( Bella szemszöge)

Mire odaértem drága fiam már ott állt kezében a ruhámmal és a fényképezőgéppel, valamint egy hatalmas vigyorral a képén.

• Milyen csinos van ma! – vigyorgott.
• Na, add gyorsan az a ruhát, mert iszonyúan nézhetek ki. – mondtam, mire odaadta. Kis híján szívrohamot kaptam. Ennek elment az esze. – Nem randira készülök Chris! – mutattam fel neki az igen csak kivágott halványsárga szoknyámat.
• Tudom! Tessék, itt van az alapozó is!
• Kösz!
• Na és most hadd fényképezzelek le! – mondta mire felemelte a gépet én pedig mosolyt varázsoltam az arcomra. – Kész is! Gyönyörű!
• Valami kevésbé kihívó ruhát nem találtál? – érdeklődtem.
• Nem! – vágta rá. – Ha vissza akarod szerezni Edwardot, akkor mindent be kell vetned. – az hittem le esik az állam.
• De én nem akarom visszaszerezni. – tiltakoztam.
• Ó, dehogynem! Még mindig szereted, és én boldognak akarlak látni, ami csak vele lehetsz igazán. Tényleg, és hogy történt a paradicsomos baleset? – terelte el a témát.
• Mentem fel a lépcsőn és Edward belém jött. Hátraestem volna, hogy ha nem kap el, de a leves így is rajtam kötött ki – meséltem el, mire elkezdett mosolyogni.
• Oh, értem én! Tehát te ott helyben elkezdtél olvadozni tőle. – vonta le a következtetést.
• Valahogy úgy!
• Akkor ez a ruha pont jó lesz! Na, én mentem! Ne várakoztasd őket tovább. – köszönt el. – Szia!
• Szia! Csak holnap megyek haza! Kaja a hűtőben! – szóltam utána.
• Oké! - mondta, majd én is elindultam vissza.

(Esme szemszöge)

Miután Bella elment mindenki leült a kanapéra. Edward előkerítette a fényképezőt, de Emmett kijelentette, hogy ő páros képet akar Bellával. Mindketten nagyon gyönyörűen néznek ki. Edward ez után legnagyobb sajnálatomra közölte, hogy ő most egyedül akar lenni. Éreztem, ahogy férjem átkarolja a vállamat és a többiekhez fordul. 

• Na, mi a véleményetek az új Belláról? – kérdezte.
• Határozottan jobb, mint a régi. – vágta rá Em. – Határozottabb és viccesebb. Bár az esetlensége hiányzik.
• Aranyos és végre Emmett emberére akadt benne! – vigyorgott Jazz.
• Csak szeretnéd!
• Én a régit is szerettem, de az új jobban tetszik. Merészebb. – ölelte át Alice a férjét.
• Kezdem megszeretni és hálás vagyok neki! – mondta mosolyogva Rose. Ezen a kijelentésén mindenki egyaránt meglepődött.
• Remek anyja lehetett a testvéreinek. – adtam hangot a véleményemnek. – Erős lány lett belőle.
• És bámulatra méltó vámpír! – fejezte be szerelmem.
• Kár volt őt annak idején elengedni. – hajtotta le a fejét szomorúan Alice.
• Talán most kapnak egy második esélyt, hogy újrakezdhessék. – vélekedtem.
• Ugyanott sose fogják tudni újrakezdeni. – nézett a szemembe lányom.
• Ha nem is ugyanott, de ugyanúgy, ismét két szerelmesként még van esélyük. – szólt közbe Carlisle.
• Ugye tudjátok, hogy nehéz időknek nézünk elébe. – nem értem miért mondja ezt Jasper.
• Ezt meg hogy érted?
• Ott, a lépcsőn egy pillanatra megszűnt Bella pajzsa. – magyarázta. – Teljesen össze van zavarodva és nagyon kuszák az érzései. Nem tudtam kibogozni őket. De azt határozottan éreztem, hogy mérhetetlenül nagy fájdalom és szeretet van benne.
• Túl nagy sebet ejtettünk rajta, amikor itt hagytuk. – mondta szomorúan Alice. – És ez a seb 150 év után se gyógyult be.
• Helyre kell hoznunk, amit elkövettünk. – na, ilyen komoly mondatot se hallottam még Emmett szájából. Mindenki csodálkozva nézett rá. - Most mi van? Nekem is hiányzott.
• De most végre kaptunk egy második lehetőséget az élettől és ezt nem szabad elhalasztanunk. – határozta el magát Alice. – Vissza kell, hogy szerezzük őt.
• Ebben egyetértünk. – nézett rá büszkén Carlisle.
• És persze valakinek Edydkét is noszogatni kéne. – tért vissza a régi Emmett.
• Ebben sajnos igazad van. – nézett rá Alice. – Bár tőlem már kapott egy kis fejmosást. De majd kap még egyet.
• Jön Bella! – szólt Rose. – Érzem az illatát. És igaza is lett. Fél perc múlva megjelent az ajtóba, kezébe a ruhával.
• Már kezdtük az hinni eltévedtél. – vigyorgott drága fiam.
• Nem olyan egyszerű lerázni az öcsémet. Olyan, mint te. Túl sokat jár a szája. – erre a kijelentésre mindenki elkezdett nevetni.
• Kikérem magamnak! – tette keresztbe a kezét, majd elvigyorodott. – Eddyke, megjött Belluska! Hozhatod a fényképezőt.
• Ebből most csak én nem értek semmit? – nézett ránk kérdőd, de válaszolni már nem tudtunk, mert megjelent Ed kezében a géppel. – Ja, már világos. Emmett meg szeretné örökíteni, hogy milyen szépen kimázoltam.
• Pontosan. – húzta maga mellé az említett. – És most mosolyogj szépen.

