(Teddy szemsz�ge)

A rep�l�n a lehet� legmesszebb �ltem Edwardt�l, hogy legyen �ppen el�g kiolvasnival� gondolat k�zt�nk. A rept�rig v�gig a sulin gondolkodtam, meg hogy mi legyen az alibim, amikor visszamegyek. Pr�b�ltam egyszer sem Stefanira gondolni, de val�sz�n�leg ez nem siker�lt. Csak abban rem�nykedtem, hogy valami fut� kapcsolatnak �rtelmezi, �s nem lesz bel�le baj.

M�r f�l�ton j�rhattunk, amikor oda�lt mell�m Bella.

-Besz�lhetn�nk p�r sz�t? – k�rdezte t�lem. �n v�laszk�ppen csak b�lintottam.

Bella �sszeszedte a b�tors�g�t �s belekezdett a mondand�j�ba.

-Tudod, Edwardot nagyon zavarja a harag, ami k�ztetek van. Most m�g szomor�bb, mint lenni szokott. Teddy! Ez �gy nem norm�lis. A fiak�nt szeret, �s agg�dik �rted. Nem akarja, hogy… - Elhallgatott. � maga sem volt biztos abban, mit akar mondani.

-Rossz t�rsas�gba keveredjek? – k�rdeztem t�le g�nyosan.

Bella fels�hajtott.

-Teddy! Agg�dunk �rted, ennyi az eg�sz. Nem akarunk elvesz�teni.

Egy p�r percig n�m�n �lt�nk egym�s mellett, majd �jb�l Bella sz�lalt meg.

-H�nyszor tal�lkoztatok?

-Kivel? – k�rdeztem �rtetlen�l Hirtelen t�nyleg nem tudtam, kir�l besz�l, mert a gondolataim m�r Lizzy �s Volterra k�r�l j�rtak.

-A testv�reddel. – v�laszolt halv�ny mosollyal Bella. Meglepetten n�ztem r�.

-Honnan tudod?

-Azt hiszed, nem tudtuk, hova j�rk�lsz minden este? Ennyire m�g nem vagy j� a gondolataid elrejt�s�ben. – Bella kedvesen mosolygott r�m. Nem haragudott, � is tudta, jogosan szeretn�m megismerni a csal�dom t�bbi r�sz�t. A mosoly hamar elt�nt az arc�r�l, �s helyette az agg�d�s jelent meg rajta. – Jacob hogy van?

Nyeltem egy nagyot.

-Vele m�g nem tal�lkoztam. – vallottam be �szint�n. – Igaz�b�l Stefani szerint meg kell tal�lni a megfelel� pillanatot, amikor j� kedv�ben van �s es�lyes, hogy nem kap egy sz�vinfarktust, ha megtudja, hogy van egy fia.

-Sz�val rosszul… - �sszegezte mag�ban a hallottakat Bella. �n csak megvontam a v�llamat, ebben a k�rd�sben nem tudtam sokat seg�teni. Bell�ra n�ztem, �s l�ttam rajta, hogy �rdekli a dolog, �gyhogy mes�ltem neki egy kicsit Stefr�l. � is k�rdezett egy p�r dolgot, �gy t�nt, eg�sz j�l tiszt�ban van a la push-i csal�dokkal – akiket �n nem ismertem – �s ap�mat is el�g j�l ismerte.

-Te…te h�nyszor j�rt�l ott? – k�rdeztem t�le, amikor l�ttam j�l inform�lts�g�t. Bella elmosolyodott, amikor visszaeml�kezett a dolgokra.

-Sokszor. Az ap�d volt a legjobb bar�tom. Csak any�d hal�la sok mindent megv�ltoztatott. Jake minket hib�ztatott…�s valamilyen szinten igaza volt. Lehet, hogy megmenthett�k volna Nessie-t. Ezt m�r sosem fogjuk megtudni. – s�hajtott fel Bella.

�n nem sz�ltam semmit, csak magam el� b�multam. Mindenkinek megvolt a saj�t verzi�ja any�m hal�l�r�l. Az eny�m nagyon k�l�nb�z�tt Bell��t�l.

