(Johanna szemszöge) 

Tétlenül tűrtem, hogy valaki cipeljen engem, fogalmam sincs, hogy hová,  és azt sem tudom, hogy miért, csak azt tudom, hogy mindenki nagyon örült neki, hogy jobb híján hagyjuk magunkat Billyvel. Na nem, mintha lenne más választásunk. Billyt a fiúk fogták le, így nem tudott menekülni velem. Míg engem egy ismeretlen egyed cipel. Férfi, ebben biztos vagyok, de abban nem, hogy melyikük lehet az. A tippem az, hogy Carlisle, vagy Edward ejtett túszul, de nem száz százalék.

• Mondd meg, hogy hová viszel, és miért? Főleg azt, hogy ki vagy – morogtam a mellkasába. – Tudod, hogy nem szép dolog a gyengébbet elrabolni? Arról volt szó, hogy a házban alszunk mindannyian. Még a hálózsákomat is áthoztam délelőtt, hogy minden itt legyen, amire szükségem lehet. Hol van a fogkefém és a tisztálkodó szereim? A saját hálózsákomat akarom. Abban jobbat alszom. Még az ágyra is feltettem azóta, hogy kaptam, és beletekertem magam. Hahó, válaszolnál végre?
• Válaszolnék neked, hogyha hagynál szóhoz jutni, de annyira belemelegedtél a mondanivalódba, hogy esélyem nem volt közbevágni – hallottam meg Edward mosolygós hangját.
• Áhá, szóval te vagy a gazember, aki eltakarta a szememet. Ezért még számolunk – morogtam az orrom alatt.
• Légy szíves és nyugodj meg, élvezni fogod az este hátralevő részét – mondta komolyan. – A hálózsákod, és a tisztálkodó szereid, mind ott vannak, ahová megyünk.
• Helyes, tehát hová is megyünk? – kérdeztem még mindig morcosan.
• Tudod, a meglepetés, attól meglepetés, hogy nem tudod előre – kuncogott fel.
• Nem túlzottan csípem a meglepetéseket. Valahogy még sosem sült el jól, ha valaki azt mondta nekem, hogy meglepetés. Ha szeretnéd, hogy örüljek a meglepiteknek, akkor inkább vegyetek egy karton kinder tojást, azon legalább van csoki, és van benne ajándék, amit nem tudok, hogy micsoda.
• Akasztófa humorod van. Jobban kijöttök majd Emmettel, mint hinnéd – nevetett fel hangosan.
• Ezt nem viccnek szántam. Tényleg szeretem azt a fajta édességet. Úgyhogy, ha ki akartok engesztelni, akkor reggelre legyen az asztalon. Az lenne a legjobb, hogyha Alice szerezné be – vigyorodtam el. Édes a bosszú, mi? Majd adok én neked, Alice Cullen.
• Rendben, mindenképpen átadom az üzenetet, amit mondtál, de garantálom, hogy nem fogod megbánni, hogy elraboltunk Billyvel együtt – magyarázta komolyan. – Fülelj egy kicsit, mindjárt megérkezünk – suttogta a fülembe.
• Mégis, miért füleljek? Pontosan tudom, hogy az erdőben vagyunk… - kezdtem bele. Aztán viszont meghallottam a jellegzetes vízcsobogást, amit mindig is imádtam. Még soha életemben nem jártam egy vízesésnél sem, de minden vágyam ez volt. A tévében mindig megnéztem az ehhez kapcsolódó műsorokat, és vettem még néhány dvd-t is. Éjszakáként, ha nem tudtam elaludni azt a vízcsobogást tettem be altatónak, amin a Niagara-vízesést lehetett látni, és hallani a morajlását. Csodálatos. – Ez ugye az, amire gondolok? – kérdeztem izgatottan.
• Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon is valószínű – válaszolta Edward lelkesen. – Mindjárt leveszem rólad kötést, hogyha a legtökéletesebb szöghöz értünk. Legyél még néhány pillanatig türelemmel.
• Jól van, de már nincs sok időd – kezdtem el ficánkolni a karjai között. Nem is tudtam, hogy Forks területét van vízesés.
• Igen, érzem, hogy nem bírsz már magaddal – szorongatott meg egy kicsit. Majd meghallottam bosszantó kis barátnőm csilingelő hangját.
• Akkor most, öt… négy… három… kettő… egy… dobpergést kérek – mondta izgatottan.
• Alice – sóhajtottunk fel Billyvel egyszerre.

