Másnap reggel Tom ugyanott állt meg, mint az első iskolai napunkon. Egy különbség volt a két reggel között, hogy most nem csak a mi autónk állt a parkoló  ezen félreeső részén. Leparkoltunk egy Mazda RX8 mellett, a kocsi oldalának támaszkodva várakoztak a Black tesók. Kiszálltunk a Volvo-ból és Haley odafutott Reid-hez és nyomott egy puszit az arcára. Ciara-val összenéztünk és elmosolyodtunk ezen. Majd Tom-mal mi is csatlakoztunk a négyeshez.

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.

- Szia! - köszönt Caleb csak nekem.

Szégyenlősen elmosolyodtam. Majd elindultunk a suli felé. Amikor beértünk ketté vált a csoportunk, Tom és Caleb elindultak a folyosó másik vége felé. Mi pedig ott maradtunk négyen, már majdnem búcsúztam Ciara-éktól, mire a húgom figyelmeztetően megragadta a karom. Kivácsian néztem rá, de ő a farkaslányt figyelte.

- Van egy remek ötletem! - csillant fel Ciara szeme.

Kihúztam Haley kezéből a csuklómat.

- Cira arra gondolt, hogy Reid-del átcserélnék az óráikat, és így az összes óránk közös lenne - közvetítette Ciara gondolatait Haley.

- Pontosan! - mosolyodott el a lányt - Bár ezt sosem fogom megszokni... - tette hozzá  keserűen.

Elindultunk az igazgatóhelyettesi-iroda felé. Mi a húgommal kint várakoztunk. Mivel év eleje volt, lehetnek még szabad helyek itt-ott.

- Jönnek! - mosolyodott el Haley, és ebből tudtam, hogy a két farkas szerencsével járt.

Ciara lépett ki először az irodából és Haley mosolya láttán már el sem kezdett magyarázkodni, hisz tudta, hogy már mindent tudunk. Így hát négyen elindultunk a spanyol terem felé. Amikor kiléptünk az épületből - mert a spanyol óra a másik épületben volt -, kint már javában zuhogott az eső. Ez minket egyáltalán nem zavart. Mikor beléptünk a terembe szokás szerint minden szem ránk szegeződött. Már kezdem ezt is megszokni. Kiszúrtunk a terem végében két üres padot, és elindultunk feléjük.

Mikor leültünk Ciara Haley-hez fordult:

- Kérdezhetek valamit?

- Már megtetted - mosolyodott el.

- Akkor két valamit? - mondta mosolyogva Cira is.

- Ez is meg volt - vigyorgott vissza Haley.

- Na de most komolyan...

- Jó mond! - komolyodott el a húgom, és úgy figyelt Ciara-ra, mintha nem tudná  mit akar kérdezni, pedig pontosan tudta mi jár a farkaslány fejében.

- Hogy működik? - nyögte ki fojtott hangon.

- Hát mint Edward bácsinak...

- Nem fejtenéd ki? - kérdezte kíváncsian.

Haley egy nagyot sóhajtott, majd belekezdett:

- Hát hallom a fejemben... - mondta halkan, hogy csak mi halljuk.

Engem nagyon sosem foglalkoztatott ez a kérdés, bár néha irigyeltem a húgom képességét.

De a két farkas kíváncsian figyelte Haley minden szavát.

- De nem őrülsz bele? Már mint a zűrzavarba, ha sokan vannak körülötted? - most már Reid is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Nem, valamilyen szinten már képes vagyok blokkolni, lehalkítani a hangokat, és csak egyre koncentrálni. Mint például reggel Ciara-éra.

- Most már értem... - mondta ki a végszót Cira, mert a spanyol tanár belépett az ajtón.

A nap hátralévő részében nem történt semmi érdekes, ebédnél összefutottunk Tom-mal és Caleb-bel. Elmeséltük nekik, hogy milyen napunk volt. Haley meg, hogy szórakoztassa magát belehallgatott mások gondolataiba, amiből kiderült, hogy Maegen - az a kedves lány előző napról - nem is olyan kedves. Sőt beképzel és most minket szúrt ki magának, de ezt be bukta. Nem igazán tudtam ezzel foglalkozni, mert minden figyelmemet Caleb kötötte le. Nem tudtam megmagyarázni az érzést, a kapcsot ami összeköt bennünket. De sajnos ott kellett őket hagynunk, mert Alice SMS-t küldött, hogy azonnal haza kell mennünk, mert fél órán belül kisüt a nap. Ciara-ékkal megbeszéltük, hogy majd délután átjönnek.