Most gondoltam bele el�sz�r abba, vajon ap�m mit gondolhat r�la? Val�sz�n�leg nem engem hib�ztat, hiszen nem is tud r�lam. De akkor, kit? Csak nem mag�t? Hiszen � nem tehet semmir�l? Vajon az�rt nem mert visszaj�nni, mert f�lt, hogy �t okoln�k? Ennyire nem ismerte a csal�dot? Vagy valami m�s oka van?

Arra eszm�ltem fel, hogy Bella megfogja a kezemet.

-K�rlek, b�k�lj ki Edwarddal. � is csak neked akar j�t.

Bella nem v�rt v�laszt, fel�llt �s visszament a f�rje mell�. Egy ideig m�g bambultam ki a fejemb�l. Bell�nak igaza van. Edward csak j�t akart, b�r ezt nem j�l k�z�lte. �t is felkavarta az eg�sz, ahogy engem is. Neki f�j, amikor felh�nytorgatjuk a m�ltat, hiszen � ismerte any�t, tudta, hogy milyen volt. Nekem csak egy ismeretlen, akit nem l�thattam, mert…

Nem veszhetek �ssze a csal�dommal. Viszont nem adhatom fel a m�sik c�lt sem. Meg akarom ismerni az ap�mat. Legal�bb az egyik sz�l�met hadd ismerjem. Edwardnak is el kell ismernie, hogy jogom van megismerni ap�mat. �s akkor �k is megismerhetn�k Stefanit. Hiszen mindenki azt mondta neki, hogy teljesen olyan, mint anya volt. H�t akkor, mi�rt ne? Edward r�szben visszakaphatn� a l�ny�t.

Ekkor Edward jelent meg mellettem.

-Le�lhetek? – k�rdezte fojtott hangon. L�ttam rajta, hogy d�lnak benne az �rzelmek.

-Persze. – Elvettem a h�tizs�kom a sz�kr�l. – Bocs�natot szeretn�k k�rni. – mondtam, miel�tt Edward b�rmit mondhatott volna. � erre halv�nyan elmosolyodott.

-Bell�nak t�nyleg siker�lt megpuh�tania.

-Magamt�l is r�j�ttem volna. Tudom, hogy bunk� voltam, de…

-De jogod van megismerni az ap�dat. Igen, minden gondolatodat hallottam. – Bocs�natk�r� mosolyt k�ld�tt fel�m. �n csak szememet forgattam. Edward nagyon j�l tudta, mennyire ut�ltam, ha olvasott a gondolataimban.

-Viszont valamit tudnod kell, miel�tt megismertetsz Stefanival… - s�hajtott fel Edward. – Ak�rmennyire is hasonl�tani fog Nessie-re, sohasem lesz ugyanaz. – K�zbe akartam v�gni, de Edward jelezte, hogy m�g besz�lni akar. – Ezzel nem azt mondom, hogy nem fogom szeretni, hiszen � is az unok�m. De sohasem fogja tudni bet�lteni azt az �rt, amit any�d hagyott. Soha.

Nem sz�laltam meg, mert tudtam, hogy igaza van. Hogy is gondolhattam ekkora h�lyes�get?

-Nem volt h�lyes�g…

-Edward!

-…nagyon kedves gondolat volt. Csak, �gy �reztem, tudnod kell az igazat. �s �n is bocs�natot k�rek. Undok voltam, �s igazad volt. El kellett volna mondanunk.

K�zben kigyulladtak a kis l�mp�k, amik jelezt�k, hogy lassan megkezd�dik a lesz�ll�s. Edward fel�ll, �s visszament a hely�re, �s ott hagyott a gondolataim k�z�tt.

Ki kell vernem a fejemb�l ezeket a gondolatokat! Most csak Olaszorsz�gra, a Volturira �s Lizzy-re kell �sszpontos�tanom.

Kin�ztem az ablakon �s megl�ttam Toscana csod�s t�j�t. Fels�hajtottam �s gyorsan ki�ztem az �sszes csal�di probl�m�t a fejemb�l. Meg�rkezt�nk Olaszorsz�gba.

(Stefani szemsz�ge)

-Szia Seth! – k�sz�ntem bele a telefonba, amint meghallottam a fi� hangj�t.