Edward csinált pár képet, miközben ezek ott bohóckodtak, majd szép lassan a többieket is maguk mellé rángatták egy képre. A végén csináltunk egy csoportképet. Milyen felszabadultnak tűnik így mindenki. 

• Na, jó, Alice! Most már volnál szíves megmutatni a fürdőt? – kérdezte Bella. – Tudod nem valami kellemes így, hogy csupa piros trutyi vagy és még hozzá ragadsz is.
• Mintha magadtól nem találnál oda. – mondta, de azért felállt és felkísérte, majd mikor visszatért ráparancsolt Emmettre is. – Azt ugye nem képzelted, hogy te megúszod a fürdést! Irány felfelé. Terád viszont ez nem vonatkozik Edward! – szólt rá az éppen szökni készülő bátyjára. – Te szépen visszajössz ide és addig nem állsz fel a kanapáról, míg én azt nem mondom.
• Igen is óvó néni! – gúnyolódott a fiam, de azért kelletlenül visszaballagott. – Úgy félek, majd bepisilek.
• Helyes, nagyon helyes! – vigyorgott rá Alice. – Féljél is csak tőlem!

Ez után mindenki a gondolataiba meredt.

Vajon minden ugyan olyan lesz majd, mint régen? Egy boldog család leszünk ismét Bellával és testvéreivel? Nagyon remélem. Nélküle sose lehet teljes ez a család. Már ő is hozzánk tartozik. Még egyszer nem engedhetjük el. Hiszen, most már ő is vámpír, így semmi értelme nem volt annak, hogy 150 éve elhagytuk, csak azért, hogy megóvjuk őt. Hiába volt minden. Ha úgy vesszük miattunk lett vámpír. Miattunk ugrott le arról a hídról, mert mi elhagytuk őt. De ez még egyszer nem fordulhat elő. Most nem engedhetjük el őt. Bármi áron is, de újra együtt lesz ez a család!

Nagyon elbambulhattam, mert idő közben Bella jelent meg a lépcső tetején immár tisztán. Káprázatosan festett abban a sárga szoknyában. A farmerben és a toppban se volt semmi, de így gyönyörű. Látom, hogy mindenki szájtátva bámulja őt, az idő közben visszatért Emmett is.    Edward makacsul küzd az ellen, hogy megforduljon és ránézzen Bellára, de Alice erőnek erejével arra elfordítja arra a fejét. Mikor meglátja Bellát, a torkán akad az, amit mondani akart Alicenek és szájtátva bámulja őt. Végül Bella megelégelte, hogy őt nézzük és ennek hangot is adott. 

