vonattal. Persze nem azzal megyek. Elmegyek vadászni ,aztán Forks-ba futok. Ja majdnem elfelejtettem.. kontaklencse. Muszáj vennem vagy 50-et.
Az eladó gondolom el volt kápráztatva a szépségemtől így kihasználtam, de nem jó szívvel tettem ezt szegénnyel.
-Kérem. Szükségem lenne kb.50 pár csoki barna kontaklencsére. Tudja nincs sok pénzem és… Nagyon szükségem lenne rájuk. - Énekeltem csilingelő hangomon. Szegény eladó, hogy összevan zavarodva. De bevallom most jól jött tökéletes szépségem.
-Máris, hölgyem…- dadogta. –Mennyi van magánál-megint zavartan dadogott.
-Hát.. 50 dollár lenne. - mondtam a legbájosabb hangommal.
-Hát persze…de magának odaadom 15-ért.-zavart volt, és ez tetszett.
Köszönöm . Viszlát.
-Viszlát. – mondta,tudtam majdnem elájult. Hallottam a szívét milyen hevesen tér ki szokásos ritmusából.
Kiléptem az ajtón és futni kezdtem, emberi szemnek láthatatlanul.
Az első vadászatom. Megéreztem egy csorda hím antilop szagát, igaz messze nem olyan csábító mint az ember, de ez is megteszi. Könnyedén elkaptam , és megöltem. A vér nedves és meleg volt. Mikor már teleettem magam akkor mertem kijönni újra az erdőből. Futottam de nem fáradtam ki. Félek, hisz már tudom milyen a vér, félek attól ,hogy a suliban nem tudok ellenállni a friss csábító vérnek. Tudom, hogy sokkal jobban fog égni a torkom. Nem kéne még iskolába menni, de nem tehetem mert Charlie úgy is megtudná. „Bella Swan a félelmetes tini aki ma délelőtt megölt 3 embert.,, NEM ,nem tehetem, túl nehéz, de NEM! Önuralom,önuralom ..- mondtam sokszor magamban.
Végre itthon vagyok. Csak az a rossz ,hogy Charlie miatt nagyon ég a torkom . Alkonyodik, és apámnak azt mondtam megyek aludni. Így legalább messzebb lehettem tőle. Annyi időt töltök majd távolabb tőle ,amennyit csak tudok. Veszélyes vagyok számára ,nem is hinné mennyire. Természetesen ,mint mindenki ,ő is észrevette hideg és kemény bőröm. Észrevette, milyen tökéletesek a vonásaim. A biztonság kedvéért itt maradok míg nem alszik el, nehogy észrevegye, hogy nem vagyok itt.
Szerencse ,hogy maradtam mivel benézett. Mikor elment aludni az ablakhoz ugrottam és feltoltam nagy nyikorgással. - Ha ember lettem volna nem bírtam volna ezt megtenni. – És kiugrottam hangmentesen a nedves talajra. A biztonság kedvéért elmentem vadászni.