/Bella szemsz�ge/ 

Az ut�bbi p�r napban, ami a legut�bbi esem�nyd�s nap �ta eltelt, nem t�rt�nt semmi. Csak ettem, ittam �s rengeteget aludtam. Ja �s persze napj�ban t�zszer voltam a mosd�ban. Hi�ba. A t�bbnyire foly�kony di�ta ezzel j�r.

Tegnap viszont csillap�thatatlan has- �s h�tf�j�s t�rt r�m d�lut�n. Carlisle mindent megpr�b�lt, de semmi sem seg�tett. Alig b�rtam megmaradni egy helyben. B�rhogy fek�dtem, sz*r volt. Oldalt fek�dve egy ici-picit jobb volt. De nem seg�tett sokat, mert f�l�r�nk�nt oldalt kellett cser�lnem. Teh�t nem aludtam egy szemhuny�snyit sem.

Nyugtalans�gomat az tet�zte, hogy a k�r�l�ttem l�v�k mind fesz�ltek voltak. Edward �rtem agg�dott, mint mindig, �s Renesmee gondolatai sem tetszettek neki. Carlisle az eg�szs�gi �llapotom miatt nyugtalankodott. Rose-t nem �rdekeltem. Ann�l ink�bb a kicsik�m. Nyilv�nval�an az �n testi �ps�gem mit sem �r sz�m�ra. Ak�rmennyire megb�k�ltem az ut�bbi id�ben Rosalie-val, ezt az "apr�s�got" nem tudtam nem �szrevenni.

M�r t�bb, mint egy napja h�nykol�dtam, amikor k�t dolog t�rt�nt. A hasf�j�som egyre er�teljesebb �s gyakoribb lett. De a f�jdalomt�l nem �n szenvedtem legjobban. Edward teljes m�rt�kben mag�t hib�ztatta emiatt. Egyszer csak Carlisle felugrott �s �gy sz�lt:

-Azt hiszem, itt az id�, Edward! -k�z�lte.

-M�ris? -k�rdezett vissza Edward ijedten.

-Igen, fiam.

-Renesmee egyre sz�kebben van. -tette hozz� szerelmem, belehallgatva kisl�nyom gondolataiba. -Nem tudja, mi�rt, de k�nytelen egyre jobban �sszeh�zni mag�t, hogy ne b�ntsa Bell�t. -azt�n elgondolkodott egy pillanatra. -Ajjajj. Igazad van.

-Vedd ki, Edward. -k�rtem, mert id�k�zben leesett a tantusz. A sz�l�s k�vetkezik. -Ez senkinek sem j�. Se neked, se nekem, se Renesmee-nek.

-Nincs id�nk. Fogy az ereje. -sz�lt k�zbe Carlisle. Edward felkapott �s az orvosi szob�v� �talak�tott dolgoz�szob�ba suhant velem. Ott lefektetett a -m�r ismer�s- feh�r orvosi �gyra, �s f�l�m hajolt.

-M�g miel�tt elkezdj�k, mondanom kell valamit. -kezdte, majd apr� sz�net ut�n folytatta. -Ha b�rmi komplik�ci� l�p fel, k�nytelen leszek v�ltoztatni a fel�ll�tott sorrendemen, �s v�g�l az aranyszem� Bell�mat fogom elvenni. -mondta kedvenc mosolyom k�s�ret�ben.

�n csak tov�bb t�rtem a f�jdalmat, mik�zben Edward az esetlegesen r�m v�r� tov�bbi f�jdalmakr�l besz�lt. Meg�rkezett Carlisle is, ez�rt elkezdt�k.

El�sz�r az iszony� injekci� volt. Carlisle adta be. Hihetetlen precizit�ssal sz�rta be azt a nyamvadt t�t a 4-5. csigoly�m k�z�. Borzaszt�an f�jt, de tudtam, hogy ezt Renesmee miatt kell elviselnem. Ahogyan erre gondoltam, m�r hirtelen nem is f�jt az az apr�cska szuri.

A tov�bbiakat nem l�ttam, mert nem figyeltem oda. Edward oda�lt a fejemhez �s fecsegni kezdett.

-Most mit gondol? -k�rdeztem egy l�legzetnyi sz�net alatt.

-V�rja, hogy v�gre megl�sson. �s igyekszik nem okozni f�jdalmat. -tette hozz�.

Amennyire tudtam, elmosolyodtam. Azt�n ny�lt az ajt�, �s leend� n�v�rk�im l�ptek be rajta. Rosalie odasuhant Carlisle mell�, Alice pedig Edward mell�.

