|
29. rész
De jó! Farkast lovagolok! – nevetett kislányom. Mindenki elmosolyodott, még Jake is, aminek az lett az eredménye, hogy a hatalmas nyelve is kilógott.
Csak óvatosan kutyus. – mondta Rose. Jake összeszűkítette fogait, majd egy kicsit felmordult, majd ismét ugatott egyet. Kislányom és legjobb barátom körbe sétálták a tisztást többször is.
De jó! Farkast lovagolok! – nevetett kislányom. Mindenki elmosolyodott, még Jake is, aminek az lett az eredménye, hogy a hatalmas nyelve is kilógott.
Csak óvatosan kutyus. – mondta Rose. Jake összeszűkítette fogait, majd egy kicsit felmordult, majd ismét ugatott egyet. Kislányom és legjobb barátom körbe sétálták a tisztást többször is.
Tudtam, hogy nem kellett volna egyedül elengednem titeket. – suttogta Edward, majd hátulról átölelt.
Nem történt semmi baj! – mondtam, majd megcsókoltam. Két perc múlva Sam és Carlisle visszatértek.
Nos, megbeszéltük a dolgokat. – kezdett bele Sam, mire mindenki felé nézett, Jacob, pedig közelebb jött kislányommal. – És úgy gondoltuk, hogy Bella, Renesmee és Carlisle átjön velünk a határon és megbeszéljük a többi farkassal is. – mondta az alfa.
Ugye nem gondolod, hogy ezek után elengedem Bellát és Renesmeet? – mondta.
Nyugalom, Edward! Most itt vagyunk, és nekünk nem mondhatnak nemet. – mondta Sam.
Igaza, van! Jake vigyáz Renesmeere, nekem, meg, ha kell ott lesz Sam! – mondtam. – Megfelel így? – kérdeztem.
Igen. – egyezett bele Edward. Megcsókoltam, majd Samre néztem.
Mehetünk? – kérdezte, mire bólintottam. Elindultunk be az erdőbe. Sötét volt, de vámpírlátásomnak köszönhetően tökéletesen láttam. Még meghallottam Esme hangját.
Nem lesz semmi bajuk… nyugodj meg Edward! – nyugtatta szerelmemet. Jacobra és kislányomra néztem. Renesmee nyugodt volt, szerencsére, Jake inkább előre figyelt, és láttam rajta, hogy az élete árán is megvédené lányomat. Még két percig csak néztem az erdőt, mikor megláttam, hogy az egész La Pushi ismerőseim egy tábortűz körül ülnek és beszélgetnek. Viszont mikor oda értünk, mindenki elhallgatott. Nos, nem csodálom. Jacob és Sam farkasként, míg kislányom legjobb barátom hátán ül, én és apám pedig Sam mellett álltunk.
Minek jöttek ezek ide? – kérdezte cseppet sem kedvesen Leah. – Semmi keresni valójuk itt. Különben is az a korcs gyerek mindent tönkretett. – nézett Leah, Renesmeere. Kislányom Jake bundájába temette az arcát, mire ő a lányra mordult.
Ide figyelj, Leah! Engem nem érdekelsz! De ilyet még egyszer a lányomra nem merészelj mondani! Különben is, nem hozzád jöttünk. Én csak azért jöttem, hogy Jake és Renesmee együtt legyen! – mondtam. Jake meglökte a kezem, majd nyüszített egyet.
Átváltozom! Fogd meg Renesmeet! Egy perc és jövök! – üzent gondolatban. Bólintottam, majd lefeküdt, hogy kislányomat levegyem róla, majd eltűnt az erdőben, Sammel együtt.
Na, mi van? Eldicsekedtél azzal, hogy vesztettél? – nevetett Leah.
Ömm… bocsi, lehet, én tévedek, de úgy emlékszem, hogy legyőztelek. – mosolyogtam rá. Ijedten nézett körbe.
Azt mondtad, hogy simán elintézted! – mondta Paul.
Éppen fordítva volt. – jött ki a fák közül Jake, majd mellém állt.
