(Stefani szemsz�ge)

T�z �ves voltam, amikor el�sz�r l�ttam Seth-t �tv�ltozni. Egy d�lut�n elment�nk s�t�lni. Mindig Seth-szel mentem mindenhova, � volt az �n fogadott nagy testv�rem. Akkoriban mintha �ssze lett�nk volna n�ve. Ap�nak nem tetszett a dolog, de mivel soha nem mondta mi�rt, ez�rt engem pedig nem �rdekelt. M�r akkor is makacs voltam.

Az erd� fel� tartottunk, legt�bbsz�r ott s�t�ltunk. Ott senki sem hallgathatott ki minket. Seth sokszor mes�lt ap�r�l, de mindig �gy adta el a t�rt�neteket, mintha � is csak hallom�sb�l ismerte volna �ket. Ez volt az egyik szab�ly, amit apa kik�t�tt: nem tudhattam arr�l, hogy Seth nem �regszik.

M�r a f�k k�z�tt s�t�ltunk, amikor Seth megtorpant. Agg�dva n�zett k�r�l, �s olyan volt, mintha k�szoborr� v�ltozott volna.

-Haza kell menned! – mondta hirtelen. Maga fel� ford�tott, �s m�lyen a szemembe n�zett. – Stefani! Menj haza!

-Mi�rt? – k�rdeztem t�le �rtatlanul. Nem �rtettem mi ez a hirtelen hangulatv�ltoz�s, de akkor eld�nt�ttem, nem fogom teljes�teni a k�r�s�t. K�v�ncsi voltam, mit titkol el�lem. N�ha napokra elt�nt, �s azt�n nem mondta meg, hol volt. N�ha pedig rettent� f�radtan jelent meg n�lunk. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem akarta megmondani, mi. Minden, akit k�rdeztem Seth hogyl�te fel�l, csak megnyugtatott, er�s fi� �s nem lesz semmi baja.

�gy azt�n, csak b�lintottam �s �gy tettem, mintha hazafel� tartan�k. Az erd� sz�l�n azt�n visszafordultam �s egy m�sik �sv�nyen kereszt�l k�zeledtem Seth fel�. Vagyis azt hittem, hogy Seth m�g ott van, de nem tal�ltam sehol. Elkezdtem k�v�lyogni a f�k k�z�tt, h�tha megtal�lom. Ennek az lett az eredm�nye, hogy j�l elt�vedtem. K�zben elkezdett bes�t�tedni, �n pedig egyre jobban kezdtem megijedni. M�g soha nem voltam egyed�l �jszaka az erd�ben. Igaz�b�l soha nem voltam �jszaka a f�k k�z�tt, �gy nem tudtam mit kellene tennem. Rem�ltem, apu van annyira ideges, hogy megkeressen. Most nagyon sz�vesen hallgattam volna meg a kiab�l�s�t a felel�ss�gr�l �s az �vatoss�gr�l.

Ahogy egyre s�t�tebb lett, �gy n�tt bennem a f�lelem is. Egyre furcs�bb �s furcs�bb hangok hallatszottak. M�r a bagolyhuhog�st�l is kicsit kupacc� h�ztam �ssze magam, az avar zaj�t�l pedig egyenesen futhatn�kom t�madt.

Azt�n egyszer csak k�t alak bontakozott ki a s�t�tb�l. Azt sem tudtam honnan keveredtek oda, �s mikor. Nem hallottam semmit, egyszer csak megjelentek. Egy n� volt �s egy f�rfi. Fel�m k�zeledtek, de �n f�lelmemben meg sem tudtam mozdulni. Egy fa t�v�ben �ltem �s remegtem.

-Szia kisl�ny! – sz�lalt meg a f�rfi. – Hogy ker�lsz te ide?

Eddig b�szk�n tartottam magam, mert nem akartam, hogy apa vagy Seth k�nnyezve tal�ljon r�m, de ezek m�gis csak ismeretlenek voltak.

-El…elt�vedtem. – sz�ltam h�pp�gve.

-Az nagy baj. – mondta kicsit flegm�n a n�. Leguggolt mell�m �s elkezdte a hajamat simogatni. – Itt van ez a szerencs�tlen kisl�ny. Mihez kezdj�nk vele?

Nem tetszett a n� hangja. Gonoszan csengett, k�r�rvend�en. Mit akarnak t�lem? Csak nem fognak elrabolni? Ugye nem fognak meg�lni? Nem akarom egy erd� k�zep�n v�gezni.

A f�rfi a m�sik oldalamra �llt, megfogott �s talpra �ll�tott.

