Könnyezve sétáltam be Jered szobájába, aki akkor még lent volt a szórakozóhelynél. Még mindig rám vár. Remélem, nem lesz nagyon mérges azért, mert megszöktem tőle. Csak nem fog kiabálni, vagy igen? Mi van, ha azt hiszi, hogy bántott az a valaki. Akivel még csak találkozni sem tudtam, mert elkéstem. Elkéstem. Most mit tegyek? Meg fog keresni, és „eltűntet”. Már a veszély zóna közepén állok. Kimászni viszont nem könnyű. Csak két út vezet, és én, mindegyiknél rosszul járnék.
Az első, ha elkap, és végez velem. Ez lenne a legjobb megoldás mindenki számára, mivel így nem sebesül meg senki.
A második, amiben Jered száz százalékosan benne lenne, haladjunk Alaszka felé, és közben kitalálunk egy cselt, hogyan kaphatnánk el. Viszont, akkor valaki megsebesülhet, vagy akár meg is halhat.
És mi van akkor, ha nincs egyedül? Akkor hatalmas esélye van annak, hogy engem is elkapnak, és hogy valaki megsérül. Az lenne a világ vége.
- Lily! Mit képzeltél, hova mész? Találkoztál vele igaz? Megtetted, amit megtiltottam? Miért? Így sem lesz senki biztonságban. Azt hitted, hogy ez így okés? – rontott be az ajtón Jered, és a karjaiba zárt. Erősen tartott. Ha nem tette volna, akkor talán összecsuklottam volna. Hangosan zokogni kezdtem. Ha tudná, hogy nem beszéltem vele, és nagyobb bajban vagyunk, mint voltunk eddig, nagyon mérges lenne. Ha már elmegyek valahová, akkor azt csináljam jól, és tegyem meg amit tudok. Én semmit sem tettem. - Mit mondott neked az a szemét?
- Figyelj, ne legyél ideges - hüppögtem - , de nem beszéltem vele. Két percet késtem. Nagyobb bajba sodortam mindenkit, mint amiben eddig voltunk. - Nevetett. Nagyon nem értettem, hogy mi ebben olyan vicces, ezért inkább elfordultam - Nem tudom, mi ezen olyan vicces, mivel én nem nevetek rajta. Magyarázd el, kérlek!
- Így legalább tudom, hogy nem esett semmi bajod, és így talán el is kaphatjuk! - sejtettem, hogy ezen a filozófián van, így egyből ellenkezni kezdtem.
- Nem, nem és nem! Nem fogtok kiállni ellene, megsérülhettek!
- A Cullenekkel az oldalunkon semmi esélye. Tizenhárman elbánunk egy max három fős "sereggel"!
- Nem állhattok ki ellenük! Legalább is te és Carly nem!
- Aranyos hogy aggódsz értünk, de tudunk magunkra vigyázni!
Erősen gondolkodni kezdtem. Valamivel csak meg tudnám őket állítani. Megvan! Stephenie Meyer is megtette, amikor harcolniuk kellett. Vagy megy ő is, vagy Edward vele marad. Nincs választása senkinek! Ezt megtehetem én is.
Hangos puffanással vágódott ki az ajtó.Carly fagyott tekintettel nézett rám, majd Jeredre.
- Mennünk kell! Most! - lihegte.
- Miért? - próbáltam kideríteni a hirtelen távozás okát.
- Ne kérdezz, csak gyere velem pakolni. Egy pillanatra sem lehetsz egyedül. Mutatnom kell valamit! Siess már! Jered, te addig jelentsd ki a szobákat, csak fél óránk van!
- Carly! Magyarázd el! Miért csinálod ezt? - befutott a szobába, és karon ragadva húzott kifelé.
A szobánkban minden fel volt túrva, remélem hogy nem az idegen volt! - Carly! - kezdtem remegő hangon. - Ki csinálta ezt?
- Én! Kerestem... valamit! Figyu. Alice hívott, hogy hamarosan nagy baj lesz, ha nem indulunk el egy órán belül! Azt nem mondta, hogy mi, de sietnünk kell. Nagyon zaklatottnak tűnt.
- Okéé... Nem is tudtam, hogy Alice tudja hogy elindultunk. Szóltatok egyáltalán nekik?
- Eddig én sem tudtam, hogy tudja, de ezek szerint ő minden tud.
Előkotortam a bőröndöt a szekrényből, és beledobáltam amit találtam, még ha nem is az enyém volt. Mi lehet ilyen fontos, hogy azonnal el kell mennünk?A veszélyzóna még jobban kitágult, és már nem csak én vagyok középpen?
- Összeszedtem mindent amit találtam. Mehetünk? - kérdeztem. Carly a szoba közepén üveges tekintettel állt. - Hahó! Föld hívja Carlyt!