°°°

A délelőtt otthon töltött része nagyon jól telt. Haley-vel kiélveztük a napsütést. Versenyt futottunk az erdőben. Tom elment apával, Alice nénivel és Bellával vadászni. Amikor visszaértünk a felfedező körutunkról még sehol sem voltak.

- Hol vannak apáék? - kérdezte Haley mikor belépett a nappaliban, és észrevette, hogy még nem értek vissza.

- Vadásznak... - mondta szórakozottan anya.

- Ilyen sokáig? Már vissza kellett volna érniük... - kezdtem el aggódni.

- Nyugi Carlie, Emmett tud magára vigyázni, és ugyanez elmondható Alice-ről, Bella-ról és Tom-ról is - nyugtatott a nagyi. 

De nem sikerült megnyugtatnia, legbelül tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben.

Haley eközben felment átöltözni, én pedig elindultam utána.

- Jaj mit görcsölsz még mindig azon, hogy hol lehetnek apáék? - kérdezte a húgom félig a ruhásszekrényből.

- Csak mert aggódom értük, te nem?

- Nem, a nagyi is megmondta, biztos jól vannak - mondta, amikor sikerült kiválasztania egy felsőt.

- És szerintem neked se kéne most ezzel foglalkoznod, mindjárt itt lesznek Reid-ék! -kacsintott rám Haley. 

Elmosolyodtam, leültem az ágyamra és néztem ahogy a húgom még kétszer átöltözik, és mindig felteszi ugyanazt a kérdést: "Szerinted így tetszeni fogok Reid-nek?" Amire a válaszom mindig igen volt. Nem akartam neki mondani, hogy bármi lenne rajta akkor is tetszene neki. Olyan aranyos volt, még sosem láttam ilyennek. Míg ő készülődött én is elkezdtem töprengeni azon, hogy mit kéne felvennem. 

Amikor Haley kijött a fürdőből leült velem szembe törökülésbe az ágyra:

- Te nem öltözöl át? - kérdezte kíváncsian.

- De mindjárt - mondtam, erre egy nagy mosoly terült el az arcán. 

Biztos azért, mert amíg beszélgettünk addig is azon járt az eszem, hogy mit vegyek fel. Haley kinyitotta az ablakot, míg én a szekrényben kutattam. Mire sikerült kiválasztanom azt a ruhát, amiről úgy gondoltam tökéletes lesz mára, a húgom már kint ült az ablak előtt álló fa ágán és az erdőt figyelte, hogy mikor tűnnek fel a farkasok.

Én is leültem a húgom mellé, és vártam... Apró neszeket hallottunk a fák irányából, feszülten figyeltük, hogy mi bukkan elő az erdőből. Nem kellett sokáig várnunk és egy női alak bontakozott ki az erdő szélén. Sápadt bőre volt, és hosszú arany fürtjei kecsesen simultak a hátára, barna szemei emlékeztettek emberi mivoltára. Bár félvér volt, Nessie gyorsaságát bármelyik vámpír megirigyelte volna. Ő nem vette észre, hogy figyeljük, de mi tudtuk, hogy Ciara-ék sincsenek már messze. Így visszamásztunk a szobánkba, és leszaladtunk a nappaliba.

Mire Renesmee beért már a kanapén ültünk.

- Sziasztok! - lépett be az unokatestvérünk.

- Szia Nessie! Hát csak így egyedül? - ölelte meg anya.

- Nem csak Jake-ék még ellenőrzik a határokat, bár mostanában már nincs miért... De én beszélhetek neki - mosolyodott el - Anyáék hol vannak? - kérdezte kíváncsian, miután észrevette, hogy se Bella, se Edward nem tartózkodik a helyiségben.

- Bella elment Alice-szel, Tom-mal, és apával vadászni, Edward pedig nem tudom hol van... - mondta el Haley.

- Ti biztos Carlie és Haley vagytok! Már sokat hallottam rólatok, főleg rólad Haley! - kacsintott rá a húgomra, amitől egy kicsit elbizonytalanodtam.

