(Rose szemszöge)

• Úgy sajnálom Edward. – ölelte ár Alice. – Én nem akartam. Utána megyek.
• Ne, hagyd majd én. – másztam ki a vízből.
• Biztos, hogy jó ötlet ez? – kérdezte Jazz.
• Igen. – vágtam rá.

Elkezdtem az erdő felé  futni. Vajon merre lehet? Az illatát követtem. Biztos nagyon össze van zavarodva. Látszik rajta, hogy még mindig szereti Edwardot, de Alicenek igaza van. Túl nagy a seb. El fog tartani, míg újra együtt lesznek. Mert biztos vagyok benne, hogy ez az idő is el fog jönni. Túlságosan nagy a kötelék köztük ahhoz, hogy ez ne történjen meg. És akkor végre megint mindenki boldog lesz. Örülök, hogy Edbe visszatért az élet. Ő csak Bellával leget boldog. Kár, hogy ezt nem láttam be már 150 éve. Már rég megbántam, hogy olyan ellenséges voltam vele, hiszen ő is a család része. Nem tiltakoztam ellene, amikor Ed azt mondta elmegyünk. Azonban nem is olyan sokára rájöttem, hogy hibát követtünk el. Mindenki összeomlott. Jó ideig nem lehetett nevetést hallani a házban. Mindenki magába fordult. Még az én, a világon a legmókásabb Emmettem is. 100 évbe is beletelt, mire újra mosolyt lehetett látni az arcokon. szegény Jasper biztosan nagyon szenvedhetett addig. Majd nemrég megkapták Katharinét mi pedig Anthonyt. 150 év ót akkor voltam először igazán boldog. Örökké hálás leszek Bellának azért, hogy most segít nekünk. Biztos neki is nagyon nehéz lehetett ez a 150 év.

Ekkor láttam meg Bellát, ahogy összeesik, és néma zokogásba kezd. Odaléptem hozzá  és a vállára tettem a kezem, majd elkezdtem simogatni a hátát. Hirtelen felemelte a fejét és csodálkozva nézetett rám. Gyanítom nem rám számított. A helyébe én is meglepődtem volna. 

