A tengerpart most is ugyanolyan gy�ny�r� volt, mint mindig. A k�kes sz�n� hull�mok a kisebb-nagyobb szikl�kat nyaldost�k. A lemen� nap szikr�z� f�ny�ben csod�latosan csillogott a v�zt�k�r. Az �n b�r�m is tomp�n szikr�zott a napf�ny hat�s�ra.

Abban a pillanatban m�gsem tudtam a term�szet sz�ps�g�re figyelni. Jake mindent felm�lt, egyszer�en nem tudtam nem �t b�mulni. � is �gy tett, de legal�bb �  megpr�b�lta leplezni.

�n e f�l�t meg se k�s�reltem, hiszen nagyon hi�nyzott, �s most, hogy mellettem volt, egyetlen pillanatot sem mulasztottam volna el azzal, hogy nem �t n�zem. 

Egy ideig csendben �lt�nk, de k�s�bb Jacob a nyaral�sr�l k�rdezgetetett.

Minden r�szletesen elmes�ltem, egy dolgot kiv�ve; Nahuelr�l egyetlen sz�t sem ejtettem. Amit nem tud, az nem f�j neki alapon cselekedtem �gy. 

Val�di �rdekl�d�ssel hallgatta v�gig a besz�mol�mat. Id�nk�nt el-elmosolyodott. Feh�r fogai �les kontrasztot alkottak v�r�sesbarna b�r�vel. 

Csak besz�ltem �s besz�ltem. Amikor v�gre v�geztem, �gy d�nt�ttem, hogy kifaggatom az itthon t�rt�ntekr�l. 

• �s mi t�rt�nt errefel� az ut�bbi k�t h�tben? – k�rdeztem laz�n.

Jacob elmes�lte, hogy mennyire �beren �rk�dtek az ut�bbi napokban. A farkasok nagyon idegesek a Volturi esetleges visszat�r�se miatt. Ez nem t�nt alaptalannak. �n nagyon f�ltem a Volturit�l. Senki �s semmi sem z�zhatja sz�t a csal�dom boldogs�g�t, csak �k. �s egyszer m�r majdnem elvett�k t�lem Jacobot! Egy pillanat alatt nagy mennyis�g� d�h �radt sz�t bennem, ahogy ezen gondolkoztam.

Mintha ez nem lett volna el�g, mindannyian tudjuk, hogy el�z� l�togat�suk val�di ok�t sohasem �rulj�k el. 

• Gondolom, m�r tudod a nagy h�rt… - szak�totta f�lbe a t�preng�semet Jake.

• Milyen nagy h�rt? – k�rdeztem vissza �rtetlen�l.

• H�t tudod…  Emily h�reit – pr�b�lt r�vezetni a megold�sra.

Hirtelen �szbe kaptam. Term�szetesen tudtam, hogy mir�l besz�l, de a k�zvetlen k�zel�ben az agyam gondolkod�si sebess�ge jelent�sen lelassul. 

• Persze, tudom, �s nagyon �r�l�k! – mosolyogtam vid�man.

• �r�l�k, hogy �r�lsz – nevetett fel Jacob.

Annyira j�lesett hallgatni a nevet�s�t. Ilyenkor volt a legszebb. R�ad�sul a j�kedve mindig ragad�snak bizonyult, mellette sohasem tudtam szomor� lenni.

Fogalmam sem volt, hogy ezut�n hogy lesz. Megv�ltoztak a dolgok, �s ezt � is pontosan tudja.

Musz�j lesz l�pn�nk valamit, mert lassan felem�sztenek a buta k�rd�seim. 

Igyekeztem nem azokon agyalni, hanem �lvezni Farkasom t�rsas�g�t. Nem gy�ztem el�gszer gondolni arra, hogy milyen j� �jra mellette lenni. 

• Nagyon hi�nyozt�l…  - szintem magukt�l buktak ki a szavak a sz�mon, �n pedig tehetetlen�l b�multam az engem m�reget� s�t�t szemp�rba.

• Nem jobban, mint te nekem – hajolt k�zelebb hozz�m.

A sz�vem ritmusa a sokszoros�ra gyorsult. Mindig �gy reag�lok, valah�nyszor csak k�zel ker�lt hozz�m.

Most �reztem az arcomon a l�legzet�t, ami melegen simogatta h�v�s b�r�met.

A tekintete egy pillanatra se v�lt el az eny�mt�l, �gy �reztem, hogy teljesen egybeolvadnak majd n�h�ny m�sodpercig a szemei falt�k moh�n az arcom minden egyes n�gyzetmillim�ter�t. 

A sz�vem m�r a mellkasom fogs�g�b�l k�sz�lt kit�rni, amikor Jacob m�g lejjebb cs�kkentette az arcaink k�z�tti t�vols�got.

Ahogy oda�rt az ajkaimhoz, l�gyan cs�kolni kezdte azokat. Akkor m�r nem a sz�vrohamt�l f�ltem, a fullad�s lehet�s�ge sokkal k�zelebbinek t�nt.

Hiba volt nem venni leveg�t, de nem b�ntam. 

Csod�latos �rz�s volt �rezni puha, forr� ajkait az eny�meken. Annyira m�s volt, mint amikor Nahuel k�zeledett �gy fel�m. Valahogy most sokkal kev�sb� b�rtam magammal. 