- Bár már vissza kellett volna érniük... Nem tudom hol lehetnek ilyen sokáig - kapcsolódott be a beszélgetésbe Esme nagyi - Nessie apád Carlisle-nál van a kórházban, nemsokára ő is hazaér.

- Én mondtam, hogy valami nincs rendben! - álltam fel a kanapéról, mire Renesmee arcára is kiült az aggodalom.

- Sziasztok! - lépett be a nappaliba Jacob, Reid, Caleb és Ciara - Mi történt? - ölelte át aggódva Nessie-t Jake.

- Anyáék már egy jó  ideje elmentek vadászni, és még mindig nem értek vissza - kezdte aggodalmas hangon, és most már anyára is kiült az aggodalom.

- Kik mente el vadászni? - kérdezett vissza Reid.

- Bella, apu, Alice és Tom - válaszoltam. 

Amikor kimondtam Tom nevét Ciara kirohant a házból és eltűnt a fák között.

- Majd én utána megyek - kezdte Jacob, majd a feleségéhez fordult -, menj haza szólj Quil-nek, Embry-nek és Seth-nek, meg Sam-nek hátha segít. - adott egy csókot Renesmee homokára.

- Felhívom Edwardot, hogy azonnal jöjjön haza Carlisle-lal együtt - indult a telefonért Esme.

- Rendben ez jó ötlet, több szem többet lát - indult el Jake...

- Én is megyek! - jelentette ki Caleb.

- Nem - mondta az apja szigorúan.

- De miért nem? Nem te mondta, hogy több szem többet lát? - kérdezett vissza a testvére helyett Reid.

- Akkor sem, ti itt maradtok, mert... - de Haley fejezte be helyette a mondatot:

- Ha ti mentek, mi is! - fogta meg a mellette álló szőke srác kezét.

- Pontosan, szóval ti itt maradtok.

- De én megyek! - szólalt meg anya bizonytalanul. 

Olyan volt a hangja, mintha még ő sem lenne biztos abban, hogy menni akar, de mivel apáról van szó ott a helye.

- Rose, megoldjuk ezt mi is! - mosolygott rá Jake, hogy reményt öntsön anyába.

- Nem Jake, ott a helyem! Emmett-ről van szó, na meg a nővéreimről! - hisz már Bella is olyan volt anyunak, mintha a testvére lett volna.

- Jó rendben gyere, de induljunk, mert ha több időt vesztegetünk el lehet, hogy már nem találjuk meg a nyomaikat.

- Edward-ék mindjárt itthon lesznek - lépett be a nappaliba a nagyi.

- Szerintem a lányoknak biztonságosabb lenne La Push-ban - termett a teraszajtóban Nessie, aki már vissza is ért.

- Rose? - nézett kérdőn anyára Jacob.

- Menjenek - egyezett bele anya. 

Végül is a sok rosszban van egy kis jó, az egész délutánt Caleb-bel tölthetem, de:

- De én itt akarok maradni, elsőként akarom megtudni mi van apával! - aggódtam.

- Mi történt? - lépett be Ed bácsi és nagypapa.

- Bella, Alice, Emmett és Tom eltűntek - lépett oda Esme Carlisle-hoz.

- Mi? Mikor? Hogy történhetett ez? - Edward teljesen kikelt magából.

- Induljunk már! Ne vesztegessünk több időt - sűrgettt minket Jacob.

- Rendben - kezdte nagypapa - Edward, Rose mi Jake-kel megyünk - bólintottak rá.

- Esme te menj Tanya-ékhoz és szólj Jasper-nek!- fordult a feleségéhez, majd ránk nézett:

- Lányok nektek is biztonságosabb lenne néhány hetet Alaszkában tölteni...

- Carlisle nem akarok beleszólni, de Rosalie már belement, hogy Carlie és Haley néhány napot La Push-ban töltsenek. Nessie gondoskodna róluk, a fiúk pedig vigyáznának rájuk - hadarta Jacob.

- Rendben, jó ötlet, akkor induljuk - tűnt el az erdőben nagypapa, Ed bácsi, anya és Jake arra amerre nem is olyan rég Cira is. 

Mire észbe kaptam a nagyi és Nessie is eltűntek már, csak mi négyen maradtunk a nappaliban.