-Stef! Nem �gy volt, hogy programod van m�ra? – k�rdezte meglepett hangon.

-De…csak a program lemondta… - Ak�rmennyire szerettem volna eltitkolni, a hangomon hallatszott a csal�dotts�g. Egyre jobbra siker�ltek a tal�lkoz�ink Teddyvel, �s kezdt�nk egyre t�bbet elmondani magunkr�l. Megny�ltunk egym�snak, �s �rdekelt mindkett�nket a testv�r�nk m�ltja.

Egyre t�bbet tudtam meg a v�mp�rokr�l is, akik Teddy mes�i szerint nem is voltak annyira v�rszomjasak, mint ahogy a rezerv�tumban be�ll�tj�k �ket. Szerettem volna meg�rteni, hogy mi�rt ut�lj�k ennyire �ket, de nem mertem senkin�l sem r�k�rdezni. T�l sokat kellett volna elmondanom nekik az eg�szr�l, �s megegyezt�nk, hogy addig nem besz�l�nk senkinek a dolgokr�l, am�g ap�nak be nem mutattam. Sem Teddy, sem �n nem akartuk, hogy valami k�sza pletyk�b�l, vagy valaki m�st�l szerezzen tudom�st a testv�remr�l – a fi�r�l.

-Szak�tottatok? – k�rdezte azonnal Seth, kicsit tal�n t�l lelkesen.

-Nem, mivel nem is j�rtunk. – Halv�nyan elmosolyodtam. Mi�rt gondolja mindenki, hogy valami �j pasim van? Na j�, ez naiv k�rd�s volt. Tal�n az�rt, mert elm�lt p�r �vben kicsivel t�bb bar�tom volt a kellet�n�l? De mit tegyek, ha egyikben sem tal�ltam meg, amit szerettem volna?

-Ahha. – Seth m�g a m�ltkori alkalom miatt megs�rt�d�tt r�m. Szerinte nem vagyok vele �szinte, �s nem b�zom meg benne. Ez csak f�lig igaz…nem mondok el neki mindent. De csak nem akarom megnehez�teni a helyzet�t. �ppen el�g neh�z neki �gy is.

-Jajj, Seth! K�rlek, ne haragudj. – D�nt�st kellett hoznom. Ha tov�bb titkol�zom, akkor elvesz�thetem Seth-t. Azt nem tehettem meg. � volt az egyetlen igaz bar�tom, ami�ta az eszemet tudom. Viszont meg�g�rtem Teddynek…

-Seth! Egy hetet kell m�r csak kib�rnod. Ut�na j� leszek, �s mindent elmondok. Ennyit ki tudsz m�g b�rni a kedvem�rt?

Seth nem v�laszolt. Azt hittem, leteszi a telefont. M�rlegelt � is, ahogy �n is. Szinte biztos voltam benne, hogy mi lesz v�lasza. Nem kellett csal�dnom benne.

-Stef! Tudod, hogy csak agg�dom �rted. Nem szeretn�m, ha b�rmi bajod lenne. – �jabb sz�net ut�n megsz�lalt. – Tal�lkozhatn�nk ma d�lut�n?

-H�t persze. – M�r j� p�r napja nem l�ttam, mert vagy j�r�r�z�tt, vagy nem vette fel a telefont. – S�t�lunk? – k�rdeztem t�le rem�nykedve.

-Persze, �tkor az erd� sz�l�n tal�lkozzunk. Addig meg vigy�zz magadra!

Mindig �gy k�sz�nt el t�lem. Nem tudom, mi�rt agg�dnak mindannyian annyira �rtem, meg a t�bbiek�rt, akik nem farkasok. Mi is meg tudjuk v�deni magunkat. Persze nem olyan mes�s �s csod�latos m�dszerekkel, mint �k, de nem kell f�lteni a la push-i l�nyokat. Tanultunk p�r dolgot a fi�kt�l.

N�h�ny �r�val k�s�bb �ppen indultam volna a tal�lk�ra, amikor apa megjelent az el�szob�ba.

-Hova m�sz?

-Seth-szel tal�lkozom. S�t�lunk egyet az erd�ben. Ugye nem gond?

-Mostan�ban sokat vagy t�vol.