Ezek szerint Billyt is elrabolta valaki, vagyis inkább valakik, és ide hozták. Bár ezt mondjuk eddig is tudtam, hiszen a nappaliban hallottam, hogy ellenállni próbál, bár természetesen sikertelenül. Nem volt időm tovább elmélkedni ezen, mert a következő pillanatban lehullott a lepel a szememről, és elém tárult a csodálatos látvány. Hihetetlenül gyönyörű volt. Nem is gondoltam volna, hogy élőben ennyire más látni egy ilyen természeti csodát. Csak ámultam, és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a függönyként leomló, kristálytiszta vízről. A habok, amiket okozott a víz esése, kellemes, hűvös párát fújtak az arcomba, és én úgy éreztem, hogy hazaértem. Mindig is imádtam a vizet, és ez most olyan hatással volt rám, mintha a mennyországban lennék. Amikor nagy nehezen elfordítottam a pillantásomat a látványról már csak Billy állt mellettem. Rámosolyogtam, mire ő egy kellemesen meleg takarót csúsztatott a vállaimra.

• Hűvös lesz az éjjel – mondta, amikor kíváncsi szemekkel meredtem rá.
• Hova lettek a többiek? – kérdeztem kíváncsian.
• Őszintén szólva fogalmam sincs – rántotta meg a vállát. – Annyit sikerült kihúznom belőlük, hogy ma minden pár, aki együtt jött a bálba kap szállást egy-egy gyönyörű helyen. Ahogy elnéztelek, nem véletlen, hogy minket Alice ide hozatott – mosolyodott el.
• Imádom a vízeséseket – mosolyogtam rá. – Ezt soha nem is tagadtam.
• Akkor a Niagara-vízeséses ajándék pontosan neked való – mondta elégedetten.
• Miért, neked nem? – kérdeztem kíváncsian.
• Én nem tudok sokat ezekről a helyekről, egyszerűen csak szép, és romantikus. Jó érzés a közelében lenni. Viszont nem tudom, hogy hogyan alakulnak ki, és milyen hasznuk van a természeti képződményekben. Tehát, mondjuk, hogy gyönyörűek, ennyit tudnék mondani erről a helyről is – magyarázkodott.
• Nos, be kell vallanom, hogy én sem tudok éppenséggel többet nálad. Egyszerűen vonzanak az ilyen helyek. Mindig is az volt a vágyam, hogy eljussak a Niagarához, de nem gondoltam volna, hogy valóra is fog válni.
• Meg tudom érteni a rajongásod, engem már ez a kis vízesés is lenyűgöz, nemhogy egy akkora, mint ami ott van, ahová utazunk – bólintott rá Billy.
• Egyébként, hol is fogunk aludni tulajdonképpen? Hogyan jutunk vissza a házhoz? – kérdeztem kissé idegesen.

Hiszen itt hagytak minket az erdő közepén, ráadásul bekötött szemmel hoztak idáig, aztán meg magunkra hagytak. Én nem vagyok szabadban alvó típus. Mármint, ugye nem hagytak itt bennünket egy takaróval és egy párnával, amikor bármikor eleredhet az eső?

• Nos, úgy sejtem, hogy az lenne ott a mi éjszakai szállásunk – mutatott rá valamire.

