Esme ajtót nyitott a férfinek, aki belépett, körbenézett, majd a tekintete megállapodott rajtam. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcáról, ezért segélykérően ránéztem Jasperre, aki egyből vette a lapot.

„ Érdeklődik irántad és egy kicsit dühös is, de nem fog neked esni vagy ilyesmi." 

        - Helló. - köszönt.

   -Szia. - köszöntünk egyszerre.

   - Alex Swan vagyok. Örülök, hogy végre személyesen is találkozhatok a híres Cullen családdal. Sok rosszat hallottam már rólatok, amik valószínűleg mind igazak is, de természetesen én nem ítélkezek feletetek,csupán kiterítem a kártyáimat.  

Teljesen leesett az állam, de nem csak nekem! Az egész családom értetlenül nézett a jövevényre.

„ Ennek a srácnak aztán nincs önbizalom hiánya. Biztos, hogy Bella öcsikéje? Lehet, hogy az enyém..." - gondolta Emmett.

„ Elég szókimondó a fiú. Teljesen Bella ellentéte." - egyet kellett értenem anyámmal, igaza volt.

 Ez a fickó kész! Még 5 perce sincs itt, de már egyik döbbenteből a másikba estünk miatta.Az egész mondandóját egy angyali mosollyal az arcán adta elő! Hihetetlen! Tiszta Emmett, lehet, hogy a bátyámnak van igaz és tényleg az ő öccse és nem pedig Belláé? Ha ezek egyszer összekerülnének, a világnak nem kellene többet  félnie a természeti katasztrófáktól. Szerintem ők nagyobb kárt okoznának, mint a cunamik, hurrikánok, vulkánok és árvízek együtt. 

   -Alex! Fogd vissza egy kicsit magad! - szólt rá a lányom erélyesen.

   -Jaj, kislány! Engem nem lehet csak úgy visszafogni! Ezt igazán megtanulhattad volna az évek folyamán. Rajtam nincs kikapcsoló gomb, mint a tv-ken.

   -Öreg hiba. - dünnyögte Nessie. - Már rég kikapcsoltalak volna, és soha be sem kapcsoltalak volna, ebben az egyben ezer százalékig biztos lehetsz.

   -Akkor kész unalom lenne az amúgy sem túl érdekes örökké valóságig tartó életed. Mellesleg kész vagy már? Vagy a Cullen-varázs hatása alá kerültél? Már bocs, de ti biztosan vámpírok vagytok? - kérdezte tőlünk őszinte érdeklődéssel.

   -Persze, hogy azok vagyunk. Miért hupikék törpikéknek tűnünk? - kérdezett vissza Rose dühösen.

   -Nem, azoknak épp nem, de megfordult a fejemben az, hogy boszorkányok vagy varázslók vagytok, hisz Merlin is vámpír volt mellette meg Artúr nagy hatalmú mágusa. Gondoltam talán ti is hozzá hasonlók vagytok. Ki tudja?

   -Istenem, mondd,miért büntetsz engem? Akármit is tettem, azért ekkora  büntetést biztos, hogy nem érdemelhettem ki. 

Mindenkiből egyszerre bukott ki a nevetés. Hát igen, a helyzet elég komikus volt: a lányom a plafonra mered és Istenhez beszél, míg Bella öccse azt hiszi rólunk, hogy mágusok vagyunk. Biztos vesz minket a kandi kamera! Csak hol lehet az a fránya kamera?

Ezt nem hiszem el! Már én is megkattantam! Vajon tényleg igaz a mondás, hogy a hülyeség ragályos? Szerintem igen. 

   -Komolyra fordítva a szót, többek között azért is jöttem, hogy közöljem a ti érdeketekben jobb, ha távol tartjátok magatokat a nővéremtől. Higgyetek nekem! Pár napik haggyátok, hadd dühöngjön, majd lehiggad, aztán kezdjétek el bombázni a bocsánatkéréseitekkel és aztán nyaljatok be nála. De ha még egyszer elhagyjátok, azt nem fogjátok túl élni, ezt garantálom!

   -Nem fogjuk elhagyni! - jelentettem ki. 

Odajött hozzám és megállt előttem. Fél fejjel magasabb volt nálam, így felnéztem rá. Komolyan veséig látó pillantása van. Lehet, hogy a röntgenlátás a képessége? Na persze! Meg ő Superman is, nem Edward? Teljesen becsavarodtam! Valaki mentsen ki ebből az örületből! 

   -Ezt már hallottuk egyszer, de mind tudjuk, hogy mi lett akkor a vége.

   -De még egyszer nem fog előfordulni.

   -Remélem is. De ha mégis, akkor azt is vedd  számításba, hogy mi van  most,vagy ki van most itt, ami annak idején nem volt. - visszafordult Nessie- hez és hozzá kezdett el beszélni. - Mehetünk?

