A magas h�zak visszavert�k  �rj�ng� ord�t�som. A csillagok v�dl�n n�ztek r�m, mintha azt mondt�k volna, te tetted ezt magaddal, h�t akkor ne nyavalyogj! De �k nem �rtett�k ezt a f�jdalmat, nem ezt senki nem �rtette. Az emberek �gy n�ztek r�m, mintha meg�r�ltem volna. Undorodva pislantottak a f�ld�n vonagl� testemre, mintha csak egy utols� f�reg voln�k. Hallottam, hogy k�t ember azon vitatkozik kih�vj�k-e a ment�ket.

Nem �rdekelt. Hadd tudja csak meg az eg�sz vil�g mi vagyok, nem �rdekelt m�r, hogy mi lesz velem. Meg akartam halni! Nem, ez nem igaz, ann�l t�bbet akartam. Azt szerettem volna, ha szenvedek, hogy egy kicsit b�ntessenek meg az�rt, amit elk�vettem. Hogy �gy f�jjon mindenem, ahogy neki f�jt. Felt�rdeltem �s a fejemre szor�tottam a kezem. A gondolatok, sikoltoztak a fejemben, az eny�m �s m�sok�. Borzalmas volt, de t�bolyultan felnevettem. Micsoda szerencse, hogy r�gt�n teljes�l a k�v�ns�gom! El�re - h�tra d�l�ng�ltem �s a fejemet r�ztam.

 - Nem, � nem halhatott meg! – mondogattam magamnak hangosan – Nem, nem, nem!

- Nem halt meg! – �v�lt�ttem a t�megnek, akik engem n�znek. Nagy nehezen talpra �lltam �s nekik rontottam. Egy embert a nyak�n�l fogva a falhoz v�gtam �s �lvezettel hallgattam a gerince reccsen�s�t. Ha � nem �lhet, ne �ljen m�s se! Azok, akik eddig csak n�zel�dtek eszel�sen sikoltozni kezdtek �s elrohantak el�lem. �jra felnevettem �s r�juk ki�ltottam.

- Azt hiszitek elmenek�lhettek?! – kacagtam h�travetett fejjel – Azt?! – kacajom morg�ss� v�ltozott. El�rtem egy f�rfit. Egy k�nnyed mozdulattal bet�rtem a kopony�j�t. Fej�b�l v�rt l�vellve rogyott f�ldre. Az ember t�meg m�r egym�st taposva menek�lt. T�bolyultan nevettem.

- Fussatok, csak gy�va f�rgek! A hal�lt�l f�ltek? �gyis megtal�llak titeket! – Egy n�t emeltem ki a t�megb�l. R�gkap�lva ord�tozott. Elt�rtem a nyak�t  �s belem�lyesztettem fogaimat. A friss v�r, v�r�s sz�n�v� var�zsolt mindent. Majdnem v�geztem vele, amikor valaki a falhoz v�gott. �r�lt d�hvel vetettem fel� magam, de egy �les f�jdalom a f�ldh�z sz�gezett. A testem furcsa sz�gekbe csavarodott �s az ajkaim k�z�l f�jdalmas �v�lt�s szakadt ki.

- Edward! – suttogta egy hang – Hogy tehett�l ilyet?

- Jane! – k�ptem a nev�t. – J�tt�l megakad�lyozni? Sajn�lom, de t�ged is meg foglak �lni. – Azzal nem t�r�dve a f�jdalommal, fel�lltam �s a v�mp�rnak rontottam. Sz�tszaggattam. Meg�ltem. Elpuszt�tottam. Ahogy �t is. Az �n hib�m volt. Ny�sz�r�gve t�ntorogtam el a v�rf�rd�t�l. Eml�kek villantak az agyamba, nem az eny�mek, hanem Alice l�tom�sai.

