(Bella szemszöge)

Reggel volt. Nessie korán kelt. Megreggelizett, aztán felment felöltözni.
- Edward – mondtam.
- Igen Bella? – kérdezte és rám nézett. A szememben biztos félelmet láthatott.
- Olyan gyorsan felnőtt – nagyot sóhajtottam.
- Igen. Tegnap még a kezünkben vittük, ma meg betölti a tizennyolcatat.
Abban a pillanatban Nessie jött le egy egyszerű kis kék ruhácskába. Szokatlan módon meleg volt. - Rólam beszéltetek. Igaz?- kérdőn nézett először rám, aztán Edwardra.
- Igen. Arról, hogy milyen gyorsan felnősz.
- Ugye azért sírni nem fogsz?
- Ha tehetném, akkor sírnék – néztem rá kicsit morcosan.
- Ez még nem a világ vége – próbált nyugtatni Edward.
- De nekem igen – mondtam, és egy gyengéd csókot leheltem az ajkára.
- Ne most! – szólt ránk Nessie.
- Indulhatunk? - pattant fel Edward.
- Hova? - kérdezte Nessie kicsit meglepődve.
- Majd meglátod – mondtuk egyszerre Edwardal.
Elindultunk a Cullen házba. Semmit sem változott. Mindenki várt már minket a nappaliban. Ha körültekintettem mindenhol rózsák, és az asztal közepén egy két emeletes torta állt.

(Renesmee szemszöge)

Amint beléptünk a nappaliba mindenki hangosan felkiáltott.
- Boldog szülinapot!
Elsőként Jacob jött hozzám és megölelt. Azután Carlisle és Esme, Emmett és Rosalie, Jasper és végül Alice. Anyáék maradtak legutoljára. Mindketten átöleltek. Nem kaptam levegőt. Hiába, ők még mindig vámpírok és mindig is azok maradnak. Én pedig maradok a félvér.
- Ideje kibontani az ajándékokat! - fogta meg a kezem Alice és odavezetett egy nagy halom ajándékkupachoz. – Az elsőt Carlisle-tól és Esme-től kapod – nyújtott felém egy kis dobozt Alice. - Köszönöm – mondtam és még mielőtt kibontottam volna az ajándékom, oda mentem hozzájuk, és átöleltem a nagyszüleimet.
Kibontottam, és egy ezüst nyakláncot találtam benne, amin egy medál volt a Cullen címerrel. Nem akartam hinni a szememnek. Rájuk néztem és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- A következőt Emmettől kapod – mondta Alice és a kezembe nyomott egy nagyobb dobozt.
- Köszi – néztem Emmettre.
- Nincs mit. Remélem, tetszik – mosolyodott el.
Kibontottam ,és egy vöröses bundájú plüss farkast pillantottam meg benne. A bundája olyan volt, mint Jacobé.
- Ezt Rosalie-tól kapod – nyújtott Alice felém egy kis borítékot.
- Köszi – rámosolyogtam.
Amikor kibontottam a borítékot, egy szépségkupont találtam benne.
- Ezt pedig tőlem és Jaspertől kapod – adta át a kis dobozkát ami rózsás csomagoló papírban volt.
Egy fülbevalókészletet kaptam tőlük.
- Köszönöm.
- Ezt Edwardtól és Bellától kapod – nyújtott át egy kis, vékony boríték zerű valamit.
Egy CD-t találtam benne, amire az volt írva, hogy „Edward költeményei”.
- Köszönöm – hálásan néztem a szüleimre.
- Ezt pedig tőlem kapod – mondta Jake a hátam mögül. Hátranéztem, és egy kis ékszerdobozt tartott a kezében.
„Istenem, ha ez most az, aminek látszik... Úristen! Jake, igen.”
Edward halkan kuncogott. Szóval hallgatózott.
- Igen, arra gondol. – mondta, de nem nekem célozta a választ.
- Renesmee „Nessie” Carlie Cullen. Hozzám jössz feleségül? - kérdezte és a szemembe nézett.
- Igen. Jake, hozzád megyek feleségül. – felhúzta a gyűrűt az ujjamra aztán megcsókolt. Átöleltem és nem akartam elengedni. Mostantól örökre vele leszek és nem csak mint szerelmespár, hanem mint férj és feleség. Ez annyira boldoggá tett.
- Nessie, kicsit megkímélnél? Túl sok az érzelem – mondta Jasper és rám nézett.
- Bocsi, csak annyira boldog vagyok.
- Semmi baj. Megértem – és megértően mosolygott rám.
A tortát felvágtam, de csak nekem és Jakenek vágtam egy-egy szeletet. Persze Jakenek nem volt elég egy szelet, az én vérfarkasomnak elég nagy az étvágya. De nem bántam, ha jól esik neki hadd egyen. A gyűrűt nézegettem az ujjamon, olyan gyönyörű volt. Legszívesebben örökre így maradtam volna, de Edward megzavart.
- Nessie, kicsim! Menjünk! - adta ki az utasítást az apám.
- Rendben – engedelmeskedtem. Egy utolsó búcsúcsókot leheltem az én jövendőbelimnek.
- Jó éjszakát! - köszönt el mindenki egyszerre.
- Nektek is – mondtam és elindultunk hármasban haza.
Amikor hazaértünk, én rögtön az ágyamba kötöttem ki, mert annyira fáradt voltam.
Arról álmodtam, hogy már az esküvőmön vagyok és igent mondok Jake-nek. De sajnos felébredtem. Az órára néztem, hajnali hat óra. Kimentem a konyhába tölteni egy pohár vizet. Apuék a nappaliban TV-t néztek. Halkan megnyitottam a csapot, és lassan töltöttem egy pohár vizet, de nem elég halkan, mert anya meghallotta.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte aggódva.
- Semmi. Csak felébredtem.
- Rosszat álmodtál?
- Nem, épp ellenkezőleg – néztem a földre szomorúan.
- Mit álmodtál?
- Azt, hogy az esküvőnkön vagyunk, és épp mondom azt, hogy „Igen”, amikor felébredtem.
- Kicsim, ez csak egy álom volt. Majd a valóságban minden szebb lesz és tovább tart.
- Igen, ez csak egy álom volt.
- Majd nemsokára.
- Igen - ásítottam egy nagyot.
- Feküdj vissza még egy kicsit.
- Jó éjt - felmentem az ágyamba és visszaaludtam.