(Alice szemszöge) 

Amanda itt lesz háromnegyed négy után két perccel. Kupaktanács négykor. Szép napirend...

• Édesem, nekem nem mondanád el, mire készülsz? Na, a kedvemért! Nem mondom el senkinek! – jött felém Jasper kérlelő tekintettel.
• Na jó. Csak valahogy igyekezz majd titkolni Edward előtt. Még valami! Vidd el egy körre az egyik kocsival, amíg én Amandával beszélek! – kötöttem a lelkére.
• Rendben, de... Amanda? Ő nem elment? – kérdezte meglepetten.
• Visszajön! – mosolyogtam rá.
• Na, ki vele! Mit tervezel? – faggatott.
• Tudod, Jazz, Amanda a rokonom. Meg Edwardnak is. – böktem ki, és néztem az arcát, hogy minden rezdülését észrevegyem.
• Hogy? – kérdezte. Edwardnak volt egy testvére. Anthony Masennek hívták, és feleségül vett egy bizonyos Cyntia Brandont. – mondtam.
• A lányukat pedig Amandának hívják. – fejezte be Jasper.
• Úgy ám! – helyeseltem.

Jazz elment lekötni Edwardot, amíg  én Amandára vártam. Ránéztem az órámra. Még két perc. Itt is van!

• Szia, Amanda!
• Szia, Alice!
• Gyere! Négy órakor családi kupaktanács, és még sok megbeszélnivalónk van. – húztam magammal.

A szobámban elmagyaráztam, hogy ő  az én és Edward testvérének a lánya. Az együttélést nem ajánlottam fel neki, csak azt, hogy a közelben lakhat. Ugyanis bár más kárán tanul az okos, de a sajátján is. Így is sokan vagyunk, és még feltűnőbbek lennénk, ha ő is ideköltözne.