Jajj, ne! Ugye nem lesz megint �rzelmi dr�ma �s zsarol�s? Tudom, hogy sz�rny� rossz l�ny vagyok, apa, de ett�l f�ggetlen�l �lem az �letemet.

-Tudom…j�, hogy Seth megint itthon van, �s nem kell egyfolyt�ban azt n�znem, hogy mikor kapok emailt, vagy levelet. Sokat besz�l�nk mostan�ban.

-Igen, ez�rt mondta k�t nappal ezel�tt nekem Seth, hogy �sszevesztetek. Arra is k�rt, hogy besz�ljek a fejeddel, hogy elmondd, kivel tal�lkozgatsz minden nap a tengerparton.

Seth! Egyszer meg foglak �lni az tuti. Ennyire nem kell agg�dnod �rtem!

Azt hiszem, lefagytam p�r pillanatra. Nem tudtam megsz�lalni, �s nem is akartam. Most ezt hogyan magyar�zom ki?

-Ki az a gyerek, aki h�vott ma d�lel�tt?

-�…� egy bar�tom. – nagyot nyeltem.

-Milyen bar�tod? Honnan ismered?

-A parton tal�lkoztunk. �s…kedves, �s szeretni fogod. – Ez v�g�l is nem volt hazugs�g. Ha megismeri, tuti szeretni fogja.

-V�rosbeli k�ly�k? – k�rdezte apa. Tudtam, hogy nem b�rja a forksiakat. Na most mit mondjak? – Seth szerint vel�k bulizott a ny�r v�g�n.

-Seth mindent elmondott? – k�rdeztem kicsit tal�n t�l kem�nyen.

-Seth csak a javadat akarja. Ahogy �n is.

-Nem, ti csak bele akartok sz�lni az �letembe! Apa! Tudok magamra vigy�zni �s nem kell sem a te, sem Seth seg�ts�ge ahhoz, hogy eld�ntsem, kivel tal�lkozok.

-Stefani! – Apa m�rges lett. Ajajj, ez nem j� jel. Ilyenkor j�nnek a fenyeget�z�sek. – Ha szobafogs�got akarsz, maradj csak enn�l a hangn�l.

Remek. Pont ezt v�rtam t�led, apa. Azt hiszed, ennyivel el lehet int�zni ezt az eg�szet? Nagyon j�l tudod, hogy ha akarok, ki tudok sz�kni az ablakon, �s akkor is tal�lkozhatok Teddyvel.

Fels�hajtottam, �s pr�b�ltam lenyugodni.

-Bocs�nat. Csak kicsit ideges vagyok, mert most pr�b�lok kib�k�lni Seth-szel. – De, ha �gy folytatja, ink�bb semmit nem mondok neki. S�t, ink�bb hozz� sem sz�lok. Meg�rdemeln�, ezek ut�n. – �s most, ha megbocs�tasz, elmegy �s besz�lek azzal a pletykaf�szekkel.

Miel�tt apa b�rmit mondhatott volna, fak�pn�l hagytam. Ez�rt biztos majd b�ntet�st kapok, vagy valami j� kis lelki fr�ccs�t, de meg�rdemli. Mi�rt avatkozik mindig bele a dolgaimba? Seth pedig…jobb lesz ha vigy�z mag�ra…vagy farkas alakban j�n, mert egy�bk�nt nem fogja meg�szni hirtelen term�szetem �jabb kit�r�s�t.

Az erd� sz�l�n v�rt r�m, �n pedig legsz�vesebben felk�peltem volna, �s ut�na hagytam volna, hadd gondolkozzon el rajta, mi�rt is kapta. De szerencs�re nem tettem.

-Huh. – kezdte. – Mi a baj?

Huh…Seth, m�g k�rded?

-Szerinted? Vagy annyi pletyk�t sz�tk�rt�lt�l a v�rosban, hogy azt sem tudod, melyiket is mondtad m�r el ap�mnak?

Seth elh�zta a sz�j�t.

-Sz�val besz�lt veled… - t�prengett hangosan. – Nem hittem volna, hogy megteszi.