Én pedig kíváncsian fordultam a keze után. Egy kétszemélyes, kényelmesen berendezett sátor tárult a szemem elé. Halovány fény pislákolt odabent, és elég tágasnak is tűnt. Tele volt pakolva párnákkal, és takarókkal. Luxussátorozás egy vízesés mellett, ez határozottan tetszik.

• Csodálatos – csúszott ki a számon áhítatosan. Tényleg az volt. Bár ahhoz nem volt túl nagy hely, hogy megtarthassam a magánszférámat, mivel ketten vagyunk Billyvel, de ahhoz elég tágas, hogy kényelmes helyünk legyen. Jelenleg ennyi bőven elég volt. Főleg mivel kizárt, hogy az éjszaka közepén visszataláljak, és kitekerjem Alice vékony kis nyakát. – Bár nincs fürdő, és még kevésbé zuhanyzó, és legkevésbé egy hely, ahol átöltözhetek a pizsamámba. Egyáltalán van pizsim? Ugye van? Én nem akarok ebben aludni, de ahhoz elég hideg van, hogy egy szál bugyiban és melltartóban aludjak. Még akkor is, ha nagyon sok puha takaró és párna vesz körül – fakadtam ki. Ráadásul teljesen kizárt, hogy egy férfival egy sátorban egyelőre fehérneműben tündököljek, még akkor is, ha az a férfi Billy. 
• Ne ess pánikba. Nem sokat sátoroztál még eddig, igaz? – mosolygott rám Billy lágyan.
• Attól tartok, hogy akkoriban még elég kicsi voltam, és nem tartottam igényt extra szolgáltatásokra, mint most. Most már felnőtt nő vagyok, és szükségem van a pipere táskámra – mondtam határozottan.
• Ne aggódj, megkapod a táskád. Ott a folyónál pedig meg tudsz mosakodni, és a fogadat is meg tudod mosni. Hidd el, tetszeni fog. A bátyáimmal sűrűn teszünk kempingtúrákat a hegyekben.
• De ti férfiak vagytok – forgattam meg a szemeimet.
• Belőled pedig hova veszett ki az eddig úgy hangoztatott női függetlenség? Ennyit ért el a feminizmus? – kérdezett vissza vigyorogva.
• Lehetetlen alak vagy – mosolyodtam el.
• Nagyon igyekszem, hogy izgalmasabbá tegyem az életed – kacsintott rám. – Nézd csak meg, kettesben maradtunk egy erdő közepén. Tiszta túlélő túra. Mi lesz, ha megvonom a pipere táskád? – kezdett el a sátor felé hátrálni.
• Ne merészelj hozzányúlni. Az a táska minden férfinak tabu, még Justinnak is – mondtam komolyan. – Semmi közöd nincs ahhoz a táskához, nagyon megbánod, hogyha egy karcolás is esik rajta – kaptam fel a szoknyám alját, és futni kezdtem. Útközben lerúgtam magamról a rózsaszín magas sarkú lábbelimet, így még gyorsabb tempóban tudtam szaladni, de mivel Billy közelebb volt a sátorhoz, így persze esélyem sem volt. – Azonnal add ide a táskámat – néztem rá morcosan.

Leginkább azért, mert gyerekesen a feje fölé emelte, én pedig jóval alacsonyabb voltam nála. Az még nem zavart, hogy viccelődik, de az nagyon is, hogy nem érem el a táskámat. Nem nyithatja ki, beletettem azt a kiskanalat, amit elcsentem a cukrászdából, ahol együtt fagyit ettünk. Szerettem valamivel megőrizni a szép emlékeket. Nem mintha kiskanál nélkül nem emlékeznék arra a napra, de ettől még örülök, hogy meglovasítottam. Bár annak nem örülnék, hogyha Billy előtt is lebuknék az én kis lopásommal. Egy ideig még bűntudatom is volt miatta, de nem hiszem, hogy nagy károkat okoztam volna ezzel a cukrászdának.

