( Edward szemszöge) 

• Sétáljunk egyet Bella! – vajon mi történhetett.

Még mindig roppant bosszantó, hogy nem látok bele a fejébe. Mi lehetett ennyire fontos? A telefonban Bella eléggé kikelt magából. Nagyon megváltozott. És ennek csak én vagyok az oka. Nem lett volna szabad elhagynom. Bár be kell látnom, hogy csak előnyére változott. Gyönyörű volt már akkor is, de most már valami hihetetlen. Furcsa, hogy már nem hallom a szívverését és nem látom elpirulni. Az illata meg egyszerűen megőrjít.

Vajon van még esélye kettőnknek? Nem hiszem, hogy valaha is megbocsájt. Én se bocsájtanék meg magamnak. Hogy lehettem, ekkora idióta, hogy elhagytam őt. Életem legnagyobb hibája volt. Azért tettem, hogy megóvjam, de én okoztam a vesztét. Minden az én hibám. Ha akkor nem vagyok olyan hülye, akkor most boldog lehetnék. És ezzel nem csak magamat, hanem a családomat is tönkretettem. 100 évig nem lehetett látni rajtuk egy boldog mosolyt sem. Jaspernek mennyi fájdalmat kellett elviselnie. És mindez az én hibámból. Elszúrtam mindenki életét.

Meg kell próbálnom visszaszerezni őt bármi áron. De igaza volt Alicenak: „Semmi sem lesz olyan, mint régen.” Már nem tudom megállapítani, hogy mit érez. A lépcsőn, amikor hozzáértem, a szikrák elkezdtek pattogni közöttünk. Nehezen álltam meg, hogy ne csókoljam meg. de az ő szemében is vágyat és szerelmet láttam. Ha csak egy kicsi esélyem is van arra, hogy visszaszerezzem, hát én meg fogom ragadni. Nem hagyom, hogy még egyszer elmenjen. Nem engedhetem meg. Az egész család boldogsága ettől függ. Bármit hajlandó vagyok érte megtenni. Vissza kell szereznem. Újra a karjaim közt akarom tartani. Megcsókolni, simogat és átölelni. Nem tudok nélküle létezni. Fáj, ha nincs velem.

Viszont ez a csend már kezd egyre nyomasztóbb lenni. Most, hogy itt van, Bella ismét a régi akarok lenni. Muszáj megtörnöm ezt a némaságot. Már meg is van mivel. 

• Miért nem szólt Alice, hogy tud afrikaiul? – fordultam Jazz felé. „Mi a fene. Ed megszólalt?” üvöltöttek felém a gondolatai. Ennyire csak nem lehettem olyan borzalmas.
• Igen, megszólaltam. – válaszoltam „És még gondoltatokat is olvas.” Ez már azért túlzás.
• Igen, még azt is. – mosolyogtam.
• Na, jó! Ki vagy te és mit csináltál Edward Cullennel? – húzta fel a szemöldökét. – Mit csinált veled Alice?
• Biztos átmosta az agyát. – viccelődött Rose. „Rosalie Hale viccelődik? Mi van ma?” Tény, hogy ez tényleg furcsa. Viszont Jasper gondolatai elég szórakoztatóak.
• Ami nincs, azt nem lehet átmosni. – kontrázott rá Em.
• Feltűnt valakinek, hogy én is itt vagyok? – emeltem fel a kezem. 150 év után végre én is őszintén boldog voltam.
• Most hogy mondod öcsi! – nézett rám Emmett, majd felállt és megölelt. – Üdv az élők között.
• Figyelj Emmett! Én igazán nem akarok kötözködni, de te is halott vagy. – jött oda másik bátyám, majd ő is megölelt. – De tényleg jó hogy visszatértél. „Vajon én is oda merjek menni? Régebben nem voltunk jóban.
• Hülyeségeken töröd a csinos kis fejedet Rosalie. – mosolyogtam rá biztatóan, mire idejött és megölelt. „ Köszönöm” üzente gondolatban. – Tudom, hogy megváltoztál.
• Köszönöm. – mondta még egyszer, majd agy puszit nyomott az arcomra. Régebben ilyet nem csinált.
• Hé, nehogy elcsábítsd itt nekem Rose babyt. – mondta Emmett. „ Van kedved egy kicsit megviccelni?” mosolygott rám Rose.
• Akkor áll a holnapi randi? – mentem bele a mókába és elindultam felé.
• Hát persze édes. – puszilta meg az arcom „Ez most ugye valami vicc?” üvöltött Emmett gondolatba. „ Ugye ez nem komoly?”
• Emmett az után érdeklődik, hogy ez valami vicce e? – karoltam át „kedvesem” derekát.
• Sajnálom Emmett. – nagyon jól játszuk a szerepünket. Jasper már a földön fekszik a röhögéstől. Hát igen őt nem lehet becsapni. Bár Em arcától már én se bírom sokáig. – Az a helyzet, hogy rád untam.
• Ez aztán a meglepő fordulat. – nyögte ki Jazz nagy nehezen. – Hadd gratuláljak nektek elsőként.
• Köszönjük. – mondtuk egyszerre. – Milyen jó, hogy ilyen összhangba vagyunk.
• Szerintem is. – „Jöhet a kegyelemdöfés. Tegyél úgy, min meg akarnál csókolni. Közénk fog ugrani, mielőtt megtörténne” Na, ez szép lesz!
• Úgy szeretlek édesem! – mondtam, majd elkezdtem, az arcához közelíteni.

