Az idő gyorsan múlt. Észre se vettük, hogy mennyi ideje vagyunk a szigeten.
Voltunk úszni, jártunk a nyugati és keleti oldalon felfedezni az erdőket.
Reggel a hasam kicsit émelygett.
A következő pillanatban már a wc fölé görnyedve talált rám Jake.
- Jól vagy?
- Amint kitisztítottam a számat.
Nem akartam, hogy így lásson.
- Menj ki!
- Nem! - mondta és megfogta a hajam, amikor látta, hogy megint rosszul vagyok.
Szólni sem bírtam, csak rám tört az éhség.
Jake viszont ragaszkodott ahhoz, hogy várjak egy órát. Amikor letelt, Jake egy pohár vizet hozott nekem.
- Idd meg!
Tudtam, hogy azt akarja megnézni, hogy bennem marad-e.
- Jake… Köszönöm – mondtam és megittam a vizet.
- Csodálatos, hogy valami benned marad – gúnyolódott.
- Akkor most már kaphatok valamit enni?
Kézen fogott és kivezetett a konyhába.

Délután megint rosszul lettem. Jake elment valamiért. Azt mondta, meglepetés lesz nekem.
- Nessie! - rohant a fürdőszoba ajtajához.
Bezártam az ajtót. Már kiöblítettem a számat.
- Engedj be! - kérlelt.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Na, hol a meglepetés?
- Jól vagy?
- Igen, csak kíváncsi vagyok a meglepetésre.
Megfogta a kezem és bekötötte a szemem. Együtt rohantunk.
A tengerpartra mentünk.
- Leveheted.
Levettem és elállt a lélegzetem.
- Jake, ez gyönyörű.
Átöleltem.
Egy szív volt belerajzolva a homokba.
- Szóval tetszik?
- Igen. Nagyon is.
Elkezdtünk futni és táncolni a szívben.
Egész este táncoltunk.
- Jake, annyira szeretlek.
- Én is téged.

A másnap egy fehér szobában kezdődött.
- Na? Most mi van?
- Semmi – halkan nevetett.
Szóval most nem tett kárt bennem.
- Valószínűsítem, ha nem veszek egy másik ágykeretet, Esme nem enged ide többet. Senkit.
Körülnéztem. Az ágy egyik végénél hiányzott a keretből egy darab.
- Csak ennyi?
- Csak? És nem, nem ennyi – megfogott egy ruhadarabot az ágy baldachinjáról.
- Ez mi? - a kezembe tette és felismertem. – A hálóingem?!
Akkor ezen nevetett.
Gúnyos képet vágtam. Aztán a számra tettem a kezem.
- Talán haza kéne mennünk, hogy megvizsgáljon egy orvos.
- Nem tudom – éreztem, hogy egyre rosszabbul leszek. – Rendben menjünk.
És kiszaladtam.
Lehet, hogy a sziget miatt van az egész rosszullétes dolog. Pedig annyira szép. De lehet, hogy Jake-nek van igaza és beteg vagyok. Nem érzem magam annak, de mégis olyan érzés mintha. Jake annyira nagyszerű és mindent megtesz, hogy boldog legyek, de nagyon félt engem.
Kimentem és láttam, hogy Jake pakol.
- Segítek.
- Te inkább pihenj. Nem szeretném, hogy bajod essen, főleg, ha beteg vagy.
- Rendben, de egy kis segítségtől még…
- Nem!- vágott a szavamba.
Nem szóltam egy szót sem. Csak néztem, ahogy pakol. Amikor mindent összepakolt, elbúcsúztunk a szigettől és hazamentünk.