Vége a menzának, végre kiszabadultam , és az a fura halandó… Biológia órám lesz, azt hiszem ,hogy az A épületben. De nem vagyok biztos benne. Szerintem meg kellene kérdeznem valakit.
-Szia. Megmondanád ,hogy hol van a biológia terem? Tudod még új vagyok és… nem ismerek senkit. –kérdeztem egy lányt. Hosszú barna haja volt ami hullámosan érte hátát.
-Persze. Hogyne. Gyere megmutatom. –válaszolta , nem túl bátran, de nem is úgy mint az a Mike srác.
-Köszönöm. – illedelmes voltam, hálás vagyok neki, hogy nem menekült el. De hiszen lenne oka rá.. ha tudná,hogy mi is vagyok. Egy szörny, egy vámpír. Utálom. Nem lehetek egy ember közelében úgy, hogy ne égjen a torkom éktelenül.
-Egyébként a nevem Jessica. Jessica Santely .- mondta a nevét.
-Az enyém Izabella Swan. De a Bella-t jobban kedvelem – mondtam az igazat.
-Ok, Bella. Megérkeztünk. Esetleg.. szóval még összejöhetünk, vagy beszélgethetünk néha.. ha akarod. – kérdezte, mintha félelem lett volna a hangjában.
-Hát persze. Szia Jessica ,és nagyon köszönöm az útmutatást. – válaszoltam udvariasan.
-Nincs mit, szia Bella. –És elment. Valójában örültem neki, halandó volt én meg vámpír. Ez nem lenne biztonságos neki.
Igazam volt a biológia terem az A épületben volt. Bementem, egyenesen az ajtón, és megláttam a furcsa fiút aki nézet ebédnél engem. Ha most ember lennék elpirulnák, és amilyen ügyetlen voltam megbuknák a padlóban. De vámpír vagyok és nem bukdácsolhatok és nem pirulhatok el. És nem akarom veszélybe keverni ezt a halandó fiút. Körülnéztem, és csak az az egy szabad hely volt. Ez nem igazság, miért nem volt egy üres kettes pad magában? Egyedül jobb lenne. Léptem egyet a tanári asztal felé és a tanár már igazított is.
-Üdvözöllek. Foglalj helyet ott. Az utolsó. - mondta a tanár , szinte nem is pillantott fel.
Ellépkedtem az asztalhoz, és leültem. Egy ismerős szag ütötte meg az orromat. Az én fajtám szaga. Oda pillantottam rá. fekete szemei tele meglepődéssel bámultak az én álcázott csoki barna szemeimbe. Vajon ő is észrevette rajtam. De hisz nem vagyok egyedül. Ő is vámpír volt. Van remény, esetleg . Szerelmes voltam belé. Mióta megláttam. Ő is olyan mint én. Nem vagyok egyedül. És ekkor a meglepődés gyűlöletté vált. De miért? Az igaz ,hogy éhes volt de én nem voltam ember. Majd utolérem később.
Az óra lassan telt és csak gyűlölet volt a szemében. Teste feszült volt. Ahogy belenéztem gyűlölködő szemében, halvány sárga színt fedeztem fel. Vajon miért nem vörös a szeme? Nem is látszik, hogy kontaklencséje lenne. Talán nem az van neki. Gondolom a családja volt a többi mellette . És ők is vámpírok. Elkezdett esni az eső, egyre csak erősödött. Ő is azt hallgatta. Mi baja lehet velem? Teste még mindig feszült volt. Kicsöngettek, de ő mégse mozdult. Már mindenki kiment ,mikor hozzám fordult.
-Szia. Te lennél az új lány? Egy vámpír? Te most itt laksz? Azért jöttél, hogy legyilkold az embereket? Hogy leleplez bennünket?- kérdezte dühösen. Miért dühös rám? Mit tettem? Csak azért mert azt hiszi veszélyes vagyok?
-Szia. Igen én lennék az új lány.És az vagyok. És itt is lakok. És miért gondolod ezt?- kérdeztem értelmetlenül.
-Nem szoktak ideköltözni vámpírok. És te biztosan nem vagy vegetáriánus. Ha teheted ne vadász Forks-ban , túl feltűnő. - mondta most már nyugodtabban ,de még mindig dühösen.
-Hé. Mi ez a rosszindulat?
-Egyáltalán minek jöttél Forks-ba? – kérdezte felháborodva.
-Phoneix-ben éltem míg ember voltam, és ott mindig süt a nap. Itt lakik az apám, úgyhogy ide jöttem. Itt nem süt a nap szinte soha. – magyaráztam.
-De ha itt laksz, le fogunk lepleződni. Te nem vagy vegetáriánus. –szinte kiabált, vagyis emberi fülnek csak suttogot.
-Az meg mi?- értetlenkedtem
-Mi csak állati vérrel táplálkozunk, ezért vegetáriánusoknak hívjuk magunkat. – magyarázta, de nem volt nyugodt, inkább feszült.
-Ja ,hogy az . Akkor mondhatjuk, hogy én is az vagyok. – büszke voltam magamra.
-Te? Akkor miért vörös a szemed?
-Vörös ? Már eltűnt a kontaklencse?- kérdeztem meglepődve és ijedten.- Valaki meglátott?- csak az hiányozna.
-Nem hinném. Az óra alatt tűnt el valószínűleg. De ha te vegetáriánus lennél akkor arany lenne a szemed nem vörös. – még mindig feszült volt halott teste, de a hangja barátságosabbá vált.
-Arany?- arany? De az enyém miért nem olyan akkor?
-Igen. –helyeselt.
-De én nem is ittam még embevért. - meglepődtem.
-Inkább menjünk később egy biztonságosabb helyre. Mondjuk a házatoknál lévő ösvényen találkozunk. - mondta hirtelen és elmenekült.
Nem értettem ezt az egész beszélgetést. Megbolondult? Vagy csak nagyon éhes? Felálltam és kimentem a teremből. A folyosón Jessica ugrott elibem. A francba, pont most?
-Szia.- üdvözölt .
-Szia Jess. Figyi.. muszáj mennem, megígértem apámnak valamit. Szia.
És elmentem. Nem érdekelt semmi csak ez a fiú. Azt hallottam Edward Cullen. Igen ha jól tudom. Csak annyit tudtam,hogy mérges rám, valamiért. Fülig szerelmes vagyok belé. És ,hogy ő is vámpír.
Beszálltam a kocsimba és hazaautóztam.