• Billy Black – fújtattam mérgesen. Majd karba tettem a kezeimet, és a csupasz lábammal dobolni kezdtem a hideg földön. Általában be szokott jönni, ha morcosan a teljes nevén szólítom.
• Tessék, Johanna Moore – vigyorgott rám pimaszul.
• Kérem a táskámat – nyújtottam ki a kezem.
• Mondták már, hogy igazi kis domina vagy? – csóválta meg a fejét. Bár legnagyobb örömömre azért visszakaptam a táskámat.
• A korbácsom a másik ruhámban maradt – forgattam meg a szemeimet.
• Hm… több ilyen ruhád is van? – csillantak fel a szemei.
• Igazából csak ez az egy – rántottam meg a vállam. Majd elindultam a kistáskámmal a folyó irányába, hogy rendbe szedjem magam egy kicsit.
• Kár, pedig nagyon jól festesz benne – szólt még utánam.

Én pedig éreztem, hogy a bók hatására megint csak elpirulok. Jól is fog jönni a hideg víz, hogy eltűntessem zavarom bizonyítékát. Egy éjszaka, kettesben, az erdő közepén, egy vízesés mellett? Már éppen csak néhány gyertya hiányzik. Elvigyorodtam erre a gondolatra. Ezek szerint idegesítő barátnőm mégsem gondol mindenre. Leguggoltam a víztől nem messze, a ruhámat pedig eligazítottam, hogy ne lógjon bele sehol sem a folyóba. Alaposan megmosakodtam, utána pedig kinyitottam a táskám, hogy kiszedjem a fogkefémet, és a fogkrémemet, de a táska tetején egy kis levelet találtam, amit azonnal kivettem. Na és, mit találtam a levél alatt? Naná, hogy gyertyákat.  

„Hali, gondolom sejted, hogy ki a felelős a jelenlegi helyzetedért. Hát persze, hogy én. Na szóval a lényegre térek, ha már elraboltunk titeket egy romantikus éjszaka erejéig, tégy meg nekem két szívességet. Először is gyújts a hangulat kedvéért néhány gyertyát. Rózsa, és levendula illatúak, neked is ilyen illatod van mindig. Másodszor pedig próbáld meg elengedni magad, és végre egy icipici esélyt adni ennek a helyes srácnak. Tudom, hogy tetszik neked. Nekem nem az esetem, túl barna a bőre, na meg túl nagy a mellizma is, te is észrevetted, mert láttam, hogy csorgatod a nyálad. Én a szálkásabb, fehérbőrű típusra bukom, mint Jasper, de ettől még Billy is helyes. Végül is az ember lánya hűséget fogad, nem vakságot. Ha fele olyan éjszakátok lesz, mint nekem, akkor nagyon szép estéd leszJ

Alice”  

Alice, hát persze, hogy nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megspékelje az estét még valami kis extrával. Bár ezeknek a gyertyáknak tényleg jó  illatuk van. Még átgondolom a dolgot, és lehet, hogy tényleg meggyújtom őket. Hangulatos lehet egy gyertyafényes éjjel. Még soha nem próbáltam, csak filmekben láttam, de ott tényleg jól nézett ki. Viszont, ha én most előállok ezzel az ötlettel, azt Billy egészen biztosan félre fogja érteni. Nem, nem lehet. Én is akarom, hogy közeledjen felém, ez most már biztos, de azt nem, hogy egy éjszaka alatt le is rohanjon. Csak szépen lassan, nem kell sietnünk sehová. Elteszem ezeket a gyertyákat egy alkalmasabb pillanatra. Óvatosan kicsúsztattam a fogkefém, és a fogkrémem, de ekkor egy másik levél is a kezembe akadt.  

