Jasper Hale visszaemlékezése
Tizenhét éves voltam mikor 1861-ben csatlakoztam a szövetséges haderőkhöz Texasban, akik viszont, azt hitték, hogy húsz éves voltam. Katonai pályafutásom nagyon rövid volt. Mikor qz USA ágyúnaszádja elérte a kikötőt, azzal bíztak meg,hogy biztonságosan átszállítsam a nőket, és a gyerekeket, egy másik helyre. Mikor már azt hittem mindenki biztonságban volt, akkor visszafelé indultam, hogy átszállítsam a következő csoportot, mikor három gyalogos nőt pillantottam meg az úton. Először azt hittem, hogy a csoportból maradtak le, de amikor, leszálltam a lóról, akkor megláttam sápadt arcukat, és tökéletességüket. Tudtam, hogy biztos nem láttam ilyen szép nőket, a csoportban. Hisz arra emlékeztem volna. Az egyik nőt Maria-nak hívták, a többinek nem tudtam a nevét. Maria átváltoztatott engem, hogy harcoljak az újszülött csapatában. Látta bennem a tehetséget, és az érzelemmanipulálás is jól jött. Előléptetett az újszülöttek tanítására, és felkészítésére. Dél-Amerikában régen nagyon sok vámpír harcolt a területekért. Sok ember meghalt, és már újságokba is belekerültek az eltűnések. Ezért lépett közbe a Volturi. A Volturi egy királyi család, akik úgy 1500 éve törvénykeznek, és vigyáznak a titokra a vámpírok felett. Az embereknek feltűnt, hogy valami természetfeletti dolog lehet, és elkezdtek találgatni. A Volturi elpusztított minden újszülöttet, és vezetőt. Viszont Maria óvatos volt. Nem keltett feltűnést, ezért hagyták hagy tegye a dolgát. Megszerzett magának minden területet. Azt hittem szerettem Mariat, de ő csak kihasznált. Nekem kellett megölnöm a vámpírokat, mikor már nem kellettek. Petert nem öltem meg, nem akartam, mivel nagyon összebarátkoztunk. Később újabb támadásra készültünk, és megint erre került sor. Az egyik lányt készültem megölni, a neve Charlotte volt. Peter viszont szembeszállt velem, mert szerelmes volt belé. Én pedig hagytam őket elmenni. Ekkor döbbentem rá, hogy nem akarnám az életem árán is megmenteni Mariat, ezért otthagytam, és csatlakoztam Peterékhez. Végül tovább mentem, és találkoztam Alicevel.
Mesélte Jasper és Alice-re mosolygott.
- Hűha. – mondtam, és fütyültem.
- Van még egy kis időnk, míg elbújik a nap, és hazamehetsz. Miért nem hallgatod meg mindenki történetét? –mondta Carlisle.
- Jó ötlet! –mosolyogtam, és keresztbe tettem lábaimat.
Carlisle Cullen visszaemlékezése
1640 környékét születtem. Apám nagyon szigorú volt, és üldözte a természetfeletti lényeket. Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok. Felfedeztem a szomszéd városban élő vámpírokat és csapdát is állítottam. A csapatommal el is fogtunk egyet, de megharapott. Tudtam mi fog történni velem, ezért elmenekültem, és egy sikátorban a krumplik alá temetve szenvedtem 3 napig. Mikor rájöttem mivé váltam, próbáltam megölni magamat sikertelenül. Egy napon egy szarvascsorda ment el búvóhelyem előtt, és rájöttem, hogy állatvéren is meglehet élni. Már nem kellett többé bujkálnom, és elkezdtem keresni a helyem. Olaszországba mentem ahol találkoztam Marcus-sal, Caius-sal, és Aro-val, a Volturi fő tagjaival. Egy ideig együtt éltem velük, de továbbléptem, mivel ők nem akartak „vegetáriánusan” élni. Orvostudományt tanultam, és bekerültem a korházba. Segíteni akartam az embereket. 1918-ban kitölt a Spanyol nátha, és sokan meghaltak. A Mansen család nagyon különleges volt.
Az apa halt meg először Edward Mansen. Az anya Elizabeth Mansen azt mondta mentsem meg a fiát, és meghalt. Edward Mansen volt a fiú neve, pont mint az apjáé. És én megmentettem, azzal ,hogy átváltoztattam.