Védjed csak te is őket! – nézett rá Jared.
Könyörgöm, Renesmee a bevésődése, persze, hogy melléjük áll. – mondta Emily és a közeledő Sam elé sétált.
Sam, tudjátok, hogy mi nem veszekedni jöttünk ide, de szeretnénk tisztázni a dolgokat. – közölte nyugodtan Carlisle.
Tudom, meg is tesszük. – válaszolt, majd a többiek felé fordult. – Tudjátok jól, hogy nem szeretném követni az őseink veszekedését. A Cullenék betartják, amit ígértek, ahogy mi is. De nem akarom, hogy utáljuk egymást, főleg, hogy Renesmee, Jake bevésődése. A múltkori nem a kislány hibája, sőt igaza volt. Leah, te pedig jobban tennéd, ha lenyugodnál és visszafognád magadat! – nézett jelentősen a lányra.
Sam, ugye te sem gondolod ezt komolyan? – kérdezte Leah.
De szerintem tökéletesen komolyan mondta. – állt szerelme mellé Emily.
Figyeljetek, mi sem akarunk veszekedni. – kezdett bele Paul. – Renesmeet is szeretjük és téged is Bella! A többieket meg elfogadjuk. Nekem semmi kifogásom ellene. – mosolygott rám, mire mindenki bólogatni kezdett, kivéve persze Leaht. Visszamosolyogtam, mire Renesmee kimászott az ölemből, és Paulhoz szaladt, majd megpuszilta. Furcsán néztünk rá, de ő csak mosolygott. Felkuncogtam, mire többen is rám néztek.
Renesmee, akkor csinál ilyet, ha valakit szeret és megköszön neki valamit. – magyaráztam. Paul megsimogatta az arcát, majd a karjaiban elémsétált, és bocsánatkérően megölelt.
Sajnálom! – mondta, majd elengedett és Renesmeet átadta nekem.
Nem haragszom és szerintem a családom nevében is mondhatom ezt. – néztem fogadott apámra, mire bólintott.
Ne, hogy azt higgyétek, hogy én kedves leszek veletek, és jobb lesz, ha azt a kis félvér gyereket is távol tartjátok tőlem, mert nem leszek visszafogott vele. – mondta Leah.
Ha egy újjal is hozzá mersz érni, megöllek! – morgott Jacob és remegni kezdett, majd farkassá változott. Renesmee, Jake elé szaladt, majd átölelte a hatalmas farkast. Jacob lenézett rá, majd sóhajtott egyet és Renesmeehez döntötte a fejét.
Milyen édes! – gúnyolódott tovább a lány.
Leah! Most már tényleg hagyd abba! És, ne merd bántani Renesmeet ez parancs! – mondta Sam. Leah felmordult, majd elszaladt be az erdőbe. Kínos csend támadt a tábortűz körül, de végül Emily törte meg.
Ne aggódj, Bella! Leahról majd gondoskodunk! Renesmee bármikor eljöhet hozzánk, és Leah sem fogja bántani. – mosolygott kedvesen, mire kislányom odaszaladt hozzá, és megölelte.
Köszönöm! Nos, lehet, hogy ideje lenne, hazamennünk, nem gondolod kincsem? – fordultam Renesmeehez.
Nem gondolom. – válaszolt, mire mindenki nevetni kezdett. – Maradjunk még egy kicsit. – nézett rám könyörgően.
Rendben! De otthon te számolsz el apáddal! - mondtam.
Oké. – mosolygott, majd Jakehez futott. Már éjfél is elmúlhatott, mikor Renesmee szemei lecsukódtak és elaludt legjobb barátom karjaiban. Elmosolyodtam, majd átvettem tőle.
Azt hiszem, még is nekem kell majd beszélnem Edwarddal. – mosolyogtam. – Örülök, hogy kibékültünk Jake. – mondtam, majd átöltem.
Én is Bella! – ölelt vissza.