„Lefogadom, hogy most arra a hülyeségre jutottál, hogy elteszed későbbre a gyertyákat. Kitaláltam? Hát persze. Ne legyél már ilyen kis szégyenlős. Gyertyákat elő, legyél csábos, hogyha a srác tiszteletlen, tudod, hogy hova kell rúgni. Vagy, ha akarod, akkor holnap reggel Jasper személyesen fogja kibelezni. Na jó, ez kicsit durván hangzott, de az egész családunk tudja, hogy Billy megbízható. Lényeg a lényeg, elvárom, hogy gyertyátlanul gyere vissza, különben nagy bajban leszel, kisasszony.

Ui.: Azért szeretlek. Ugye tudod, hogy csak a javadat akarom?

Alice”  

Pf…  Alice már csak ilyen. Bár ki tudja, néha elég nyersen fogalmaz, de nagy valószínűséggel igaza van abban, amit annyira magyaráz. Na jó, mondjuk, hogy még átgondolom a gyertyakérdést, de most felkészülök az alváshoz, eléggé fárasztó volt az este. Bár jó lenne még gyönyörködni a vízesésben, és beszélgetni egy kicsit Billyvel. Kéne egy kis kávé. Mondjuk fahéjas tejjel, és egy kis cukorral. Felsóhajtottam a gondolatra. Hogy fogom kibírni a reggelt kávé nélkül? Na, majd csak túlélem a házig. A fenébe is, tényleg nem sátorozásra termettem. Gyorsan megmostam a fogamat, majd mindenemet szépen összepakoltam, és visszasiettem a sátorhoz. Bementem, és jelentőségteljesen Billyre néztem, aki csak mosolyogva bólintott, és elhagyta a sátrat, hogy át tudjak öltözni. Gyorsan felhúztam a cipzárt, ezzel bezárva a képzeletbeli ajtót, majd megpróbáltam kifűzni a fűzőmet, de mivel a hátamon futott végig, így nagyobb kihívást jelentett, mint gondoltam volna. Már percek óta harcoltam a ruhával, amikor feladtam a küzdelmet, és hangosan felsóhajtottam.

• Khm… Billy, segítenél egy kicsit? – kérdeztem halkan. Igazából nem is gondoltam, hogy meghallja, de néhány pillanattal később már be is lépett a sátorba.
• Mi a gond? – kérdezte kedvesen.
• Nem tudom levenni a ruhámat – mondtam szégyenlősen. Az arcom pedig azonnal égni kezdett. Ez azért egy kicsit kínos. – Megtennéd, hogy meglazítod a fűzőt? – kérdeztem idegesen. Majd hátat fordítottam neki, hogy lássa a problémát.
• Nem csodálom, hogy nem tudod levenni, mivel összecsomóztad a végét. Miért nem szóltál, már előbb, hogy segítsek?
• Azt hittem, hogy egyedül is megoldom – rántottam meg a vállam. Felvenni fel tudtam, akkor lefelé miért ne menne?
• Semmi gond, de ehhez jobb lesz, hogyha leülsz, mert eltart egy darabig, amíg kibogozom ezt a csomót – mondta. Majd felkapott és óvatosan leültetett egy kényelmes párnára. Ezután pedig azonnal megéreztem a hevesen próbálkozó kezeit, ahogy megpróbálja kibogozni azt a gordiuszi csomót, amit sikerült létrehoznom.
• Sikerülni fog? – kérdeztem aggódva. Tetszik ez a ruha, nem akarom, hogy tönkremenjen.
• Persze, mindjárt meglesz – mormolta lágyan a fülembe. Amint megéreztem a nyakamnál a forró lélegzetét kellemes borzongás futott végig az egész testemben. Valahogy bizsergető volt a közelsége. Olyan módon, ahogy eddig még soha senkié. Pedig jó pár srác próbálkozott nálam az egyetem alatt, de valahogy senki nem vonzott, Billy az első, akit el tudnék képzelni társamul. – Meg is van – mondta elégedetten.

