K�t  h�t m�lva 

Megint a foly�parton �ltem. A csal�dom �ppen csomagolt, a tervek szerint nemsok�ra indulunk haza. 

K�t csod�latos hetet tudhattam magam m�g�tt. Minden nagyszer� volt. T�r�ztunk a leny�g�z� �l�vil�g� es�erd�ben, cs�nak�ztunk az Amazonason, az szabadid�met pedig Nahuellel t�lt�ttem. 

Ezel�tt nem kedveltem k�l�n�sebben, de most nagyon a sz�vembe lopta mag�t. Vele nem tudtam nem j�l  �rezni magamat. Folyton megnevetetett, �s v�gyakozva n�zett, amikor n�ha percig kacagtam.

Annyira m�sk�nt viselkedtem, amikor vele voltam, mintha m�s ember, vagyis f�lv�mp�r lettem volna. Viszont nemcsak ezek t�ntek igaznak. � olyan… term�szetes volt a sz�momra.  

Most b�cs�zni k�sz�ltem. Viccesnek tal�ltam, hogy k�t h�ttel ezel�tt Jacobt�l kellett elk�sz�nn�m, most meg Nahuelt�l. 

Azt hittem, hogy neh�z lesz ez a k�t h�t Jake n�lk�l, de kevesebbszer gondoltam r�, mint amennyire sz�m�tottam. 

Ebben a pillanatban �gy �reztem, Nahuelt�l m�g nehezebb lesz b�cs�t vennem, hiszen �t egy j�  darabig nem l�thatom majd. K�ts�gk�v�l rossz lesz n�lk�le. Hi�nyozni fog. Eddigi �letemben m�g sohasem �rz�keltem semminek sem a hi�ny�t, most m�gis – pedig m�g el sem utaztunk – teljesen �tj�rt. 

Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, megjelent a foly�parti kis „birodalmam” kapuj�n�l, majd lassabb l�ptekkel k�zelebb suhant hozz�m.

Egy h�v�s teny�r meleg �rint�s�t  �reztem a v�llamon, melynek nagy r�sz�t szabadon hagyta v�llp�ntos ruh�m. 

• Rossz lesz n�lk�led – suttogta a f�lembe n�h�ny pillanat m�lva.

• Igen, n�lk�led is – ismertem be a lehet� leghalkabban. – De nem kell, hogy �gy legyen. Gyere vel�nk Forksba! – javasoltam lelkesen.

Bele sem tudtam gondolni, hogy milyen lehetne n�lk�le. Annyira val�szer�tlen volt, hogy mind�ssze k�t h�t alatt olyannyira megszoktam a jelenl�t�t, hogy szinte fizika f�jdalomm� v�lt a tudat, hogy t�bb sz�z, s�t tal�n t�bb ezer m�rf�ldnyire legyek t�le. De m�gis! Hiszen annyira j� volt vele! Annyira j�, amikor mosolyt csal az arcomra minden m�sodik mondat�val. Olyan szuper lenne, ha vel�nk j�nne, �s otthon is lenne egy nevettet� bar�tom. 

• Menn�k sz�vesen, Nessie – mormolta szinte a hajamba – De nem hagyhatom itt az �letemet.

• Mi�rt nem? –  Hirtelen megfordultam, hogy szemben legyek vele, �s a szem�be n�zhessek. Ut�bbi k�rd�semet val�di �rtetlens�ggel, magyar�zatra v�rva, de elsz�ntan tettem fel, mik�zben igyekeztem tekintetem az �v�be f�rni.

• Mert… - itt elakadt, a szemeiben szomor�s�g t�kr�z�d�tt.

Tudtam, hogy ha nagyon akarom, r� tudom venni arra, hogy Forksba j�jj�n. Elhat�roztam, hogy mindet megteszek ez�rt. Tiszt�ban voltam azzal is, hogy nem j� dolog befoly�solni �t, de m�r-m�r betegesen magam mellett akartam tudni, �s tudtam, m�sk�pp ezt nem �rhetem el. 

Teljesen �sszezavarodtam. Mintha nem is �n lenn�k. Mi�rt akarom ennyire, hogy Nahuel vel�nk j�jj�n? Hiszen otthon v�r Jacob! Akkor most hogy is van ez? 

Nem tudtam semmit. Ott �lltam mozdulatlanul a foly�parton, k�zvetlen�l az �rtetlenn� v�lt Nahuel el�tt. 

Nagyot s�hajtottam. Jacobot kihagytam a sz�m�t�saimb�l. �nz� voltam, �s csak magamra gondoltam, de r� nem. A Farkasom puszta gondolat�t�l is �tj�rt a j�l ismert melegs�g. 

• Felejtsd el…  - s�hajtottam.

Nahuel egy m�sodpercig csak hangtalanul m�regetett, majd v�gre megsz�lalt. 