Jó éjszakát! Sziasztok. – köszöntünk el, majd Sam és Jacob kíséretében elmentünk a határig. Futásnak eredtünk, majd a háznál lassítottunk. Mikor beértünk mindenki felénk figyelt.
Csak, hogy megjöttetek. Már halára aggódtuk magunkat miattatok. – mondta Esme, majd átölelte Carlisle.
Nyugodj meg drágám, Bella, mindent elsimított. – mosolygott fogadott apám. Edward elém lépett, majd megcsókolt.
Minden rendben ment? – kérdezte aggódva, majd átvette tőlem lányunkat és leült vele a kanapéra. Ekkor kezdte Renesmee nyitogatni a szemeit. Mellé ültem, majd sóhajtottam.
Nem ment olyan simán, mint gondoltam, mert Leah még mindig utál, a többiek viszont ismét elfogadnak minket, Renesmee pedig bármikor átmehet hozzájuk. – mosolyogtam.
Leahtól lehetett ezt várni. – mondta Alice. – De szerencsére a többiekkel nincs semmi baj. – tette még hozzá.
Miért jöttetek ilyen későn? – kérdezte Jasper.
Renesmee, még maradni akart. – rántottam meg a vállamat. – És hát éjfél előtt két perccel aludt el. Elköszöntünk, majd jöttünk haza. – meséltem el.
Aha. Hát, persze. Renesmeenek te sem tudsz ellenállni. Mondtam én, hogy boszorkány. – mutatott lányomra Emmett. Mindenki felnevetett.
Igen boszorkány vagyok, és meg foglak átkozni. – mondta kislányom, mire még hangosabban nevetni kezdtünk. Emmett elvette szerelmemtől Renesmee, majd feldobta és elkapta.
A fél fogamnak kevés lennél, apróság! És te akarsz engem elátkozni? Jó vicc! – nevetett bátyám.
Nem ismersz te engem olyan jól! – akadékoskodott kislányom. Emmett kikerekedett szemekkel nézett rá.
Na, idefigyelj, kisasszony! Születésed óta ismerlek. – puszilta meg a homlokát lányomnak. Renesmee felnevetett, majd bátyám vállára hajtotta a fejét. Emmett elmosolyodott, majd visszaült Rose mellé.
Aludhat ma nálunk? – kérdezte csillogó szemekkel nővérem. Elmosolyodtam, majd bólintottam. Rose felrohant a szobába, és helyet csinált kislányomnak.
Akkor, sziasztok! – köszöntem el tőlük, és megpusziltam lányomat.
Jó éjt! – suttogta bátyám, majd eltűnt az emeleten.
Mihez lenne kedvetek este? – kérdezte Jasper.
Nekem teljesen mindegy. – válaszoltam.
Nekem is. – értett egyet szerelmem.
Mit szólnátok, ha kicsit beszélgetnénk az utazásról? – lett izgatott Alice.
Rendben. – mondta Esme, majd belemerült a gondolataiba. Ahogyan én is. Visszaemlékeztem arra, mikor Edwarddal mentem nászútra. Az út két napos volt, de megérte, Edward végig mellettem volt, és már férj és feleségként ültünk a repülőn. Aztán mikor a hajóból megláttam a szigetet, a lélegzetem is elállt. Annyira gyönyörű hely volt. A homok puha volt, és lágyan csiklandozta a talpam. Edward átvitt a küszöbön, majd megcsókolt. Minden percre emlékszem. Kipakoltunk, majd ő előre ment a tengerbe. Én átvettem a ruhámat és kifutottam utána. Először nem láttam sehol, majd hirtelen hátulról átölelt. Tiszta víz volt, aminek eredményéül én is az lettem. Felkapott a karjaiba, majd beszaladt velem a vízbe. Fantasztikus volt. Már a csillagok is fent voltak, és csak ketten voltunk. Ő és én. Akkor nem is kellett több! A víz finoman simult a bőrömhöz, miközben Edward a derekamat simogatta. A szeme most jobban csillogott, mint eddig bármikor. Lágyan csókolt meg, majd a fülembe suttogott. „ Szeretlek, köszönöm, hogy mellettem vagy. Soha többé nem engedlek el, magam mellől.” A fejemet a mellkasába fúrtam. Nem akartam elengedni. Örökké ott állni a vízben vele.