Majd éreztem, ahogy a ruhám egyre jobban kilazul a hátamon. Billy óvatos simogató mozdulatokkal húzta egyre széjjelebb a ruhám anyagát a hátamon, majd hirtelen eltűntek a kezei, és nekem pedig furcsa hiányérzetem támadt. Tovább akartam érezni az érintéseit, bár lehet, hogy jobb így, mert amíg ilyen tartózkodó ő is, addig biztosan nem sietünk el semmit. Bár van valami, amivel még tartozom neki, és azt hiszem, hogy szívesen meg is adom a tartozást. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lehet. Azt mondják, hogy az ehhez hasonló fontos pillanatok alapozzák meg a kapcsolatokat.

• Magadra hagylak, hogy át tudj öltözni – indult volna ki a sátorból, de megfogtam a kezét.
• Várj, van itt még valami – fogtam meg a kezét. Majd magam mellé húztam.
• Igen, mit szeretnél? – ült le engedelmesen kíváncsi tekintettel.
• Megadni a tartozást – mondtam pirulva. Majd a számat az ő ajkaira nyomtam.

Nem volt nagy gyakorlatom, hiszen eddig még csak egy srác volt az életemben, ő  is pusztán kíváncsiságból, de gondoltam egy próbát megér, végül is azért mentem bele a fogadásba is, mert azt hiszem, hogy már  én is akartam, de egy kis kényszer kellett ahhoz, hogy megtegyem az első lépést. Amilyen gyorsan Billy ajkaihoz érintettem a számat, olyan gyorsan el is akartam húzódni, de amikor távolodni kezdtem Billy finoman a kezei közé vette az arcomat, és nem engedett. Majd kezeit az enyémekre csúsztatta, és a nyaka köré fonta a karjaimat. Ő pedig a derekamra simította a tenyereit. Először csak apró csókokat nyomott a számra, és mindig visszahúzódott egy kicsit, hátha meggondoltam magam, de amikor nem ütközött ellenállásba erőteljesebb ostromba kezdett. Percekig kóstolgatta számat, és én csak élveztem a forró, gyengéd érintéseket, és az illatát, ami teljesen elbódított. Fenyő, és moha. Az erdő illatai keveredtek a vízesés frissességével, és én kis híján elájultam, amikor gyengéd erőszakkal szétfeszítette a számat a nyelvével, hogy elmélyíthesse a csókunkat. Csókolóztam már, de az az alkalom fele annyira sem volt ennyire elsöprő, és mámoros, mint a mostani. Bódultságomban eldőltem a párnákon, és magam után húztam Billyt is, aki nem ellenkezett. Az egyik kezén megtámaszkodott, míg a másikkal a derekamat kezdte simogatni. Percekig csókolóztunk, én pedig már az öngyulladás határán álltam, amikor Billy nyomott még egy utolsó, apró csókot a számra, majd elhúzódott, és rám mosolygott, amit én boldogan viszonoztam. Bár nem értettem, hogy miért hagyta abba csókot.

• Nem voltam jó? – csúszott ki a számon félelmem.
• Ne beszélj butaságokat – rázta meg a fejét Billy. – Még soha életemben nem kaptam ilyen szenvedélyes, és tökéletes első csókot – mondta őszintén. – Csak nem akarlak lerohanni. Öltözz át, én pedig addig kimegyek – nyomott még egy puszit a számra. Majd kisietett a sátorból, de a vigyor levakarhatatlan volt az arcán, ami engem is kuncogásra késztetett. Még nem láttam ilyen felszabadultnak, de nagyon tetszett a látvány.

