Prológus

A tűz hatalmas lángokkal, mérhetetlen kínok kíséretében égette szét a bensőmet. Hangosan, keservesen sikítoztam.

Azt hittem, hogy már meghaltam, de nem, az még a fájdalom alapján csak ezután következik. 

Bárcsak vége lenne már! Nincs semmi a világon, amiért érdemes lenne élnem!

Az utóbbi mondatomra rácáfolva a gyönyörű szőke doktor a nevemet suttogva végigsimított az arcomon. 

Elvarázsolt és elbűvölt. Néhány rövidke pillanatra még a fájdalmat is elfelejtette velem.

És már tudtam, hogy mihez kezdjek. 

Küzdeni fogok! Legyőzöm ezt a kínt! Ez a gyönyörű arc minden szenvedést megér.

Csak éljem túl!