Bella! Itt vagy? – kérdezte kicsit hangosabban Alice. Kinyitottam a szemem, majd nővéremet láttam meg magam előtt.
Mi? Mi a baj? – kérdeztem. Jazz, Edward és Carlisle halkan felnevetett.
Jól vagy? Mit csináltál? – kérdezte Alice.
Nyugi, jól vagyok! Csak elgondolkoztam. – válaszoltam, majd felsóhajtottam.
Igen, szívem, nagyon is! – mosolyodott el szerelmem, majd megcsókolt. Elmosolyodtam.
Szóval figyeltél? – kérdeztem mosolyogva, bár kicsit meglepődve is.
Nem nagyon figyeltél a pajzsra, így tudtam olvasni a gondolataidat. – mosolyodott el ismét. Nos, igen! Edward csak akkor halja a gondolataimat, ha én is akarom.
Miről maradtam le? – kérdeztem.
Semmi különösről… csak arról beszéltünk, hogy Carlisle is kivesz három hét szabad napot és így neki le lesz rendezve. – mesélte Esme, miközben a napsugarai a fák felett megjelentek.
Nekünk meg persze a suli, el van rendezve, mert vége! – ujjongott Alice.
Szerencsére. – erősítettem meg. Rosalie mosolyogva jött le a lépcsőn.
Mi ez a korai jókedv nővérkém? – kérdeztem.
Csak Emmett és Renesmee. – mosolygott még jobban. – Gyere, megmutatom. – tette még hozzá, majd megfogta a kezem és felrángatott a szobájukba. Halkan kinyitotta az ajtót, majd benéztem rajta. Renesmee Emmett hasán feküt és csendesen szuszogott. Emmett meg, sem mert mozdulni, inkább csak szép lassan a fejét felém fordította, és elmosolyodott. Visszamosolyogtam, majd egy „köszönömöt” eltátogtam és becsuktam az ajtót. Rose és én lementünk a többiekhez. Én még mindig mosolyogtam, amit szerelmem is észrevett.
Rose, elviszed a feleségemet, és már is boldogabb. –mondta szerelem, mosolyogva.
Értek hozzá! – kuncogott nővérem. Esme és én, bementünk a nappaliba és reggelit készítettünk Renesmeenek. Mikor készen lettünk, visszamentem a nappaliba, és szerelmem mellé ültem. Átölelt, majd közelebb húzott magához. 10 perc múlva Emmett jött le a lépcsőn, Renesmeevel a karjaiban. Kislányom még félig aludt nagybátyja vállán.
Mami. – suttogta, mire odaszökkentem elé.
Jó reggelt, kincsem! – köszöntem neki, majd átvettem bátyámtól. – Hogy aludtál? – kérdeztem.
Jól. – ásított. Elkuncogtam magam.
Kicsikém, aludnod kellene még! – néztem rá.
Nem vagyok álmos. – motyogta. – Inkább megyek reggelizni. – mondta és kimászott a karjaimból, majd a konyhába ment.
Szia, Nagyi! Kaphatok reggelit? – hallottam még meg, kislányom hangját.
Mondom, hogy keveset alszik. – sóhajtottam.
Bella! Nyugi. Úgy is aludni fog, délután. – mondta Alice.
Ha egyáltalán fog. – mondtam.
Ezt, hogy érted? – kérdezte Emmett. Megforgattam a szemeimet, majd kimutattam az ablakon. Mindenki arra nézett, mire meglátták Jaket, Samet, Sethet és Pault. Mielőtt kopogtak volna, Rose kinyitotta az ajtót, majd el is tűnt onnan.
Jó reggelt! – köszöntek.
Nektek is! Mi járatban? – kérdezte Carlisle.
Semmi különöset, csak gondoltuk benézünk. – mosolyogott Jake.