Mondta, és mielőtt szólni bírtam volna Edward belekezdett.
Edward Cullen visszaemlékezése
Carlisle és én együtt éltünk. Viszont elegem lett a vega életmódból, és emberek vérét szívtam ki. Azokat öltem meg akik bűnöztek, vagy megerőszakoltak egy lányt. Egyre nagyobb lett a bűntudat bennem, és visszamentem Carlislehoz. Azt hittem ,hogy majd kidob, és kiabál velem, de tárt karokkal fogadott Esme-vel együtt.
Esme Cullen visszaemlékezése
A férjem nem törődött velem, és elakartam válni tőle. A szüleim viszont nem engedték. Terhes lettem, de ez őt nem érdekelte, nem foglalkozott vele. Üzleti útra ment. A baba születése után pár nappal meghalt, és nagy lelki fájdalmam lett. Öngyilkos akartam lenni, ezért leugrottam egy szikláról. A hullaházba, Carlisle felfedezte, hogy még dobog a szívem, és megmentett.
Rosalie Hale visszaemlékezése
Gyönyörű voltam, és gazdag. Minden megvolt amire vágytam, kivéve egyet , család. Egy napon találkoztam Rocey King-gel, majd hozzámentem feleségül. De még mindig irigyeltem a barátnőmet, a gyerek miatt. Egy nap hazafelé sétáltam, mikor Rocey utánam kiabált és odahívott barátaihoz. Részegek voltak. Ruháimat szétszaggatták, és mikor már azt hitték meghaltam, otthagytak az út közepén. Viszont Carlisle megmentett. Edwardnak keresett társat. Azt gondolta ,hogy mi majd kiegészítjük egymást, de nem úgy lett. Vadászni indultam az erdőbe, mikor láttam egy szerencsétlen fiút a medve csapdájába szorítva.
Emmett Cullen visszaemlékezése
A medve egy halálos csapást akart rám mérni, mikor Rosalie elém ugrott és leteperte őt. A medve megsebezett, és haldokoltam, Rosalie pedig elvitt Carlislehoz ,hogy mentsen meg. Így lettem a Cullen család tagja. Később csatlakozott hozzánk Jasper és Alice.
Alice Cullen visszaemlékezése
Az én történetem eléggé különös. Ugye tudod ,hogy a képességem az, hogy látom a jövőt mások döntéseik alapján.
Bólintottam.
Szóval már emberkoromba is láttam, de csak foszlányokat. Elmondtam a családomnak, de ők nem hittek nekem ,sőt elmegyógy intézménybe vittek. Az egyik dolgozó különleges volt, és hitt nekem. Azt mondta ,hogy különleges vagyok, és ki fog szabadulni. Így is lett. Később elmondta mi is ő, és én elfutottam. Féltem tőle. Vámpír volt. Zsákutcába jutottam, és féltem. De nem volt ott. Nem üldözött. Egy ismeretlen vámpír tartózkodott ott. Éhes volt és megpróbált megölni. De ő megmentett. Megharapott, és aztán tovább harcolt Jamessal. De meghalt. A vámpír otthagyott, nem érte meg neki ,hogy kiszívja a vérem, hisz az már majdnem vámpíré volt. Átváltozásom után erősebb lettek a képességeim, és láttam Jaspert , ahogy csatlakozunk a különös Cullen családhoz.
- Azta. –mondtam. Nem jutottam szóhoz.
- Most pedig halljuk a te történetesed. –mondta Jasper.
- Majd talán máskor. Most mennem kell. Charlie azt mondta 1 hónap szobafogságott fog adni, ha nem szólok neki ,hogy oda vagyok. És otthon kell lennem, mire hazaér. Még őrizetett is küld rám. Akár iskolába is. És talán akkor kénytelen lennék embert enni. – fintorogtam.
Felpattantam, és elfutottam haza. Azon gondolkozom, hogy Alice története nagyon hasonló az enyémhez. Csak nekem nem volt megmentőm. De … Csak most gondoltam át igazán. Valami elvonta a vámpír figyelmét. Valami ,ami miatt otthagyott és nem szívta ki a vérem. Nehéz volt emlékezni, a háttérre. Csak homály. A gyenge emberi szemeim nem láttak semmit a sötétben.