-T�l kicsi kett�nknek. – morogja a f�rfi, mik�zben jobban megn�zett. – Mi legyen vele?

-Egy kis id�re el�g lesz. – mondja a n� �s mag�hoz h�zott.

Nem tudtam, mi fog k�vetkezni, ez�rt ink�bb becsuktam a szemem. A k�nnyeim folyamatosan folytak, arcom m�r tiszta v�z volt.

Mit akarnak velem csin�lni? – d�b�rg�tt a fejemben a k�rd�s, de egy hang nem j�tt ki a torkomon. K�zben a k�t ismeretlen egyre k�zelebb j�ttek hozz�m, de miel�tt b�rmit csin�lhattak volna velem, egy nagy �llat ugrott ki a bokrok k�z�l. �n nagyot sik�tottam �s lebuktam a f�ldre, de a l�ny nem engem akart b�ntani. L�ny…nem tudtam meg�llap�tani a s�t�tben mi lehetett az. Valami n�gyl�b� volt �s sz�r�s. Azt�n, ahogy jobban megn�ztem, egy farkas alakj�t vettem ki. De nem lehetett farkas…azok nem n�nek ekkor�ra.

Nem sok id�m volt a gondolkod�sra, mert megjelent el�ttem Seth.

-Stef! Azt mondtam menj haza! – �v�lt�tte. – Mi�rt nem tetted meg, amire k�rtelek…

�n csak h�pp�gtem, �s nem v�laszoltam.

Seth megragadott a karomn�l fogva �s az erd� sz�le fel� vezetett. Ahogy ki�rt�k, megpillantottam a t�rzs n�h�ny tagj�t, k�zt�k ap�mat.

Tudtam, hogy ez�rt a kis akci�m�rt t�bb heti szobafogs�g lesz a jutalmam, de ez most nem �rdekelt. S�rva rohantam fel�, � pedig felkapott az �l�be �s agg�dva n�zett Seth-re

-Nincs semmi baja, ugye?

Seth nem v�laszolt, val�sz�n�leg csak a fej�t r�zta. Azt�n m�r csak a t�volod� l�pteit hallottam. Apa lerakott, �n pedig a bar�tom ut�n n�ztem. Aki �ppen akkor v�ltozott �t…nem hittem a szememnek…farkass�. Azt hitte, m�r takarj�k a f�k, de �n megl�ttam. Megk�v�lten b�multam ut�na. Apa odal�pett mell�m, de �n nem mozdultam.

-Mi a baj, Stefani? – k�rdezte t�lem agg�dva.

-Seth. – mutattam a f�k fel�.

-Jajj ne. – ny�gte ap�m, majd fels�hajtott. – Azt hiszem, j� lesz, ha egyp�r dolgot elmondok neked.

�gy tudtam meg mindent a farkasokr�l, a v�mp�rokr�l, �s minden egy�b dologr�l, amir�l tudnom kellett. Innent�l kezdve nem volt Seth-nek titka, �gy m�g jobb bar�ts�gba ker�lt�nk. Cser�be �n is mindent elmondtam neki, mindent, ami a sz�vemet nyomta. Meg�rt� volt, �s mivel r�g�ta ismerte ap�mat, �gy sokat tudott seg�teni, hogy meg�rtsem, mi is zajlik le benne.

P�r �v m�lva megtudtam, hogy m�gsem mondtak el nekem mindent. Egy icipici, de ann�l fontosabb dolgot elfelejtettek nekem elmes�lni: a bev�s�d�st. V�letlen�l j�ttem r�, amikor az egyik falkatag megtal�lta �lete �rtelm�t. �n teljesen kiakadtam, hogy ezt ap�m �s Seth is elfelejtette k�z�lni velem. Mint kider�l, apa anya miatt nem akart besz�lni r�la, Seth pedig csak �gy. Persze nagy vita lett bel�le, ami ut�n j� p�r napig nem besz�lt egyik�nk sem a m�sikkal.

Akkor fel�ledt bennem a rem�ny, h�tha Seth �s �n….de r� kellett j�nn�m, hogy nem. Azt �reztem volna �s Seth is teljesen m�sk�pp viselkedett volna velem. Akkor nagyon szomor� voltam, szerettem volna egy igazi lelki t�rsat magamnak, de be kellett l�tnom, hogy ezt nem Seth-ben fogom megtal�lni. A rem�ny m�gis ott �lt bennem mindig.

Kopogtak az ajt�mon.

-Szabad. – sz�ltam ki, b�r sejtettem, hogy ki akar bej�nni.