-Menj csak, Edward. Itt maradok vele. -sz�lalt meg szerelmem v�lla felett. � sz� n�lk�l helyet cser�lt vele, majd k�zelebb hajolt hozz�m.

-Ne f�lj, kincsem! Nem lesz semmi baj.

-Rendben. -mondtam �s a keze ut�n ny�ltam. K�szs�gesen odany�jtotta nekem, mire �n megszor�tottam. A lelkem k�nnyebb lett t�le. Edward b�tor�t�an r�m mosolygott, azt�n �gy sz�lt:

-Itt leszek. Ap�s sz�l�s lesz. -kacsintott r�m, �s csatlakozott Carlisle-hoz �s Rosalie-hez.

-Sz�val, mir�l besz�lgess�nk? -k�rdezte Alice mag�ra vonva a figyelmemet.

Nem feleltem.

-Tudom m�r. Ez t�k�letes alkalom arra, hogy megbesz�lj�k az esk�v� r�szleteit.

-Nem szeretn�k t�l nagy felhajt�st. -k�z�ltem. -De mivel tudom, hogy im�dod a bulikat, ez�rt mindenben szabad kezet kapsz.

-T�nyleg? -vigyorodott el. Mosolya a f�l�n�l is tov�bb �rt.

-Igen. -helyeseltem. -De egy valamit nagyon szeretn�k.

-Mit? -k�rdezett vissza azonnal.

-Hogy hagyom�nyos legyen. -mondtam mosolyogva.

-Rendben. -b�lintott.

-�s akkor most mes�lj, mit tervezel. -utas�tottam, hogy elterelje a figyelmemet.

-Azt szeretn�m, ha itt lenne n�lunk, �s... -Edward szak�totta f�lbe Alice-t.

-Ez lehetetlen. -d�bbent meg a hasamat b�mulva. Ek�zben Alice Edward mellett termett.

-Mi t�rt�nt? -k�rdeztem tudatlanul, de volt egy sejt�sem. -Komplik�ci�k? Gyer�nk! Csin�ld, Edward! Felk�sz�ltem. -�s �sszeszor�tottam a szemem, v�rva a harap�st. De nem j�tt. F�l szememet kinyitottam. Mind a n�gyen d�bbenten �lltak. Azt�n Edward sz�lesen elmosolyodott.

-�gy t�nik, ikreink sz�lettek. -jelentette be. K�nnyek sz�ktek a szemembe. Erre egy�ltal�n nem sz�m�tott senki. Arra fel voltam k�sz�lve, hogy tal�n m�gis fiam lesz, de hogy ikrek, az meg sem fordult a fejemben. Pedig �n hordtam �ket a sz�vem alatt 1 h�napig. (xD)

-Majd megl�tod a saj�t szemeddel. Egy perc. -mondta �s elvette Carlisle-t�l a bab�mat. Mell�m l�pett �s leguggolt.

-Bella. Bemutatom neked Renesmee-t. Renesmee, � itt a mami. -mutatott be minket egym�snak Edward. Meg�rintettem gyermekem apr� kez�t �s a szem�be n�ztem. Mintha csak a t�k�rbe n�ztem volna. Renesmee-nek ugyanolyan barna szeme volt, mint nekem.

Rose termett Edward mellett, hogy elvigye a bab�t. Szerelmem odaadta neki. Rose h�tat ford�tott �s elvitte.

-Nem sok�ra tal�lkozunk, Renesmee. -suttogtam ut�na.

M�sodsz�l�tt gyermekemnek Vanessa lett a neve. Gy�ny�r� baba � is, mint a n�v�re. De sajnos �t meg Alice vitte ki.

A m�t�t v�gezt�vel megnyugodtam. Edward oda�lt mell�m �s csak n�zett. Feltettem neki az els� k�rd�st, ami eszembe jutott.

-Milyen ap�nak lenni?

-Elmondhatatlanul j�. Majd kiugrok a b�r�mb�l.

-�s mikor l�thatom �ket �jra?

-Amint az �rz�stelen�t� hat�sa elm�lik. 12 �ra k�r�l-bel�l.

-Remek. -�rvendeztem, majd �s�tanom kellett. -Az nem baj, ha azt a 12 �r�t alv�ssal t�lt�m?

-Dehogy baj? Aludj nyugodtan, dr�gas�gom. Sz�p �lmokat!

Edward adott egy cs�kot, azt�n kiment a l�nyokhoz, engem pedig elnyelt az ut�bbi m�sf�l nap f�radts�ga.