És Rosenak igaza lett. Emmett dühös arcával találtam magam szembe. Nálam az a kép betett. Kitört belőlem a röhögés és, ahogy látom Rose se bírta tovább. „Ezek most komolyan ennyire rászedtek? Ó, megkeserülitek ti ezt még. Egy gyors mozdulattal felkapta Roset és engem, majd elindult velünk a folyó felé. Jaj, csak azt ne!  

• Emmett Cullen. Meg ne merd csinálni azt, amire készülsz! – kiabált Rose.

De már késő volt, mind ketten a folyóban voltunk, ám én egy gyors mozdulattal berántottam a bátyámat is. „ Hát ez tök jó” hallottam Jazz gondolatait, aki az ajtóban állt, és minket fényképezett. Emmett kiugrott a vízből és villámgyorsan Jazzt is beledobta, majd ő is beugrott. Idő közben fel sem tűnt, hogy Belláék is visszaértek, anyáék, pedig kijöttek a teraszra Katetel és Anthonyval. Majd meg szakadtak a röhögéstől mind a 6-an. 

• Marha jól néztek ki mind, de komolyan! – röhögött Bella.
• Büszke lehetsz apádra kicsim. – vigyorgott lányára Alice, majd egy szempillantás alatt ő is a vízben volt Jasper jóvoltából.
• Most már édesanyádra is büszke lehetsz. – mondta Jazz.
• Na, hadd halljam mi történt? – fordult felénk. – Mi ez a kirobbanó jókedv?
• Edward és Rosalie egy mesés színdarabot adtak elő nekem és Emmettnek. – vigyorgott Jazz.
• És miről szólt? – kérdezte drága húgom.
• Arról, hogy Rose megunta Emmettet és össze akar jönni Eddel. És Em totál bevette. – már megint mindenki szakadt a röhögéstől. „ Ezért még kinyírlak titeket.
• Ugye ezt most nem mondod komolyan. – vészes, hogy ha Bella így folytatja a röhögést megfullad.
• Vegyél levegőt is Bella. – szóltam oda neki. Mire rám emelte a tekintetét és kérdőn nézett rám.
• Csak azért mondtam, mert úgy néztél ki, mint aki menten megfullad.
• Ahha. – vágta rá. – Kösz hogy szólsz.
• Nincs mit.
• Gyanítom, ez a nagy maci hiszékenysége miatt vagytok most a vízben. – állapította meg. – Hogy lehet valakit vámpír létére becsapni.
• Mióta hívsz te engem nagy macinak? – érdeklődött Em.
• Csak mióta úgy nézel ki, mint egy ázott medve. – erre megint kitört a röhögés. „ Ez bosszúért kiállt!” gondolta az érintett.
• Emmett, ott maradsz a vízben. – szólt rá Bella. De hát ezt csak gondolatban mondta ki Em.
• Honnét a fenéből tudod, hogy ki akartam menni. – nézett rá értetlenül. – Felcsaptál gondolatolvasónak?
• Az a képességem, hogy el tudom sajátítani mások képességét, ha kiterjesztem rá a pajzsom. – magyarázta. – És hát ráhangolódtam egy kicsit Edwardra. – mi?
• Ezt most csak én éreztem kétértelműnek? – „ Mi lesz itt még ma.” Em mindig csak erre tud gondolni? Áááááá.
• Emmett! Ugye tisztában vagy vele, hogy nekem megvan Alice, Jazz, és még vagy 120 vámpír képessége beleértve Jane Volturi képességét is. – azt hiszem bátyám jobb, ha visszavonulót fúj.
• És az engem miben gátol meg?

