(Renesmee/Nessie szemszöge) 

Szörnyű ez az állapot, ami napok óta uralkodik itthon. Fagyos a légkör, mintha a boldogság leghalványabb szikráját is eltűntették volna az életünkből. Anyu szenved, és ez által apu is. Nem bírom így látni őket. Ki kell innen szabadulnom legalább egy kis időre. Meg kell feledkeznem nagyapáról, nem örökre természetesen, csak pár óra ereéig szeretnék kikapcsolni. Ez pedig csak egy módon lehetséges, ha elmegyek innen. És ki máshoz mehetnék, mint az én egyetlen szerelmem?!

„Hogy van?” – kérdeztem gondolatban apától. Mire egy sóhajtást hallottam – „Szóval rosszul, elmegyek Jacobhoz, ha nem baj. Nem tudok egyszerűen itt lenni apa, minden annyira… rideg. Minden Charlie nagyapára emlékeztet. És Jake, ő tud segíteni a fájdalmamon. Kérlek, apa.” – apa újra felsóhajtott - „Ezt igennek veszem, köszönöm, sziasztok!” – üzentem még, majd felkaptam magamra a pulcsim, és már indultam is La Push felé.

Mikor odaértem halvány mosollyal az arcomon kopogtam az ajtón. Nagy csalódottságomra Billy nyitotta ki.

- Oh, szia Nessie – mosolygott kedvesen rám, de láttam a szemében a fájdalmat, hiszen elveszítette a legjobb barátját.

- Szia Billy, Jake itthon van? – kérdeztem.

- Nincs – rázta meg a fejét – járőröznie kell.

- Értem – sóhajtottam fel.

- De szerintem lassan már hazaér – mondta csalódott arcom láttán –  addig gyere nyugodtan be.

- Köszönöm –  mondtam hálásan és bementem az aprócska házba. Egyszerű volt, de mégis otthonos. Szerettem itt lenni, itt minden olyan más volt.

- Hogy vannak a szüleid? –  kérdezte Billy.

- Rosszul, anyu már napok óta fel se kelt az ágyból, apa meg persze vele van. Nekem…  nekem… - sóhajtottam fel – ki kellett onnan szabadulnom egy kis időre – sütöttem le a szemeimet.

- Értem – bólintott – Charlie elvesztése mindenkit megrázott.

- És te hogy vagy? – kérdeztem finoman.

- Jól a körülményekhez képest – ejtett egy halvány mosolyt Billy – de ha nem haragszol magadra hagylak, nekem van egy kis dolgom ma.

- Nem, dehogy. Menj csak – vágtam rá azonnal.

- Vigyázz magadra Nessie – mosolygott még rám, majd egyedül maradtam a házban.

Besétáltam Jake szobájába, és lehuppantam az ágyára. Napok óta nem aludtam már, fáradtnak éreztem magam. De tudtam, ha lehunyom, a szemem Charlie nagyapát fogom látni, és azt nem akarom. Most mégis olyan gyengének éreztem magam… eldőltem az ágyon, és hagytam magam zuhanni az ismeretlen fekete sötétségbe.

Egyszer csak két forró  kart éreztem a derekam körül, és hogy szorosan magához von szerelemem. Hallottam a szív verését, az egyenletes légzését, és éreztem bőre melegét. Jó érzés volt hozzásimulni, hiányzott ez az érzés ebben a pár napban. Jake szorosan feküdt a hátamhoz bújva, és közben karjaival is átölelte testem, majd egyszer csak puha ajkait éreztem meg a nyakamon. Lágy apró puszikkal hintette be bőrömet, mire egy kicsit morgolódni kezdtem. Olyan jó volt félálomban feküdni kedvesem mellett, erre ő felkelt?

- Nem szép dolog felkelteni…  - mondtam kissé durcásan.

- Bocsáss meg, de nem tudtam megállni – hallottan a hangján, hogy mosolyog.

Szembe fordultam Jake-kel.

- Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá.

- Nessie éjszaka van –  simított végig arcomon, majd a nyakamon, karomon, és megállt a derekamon.

- Hmmm – sóhajtottam fel az érintés nyomán.