Az ajt� kiny�lt �s nem kellett csal�dnom. Seth l�pett be mosolyogva.

-Szia! Gondoltam ben�zek hozz�d. Alig tal�lkoztunk mostan�ban. Nagyon elfoglalt lehetsz. – A hangja furcs�n sz�lt. Mintha megint egy kis f�lt�kenys�get hallottam volna benne.

-Szia Seth! – mosolyogtam r�. Megveregettem az �gyat mellettem, jelezve, hogy �lj�n le mell�m. – Igen, el�g elfoglalt vagyok. Tudod, lassan �retts�gizek, meg �gy egy�bk�nt is sok a dolgom.

-Mit csin�lsz mostan�ban? Ezen a h�ten m�g nem is tal�lkoztunk.

-H�t… - Elpirultam. Nem akartam hazudni Seth-nek, de az igazs�got sem akartam elmondani. vitatkozni meg f�k�pp nem akartam, �gy ink�bb �szint�n megmondtam, hogy nem akarok err�l besz�lni. – M�g nem. – Tettem hozz� gyorsan, amikor l�ttam, hogy a bar�tom elkedvetlenedik. – Jajj, Seth, k�rlek �rts meg! Ez nem csak az �n titkom.

-Micsoda? – �mult el Seth. – Ugye nem vagy terhes? – cs�szott ki a sz�j�n.

Megforgattam a szemeimet a h�lye k�rd�s miatt.

-Persze, hogy nem. M�g egy kis id�t b�rj ki. M�r csak p�r nap, maximum egy h�t. – Megsimogattam a h�t�t. – Hidd el, �n voln�k a legboldogabb, ha elmondhatn�m m�r most.

(Teddy szemsz�ge)

Mi�rt? Mi�rt pont most? Mi�rt pont most kellett minket megh�vni ebbe a nyavaly�s b�lba Volterr�ba? M�r nagyon j�l haladtunk a szervezked�sben Stefanival, �s akkor j�n egy lev�l Arot�l, �s megk�r minket jelenj�nk meg a k�vetkez� fogad�s�n. Mindent �sszezavart, mintha tudta volna, hogy valamit szervezkedek a t�bbiek h�ta m�g�tt.

Eddig fel-al� j�rk�ltam a szob�mban, de most megtorpantam. Felr�mlett el�ttem p�r nappal ezel�tti �lmom. Lizzy-nek mes�ltem Stefanir�l. Megdermedtem, majd lehuppantam az �gyra. Lehet, hogy elhamarkodottan cselekedtem? Lehet, hogy a Volturi most m�r mindenr�l tud?

Nem hib�ztathattam Lizzy-t. Annyira b�ztam benne, hogy ne �ruljon el, de senki nem v�dheti meg mag�t Aro k�pess�g�t�l. Egy �rint�s, �s mindenr�l tud.

Nem akartam Stefanit belekeverni a v�mp�ros �gyeinkbe. Nem szerettem volna, ha miattam valami b�nt�d�sa esik. Tulajdonk�ppen kezdtem megb�nni, hogy annyit mes�ltem neki a v�mp�rokr�l, b�r, �gy l�ttam nem sok �jat tudtam neki mondani.

Stefani meglep�en sokat tudott a vil�gunkr�l. Azt mondta az apja – ap�nk – �s a bar�tai mes�lt�k el neki. De mi�rt? �s nekem mi�rt nem besz�ltek soha a farkasokr�l? �n csak annyit tudtam r�luk, amennyi az �vek sor�n r�m ragadt. Ezt persze sosem vallottam volna be a l�nynak. �ppen el�gszer oktatott m�r ki olyan dolgokr�l, amikr�l nem tudtam. A csal�dom meglep�en sok dolgot hallgatott el el�lem.

Fel-al� j�rk�ltam a szob�mban �s agg�dtam. Mi lesz Volterr�ban? Mi lesz Stefanival? Mi lesz velem? Mi lesz a csal�dommal? Nem sodorhatom vesz�lybe �ket. Ki kell vernem a fejemb�l az eg�szet, am�g Olaszorsz�gban lesz�nk. B�r Aro k�pess�ge ellen ez nem sokat seg�t. De �t sosem �rdekeltem annyira. �s amit kell, �gyis megtudhat r�lam, ha b�rmelyik v�mp�r csal�dtagommal �rintkezik. �n mindig is egy csatolt �ru voltam a Cullen csal�dhoz. Sosem voltam v�mp�r, m�g f�lv�mp�r sem, �gy nem igaz�n sz�m�tottam. Elt�rtek, mert tudt�k, hogy a csal�dot harag�tan�k magukra, ha meg�ln�nek, de valahogy sosem voltam fontos sz�mukra.