• Mi�rt? –  k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel - Nem �rtelek, Nessie! – tette hozz� halkan.

• �n se magamat – motyogtam az alattam elny�l� szikl�t b�mulva.

H�v�s keze az �llam al�  ny�lva felemelte a fejem, hogy a szembe n�zhessen. N�h�ny pillanatig elmer�lt�nk egym�s tekintet�ben.

V�gig csak egy dolog zakatolt �jb�l az agyamban; Jacob, Jacob, Jacob. Nem b�nthatom meg! �t szomor�nak l�tni nagyobb f�jdalom lenne sz�momra, mint elviselni Nahuel hi�ny�t. 

• Renesmee! –  a hangja b�rsonyosan, de m�gis parancsol�an csengett. – �n m�r egy�ltal�n nem �rtem, hogy mi t�rt�nik! Mondd el, mit szeretn�l. K�rlek!

Szemeiben �gy hull�mzottak a legk�l�nb�z�bb �rzelmek, mint t�l�nk alig egy m�ternyire az Amazonas. 

• Maradj itt, Nahuel! – s�hajtottam lemond�an. – Nem akarom, hogy miattam v�ltoztass az �leteden.

Ut�ltam magam. Elj�tszottam az �nzetlen l�nyt Nahuel el�tt, aki ink�bb lemond r�la, csakhogy neki j� legyen.

A helyzet persze nem ez volt. Term�szetesen Jacob miatt akartam, hogy Nahuel itt maradjon. 

Teljesen tan�cstalan voltam. Az el�ttem �ll� f�lv�mp�r k�rd�n n�zett r�m, de �n csak megr�ztam a fejem. 

• Maradj…! - s�gtam.

�gy t�nt, elgondolkozik valamin. T�prengve r�ncolta �ssze a homlok�t. Fesz�lten v�rtam, hogy v�gre mondjon valamit.

Biztosan �r�ltnek n�zett. Egyik pillanatban m�g arr�l gy�zk�dtem, hogy j�jj�n vel�nk Forksba, a k�vetkez� percben pedig m�r azt akarom, hogy itt maradjon. 

• Hi�nyozni fogsz – ny�gte ki v�g�l. A tekintete �jb�l szomor�an csillogott.

Nem tudtam mit mondani. M�gis mit felelhetn�k? Azt, hogy � is hi�nyozni fog?  Ez persze igaz lenne, csakhogy van valaki, aki m�g enn�l is jobban hi�nyozna hossz�t�von.

Nahuel var�zslatos hat�sa al� ker�lve majdnem elfelejtettem Jake-et. De nem szabad! Tudom, hogy mennyire rossz lenne n�lk�le. 

Ha eddig h�ly�nek �reztem magam, akkor most m�r teljess�ggel elmeh�borodottnak. An�lk�l, hogy ak�r egy pillant�st is vetettem volna Nahuelre, visszarohantam az �ri�si fah�zhoz. 

• Mi a baj, Nessie ? – k�rdezte csod�lkozva Anya.

• Semmi – v�gtam r�, majd tov�bb szaladtam.

Kerestem egy csendes sarkot, ahol megh�zhattam magam, �s ahol senki sem kezd el faggatni. De sajnos ez ebben a csal�dban nem ilyen egyszer�.

Apa egy darabig cs�ndben szeml�lt t�volr�l, majd k�zelebb l�pett, �s le�lt mell�m a f�ldre. Percek teltek el, de � nem sz�lt semmit. 

• Mit akarsz? –  k�rdeztem kicsit �lesebben, mint ahogy azt akartam.

• Renesmee –  Csak � szokott mostan�ban a teljes nevemen sz�l�tani. Annyira gy�ny�r�en mondta ki a nevem, hogy szinte �nekeltek a szavak. – Tudom, hogy mennyire megkedvelted Nahuelt. �s azzal is tiszt�ban vagyok, hogy Jacobot is szereted, �s nem akarsz neki f�jdalmat okozni azzal, hogy Nahuelt hazaviszed – itt r�vid sz�netet tartott, majd egy nagy leveg�v�tel ut�n folytatta. - Nessie, �n azt szeretn�m, ha a saj�t �rdekeidet n�zn�d. Tudom, hogy Jacob fontos a sz�modra, de ha azt szeretn�d, hogy Nahuel vel�nk j�jj�n, akkor ne korl�tozzon az, hogy mi lesz Jacobbal. Tedd azt, ami neked j�, kicsim.

Egy m�sodpercig �rtetlen�l b�multam r�, majd felh�borodotts�ggal a hangomban ki�ltottam. 

• Apa! Te most ugye nem Jacob ellen besz�lsz?

H�t ez szuper! Tudom, hogy ap�nak Jacob nem a sz�ve cs�cske, de az�rt meg�rthetn�, hogy nekem fontos.

Gondolom, � sz�vesebben l�tn� Nahuelt mellettem. 