• Biztos csodálkozol, hogy én mit keresek itt. – nézetem rá. – Próbálom rendbe hozni azt, amit 150 éve elrontottam.
• Nem rontottál el semmit Rose. – zokogta. – Ennek így kellett lennie.
• Nyugodj meg Bella, nincs semmi baj.
• Akkor ezt te minek neveznéd? – kérdezte halkan.
• Szerelemnek.
• Tessék? – kiáltott fel.
• Nézd Bella! – kezdtem. – Nem fogok hazudni. A vak is látja, hogy még mindig szereted. Vannak pillanatok, amikor elgyengülsz. Mint például most. Látszott rajtatok, hogy mennyire vágytok egymás érintésére. Még most is feketék a szemeid. Ha Alice nem gondol arra, akkor valószínűleg megcsókoljátok egymást. De nem így történt. Most pedig te megijedtél. Félsz, hogy mi lesz, ha még egyszer elgyengülsz. Még mindig nem tudsz annyira megbízni bennünk, mit régen, főleg nem Edwardban. Ezt mi meg is értjük. És abban is biztos vagyok, hogy ezt Emmett szándékosan csinálta. Nézd el neki. Nagyon örül, hogy visszakaphatott. Mindig is szeretett téged. Majd én otthon számolok vele ezért a kis magánakciójáért. Csak egy valamit tudnod kell. Edward még mindig szeret. Nem tud élni nélküled. Amíg te nem voltál itt rosszabb volt, mint egy hulla. Most, hogy visszajöttél újra nevet és vidám. És küzdeni fog érted. Látom a szemében, hogy vissza akar kapni. És idővel szerintem vissza is fog. Te neked is szükségen van rá. Ti nem tudtok létezni egymás nélkül. Összetartoztok. Csak egy valamit kérek tőled. Adj neki egy esélyt. Én nem azt mondom, hogy most rögtön ugorj a nyakába, csak próbálj meg megbocsájtani neki. Gondolkozz ezen el Bella. Csak egy esély. Bocsáss meg neki.
• Én már rég nem haragszom rá. – mondta lehajtott fejjel. – Túlságosan is szeretem ahhoz. Már 150 éve megbocsájtottam neki. Csak fáj, hogy elhagyott. A szívem azt diktálja, hogy most rögtön teperjem le mindenki szeme láttára, de az eszem azt, hogy ne tegyem, mert megint csak el fog hagyni. Még egyszer azt nem bírnám ki. Én próbálok adni neki lehetőséget, csak nekem is időre van szükségem. Egyik pillanatról a másikra csöppentetek vissza az életembe és ez nekem túl sok. Kell egy kis idő.
• Én, megértelek Bella. – öleltem át. – És Edward is meg fogja.
• Nincs más választása. – emelte fel a fejét.
• Ebben igazad van. Majd én gondoskodom róla.
• Amúgy gratulálok az előadásotokhoz. – nevetett. – Nagyon jó volt.
• Szerintem is. – röhögtem én is. – Régebben ilyet nem csináltam Eddel, de határozottan tetszik.
• De Emmett se volt semmi.
• Na, igen. Nem is értem, hogy vehette be. – ráztam a fejem.
• A férfiak túl hiszékenyek. – állt fel Bella.
• Ideje visszamenni. Alice már biztos nagyon oda van. – mosolyogtam. Kezdünk végre jóban lenni.
• Én is örülök, hogy most nem veszekszünk. – mi?
• Ja, el is felejtettem, hogy gondolatokat is olvasol.
• Már egészen hozzászoktál mi? – kérdezte, majd elkezdett futni.
• Az utóbbi 150 évben Edward nem nagyon használta a képességét így egészen elszoktam tőle. – értem utol.
• Értem. – már látni lehet a többieket innen.
• Bella! – ugrott a nyakába Alice. – Én annyira sajnálom. Én nem akartam.
• Alice. – mondta Bella.
• Nem is értem, hogy gondolhattam ilyen hülyeséget. – folytatta. – Hogy lehettem ekkora marha.
• Alice! – szólt kicsit hangosabban, de még mindig semmi.
• Úgy megörültem nektek, hogy nem tudtam kordába tartani a gondolataimat. Most biztos nagyon mérges vagy rám és teljes joggal teszed. De meg kell értened én….
• Alice! – fogta meg a vállát. – Én nem haragszom rád. – mondta minden szót jól megnyomva. – Inkább köszönöm, hogy idejében figyelmeztettél.
• Tessék?
• Nem titkolom Alice, hogy hiba lett volna, ha ez a csók megtörténik. – magyarázta. – Még nincs itt az ideje. Túl kuszák az érzéseim és egy millió dolgom van még.
• Rendben. – bólintott húgom.
• Nem tudjátok, hol van Carlisle? – kérdezte.
• A dolgozószobájában. Miért? – válaszolt Alice.
• Meg kell vele beszélnem egy s mást. – mondta, majd elindult a ház felé.

( Bella szemszöge) 