(Bella szemszöge) 

Mire visszaértünk elég  érdekes látvány fogadott minket. Rose, Em, Jasper és Edward mind a vízbe voltak. Carlisle Esmével, Katharinével és Anthonyval. Már mind a 6-an eszeveszetten röhögtünk. Én gyorsan átvettem Ed képességét és elkezdtem a gondolatokat figyelni. „ Ezt még visszakapod Emmett Cullen” „Jesszus, Belláék mióta jöttek vissza” „Holnap ki kell nyomtatni a képeket” „Jasper kétség kívül nagyon dögös csurom vizesen.” „ Ezek már sose nőnek fel?” 

• Marha jól néztek ki mind, de komolyan! – röhögtem.
• Büszke lehetsz apádra kicsim. – mondta Alice Katenek, majd rögtön utána ő is a vízben volt.
• Most már édesanyádra is büszke lehetsz. – mosolygott kedvese.
• Na, hadd halljam mi történt? – fordultam feléjük.. – Mi ez a kirobbanó jókedv?
• Edward és Rosalie egy mesés színdarabot adtak elő nekem és Emmettnek. – vázolta a helyzetet Jazz.
• És miről szólt? – kérdezte Alice.
• Arról, hogy Rose megunta Emmettet és össze akar jönni Eddel. És Em totál bevette. – ezt nem hiszem el. Hogy lehet ilyen hülye. Hiszen vámpír.
• Ugye ezt most nem mondod komolyan. – tört ki belőlem a röhögés.
• Vegyél levegőt is Bella. – szólt ide nekem Edward. Most ez alatt mi a fenét értett. Rá néztem, és amikor a tekintetünk találkozott azt hittem, hogy elolvadok.
• Csak azért mondtam, mert úgy néztél ki, mint aki menten megfullad. – magyarázta.
• Ahha. – vágtam rá nagyon értelmesen. Még mindig nem tértem magamhoz. – Kösz hogy szólsz.
• Nincs mit.
• Gyanítom, ez a nagy maci hiszékenysége miatt vagytok most a vízben. – találgattam. – Hogy lehet valakit vámpír létére becsapni.
• Mióta hívsz te engem nagy macinak? – kérdezte az érintett.
• Csak mióta úgy nézel ki, mint egy ázott medve. – megint mindenki elkezdett röhögni. „ Ez bosszúért kiállt!” gondolta a maci.
• Emmett, ott maradsz a vízben. – szóltam rá. „De hát ezt csak gondolatban mondta ki Em.” értetlenkedett Edward
• Honnét a fenéből tudod, hogy ki akartam menni. – nézett rám a nagy maci. – Felcsaptál gondolatolvasónak?
• Az a képességem, hogy el tudom sajátítani mások képességét, ha kiterjesztem rá a pajzsom. – magyaráztam. – És hát ráhangolódtam egy kicsit Edwardra. – „mi?” jött az érintett felől.
• Ezt most csak én éreztem kétértelműnek? – „ Mi lesz itt még ma.” Kinyírlak Emmett. „Em mindig csak erre tud gondolni? Áááááá.” Még is mit várt tőle Edward?
• Emmett! Ugye tisztában vagy vele, hogy nekem megvan Alice, Jazz, és még vagy 120 vámpír képessége beleértve Jane Volturi képességét is. – próbáltam megfenyegetni.
• És az engem miben gátol meg? – jaj neeeee.

Éreztem, ahogy megragad, és bedob a vízbe, majd ő is utána ugrik. Mivel még nem egészen tértem magamhoz, ezért nem vettem észre, hogy jó nagy hullámokat keltett ezzel, amik akkorát löktek rajtam, hogy én egyenesen Edward karjaiban kötöttem ki. Nem lett volna semmi baj, ha nem nézek végig rajta. A hogy a vizes pólója rátapadt izmos felsőtestére, az arcán végigfolyó egy pár vízcseppek, a karjai a derekamon. És, ahogy rám nézett. Rájöttem, hogy még mindig ugyan úgy szeret. De nem tehetem meg. Félek. Pedig már nem sokáig bírom magam türtőztetni. Elkezdtünk egymás arcához közelíteni. Alice gondolata „ébresztett fel”. „ Csókold már meg Edward!” Ijedtem húzódtam el tőle. Villámgyorsan kipattantam a vízből és elkezdtem az erdő felé rohanni. „ Na, ez szép volt Alice.” gondolta Emmett.

Nem is értem, hogy történhetett ez meg. Nem lett volna szabad ennyire elgyengülnöm. Még egyszer ez nem történhet meg. Nem lehet. Összerogytam az erdő közepén és néma zokogásba kezdtem. Hirtelen valaki megérintette a vállam, majd elkezdte simogatni a hátam. Felemeltem a fejem, hogy megnézzem ki az és, Rosalieval találtam szembe magam. Nagyon elcsodálkoztam. Miért pont ő?