Hogy tud valaki ennyire nyugodt maradni, amikor l�tja, hogy legsz�vesebben j�l felpofozn�m? Ez volt az a dolog, amit egyszerre szerettem �s ut�ltam Seth-ben. Szerettem, amikor mellettem haszn�lta, �s ut�ltam, ha ellenem.

-Seth! Hagyd abba, vagy…

-Vagy? – h�zta fel a szem�ld�k�t. – �gyis, tudod, hogy a pofon nem haszn�l…Stef! Musz�j volt megtennem. Hidd el, a te �rdekedben tettem.

-Az �n �rdekem azt k�v�nja, hogy most k�t h�tig a szob�mban �ljek, mert tiszteletlen voltam ap�mmal?

-Megint veszekedtetek? – k�rdezte agg�dva. – Erre nem is gondoltam. Bocs�ss meg.

-M�r mindegy. – mondtam szomor�an megvonva a v�llamat. Megenyh�ltem, amikor l�ttam, hogy t�nyleg sajn�lja. Legsz�vesebben meg�leltem volna, �s els�rtam volna neki a b�natomat – amir�l egy�bk�nt m�r sokszor hallhatott -, de m�g nem bocs�tottam meg neki teljesen.

-Stefani! – emelte fel az �llamat, hogy a szem�be n�zzek. – K�rlek, hidd el, hogy agg�dunk �rted. �s nem szeretn�nk, ha b�rmi bajod t�rt�nne.

-Mi�rt t�rt�nne b�rmi bajom? Nem �rtem…

Seth hallgatott p�r percig. Hezit�lt, nem tudta elmondja-e a val�di okot, de � nem tudott hazudni, vagy titkol�zni el�ttem. Ett�l egy kicsit rosszul �reztem magam. � mindig �szinte volt velem, megb�zott bennem.

-A falk�nak van egy kis gondja. – kezdett bele v�g�l. – A v�mp�rok megint visszaj�ttek.

Seth mes�lte, hogy egy id�ben j�ban volt Cullen�kkal. Azt�n, anya hal�la ut�n, � is elt�volodott t�l�k. Ap�val val� r�gebbi bar�ts�ga er�sebb volt, mint a v�mp�rok ir�nt �rzett f�lig-meddig bar�ts�g.

-Mi�rt baj az? – k�rdeztem. Nekem nem volt baj. �n megtal�ltam a testv�remet. Nekem csak j�t tettek Cullen�k. Mi�rt gond az, hogy egy veget�ri�nus v�mp�r kl�n megjelent a k�rny�ken?

Seth megd�bbenve n�zett r�m.

-Baj? Stef! Nagyon j�l tudod, hogy a t�rzs nem szimpatiz�l a v�mp�rokkal.

Megint felkaptam a vizet. Lehet, hogy tanulnom kellene egy kis �nuralmat…

-Nem szimpatiz�l? Mi�rt? Mert apa �gy d�nt�tt? Ne m�r, Seth! R�gen, te is szeretted �ket. A bar�taid voltak!

Seth elpirult �s l�ttam rajta, hogy legsz�vesebben �tv�ltozna farkass� �s elfutna.

-R�gen azok voltak…

Kezdtem �tl�tni a helyzetet. Seth is �gy gondolta volna, hogy Cullen�k tehetnek anya hal�l�r�l? Vagy � is – a v�ltozatoss�g kedv��rt – mag�t okolta?

-Nem �k tehetnek anya hal�l�r�l! Senki nem tehet r�la! Egyszer�en meghalt, amikor megsz�lett�nk…

Ne! Komolyan azt mondtam, hogy megsz�lett�nk? Nem, nem leplezhettem le magunkat. Stefani Black, te egy akkora barom vagy! �vatosan Seth-re n�ztem, �s m�g rem�nykedtem benne, hogy nem vette �szre elsz�l�somat, de sajnos csal�dnom kellett.

-Megsz�lett…T�NK? Stefani! Mi ez az eg�sz?

Nekid�ltem egy f�nak �s sz�pen lassan lecs�sztam. Oh, b�rcsak elnyelne a f�ld. Itt �s most. K�nnyes szemmel Seth-re n�ztem.

-El kell nektek mondanom valamit. Neked �s ap�nak is. Menj�nk haza.