   -Maradjatok még. - kérte őket Esme. - Beszélgethetnénk. Megismerhetnénk egymást.

   -Én igazán maradnék, de ha későn érünk vissza nem hiszem, hogy lesz még hova haza mennünk.

   -Ennyire komoly? - kérdezte Jasper.

   -Még annál is komolyabb, mint hinnétek.  A romboláshoz aztán tényleg ért. 

Nessie mindenkitől elbúcsúzott, majd Alex-szel az oldalán elhagyta a házunkat. Emberi tempóban sétáltak az autóig, amiért én hálát adtam, hisz így hallhattam, hogy miről beszélnek, amikor már „négyszemközt" vannak. 

   -Muszáj volt ez a drámai felhajtás? - kérdezte kacagva Nessie. - Elég jól játszottad a szereped.

   -Igen. Te is jó voltál kölyök.

   -Nem azért, de én idősebb vagyok nálad, szóval te vagy a kölyök nem pedig én.

   -2 év. 2 egész évvel vagy nálam idősebb.

   -De azt is vedd számításba, hogy amikor  te még ágyba vizeltél én már ennyi idősnek néztem ki,mint most.

   -A külsőség nem minden. 

Majd elhajtottak.

Emmett összecsapta a tenyerét és lehuppant a kanapéra, amitől az egy méter csúszott hátra a parkettán. 

 - Nem semmi a kis csaj! De a srác se! Elég csípős a nyelve, de én bírom. Valakire hasonlít, de nem tudom, hogy kire. Ti nem tudjátok véletlenül?

- Felfogtuk a célzást édes, és el kell ismernem, igazad van. 

Rose leült a férje ölébe és onnan "vizsgált" tovább. 

"Hát Edward el kell ismerni, hogy azért hasonlít rád, de jobban Bellára. Na, de az a fickó! Kikészített! Rémes volt. El se hiszem, hogy van egyáltalán valami köze a te Belládhoz..." 

"A te Belládhoz". Már rég nem az én Bellám. Valaha az volt. Régen volt már. A régi szép időkben. Akkor még boldog voltam, de mára már nyoma sincs ennek a boldogságnak. A remény viszont újra visszatért. Talán egy nap lehetőségem lesz, hogy megint érezhessem azt az érzést. Egy nap még egy család leszünk! Bella, Nessie és én. Küzdeni foguk értük! Kerüljön bármibe, visszaszerzem a szerelmem bizalmát és bebizonyítom neki, hogy méltó vagyok hozzá! Már van is egy tervem! 

- Edward Anthony Masen Cullen! Meg ne próbáld! Hidd el, a te érdekedben mondom. Ha megcsinálod nem csak a virágok fogják úgy végezni. 

Alice megmutatta a látomását, amiben átnyújtom Bellának a vörösrózsákat, amiket szinte azonnal szét is tép,majd nekem ugrik az egész iskola előtt, így lelepleződünk.

Na jó! Be ismerem. Ez nem lett volna a legjobb ötlet. 

- Fiam, miért nem hallgatsz Alexre? Ő biztos, hogy jobban ismeri a mostani Bellát, mint bármelyikünk.

- Igaza van apának. Ezt te is tudod, de túl önfejű vagy beismerni.

- És ott van még Nessie is. Azt mondta, az anyja nem tudta, hogy hozzánk jön. Nem lenne jó, ha idő előtt megtudná. Legalábbis szerintem...

- Hallgass ránk fiam. - kért apám 

Jaspernek, Carlisle-nak,Alecnak és Alice-nek is teljesen igaza volt.Csalódottan rogytam le a fotelre. Hanyagolnom kell egyelőre a dolgokat.

Egész éjszaka azon gondolkodott az egész család, hogy hogyan szerezhetnénk újra vissza Bellát.

Másnap az iskolában pár csalódott pillantást vetettem egykori kedvesemre,aztán próbáltam úgy tenni, mintha nem lennénk egy kontinensen, tehát amennyire tudtam kerültem őt és a családját. Ez nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt elsőre hittem. Meg kellett küzdenem az akaratommal, hisz legszívesebben állandóan Bella közelében lettem volna és újra rá kellett döbbenem, hogy az iskola kisebb, mint ahogy azt az ember hinné, így minduntalan összefut azokkal, akikkel nem kellene. 

"Nyugi Edward! Az örületbe kergetsz az érzéseiddel! Már én sem tudlak lenyugtatni."

"Edward! Jasper már teljesen kikészül tőled! Fejezd be! Minden rendbe jön. Én már csak tudom!" 

- Bocs. - motyogtam. 

A gondolataimba mélyedve jöttem ki történelem óráról. Jaspert és Alice-t hátrahagytam, így senki sem tudott szólni. Megtörtént a "baleset".