Amint bezártam megint a sátrat, azonnal levettem magamról a hatalmas ruhakölteményt, azután pedig belebújtam a nekem szánt pizsamába, ami sokkal inkább egy forróbb éjszakára lett tervezve. Minden értelemben. Ebben a kis semmiben meg fogok fagyni, és nem is arra tervezték, hogy lassan haladjon az ember az új kapcsolatával. Jobb híján felvettem, és a képzeletbeli listámra felírtam ezt is „A miért fogom kitekerni Alice nyavalyás kis nyakát!” tervezetemhez. Ha már elraboltak sátorozni, akkor legalább annyit megtehetett volna, hogy meleg pizsamát csomagol, mert ebben már most fázom. Gyorsan bebújtam a hálózsákba, és amennyire csak lehetett még takaróval is körbetekertem magam.

• Gyere be, mielőtt megfagysz – dideregtem halkan. Az előbb is meghallotta, amit mondtam, hiába voltam halk.
• Inkább mutatnék valamit, ami tetszeni fog. Most találtam – lépett be vigyorogva. – Gondolom, fürdőruha nincs nálad – fűzte még hozzá.
• Hát a pizsim majdnem akkora, mint egy bikini – pirultam el. Billy pedig elmosolyodott. – Akkor tökéletes lesz. Gyere, kapaszkodj belém – csomagolt ki, majd felkapott. Néhány pillanattal később pedig egy gőzölgő forrás mellett találtam magam, ami nagyon is kellemes meleget árasztott magából, ráadásul gyönyörű rálátás nyílt a vízesésre is.
• Mit szólnál egy fürdőhöz? – kérdezte lelkesen.
• Nincs másik pizsamám – nyeltem egy nagyot. Meztelenül aludni, vele, egy sátorban. Határozottan nincs még itt az ideje.
• Felajánlom az ingemet hálóing helyett. Még az is nagyobb, mint az, ami most rajtad van – vigyorodott el.
• Te kis perverz – öltöttem ki rá a nyelvem. – Az egész Alice hibája, ő csomagolta nekem ezt a mini ruhát.
• Ne értsd félre, te egy zsákban is gyönyörű lennél – mondta kedvesen. – Gyere, a vízben tetszeni fog neked – dobta le a takarót. Majd velem együtt a vízbe ereszkedett. A forrás tényleg fantasztikus volt. Amint elmerültem a szinte forró vízben a csontjaim kiolvadtak.
• Én ki sem szállok innen, amíg a levegő nem melegszik fel egy kicsit – sóhajtottam elégedetten, majd nyakig elmerültem.
• Pedig kénytelen leszel, mert akármennyire is próbálsz ébren maradni, már egyre kevésbé tudod nyitva tartani a szemeidet – suttogta a fülembe. Én pedig rájöttem, hogy már teljes testemmel ránehezedtem.
• Nem alszom – motyogtam még. Majd egy pillanatra elsötétül minden. Azonban nem sokkal később már ki is pattantak a szemeim, mert nagyon hideg levegő csapta meg a bőrömet. – Jesszusom, nagyon hideg, nagyon hideg – vacogtam. Mindenem majd meg fagyott, csak az a részem nem, ahol Billy bőre hozzám ért.
• Csak egy pillanat – tekerte rám a takarót. – Mindjárt kapsz száraz ruhát is, és jobb lesz – nyomott egy csókot a számra.
• Gyorsan… kér… lek… - dideregtem még mindig. Sosem bírtam a túl nagy hideget.
• Mindjárt kész vagyunk – húzta be sátrat magunk mögött. – Na, már át is öltözhetsz – fordult el tőlem. – Esküszöm, hogy nem fogok lesni – fűztem még hozzá.
• Nem is feltételeztem – mosolyodtam el. Majd sietős mozdulatokkal felkaptam az ingjét, és a váltás bugyit, amit Alice bepakolt nekem. Azután pedig egy szempillantás alatt bebújtam a hálózsákba, és magamra húztam legalább öt takarót. Meg lehet itt fagyni. – Te is öltözz át, nehogy megfázz – motyogtam ki a melegből. – Addig elfordulok én is – mondtam határozottan. Majd tényleg elfordultam. Hallottam, ahogy Billy gyorsan levetkőzik, majd magára veszi a száraz ruhákat.
• Meg is vagyok – mondta vidáman. Én pedig visszafordultam, és megemeltem a hálózsák még be nem zárt felét.
• Gyere, nehogy megfagy – ajánlottam a lehetőséget.
• Csak akkor, ha biztos vagy benne – nézett rám bizonytalanul. – Nem vagyok fázós, tiéd lehet a hálózsák, ha szeretnéd.
• Csak aludni – haraptam be az alsó ajkam. – Egyelőre – tettem hozzá gyorsan. Nem akartam, hogy megint félreértsen engem.
• Rendben, csak aludni – mondta mosolyogva. Majd egy szempillantás alatt mellettem termett és behúzta a zipzárt maga mögött.
• Azért közelebb jöhetsz egy kicsit – fordultam meg a hálózsákban. Nagyjából öt centi lehetett a fölös hely összesen a zsákban, de ő egy milliméterrel sem jött közelebb.
• Nem akartam túlzásokba esni – mondta halkan.
• Akkor majd mostantól konkrétabban fogalmazok, ha valamit lehet. Én most egy összebújásra gondoltam, amikor magam mellé invitáltalak. Jól esik a közelséged, és fel is melegíthetnénk egymást, mert nyilván te is a fagyhalál közelében állsz – motyogtam halkan.
• Ez nagyon jól hangzik – húzott hirtelen a mellkasára.
• Hm… ez jó – öleltem át a derekát. – Várjunk csak, lázas vagy? – simítottam végig az arcán. Tűzforró volt a bőre.
• Nem, csak a víz átmelegített, egyébként is melegvérű vagyok – mondta kissé zavartan.