- Csssss! Koncentrálok! Próbálom megtalálni a mi kis ellenségünket. De már vagy nincs a szállodában, vagy egy nő - néhány percig csendeben állt, és én csak figyeltem az arckifejezéseit. Egyszer csak ledermedt. Kiejtette a kezéből a kispárnáját, és támadóállásba helyezkedett.
- Mi az? - kérdeztem tőle.
- Téged keres. Nem tudja hol vagy. Fogd meg amit tudsz, és futás kifelé! -azt tettem amit mond. Rohantam a lift felé, egyedül. Pont elkaptam, és nem kellett sétálnom. Csukódik az ajtó. Csukódik. Egy kecses kéz benyúlt
a két ajtó közé, és beszállt mellém. Nem tagadhatom, nagyon feltűnően megbámult.
- Ugye nem baj, hogy csak így beszálltam melléd?
- Nem dehogy.
- Ja! Amúgy Bonnie Baitz vagyok. Örvendek. - kezet nyújtott, amit vonakodva elfogadtam. Hozzáértem, de gyorsan el is rántottam. A keze jeges volt. Hófehér bőre mintha pár árnyalattal fehérebb lett volna. Sötétbarna haját ló farokban kötötte össze, frufruja tökéletesen keretezte az arcát. Fekete szeme nagyon elütött a bőrétől. Hangosan kezdtem venni a levegőt. Jobban mondva ziháltam. Megpróbáltam visszafogni magam, de nem ment. - Jól vagy?
- Megvagyok. Amúgy Lilynek hívnak. Mikor... Te...
- Tudod a titkot? - kérdezte elkerekedett szemmel.
- Vámpír vagy? Nem tudsz bántani. A barátaim megvédenek!
- Te vagy a vérfarkassal és a fél vámpírral? Oh, amúgy nem bántalak! Nem eszem embert. Próbáltam, de nem jött be az íze.
A lift kinyílt, én pedig hangosan kifújtam a levegőt. Oké, nem fog bántani. De mi van ha mégis? Nem, nem fog. A recepciónál megláttam Jeredet, ő pedig engem. Hangosan fellélegzett.
- Figyi Lily, szerintem nem kéne elszakítanod azt a bőröndöt. Görcsösen szorítod. Amúgy merre tartotok?
- Alaszkába a Cullenekhez. - mondtam menet közbe. Követett, de nem tudom miért.
- De régen láttam már Nessit! - kérdően néztem rá. - Ő a legjobb barátnőm. Mehetek veletek?
- Nem tudoom...
- Szia kicsim! - köszöntött Jered, mikor véletlenül nekimentem. - Ő ki? - kérdezte gúnnyal a hangjában. Már érezte hogy vámpír.
- Bonnie Baizt. Örvendek. Nyugi. Úgy remegsz, mint aki mindjárt szétesik. Meg kell tanulnod kontrolálni a dolgokat. Ja, és nem fogom bántani a barátnődet!
- Még jó hogy nem! - érkezett meg mosolyogva Carly. - Ja, és szerintem jöhetsz velünk! Mama nagyon fog örülni nekünk! Igaz Jered?
- Azt mondtad, hogy unokái? Ti vagytok Elizbeth gyermekei? Tényleg? Hú! Annyit hallottam rólatok!
- Igen muszáj! - válaszolt Carly egy fel nem tett kérdésre.
- Te gondolatot olvasol?
- Nem mindig. Beleegyeztünk, és jöhetsz velünk Alaszkáig. De sietnünk kell. Szedd össze a cuccaidat!
- Nincsenek cuccaim! Látogatóba voltam egy nagyon régi ismerősömnél.
- Még egy perc! Siessünk! - mindenki szedni kezdte a lábait... Az én tempómban.
Gyorsan kiértünk, a kocsi már a szálló előtt várt bennünket. Beszálltunk. Jered a vezető ülésre, és az anyósra. Bonnie és Carly pedig hátra. A kocsi kilőtt, és százötvennel faroltunk ki az útra.
- Már nem állunk meg Alaszka előtt sehol. Maximum veszünk kaját. Bonnie, kibírod addig? - kérdezte Jered
- Persze. Igaz hogy már nagyon régen vadásztam... - magam köré vontam a burkomat, de úgy, hogy közben lássam az utat. Minden mozzanatot láttam, és csak azt hallottam meg, amit akartam.
Huszonhét óra kocsikázás után megérkeztünk egy Alaszkai kisvárosba, Fairbanksba.
Nem volt sok épület, azok is csak aprók voltak. Csak egy ház tűnt ki a többi közül, hatalmas volt. és barack színű. Nem lakhatott benne más, csak azok, akikhez mi érkeztünk...