Jaaaaaaaaaaaake! – kiáltotta kislányom, majd kiszaladt a konyhából, egyenesen legjobb barátom karjaiba.
Szia, nagylány! Hogy vagy? – kérdezte.
Jól. – mosolygott kislányom.
Renesmee, menj fel öltözni. – mondta Edward.
Muszáj most? – kérdezte.
Két perc az egész, ha Alice segít neked, és még csinos is leszel! – mondtam neki. Bólintott, majd nagynénje elé szaladt és kiskezeit az arcára helyezte.
Gyere, megkeressük. – mondta Alice, majd karjaiba kapta lányomat és felrohant a szobájába.
Szerettem volna tőled kérdezni valamit! – fordultam Jacob felé.
Mi lenne az? – kérdezte.
Úgy gondoltuk, hogy két hétre elmegyünk Esme szigetére. És szeretnénk, ha te is jönnél. Renesmee még nem tud róla, gondoltuk előbb neked szólunk. Mit szólsz hozzá? – kérdeztem mosolyogva.
Esme sziget? – kérdezte kíváncsian Sam.
Én kaptam Carlisletől, még régen. – mosolygott fogadott anyám.
Egy szigetet? – csodálkozott Jacob.
Bella is ugyanígy reagált, még régen. – kuncogott Jasper, mire hozzávágtam egy párnát. Erre még hangosabban nevetett, én pedig rámordultam.
Jól van nyugi! Befejeztem. – mondta, majd így is tett.
Szerencséd. – mondtam.
Szóval, mit mondasz? – kérdezte kedvesen Esme.
Nos, nem tudom! Nem csak tőlem függ! – húzta el a száját Jake, majd Samre nézett.
Megérdemled a szabadságot! Különben is csak két hétről van szó. Menj, nyugodtan. – mondta az említett. Jacob elmosolyodott.
Akkor, elmegyek köszönöm. – mosolygott legjobb barátom. Renesmee szaladt le a lépcsőn. Egy fehér szoknya és egy rózsaszín póló volt rajta.
Nekem is mondjátok el, amiről beszéltek. – mondta. – És ne, merjétek azt mondani, hogy semmiről, mert tudom, hogy titkoltok valamit. – lett szigorú a hangja, mire mindenki felnevetett.
Renesmee! Emlékszel még Esme szigetéről, amiket meséltünk neked? – kérdezte Edward. Kislányom elgondolkodott, majd bólintott és apja ölébe ült.
Amit a nagyi kapott igaz? És, ahol anyu terhes lett… velem – kérdezte elpirulva.
Pontosan. – mosolygott Rose.
Szóval, mit szólnál, ha elmennék oda? – kérdeztem én is mosolyogva.
Szuper! – mosolygott. – És hányan megyünk? – kérdezte.
10-en. – mondtam. Renesmee furcsán nézett, majd elkezdett számolni.
Mi csak kilencen vagyunk. – mondta.
Valakit kifelejtettél. – mondta Alice és rámutatott Jacobra.
Jake is jön? – kérdezte csillogó szemekkel felém nézve. Bólintottam, majd a nyakamba ugrott.
Juj, de jó! – mosolygott, majd mindenkit megölelt. Én csak mosolyogva néztem, ahogy körbe táncolja a nappalit. – Mikor megyünk? – kérdezte, és beleült az ölembe.
Nos, Carlisle elmegy megbeszélni ezt a kórházba, aztán gondolom, hogy Alice segítségével hamar összepakolunk, aztán indulhatunk. – válaszoltam.
Persze, hogy segítek. Ez természetes. – mosolygott barátnőm.
Akkor mi el is megyünk a kórházba, egy óra múlva jövünk. Sziasztok. – köszönt el Carlisle, majd kézen fogta Esmet, és az ajtó felé húzta. Fogadott anyám még az ajtóból visszanézett.
Ha lehet, mire visszajövünk, még álljon a ház. – mosolygott.
Igyekszünk. – mondták a fiúk egyszerre. Sam, Paul és Seth már visszamentek a többiekhez, csak Jake maradt itt velünk.