Jake egy pillanatra h�tr�bb hajolt, csakhogy mindketten leveg�h�z tudjunk jutni, majd ajkait �jb�l az eny�mekre tapasztotta. 

M�mor�t� �rz�s j�rt �t, amikor a nyelve v�gre r�tal�lt az eny�mre. Hosszasan, �rz�kien cs�kolt, de a mozdulataib�l �reztem a valamelyest elfojtott v�gyat. 

�s ez kellett nekem. �szt�neim �ltal vez�relve hajoltam r�, �s vadul cs�koltam vissza. K�zelebb m�sztam hozz�, �s a karjaim automatikusan a nyaka k�r� fon�dtak, hogy m�g k�zelebb h�zhass�k a testemet Jacob�hoz. 

Kezeit a derekam k�r�  kulcsolta, �s szorosan tartott. A percek �r�knak t�ntek, am�g egym�st cs�koltuk. Nyelvemmel v�gigsim�tottam forr� als� ajk�n, mire � m�g hevesebben �lelt mag�hoz. 

N�h�ny pillanat eltelt�vel el kellett h�z�dnom t�le, hogy kapjak leveg�t. Ilyenkor sajn�ltam, hogy nem vagyok teljesen v�mp�r, mert �gy nekem l�telemem az oxig�nre, m�g a v�mp�rcsal�dom t�bbi tagj�nak nincs ilyesmi sz�ks�glete.

Most, hogy m�r nem �rt �ssze az arcunk, �s valamivel t�volabb ker�ltem, megragadtam az alkalmat, �s v�gigvezettem a tekintetem sz�momra t�k�letesnek hat� arcvon�sain.

V�g�l belen�ztem a s�t�t szemeibe, melyek izgatottan csillogtak. � is engem n�zett.

�jabb percek teltek el, �s �n mozdulatlanul �ltem. Gondolataim m�g mindig kavarogtak, de a l�gz�sem m�r norm�lis volt, �s a sz�vem is lecsillapodott valamelyest. 

Jacob szemeiben visszat�kr�z�d�tt az arcom. Meg kellett �llap�tanom, hogy a hajam �sszek�col�dott, de ez abban a pillanatban kicsit sem �rdekelt. Figyelmem arra �sszpontosult, hogy az �n tekintetem is csillogott. 

Hihetetlen�l boldognak, teljesnek, �s szerelmesnek �reztem magam.  

• Szeretlek Renesmee – suttogta Jacob, mintha csak hallotta volna el�bbi gondolataimat.

A sz�vem abban a pillanatban egy jelent�s�gteljesen nagyot dobbant, mintha ezzel akarn� nyomat�kos�tani az el�bb hallottakat.

Nem tudtam, hogy mit feleljek. Nem tal�ltam a megfelel� szavakat, amelyek kell�k�ppen jellemezhetik az �rz�seimet.

�s akadt m�g egy probl�ma, ami miatt nem voltam k�pes megsz�lalni, egyszer�en n�h�ny pillanatra besz�lni is elfelejtettem. 

Miut�n megtal�ltam a hangomat, halkan, rekedtesen csak ennyit b�rtam kiny�gni: 

• Szeretlek.

Nem tudtam, hogy Jake sz�m�ra ezek a pillanatok mennyire voltak jelent�s�gteljesek, de az �n  �letemben m�rf�ldk�nek sz�m�tottak.

Valahol mindig is tudtam, hogy szeret. De most m�s volt. Most mondta ki el�sz�r, �s ez nekem nagyon sokat jelentett.

�jb�l hozz�m hajolt, �s cs�kokkal bor�totta be az arcom minden pontj�t, majd v�gre az ajkai el�rtek az eny�mekhez.

Ez a cs�k m�s volt, mint az el�bbi, de ugyanolyan t�k�letes. 

�n magam az elm�lt f�l �r�ban d�bbentem r�, hogy mennyire szeretem Jacobot. Sokkal jobban, mint ahogy azt azel�tt gondoltam.

�s most elv�laszthatatlannak hittem magunkat, �s egy�ltal�n nem �rdekelt m�s dolog rajta k�v�l.  

Mintha a gondjaim �s a k�telyeim erre az id�re sz�m�zet�sbe vonultak volna, hogy meghagyj�k ezeknek a pillanatoknak a gy�ny�r�s�g�t nekem. 

Valahogy a gondolkod�sm�dom is megv�ltozott. M�shogy tekintettem magamra, vagy kett�nkre. �s  �reztem Jacob �s magam k�z�tt valami k�l�nleges kapcsot, amit m�r azel�tt is �szleltem, de most tiszt�n kivehet� volt.

Biztos voltam benne, hogy �  az �n m�sik felem. 

Mert hittem abban, hogy minden ember sz�ve k�t fel� van t�rve, �s hogy az �lete feladata az, hogy megtal�lja azt, akiben a sz�ve m�sik r�sze dobog. Ebben a pillanatban �gy �reztem, hogy Jake �rzi a sz�vem m�sik fel�t. �s tudtam, hogy j� helyen van. Am�g � vigy�z r�, addig lehetetlen, hogy �sszet�rj�n.