• Neeem, Nessie, dehogy! �n csak azt szeretn�m, hogy neked j� legyen. Akkora baj ez? – k�rdezte mosolyogva.

• �n meg azt szeretn�m, hogy Jacobnak �s Nahuelnek is j� legyen! – ki�ltottam.

D�h�sen pattantam fel a f�ldr�l, majd nagy l�ptekkel trappoltam ki a h�zb�l. Mi�rt van az, hogy senki se �rt meg? 

Sehov� sem mehettem, csak a foly�parti szikl�ra. Ott most is gy�ny�r� volt minden. A napf�ny szikr�zva csillogott az Amazonason, de most kiv�telesen nem �rdekelt a leny�g�z� l�tv�ny. 

D�h�s voltam. Nem tudtam, hogy pontosan kire, csak �gy �ltal�ban az eg�sz vil�gra. Remek! �gy l�tszik, kezd eluralkodni felettem a hisztis �nem. M�r csak ez hi�nyzik! 

• Nessie, nyugodj meg! – sz�l�tott meg n�h�ny l�p�snyi t�vols�gr�l Nahuel.

• Nem tudok –  jelentettem ki.

• Dehogynem! –  m�g k�zelebb l�pett hozz�m. – Azt hiszem, abban egyet �rt�nk, hogy az lesz a legjobb, ha �n most itt maradok. Jobb lesz �gy neked, de ismerlek, magadt�l ezt sose mondan�d.

�rtetlen�l b�multam magam el�. Mikor is lett Nahuel ilyen �nfel�ldoz�? 

• Persze nem �g�rem, hogy nem l�togatlak meg hamarosan Forksban – folytatta, majd egy sz�les mosolyt vetett r�m.

�n is elmosolyodtam. Nahuel majd megl�togat minket, de el�tte lesz id�m el�k�sz�teni a terepet. 

• Nessie! Gyere, mindj�rt indulunk! – sz�l�tott Esme.

�gy l�ttam, m�g mindenki a h�zban b�cs�zkodik, �gy m�g volt nekem is n�h�ny percem. 

• Rem�lem, t�nyleg hamarosan megl�togatsz! – fordultam �jra Nahuel fel�.  – �s t�nyleg hi�nyozni fogsz. – tettem hozz�.

Nahuel egy kis ideig csendben m�regetett. Nem tudtam, hogy mit akarhat. Ahogy lassan k�zelebb hajolt, m�r minden vil�goss� v�lt. Nem tudtam mit tegyek. Elhajoljak? �s mi van akkor, ha akarom, hogy megcs�koljon? 

A l�legzetv�teleim �s a sz�vver�sem azzal ar�nyosan lettek egyre gyorsabbak, ahogy arcaink k�z�tt egyre cs�kkent a t�vols�g, majd h�v�s, de puha ajkai az eny�mekhez �rtek. Ekkor �gy t�nt, hogy Nahuel �szbe kapott, �s m�gsem cs�kolt meg igaz�b�l, ink�bb szorosan mag�hoz �lelt, b�r ebb�l sokat nem �rz�keltem, mert a teljes d�bbenet uralkodott rajtam. 

Mi�rt akart megcs�kolni, �s v�g�l is mi�rt nem tette? �reztem, hogy amikor egy r�vid pillanatra az ajkai az eny�mekhez �rtek, a sz�vver�sem temp�ja a sokszoros�ra gyorsult.

Ennek ellen�re m�gsem �reztem olyan intenz�v �rz�seket, mint amikor Jacob ajkai k�zel�tettek fel�m. 

M�g egy halk viszl�tot elsuttogtam, majd a h�zba rohantam. M�r csak r�m v�rtak. Elk�sz�ntem Hulient�l �s a h�rom amazoni n�v�rt�l, majd a t�bbiekkel egy�tt fut�snak eredt�nk.

Alig egy �ra alatt el�rt�k azt a helyet, ahol a kocsikat parkoltuk le, �s onnant�l azokkal folytattuk az utunkat. 
 

A rep�l��t m�g r�videbbnek t�nt, mint idefel�, de tal�n csak az�rt volt �gy, mert most m�g kev�sb� hagytak szabadulni a gondolataim.  

Teljesen �sszezavarodtam. Mi�rt akart megcs�kolni Nahuel?

Most akkor mi lesz? Vajon hi�nyoztam egy�ltal�n Jacobnak? �s mikor l�togat meg Nahuel? Rem�ltem, hogy a k�rd�sekre a v�laszok az „igen”, �s a „nagyon hamar” lesznek. 

A k�rd�sek eg�sz �ton bet�lt�tt�k az elm�met, de amikor a g�p lesz�llt a seattle-i rept�ren, mind ki�r�lt a fejemb�l, csup�n egyetlen egy dolognak hagyva helyet, �s csak egyetlen szem�ly viszont l�t�s�ra koncentr�lva; 

Jacob!