Jacob, nincs kedved velünk „játszani” egy kicsit? – kérdezte Emmett kaján vigyorral az arcán. Legjobb barátom kérdőn nézett rá, mire a lányokkal felnevettünk.
Ne aggódj! Lényeg, hogy legyél erős és gyors. – mondta Rose.
Aha, értem! Oké. – gondolkozott el Jake, majd ő is elmosolyodott. A fiúk kimentek, majd még láttam, ahogy Jake átváltozik, majd a fiúkkal elkezdenek „játszani” ahogy ők mondják.
Ugye nem bántják egymást? – kérdezte aggódva kislányom.
Dehogy! Csak játszanak. – mosolygott Rose. Ekkor megcsörrent a telefon. Kislányom szaladt érte, majd beleszólt.
Haló? – kérdezte. Esmet meghallottam a telefon másik oldalán.
Szia, Drágaságom! Oda tudnád adni anyunak a telefont? – kérdezte Esme.
Persze. – mondta kislányom, majd átnyújtotta a telefont.
Szia Esme. – köszöntem. – Valami baj van? – kérdeztem.
Nem, nincs semmi baj. Már hazafelé tartunk, csak bejöttünk vásárolni. Gondoltuk Renesmeenek veszünk egy fürdőruhát. Edward telefonjára átküldtem a képet, nézd meg kérlek, és hívj vissza. Oké? – kérdezte.
Persze. Köszönjük szépen. – mondtam.
Ugyan Drágám! Akkor majd hívj vissza! Szia! – köszönt el. Én is így tettem, majd kiszaladtam Edwardhoz.
Szia, Húgi! Te is beszállsz? – kérdezte Emmett.
Ne, reménykedj! – mosolyogtam. – Szívem, oda tudod adni a telefonod? – kérdeztem.
Persze. – mosolygott. Odaadta, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Én viszont nyaka köré fontam karjaimat, és nem engedtem.
Jaj, már! Muszáj ezt nyilvánosan? – kérdezte Jasper. Belemosolyogtam a csókunkba, majd elváltam szerelmemtől.
Neked meg muszáj megszakítanod őket? – mondta Alice, aki éppen most jött ki és mellénk állt.
Köszönjük Alice. – mondtam, majd átöleltem. – Valaki legalább megért minket. – mosolyogtam. Gyorsan megnéztem a képet, ami Renesmee fürdőruháját ábrázolta. Gyönyörű volt. Rózsaszín a színe, és kisebb virágok vannak rá mintázva fehérrel. Visszaadtam férjemnek a telefont, majd visszahívtam Esmet, aki nagyon örült neki, hogy tetszett nekem is a ruha.
Kicsim, akkor szeretnéd látni Emmettéket? – kérdeztem.
Igen! Menjünk! – kiáltotta, majd kiszaladt az udvarra. Utána mentem, majd elmosolyodtam. Kislányom betapasztott füllel ült a földön. Neki túl hangos volt a fiúk „játéka”.
Anyu, miért nem mondtad, hogy ez ilyen hangos? Bentről még nem hallottam ennyire. – mondta.
Ha látod is, az már érdekesebb. –mosolyogtam és leültem mellé. Belemászott az ölembe, és úgy nézte a harcot. Miután befejezték, Edward idejött hozzánk, majd átvette tőlem Renesmeet, így fel tudtam állni.
Tetszett? – kérdezte szerelmem.
Nagyon! Ugye engem is megtanítasz? – kérdezte kislányom.
Taníthatlak én is, de Jasper tanított mindenkit. Kérd meg őt! Ha nagyobb leszel, biztos vagyok benne, hogy szívesen fog tanítani téged. – mosolygott szerelmem. Renesmee kimászott apja öléből, majd Jasper és Alice elé szaladt.
Jasper! – nézett boci szemekkel rá kislányom, amin el kellett mosolyodnom.