Amikor k�nytelen voltam v�gign�zni, hogy k�nozza �s szaggatja sz�t Victoria, Bell�t. K�nytelen voltam t�tlen�l �lni �s hallgatni Alice fej�ben, Bella f�jdalmas sikolyait. Nem tudtam rajta seg�teni. Meghalt. Egyszerre Forksba rohantam, de m�r csak az �sszeroncsol�dott holttest�t tal�ltam. Akkor meg�r�ltem. Elvesztettem az eszem. �s m�r soha t�bb� nem kapom vissza. Elfutottam. Ide a v�rosba, hogy bossz�t �lljak. Hogy kin? Mindenkin, aki csak �l �s mozog. Mert nekik sem szabad �lni, ha Bella sem �lhet. De el�g volt. Az �r�let m�g mindig bennem tombolt, de r�j�ttem, hogy magamat kell megb�ntetnem. Az igazi felel�s �n vagyok. Elrohantam Port Angelesb�l, be az erd�be. Meg akartam halni. �s r�j�ttem, hogyan fogom csin�lni. De miel�tt a tervemet megval�s�thattam volna, valaki el�llta az utamat.

- Alice – suttogtam er�tlen�l. � r�m n�zett. A szem�ben… Semmi nem volt. Mintha, � is meghalt volna.

- Mi�rt csin�ltad, Edward? Meg�lt�l egy csom� embert. Mi�rt? Gyilkos lett�l? – hangja remegett, hogy az undort�l-e vagy a f�lelemt�l, azt nem tudtam.

- Mert � sem �l, Alice! �gy gondoltam, akkor m�s sem �rdemli meg – feleltem nemes egyszer�s�ggel. Alice �sszer�ndult v�laszom hallat�n.

- Te meg�r�lt�l, Edward – suttogta elborzadva – Elment az eszed! – Felkacagtam �s d�h�sen Alice-re n�ztem.

- �s ha igen? Megbolondultam, na �s? �s most takarodj az utamb�l Alice, vagy t�ged is meg�llek! - Ord�tottam r� d�h�sen.

- Edward… Ez nem te vagy! K�rlek, k�rlek sz�pen gyere vissza hozz�nk! – Alice szeme hirtelen megtelt mindenf�le �rzelemmel. F�jdalommal, b�nattal, d�hvel, zavarodotts�ggal. De nem tudott meghatni. Ink�bb csak m�g jobban d�hbe gurultam t�le. Fel� lend�ltem, de valaki d�h�dt morg�ssal nekem j�tt.

- Jasper ne! – sik�totta Alice. De nem figyelt�nk r�. Nem �rdekelt, hogy r�gen szerettem Jaspert, hogy a b�ty�m volt. Csak arra tudtam gondolni, hogy elv�laszt az egyetlen lehet�s�gt�l, hogy megint Bell�val legyek. De azt�n belegondoltam, hogy igaz�b�l csak sz�vess�get tesz nekem �s hagytam magam. Hagytam hadd �lj�n meg. Alice sik�tozva k�z�nk ugrott, de karom egyetlen lend�t�s�vel egy k�zeli f�hoz v�gtam. Jasper �rj�ng�  d�hvel csavarta ki az egyik karom, amit azt�n behaj�tott a f�k k�z�. �n felord�tottam a f�jdalomt�l, de a hangom hamar elhalt, pontosan akkor, amikor Jasper egy k�nny� mozdulattal elv�lasztotta a fejemet a testem t�bbi r�sz�r�l… 

*** 

- Istenem! – sik�totta Alice �n pedig elborzadva n�ztem r�. 

- Ez mi volt? – k�rdeztem remeg� hangon. Az el�bb l�tottakt�l felfordult a gyomrom. Meg�ltem azt a csom� embert, �s meg akartam �lni Alice-t is! Jasper pedig… Engem �lt meg.

- Mi�rt �ld�k�ltem, Alice? – ki�ltottam r� d�h�sen. Neki tudnia kellett a v�laszt. M�g mindig k�d�s tekintettel felelt.

- Vissza kell menned Edward! Ha nem teszed… Meghal. – Tudtam mit jelent ez. Mert �reztem a f�jdalmat, amit Alice l�tom�s�ban �t�ltem. Felugrottam �s mindent h�trahagyva futottam Forks fel�. Az �letem fel�…