Az érzékeim nagyon kifinomultak voltak. Tényleg 6 vámpír volt odalent. Mikor leértünk a lépcsőn mindenki hátrahőkölt egy lépést, kivéve egy szőke férfi. Gondolom ő volt a családfő. Külső szemmel úgy 23-25 évesnek tippelném, de kitudja mennyi a kora valójában. A szemek ,amiket megpillantottam, mind meglepődéssel,undorral voltak tele. Nem értettem miért. Még a családfő is meglepődött. Várjunk csak…van egy ötletem. Van nekem valami gondolatolvasó izém. Talán kipróbálhatnám hátha elérem a célom. Kinek a fejével kezdjem? Talán azzal a szőkével aki az aranyos arcú lány mellett áll. Úgy is olyan eltorzult képet vág, kíváncsi vagyok miért. Erősen koncentrálni kezdtem. „Ki ez? És mit akar?Egy nomád! Fúj! Undorodnom kell. És legfőképp mit keres Edward mellett? Talán…na nem ,ez nem lehet.
Edward sose jönne össze egy embervérrel táplálkozó vérszívóval. Vagy igen ,Edward?,,
Meglepődtem. A szőke Edwardra nézett. Követtem a pillantását. Edward ingatta fejét. Ez meg mi volt? Az a fiú, kérdezet gondolatban valamit Edwardtól, és ő értelmesen válaszolt. Ő is hallaná a…. Nem ez lehetetlen, ha hallaná, akkor az enyémet is hallotta volna, és akkor már rég rákérdezett volna, hogy hogyan csináltam ezt! Megint koncentráltam. De most másra ,a erős ,mackó kinézetű vámpírra. „Mi van tesó?Az első napon? Újaj! Te aztán jól nyomod öcskös. Milyen volt odafent? Találtatok magatoknak ágyat? Remélem nem a miénket! Mert ha igen tartozol egy eggyel.,,Edward felmordult. De ez lehetetlen. Mégis hallja. De ez a fiú nagyon fantáziadús elmével rendelkezik. Legszívesebben én is rámordultam volna. De ha megteszem ,Edward megijedne, hogy elszabadult egy újszülött, vagy mi. Nyeltem egyet. Edward hallasz? Próbáltam. És megint koncentráltam. „Elegem volt Emett-ből és a fantáziadús élményeiből. De egyszerűen nem tudom nem hallni. Olyan mintha beragadna a hangszóró, és nem lehetne kikapcsolni. De bezzeg Bellánál csönd van. Nem hallok semmit. ,,
Nem hallja a gondolataim? Ez furcsa. A családfő megköszörülte torkát.
- Szia, te ki vagy? –kérdezte barátságosan.
- Örvendek. Bella vagyok. –válaszoltam udvariasan. A férfi kicsit meglepődött.
- Átutazóban vagy? – kérdezte, egy gyenge éllel a hangjában.
- Nem. Pár napja költöztem ide. Itt lakom. –mondtam.
A férfi Edward-ra nézett. Most nem akartam a fejébe túrni, mert csak furdalna a lelkiismeret. Mindenki mereven állt az előszobába, míg Edward megtörte a csendet.
- Mondani szeretnék egy meglepő dolgot Bellával kapcsolatban, de szerintem menjünk be a nappaliba. –mondta és elindult. Leültem a fotelba, Edward pedig a támlájára. A többiek a kanapéra.
- Nos Bella! Bemutatom a családomat. Alice, Jasper, Emmett, Rosalie, Esme, Carlisle. –mutatta be Edward sorba a kanapén ülő személyeket.
- Sziasztok! – köszöntem nekik. Alice fényesen elmosolyodott.
- Mit szerettél volna mondani Edward? Feszült vagy. –kérdezte Jasper.
- Jasper érzi mások érzelmeit, Alice látja a jövőt. –mondta Edward mit sem törődve Jasperrel.
- Gondolom engem is látott. –mondtam.
-Nem .Téged nem lát, mint ahogy a vérfarkasokat sem. –mondta.
- Vérfarkasok??- kérdezte, és ránéztem kerek szemekkel.
-Igen ! Az ősellensége a vámpíroknak. La Pusban élnek. –válaszolta Edward.
A szemeim elkerekedtek. La Push? Régen sokat voltam ott. Utáltam mikor apám elvitt horgászni. Egyszer viszont otthagyott a parton, én pedig egész nap ott ültem és csodáltam az óceánt. Mikor máskor idejöttem, mindig azzal nyüstöltem apámat, hogy menjünk La Pusba . És többé nem mehetek oda. Ez logikus. Ha odamennék halál lenne a vége.
- Edward, mond már! –nyüstölte Alice. Edward megköszörülte torkát.
- Ne ijedjetek meg. Szóval Bella , mond mennyi idős is vagy? – mondta Edward ,és átadta a szót. Egy pillanatik kerek szemekkel néztem, hogy miért fontos ez, de utána leesett. Újszülött vagyok, és nem így kéne viselkednem.
- Kb. úgy másfél hetes. –mondtam.
Mindenki hátrahőkölt, és megijedt. Arcukban aggodalom, félelem,meglepődés. Csak Jasper szemében volt harciasság. Tudtam, hogy egy rossz mozdulat és kész ugrani. A holdfény megvilágította a hegeket nyakán, bőrén, és egész testén, ami félelmet keltett minden vámpírban. Holdfény? Már este van? Charlie! Úr ég!
- Úr ég! Már este van? Charlie meg fog ölni! –pánikba estem.
- Az a Charlie is vámpír?- kérdezte Carlisle nagyon óvatosan.
- Nem! Dehogy.Ő az apám, Charlie Swan, a helyi rendőrfőnök. –mondtam.
Mindenki meglepődött, de mielőtt egy új beszédbe kezdtek volna, hogy ,hogy bírom ki , elköszöntem ,és elmentem.
- Bocsássatok meg, de mennem kell. –mondtam. Kiléptem a küszöbön és az erdőbe vettem az irányt. Éhes voltam, de nincs időm enni. Mi lesz ha Charlie-ra támadok? Nem kockáztathatok. El kell mennem vadászni.