Mondjad Renesmee! – mosolygott bátyám, majd felvette kislányomat a karjaiba. Renesmee rátette apró kezeit Jazz arcára, majd levetített neki olyan képeket, amin ő van és kislányom, ahogy tanítgatja fivérem lányomat. Jasper felnevetett.
Szívesen tanítalak téged Renesmee! De majd, csak akkor, ha nagyobb leszel. Megegyezhetünk ebben? – kérdezte kedvesen bátyám. Renesmee bólintott, majd egy puszit nyomott nagybátya arcára, és lemászott az öléből. Jacobhoz szaladt, majd felmászott a hátára. Edward szembefordított magával.
Remélem tetszeni fog neki Esme szigete. – mondta.
Biztos vagyok, hogy igen! Legalább megtudja, hogy hol volt életem egyik legszebb napja. – mosolyogtam. Edward megcsókolt szenvedélyesen, közben pedig a kezemet simogatta.
Tudod, hogy szeretlek? – kérdezte lihegve.
Ezért vagyunk együtt. – mosolyogtam. Ekkor érkeztek meg fogadott szüleink, akik mosolyogva szálltak ki a kocsiból. Emmett, Jasper és Edward egyből segítettek kipakolni.
Minek ennyi kaja? – kérdezte Rose, szinte fuldokolva, mire felnevettem, ahogyan kislányom is, Jake pedig vakkantott egyet.
Ja! Vagy úgy! Persze, elfelejtettem, hogy a kutya is jön velünk. De az én kocsimat nem fogja bepiszkítani. – mondta Rose, de hallottam, hogy mosolyog. Jake játékosan felmordult.
Ne aggódj! Jake a Volvóval jön. – mondta szerelmem, mire mindenki furcsán nézett rá. – Mi meg az Aston Martinnal. – magyarázta. Mindenki bólintott egyet, majd bementünk a nappaliba. Én szerelmem ölében ültem, Renesmee pedig Jakeben.
Nos, a kórházat elintéztük, ahogyan a bevásárlást is. Viszont, nem tudom, hogy nektek kell-e beszerezni valamit? – kérdezte fogadott apám.
Persze, hogy kell! Mindenki eljön velem vásárolni. – mondta mosolyogva Alice. Mindenki ránézett.
Na, azt már nem! Nem fogok kibírni még egy 8 órás vásárlást. Ki-berohangálni egyik üzletből, a másikba. Aztán hatezer zacskóval a kezemben vonszolni magamat utánad. – mondtam határozottan. Alice boci szemekkel nézett rám. – Alice nem! Megmondtam, hogy nem! – tettem még hozzá.
Jó, mindegy! Akkor nem megyünk vásárolni! – lett szomorú barátnőm. Mindenki fellélegzett. – Azért ennyire nem rossz a vásárlási mániám. – húzta fel az orrát, mire mindenki nevetni kezdett.
Én szeretek veled vásárolni, de a többiek lehet, hogy kicsit kezdik unni. – mosolygott szélesen kislányom.
Köszönöm Renesmee. Legalább egy valaki. – mondta Alice.
Ugyan már! Nem kell venni semmit! Szerintem mindenkinek meg vannak a legfontosabb cuccok, ha meg nem, akkor majd ott veszünk. Onnan nincs messze a Rio városa. – jelentette ki Emmett.
Mikor indulunk? – kérdezte kislányom.
Összepakolunk, és holnap reggel indulunk. – mondta Carlisle, majd Esmevel együtt felmentek a szobájukba.
Jake, te itt maradsz? Vagy hazamész és összepakolsz? – kérdeztem.
Hazamegyek, és majd hajnal körül jövök. – mondta, majd elköszönt, és befutott az erdőbe.
Akkor én megyek bepakolni. Anyu hol van a bőröndöm? – kérdezte Renesmee.
Az ágyad alatt. Segítsek? – kérdeztem én is.
Nem kell, megoldom.
De, ha lehet, akkor ne csak játékokat pakolj be. Ha kell, akkor adok egy másik táskát annak.
Oké. – mondta, majd felrohant.