Azt�n minden megv�ltozott, amikor megismertem Lizzyt. Akkor figyeltek fel r�m el�sz�r. Akkor mutattak el�sz�r �rdekl�d�st ir�nyomba. Ez nekem nem nagyon tetszett, �gy a l�togat�saimat minim�lisra cs�kkentettem Volterr�ban. Helyette Lizzy l�togatott meg…egyre gyakrabban.

Elmerengtem egykori tal�lkoz�saink eml�k�be. Volt egy k�l�nleges alkalom p�r h�napja. Lizzy m�lyen a szemembe n�zett �s megk�rdezte:

-V�mp�r akarsz lenni?

Nem tudtam mire v�lni a k�rd�st. M�g sohasem besz�lgettem err�l senkivel. Elgondolkoztam a v�laszon, miel�tt b�rmit is mondtam volna, b�r azonnal r� tudtam volna v�gni a v�laszt. Nem akartam v�mp�r lenni. L�ttam �s figyeltem k�l�nleges csal�domat egy ideje �s l�ttam, hogy t�lz�s lenne boldognak nevezni �ket.

Mi �rtelme van �r�kk� �lni, ha nem lehet boldog az ember? Mi�rt j� egy�ltal�n tettetni a boldogs�got, ha m�lyen, legbel�l meg akarnak halni, el akarnak t�nni ebb�l a vil�gb�l?

-Azt hiszik, hogy nem tudom. – gondoltam magamban, mik�zben egy cinikus mosoly szaladt �t az arcomon.

L�tom minden nap Edward �s Bella szem�ben a szomor�s�got, mert elvesztett�k egyetlen gyermek�ket, aki maga volt a csoda. Egy ember �s egy v�mp�r szerelm�nek gy�m�lcse. A f�lig ember, f�lig v�mp�r gyermek, aki �r�kk� �lhetett volna. M�gsem �lt…

Fels�hajtottam. Tudtam, mi�rt nem �lt �r�kk�…az ok most itt �llt ebben a szob�ban.

Carlisle �s a t�bbiek gy�zk�dtek, hogy nem �n miattam halt meg, de ezt nem lehet �sszel meg�rteni. Nem lehet elfogadtatni magunkkal, hogy t�nyleg �gy volt. Mert, mi lett volna, ha…? Ezt m�r soha nem fogjuk megtudni.

Azt�n itt van Carlisle �s Esme…�k is miattam boldogtalanok. A csal�d sz�tszakadt, miattam. Amikor megsz�lettem �s any�m meghalt, mindenki nagyon maga al� ker�lt. Nem gondolt�k volna, hogy ez megt�rt�nhet. �s a t�bbiek nem b�rt�k elviselni Edward szenved�seit. �gy most n�ggyel kevesebben �lj�k mindennapjainkat. Persze a t�bbiek gyakran megl�togatnak minket, de l�tom Esm�n, hogy hi�nyoznak neki a t�bbiek. V�g�l is �k voltak a gyerekei.

Sz�val ez�rt legyek �n v�mp�r? Hogy elvesz�tsek mindenkit magam k�r�l? Hogy a v�g�re egyed�l maradjak, �s ne tudjam meg�lni magam?

-Nem. – mondtam ki v�g�l hat�rozottan Lizzy k�rd�s�re a v�laszt. L�ttam, hogy meglep�d�tt. Nem erre sz�m�tott, mondta �. Meg�rtettem mire gondol.

-�n szeretem a csal�dom - v�laszoltam -, de gyarl� emberk�nt v�giggondolva, nem tudn�m elviselni azt a szenved�st, amit �k �reznek.

Lizzy nem v�laszolt, csak elmosolyodott �s mag�hoz h�zott �s megcs�kolt. Ez volt az els� cs�k, amit j� p�r k�vetett.

Tov�bbra is m�szk�ltam a szob�mban �s nem tudtam eld�nteni, mit tegyek. Musz�j lesz elmondanom Stefaninak, hogy a tal�lka lef�jva. De hogy mondjam el neki, hogy ez az eg�sz egy v�mp�rbuli miatt lesz.

A kezembe vettem a mobilomat.