Melegvérű? Aha, a Cullenek meg hidegvérűek. Valami nem stimmel velük, de mindegy, szeretem őket. Azt hiszem, hogy a Black és a Cullen családra igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Az egyik család hófehér, a másik barna bőrű, a Black család tűzforró, míg a Cullen jéghideg. Különös. Talán valami furcsa genetikai elváltozás, de biztosan nem veszélyes, hiszen mind egészségesek. Áh, miért agyalok ezen már megint? Megőrjít, hogy nekem állandóan mindig mindent tudnom kell. Inkább elterelem a gondolataimat.

• Hozzád bújtathatom a lefagyott lábujjaimat is, vagy az már túlzás? – kérdeztem szégyenlősen néhány perc múlva, miután kivertem a fejemből az idióta elméleteimet. Igazság szerint egy kicsit kínos volt, hogy ilyet kérdeztem, de egyszerűen nem tudtam eléggé átmelegedni ahhoz, hogy kiolvadjanak a lábaim. Pedig már egyáltalán nem fáztam sehol sem, csak a lábam maradt jéghideg.
• Persze, csak nyugodtan – válaszolta nevetve. Én pedig egy szempillantás alatt hozzá nyomtam a fagyos csontjaimat.
• Jesszusom, te tényleg átfagytál – nyögött fel Billy, amikor megérezte a hideg lábaimat a sajátjaihoz érni.
• Fázós vagyok – rántottam meg a vállam. Majd hatalmasat ásítottam.
• Nem baj, majd én felmelegítelek, de most aludj, fáradt vagy, és azt hiszem, hogy én is tudnék aludni – simított végig a hátamon.
• Rendben, nem kell nagyon győzködni – mosolyogtam fel rá. Majd egy apró csókot nyomtam az ajkaira. – Jó éjt, Billy Black – vigyorogtam rá pimaszul.
• Te is aludj jól, Johanna Moore – kuncogott fel.

Én pedig visszahajtottam a fejemet a mellkasára, és néhány pillanat alatt elnyomott az álom. Tökéletes biztonságban éreztem magam, és jól esett a közelsége. Igaza volt a többieknek, csupán esélyt kell adnom Billynek.