(Amanda szemszöge) 

Most, hogy Alice mindent tisztázott előttem, minden sokkal több lett, mint az előtt. Értelme lett a dolgoknak.

• Gyere, már várnak! – mondta.
• Megyek.

A konyhába érve elengedte a kezemet, majd mivel már mindenki ott volt, belekezdett:

• Azért hívtam össze családi kupaktanácsot, mert el szeretnék mondani valamit. Amanda rokonom. És Edwardnak is. A testvéreink gyermeke. – közölte egyből, mire mindenki meglepődött. Majd Alice folytatta:
• Ideiglenesen nálunk fog lakni, majd a szomszédban építünk neki egy házat. Na?
• Jó, de a szomszédban az a kétemeletes ne jó? – kérdezte Emmett.
• Csak annak, aki szereti a csúszó-mászó bogarakat, meg kígyókat, mert szerintem évek óta nem volt alaposan kitisztítva. – válaszolta.
• Akkor hát üdv a családban! – mondta Emmett.
• Ők itt Edward, Bella, Jasper, Rosalie, Emmett, Renesmee, és a kutya. – mutatott be mindenkit, s a mondat végén elvigyorodott - A falka beleegyezik, Jacob? – tette még hozzá.
• Szerintem igen. – vont vállat.

Először életemben igazán boldog voltam, és azt éreztem, hogy tartozom valahová. Kaptam egy akváriumot benne halakkal Nessietől, s egy kutyát a vicc kedvéért Jacobtól, mert Alice viccelődött, hogy mi lenne, ha a családba tartozásom jeléül adnának pár ajándékot, és ő – kutyától kutyát alapon – egy házőrzőt venne. Valami azt súgta, hogy nagyon boldogan fogok itt élni.