• Megtenné a tisztelt társaság, hogy nem néz rám úgy, mint egy földönkívülire? – nézett ránk szigorúan. – Nem láttatok még fehér vámpírt?
• Bocs, csak káprázatosan nézel ki. – találta meg a hangját Alice. – Hol vetted ezt a ruhát?
• Nem tudom! Katetől kaptam és nem állt szándékomba felvenni, de ha nem tudnám, akkor azt hinném, hogy a fiam…, mármint az öcsém… - hebegte zavartan. Nem értem, hogy miért. Hiszen ő nevelte fel. Normális, hogy a fiának tekinti. – Na, szóval, ha nem tudnám, hogy nem ismeritek egymást Chrisszel, akkor azt hinném, hogy összeesküdtetek ellenem.
• A hugi még úgy is képes szövetkezni valakivel, hogy nem ismeri! – röhögött Em. – Bár határozottan dögös ez a ruha. Van ízlése az öcsédnek, és még humoros is! Kit akarsz ezzel a szereléssel elcsábítani?
• Figyelj Emmett! – nézett rá szúrósan. – Nincs, neked valami dolgod mondjuk fönn az emeleten, a város másik végén, amíg én ebben a ruhában vagyok?
• Nem, nincs! Én itt is remekül érzem magam.
• Én is pont ettől féltem! – morogta Bella.
• Ha gondolod, akkor én adok neked egy másik ruhát. – ajánlotta fel mosolyogva Alice!
• Csak azt ne! Akkor még rosszabb lenne, mint most.
• Na, látod, ebben igazad van! – vágta rá Emmett.
• Nektek nem vadásznotok kéne? Menjetek csak nyugodtan, el vagyok én itt egyedül is Esmével.
• Ilyen könnyen nem rázol le minket! – mosolygott rá Rose. Azt hiszem, kezdi ő is megkedvelni.
• Apropó, ha már vadászatnál tartunk. Mire szoktál vadászni? – kérdezte Jazz, belőlem pedig kitört a nevetés. Eszembe jutott, hogy mi a kedvence, és ezt nem álltam meg röhögés nélkül.
• Bocsánat! – kértem elnézést, miután lehiggadtam.
• Megtudhatnánk, még is mi olyan vicces? – kérdezte Alice.
• Biztos eszébe jutott, hogy mi a kedvencem. – előzött meg Bella mosolyogva a válasszal.
• Na, akkor halljuk, had nevessünk mi is! – nézett rá Emmett.
• A grizzly a kedvencem. – mondta, mire mindenkiből kitört a röhögés. Nem is csodálom.
• Hát ez jó! – hahotázta Emmett. – Mostantól, majd velem jössz vadászni, és ezt a többi finnyást, pedig itt hagyjuk.
• Részemről rendben. – vágta rá vigyorogva.
• Mondtam és, hogy vámpírodra akadtál! – nézett rá Jazz. – És mire nem szoktál vadászni?
• Nagyjából, mindent megeszek, csak egy valamit nem, de az nem lényeg.
• Miért Az is ilyen vicces? – kérdezte a lányom.
• Nem Alice, csak mondom, hogy az nem lényeg.
• Tehát barkóbázni szeretnél. – állapította meg Emmett.
• Honos itt a vidéken? – kérdezte Jazz.
• Nem.
• Valakinek a családból a kedvence?
• Nem nyilatkozom.
• Ezt igennek veszem! – mondta Alice és elkezdett gondolkozni. – Tehát lássuk csak. – biztos Ed miatt nem akarja elmondani. Tehát még mindig szereti. – Meg van!
• Megosztanád velünk is? – érdeklődött Jazz.
• A hegyi oroszlán igaz?
• Igen az. – válaszolta, mire Edward döbbenten nézett rá. Biztos meglepte a válasz.
• Hogy nem lehet azt nem szeretni? – háborodott fel látszólag, de tudtam, hogy belül mit érez.
• Sajnálom, ilyen a természetem. – fordította el a fejét. – Tényleg Alice, hol van Kate?
• Az egyik barátnőjénél. 4-re hozzák haza. Mindjárt itt is lesznek. – mondta Alice. Bella telefonja ekkor azonban elkezdett csörögni. Bella felállt, félrevonult, de a vámpírhallásnak köszönhetően így is hallottuk, ahogy franciául beszélnek.
• Hé, Bella! - mondta a nő.
• Oh, salut, Gina! Il suffit de ne pas avoir quelque chose de mal?
• Mais, en fait, est. Kathline parti!
• Quoi? - sikította Bella. - Mais, comment? Qu'est-il arrivé?
• Ces derniers jours, et plus encore aujourd'hui, plus, dit-il pensé Eric et va à penser. Cela s'est passé dans la matinée. Récemment, je suis allé après lui et ne pouvait pas trouver n'importe où. Les bagages sont emballés.
• Je te jure que je vais le tuer à la poubelle! Kathline ruiné sa vie. Même un an après lui à souffrir. - kelt ki magából Bella. Én viszont nem értettem ebből az egészből semmit, ahogy a többiek se. - Et puis je vais tuer Kate. Il ya aussi d'imaginer qu'il allait quitter la famille? Eh bien, ce fut élevé? Dans tous les trois d'entre eux me chasser fou! Mia et Peter se portent bien?
• Mia désespoir. Il comprenait maintenant ce qui s'était passé, mais je ne sais pas quoi faire avec Peter. Sans s'arrêter seulement à pleurer!
• Annonce à la suite! –kérte. Pár másodperc múlva egy vékonyabb hangocskát hallottunk meg
• Salut! – köszönt bátortalanul.
• Ecoute, bébé Mia. Promesse de vous trouver la maman. Jusque-là, être fort jeune fille et voir Peter. Je vous promets que ma mère va bientôt rentrer à la maison. Tous droits?
• Oui. Où votre maman?
• Je ne sais pas, le miel.
• Vous êtes un papa à nouveau, à cause d'une triste? - kérdezte síró hangon.
• Très doux, mais tout ira bien! Où dois-je aller en France et le trouver. - hallottam, ahogy a kislány elkezd sírni. A szívem szakadt meg érte.  - Ne pleure pas! chercher. Vous avez ma parole. Être une bonne fille si loin! Je t'aime
• Je le veux! Bonjour!
• Écoutez Gina! Méfiez-vous d'eux! J'essaie de lui parler. Si vous ne pouvez pas aller en France pour convaincre. Je les ramener à la maison, puis aller chercher pour lui. - mondta határozottan Bella. - Chanter pour eux de ne pas se reposer sur les choses différemment, il est toujours utile. Merci pour votre aide!
• Vous êtes Bella! Appelez-moi si vous avez quelque chose! Bonjour! – köszönt el a nő.
• Bonjuor!
• Mi történt Bella? – kérdezte Alice.
• Én ezt nem hiszem el! – fakadt ki. Látszott rajta, hogy nagyon dühös. Majd leült a zongora elé és felnyitotta.
• Szabad? – nézett könyörgőn Edwardra.