- Hmmm – vigyorgott rám, és a nyakamhoz hajolt majd csókolgatni kezdte.

- Szeretlek – motyogtam, és a lábammal is átöleltem Jake derekát még közelebb vonva magamhoz.

- Mit szeretnél? –  kérdezte nevetve.

- Téged – suttogtam, és hosszan, szenvedélyesen megcsókoltam.

- Akkor jó – mondta halkan és kényeztetni kezdte testem. Levette a fölsőmet, és a nadrágomat így egy szál fehérneműben feküdtem mellette. Szerelmem hátát kezdtem simogatni, de ő elkapta a kezem és csuklómnál fogva a fejem fölé szorította. Fölém térdelt pár percig csak nézte testem, majd szabad kezével lassan végig simított rajtam.

- Gyönyörű vagy –  suttogta halkan, és láttam szemeiben a vágyat irántam. Forgatni kezdtem a csuklóm kezében jelezve, hogy engedjen el, de ő nem engedelmeskedett, közelebb hajolt hozzám finom, lágy csókot hintett ajkaimra, majd kulcscsontom kezdte csókolgatni, belőlem pedig egyre hangosabb nyögések, és sóhajok törtek fel. Jake egyre lejjebb és lejjebb kezdte csókolni testem én pedig alig bírtam magammal. Azt éreztem, hogy nyomban felégek ebben az édes kényeztetésben. Lángolt a vérem és még többet akartam. Őt akartam. Fészkelődni kezdtem, hogy most már igazán elengedhetné a kezeimet.

- Ne legyél türelmetlen –  mondta vigyorogva, és kezével a combom belső felét kezdte simogatni, mire én reflexszerűen még jobban szétnyitottam a lábaim.

- Jake, ne kínozz, kérlek – nyögtem.

- Úgy érzed kínozlak? –  kérdezte.

. Én is viszonozni szeretném az érintéseid – mondtam kicsit elpirulva, mire szerelmem elmosolyodott, és a fülemhez hajolt.

- Nekem az is elég, hogy látom, te mennyire élvezed, hogy mit tudok kiváltani belőled egy érintésemmel – suttogta.

- De én azt akarom, hogy te is érezd ezt… 

- Nessie – szólt rám  – érzem, és élvezem.

Én pedig nem kívántam tovább vitatkozni elengedtem magam, engedtem, hogy kényeztesse testem. Ám amikor combjaim közé furakodott, és megéreztem férfiasságát nekem se kellett több. Azonnal akartam őt mindenestül. Megszabadítottam mindkettőnket a felesleges ruhadaraboktól, és hagytam, hogy testünk egyé váljon.

Kimerülve, pihegve, de boldogan bújtam Jake mellkasára.

- Szeretlek – pusziltam meg Jake forró bőrét.

- Én is téged – kezdte el simogatni fedetlen hátam.

Hamar elnyomott az álom. Álmomban a Cullen házban voltunk, és két kicsi gyereket tartottam a karjaimban. Egy kisfiút és egy kislányt. Gyönyörűek voltak mindketten. Szerelmem is mellettem volt és boldogok voltunk.

Reggel a Nap sugarai keltettek, ahogy a meleg fény a bőröm cirógatja. Mocorogni kezdtem, mert épp a szemembe sütött a nap. Mikor kinyitottam szemeim két gyönyörű  barna szempárral találkoztam, aki megbabonázva figyelt engem.

- Ilyen rémesen festek? –  kérdeztem mosolyogva, és közelebb hajoltam hozzá egy jó  reggelt csókért.

- Nem – rázta meg a fejét – gyönyörű vagy, szó szerint ragyogsz – nézett végig rajtam, és valóban a bőröm halványan csillogott. Nem olyan erősen, mint a vámpírok bőre, de azért az én is csillogtam.

- Ez olyan érdekes –  ráncoltam a homlokom – nem mindig szoktam így fényleni…  csak akkor amikor boldog vagyok… 

- Boldog vagy? – kérdezte miközben kisimított egy kósza tincset az arcomból.

- Melletted ki ne lenne boldog szerelmem? – kérdeztem mosolyogva, és egy újabb lágy, finom csókot loptam.