Kezd felnőni. – sóhajtott Edward. Rádőltem a vállára, és lassan bólintottam.
Nem baj! Kevesebb baj van vele, ha nagyobb. – motyogta Rose.
Nem hiszem. – sóhajtottam én is.
Na, jó! Ne sóhajtozzatok már itt össze-vissza. Rossz rátok nézni. Mondjak egy viccet? – kérdezte mosolyogva Emmett.
Most inkább ne, oké? – kérdezte Alice, majd Jasperrel ők is elmentek összepakolni.
Jobb lenne, ha mi is mennénk. – mondtam, majd felálltam a kanapéról, és Edwarddal a lépcsőhöz mentünk.
Mi elmegyünk vadászni. Nem sokára jövünk. Sziasztok! – köszönt el Rose, majd befutott Emmettel az erdőbe. Renesmee már nagy pakolásban volt, a fele szekrényét két hatalmas bőröndbe be tudta préselni. Elmosolyodtam.
Kincsem, az egész szekrényedet bepakolod? – kérdeztem még mindig mosolyogva.
Nem. Alice néni azt mondta, hogy csak dobáljam bele a bőröndbe, amiket gondolok, ő pedig este, amíg én alszom, majd elrendezi. – mondta könnyedén, és tovább pakolt. Bementem a szobánkba, majd én is pakolásnak láttam.
Te, hogy állsz? – kérdeztem Edwardtól.
Már kész vagyok. – mosolygott. – Megyek, és lefektetem Renesmeet. Holnap nem fogja bírni, ha nem alszik most. – tette még hozzá, majd magamra hagyott. Ránéztem az órára, és már 12-őt mutatott. Igaza volt Edwardnak. Miután befejeztem a pakolást, levittem a cuccokat a nappaliba. Alice éppen akkor tette le a telefont.
Holnap délelőtt 10- kor vár minket a repülő. Renesmeet el tudod készíteni 7-re? – kérdezte.
Igen, persze! A többiek hol vannak? – kérdeztem.
Esme és Carlisle a szobájukban pakolnak. Emmett és Rosalie még mindig vadásznak, így Edward és Jasper csatlakozott hozzájuk. – válaszolt legjobb barátnőm. – Ja, nem! Csak a férjeink vadásznak már, Emmett és Rosalie, pedig éppen most jön be az ajtón. – mosolygott. És, lám milyen meglepetés! Tényleg abban a tizedmásodpercben betoppantak Emmették.
Hali. Mi megyünk is pakolni! Amúgy Jazz és Edward azt üzenik, hogy nem sokára jönnek. – mondta Rose és már el is tűnt Emmettel együtt az emeleten.
Jacobnak, reggel szóljunk, vagy inkább most? – kérdezte Alice.
Elég lesz reggel szólni neki, úgysem alszik szerintem. – mosolyogtam. – Te már össze is pakoltál? – kérdeztem.
Igen. Jaspernek is, bár még biztosan pakol valamit még. – válaszolt. – Én inkább elmegyek és összepakolom Renesmeenek a cuccát is. Megkért rá! – tette még hozzá, mire bólintottam, ő pedig felszaladt a lépcsőn. Öt perc múlva már nem voltam egyedül, ugyanis Jazz és Edward visszajöttek a vadászatból.
Alice merre van? – kérdezte bátyám.
Renesmee cuccait pakolja be, és azt mondta, hogy már neked is bepakolt, de azért nézd át a bőröndödet. – mosolyogtam.
Oké. Köszi, Bella. – mondta, majd a szobája felé vette az irányt.
Lehoztad a bőröndöket? – kérdezte csodálkozva Edward.
Igen. Amúgy hány napra is megyünk? – kérdeztem.
Elvileg két hét… de lehet, hogy tovább maradunk. – mondta, majd magához húzott, és átölelt. Ekkor kopogtak, és szerelmem megfeszült.
Nyugi… tudod. – mosolyogtam, majd kinyitottam az ajtót.
Szia Jake! Meg van mindened? – kérdeztem.
Igen. – válaszolt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