( Magyar fordítás)

• Szia, Bella! – mondta a nő.
• Oh, szia, Gina! Csak nincs valami baj?
• De, ami azt illeti, van. Kathline eltűnt!
• Tessék? – sikította Bella. - De hát hogyan, Mi történt?
• Az utóbbi napokban megint egyre többet gondolt Ericre és ma azt mondta elmegy kiszellőztetni a fejét. Ez történt délelőtt. Nemrég utána mentem és nem találtam sehol. A csomagjait pedig összepakolta.
• Esküszöm, megölöm az a szemetet! Tönkretette Kathline életét. Még egy év után is miatta kell szenvednie. – kelt ki magából Bella. Én viszont nem értettem ebből az egészből semmit, ahogy a többiek se. – Utána pedig megölöm Katet. Még is hogy képzeli, hogy elhagyja a családját? Hát erre neveltem én? Az őrületbe kergetnek mind a hárman! Mia és Peter jól vannak?
• Mia kétségbe van esve. Ő már felfogta, hogy mi történt, de Peterrel nem tudok mit tenni. Megállás nélkül csak sír!
• Ad Miát! – kérte. Pár másodperc múlva egy vékonyabb hangocskát hallottunk meg.
• Szia! – köszönt bátortalanul.
• Figyel Mia kicsim. Ígérem, hogy előkerítem neked a mamit. Addig is légy erős kislány és vigyázz Peterre. Megígérem, hogy hamarosan anyu hazamegy. Rendben?
• Igen. Hova ment anyu?
• Nem tudom kicsim.
• Ugye megint a papa miatt lett szomorú? – kérdezte síró hangon.
• Igen édesem, de minden rendben lesz! Ha kell, magam megyek Franciaországba és megkeresem. – hallottam, ahogy a kislány elkezd sírni. A szívem szakadt meg érte. – Ne sírj! Előkerítem őt. A szavamat adom. Légy jó kislány addig! Szeretlek!
• Én is! Szia!
• Figyelj Gina! Vigyázz rájuk! Én megpróbálok beszélni Katetel. Ha nem sikerül meggyőznöm Franciaországba repülök. Haza hozom őket, utána pedig megyek, megkeresem őt. – mondta határozottan Bella. – Énekelj nekik, ha nem nyugszanak meg máshogy, az mindig segít. Köszönöm a segítséget!
• Nincs mit Bella! Hívj, ha van valami! Szia! – köszönt el a nő.
• Szia!