-Fel kell h�vnom. – mondtam f�lhangosan. – M�g j�, hogy senki nincs itthon. – s�hajtottam fel. Itthon az�ta sem tudja senki, hogy Stefanival rendszeresen tal�lkozgatunk. Edward�k a vita �ta csak ritk�n n�ztek be, legt�bbsz�r akkor, amikor nem voltam itthon, �gy a lebuk�st�l nem kellett f�lnem. Kicsit rosszul esett, hogy Carlisle �s Esme el�tt titkol�znom kell, de a c�l �rdek�ben musz�j volt. Edward nem akarta, hogy tal�lkozzak ap�mmal. Ezt kivettem a szavaib�l, a vit�nkban. Szerinte ez t�l vesz�lyes lenne. Mi vesz�lyes egy k�z�pkor� f�rfiban? �n viszont nem akartam, hogy Edward k�zbeavatkozzon. �gyhogy titokban kellett tartanom el�tte a tervemet.

�jabb s�haj hagyta el a sz�mat. Gyorsan megkerestem Stefani telefonsz�m�t �s t�rcs�ztam.

-Hall�? Black lak�s. – sz�lt bele egy m�ly hang a telefonba. Meglepetten n�ztem a telefonsz�mot. Biztos, hogy j� volt, Stef �rta be.

Akkor ki lehet… - merengtem magamban �s szinte azonnal leesett. Apa. Nagyot nyeltem, majd belesz�ltam a telefonba.

-�hm…Stefani Blacket keresem.

-Ki vagy? – k�rdezte mogorv�n a f�rfi. – Valami �jabb szeret�?

�reztem, hogy elpirultam. Szeret�? Stefaninak szeret�i vannak? Err�l mi�rt nem besz�lt soha? Elvigyorodtam �s �gy v�laszoltam:

-Nem, csak egy bar�t.

Halk h�mm�g�s hallatszott, majd ki�lt�s Stefani�rt.

-Hall�? – hallottam most m�r Stef hangj�t.

-Uh…szia Stefani! Teddy vagyok.

-Jajj, te vagy az! – ki�ltott fel a l�ny. – Valami gond van? – k�rdezte azonnal.

-H�t…csak annyi, hogy a tal�lkoz� lef�jva.

Halk s�haj hallatszott a t�loldalr�l.

-Sajn�lom. – tettem hozz� gyorsan. – De az eg�sz csal�d Olaszorsz�gba utazik.

-Olaszorsz�gba? – Stefani meglepettnek t�nt.

-Hossz� lenne most elmes�lni. Majd elmondom, ha hazaj�tt�nk…

-Ok�. H�t akkor ez most el�szott. Sajn�lom. Pedig j� lett volna.

Stefani elhallgatott. V�rta, hogy �n mondjak valamit. �s k�rdezni is akartam…igaz�b�l tudtam a v�laszt a k�rd�sre, m�gis…musz�j volt tudnom, hogy biztosan j�l tippeltem-e.

-Stefani!

-Tess�k? – k�rdezte, b�r tudta mit akarok.

-Akivel az el�bb besz�ltem…

-Igen, � volt. – v�gta r� azonnal.

-Uh. – Nekid�ltem a szoba fal�nak.

-Ez most j�t jelent vagy rosszat? – k�rdezte mosolyogva Stefani.

-H�t nem is tudom. El�gg�…

-Undok? Ut�latos? Ideges�t�? Visszatasz�t�? – Adta al�m a lovat Stefani.

-Nem. – mosolyodtam el �n is. – Morcos volt.

-Morcos. – nevetett fel Stefani. – Na ezt m�g senki nem mondta r�. Egy�bk�nt nem mindig ilyen, csak amikor bal l�bbal kelt fel. De ha tal�lkoztok…tal�n egy kicsit jobb kedvre der�l…

Most b�ntudatot akart bennem �breszteni? Mi�rt mondta ezt? Ezen fogok r�g�dni eg�sz h�ten. Azon fogok gondolkodni, mikor szomor� Stefani, mert az apja megnehez�ti a dolg�t. Mert az apja nem boldog, mert nem tal�lkoztunk.

-Teddy! Ott vagy m�g?

-Ja igen, persze, csak elgondolkodtam. T�nyleg nem gond, hogy nem tudunk tal�lkozni?

-Nem. – v�gta r� azonnal.

-Akkor j�. – mondtam bizonytalanul, mert nem voltam meggy�z�dve �ll�t�sa igaz�r�l.

Stefani tudta mi b�nt.

-Teddy! Ha tizenh�t �vet kib�rtam mellette, egy h�t m�r nem nagyon sz�m�t. Csak vigy�zz magadra �s gyere vissza!

-Visszaj�v�k. Nem hagylak cserben. �s akkor, amint hazaj�ttem h�vlak, j�?

-V�rom a h�v�sod. J� utat neked!

-K�szi. Szia. – mondtam �s letettem a telefont.