• Meg kell vele beszélnem egy s mást. – például, hogy mi lesz a farkasokkal. Nemsokára fel is értem, és bekopogtam.
• Szabad!
• Szia! Bejöhetek? – néztem be az ajtón.
• Persze, ülj csak le. – intett a szék felé. – Mi járatban?
• Csak azt szeretném megkérdezni, hogy el tudnál e intézni nekünk a farkasokkal egy találkozót?
• Megpróbálom. – bólintott, majd elkezdett telefonálni.
• Igen? – szólt bele egy férfihang.
• Hello Harry! Carlisle vagyok! – köszönt.
• Szia! Mit szeretnél? – meglepően kedves volt Carlisléval.
• Új vámpírcsalád jött a környékre és ők is szerződés szeretnének a farkasokkal kötni. – magyarázta. – Megoldható ez?
• Persze! Mikor találkozzunk? – ilyen könnyen belemennek? – Mondjuk egy negyed óra múlva? – Carlisle rám nézett, mire én bólintottam.
• Nekik megfelel. Egy barna hajú, csinos lány fog várni rád a határnál.
• Rendben. Akkor 15 perc múlva a határnál. Szia Carlisle! – köszönt el-
• Hello.
• Ez mi volt? – néztem rá nagy szemekkel.
• Mire gondolsz? – rakta vissza az asztalra a telefont.
• Mióta vagy te ilyen jóba a farkasokkal? – érdeklődtem.
• Régóta. Ha jobban megismered őket egész kedvesek. Olyanok, mint Jacob.
• Tessék?
• Ja persze, te nem is tudod. Akivel beszéltem ő Jacob Black unokája. Van még két testvére.
• Unokája? – ezt most nem értem. - Minimum már az ük-ük unokája kéne, hogy legyen.
• Jacob addig nem adta fel a farkas életet, míg meg nem találta a bevésődését. Ez beletelt jó 70 évbe, és a fiai sem cselekedtek másként. – magyarázta.
• Ok. Most már értem. Tehát egy negyed óra múlva?
• Igen. – bólintott. – Elkísérjen valamelyikünk?
• Nem kell. – ráztam meg a fejem. – Tudok vigyázni magamra.
• Rendben.
• Mesélnél egy kicsit róluk? – kértem.
• A legidősebb fiú Harry Black. Ő az Alfa. Remek vezető. Van egy menyasszonya, Natasa Simson. – hány éves lehet most? – Jacob a középső testvér. Ő még nem találta meg a bevésődését. Nem is nagyon keresi. Ő csak a falkának él. – pedig a szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon. – Billy pedig a legkisebb. Egy hónapja találta meg a szerelmét, Christinát. Most nagyon boldogok. Christina nővére az óvodában dolgozik, Angela Jorkins. Biztos ismered.
• Igen, nagyon jóban vagyunk. – kedves lány. Biztos a húga is aranyos.
• Jacobnak van még egy ikertestvére is Tiara. Gyönyörű lány. Ő nem rég ment férjhez. John Adams a férje. Ők Jacob elsőszülött fiának a gyermekei. Röviden ennyi.
• Lesz velük gondom szerinted? – nem tudom, velem hogyan fognak viselkedni.
• Nem hinném. Nagyon kedvesek. Tudom, hogy ez ritka, de tényleg nagyon rendesek.
• Akkor semmi gond. – mosolyogtam.
• Tiarát hamar meg fogod szeretni. – mosolygott vissza rám. – Olyan, mint te. Makacs. Talán még a húgoddal is jól ki fog jönni.
• Hát azt látod, nem bánnám. Elég nehéz eset. Nem könnyen barátkozik ellenben Chrissel.
• Nyugi Bella. Nem lesz semmi gond! De most már ideje indulnod. – nézett az órájára.
• Még egyszer köszönöm Carlisle. – léptem ki az ajtón. – A többieknek megmondanád, hogy még visszajövök? Szia!
• Szia, Bella! – kiáltott utánam.

Elkezdtem rohanni a határ felé. Bevallom, azért egy kicsit izgulok. De, ha Carlisle szerint rendesek, akkor tényleg nem lesz semmi baj. Jó lenne, ha Nessi is végre találna barátokat. Bár már előre látom a reakcióját. Már csak azért is utálni fogja őket.

Időközbe annyira elgondolkoztam, hogy észre sem vettem, hogy már odaértem a határhoz. Leültem a földre, majd néhány perc múlva megjelent egy magas, izmos, fekete hajú fiú. Hasonlít Jacobra. Mosolyogva közeledett felém. Ez meglepett. 

• Szia! Te csak is az új vámpír csaj lehetsz. – mondta vigyorogva, majd felém nyújtotta a kezét. – Harry Black vagyok.
• Szia! – ráztam meg a kezét. – Az én nevem Isabella White, de aki nem Bellának hív annak leharapom a fejét.
• Ha ilyen jó a humorod, akkor semmi gond nem lesz Bella! – röhögött.
• Várj csak, amíg megismered az öcsémet. – ami elég fura lesz, mert rá fog jönni, hogy Edward fia.
• Már alig várom, de most térjünk a tárgyra.
• Felőlem. – emeltem fel a kezeimet.
• A szabály ugyan az, mint eddig. Az engedélyünk nélkül nem léphetitek át a határt, nem változtathattok át senki és állat vérrel kell táplálkoznotok. És ami a legfontosabb, ne derüljön ki, hogy mik vagytok.
• Ez könnyű lesz. – nem is olyan nehéz betartani.
• Tiara, Jacob, Billy! – kiáltotta el magát. – Tudom, hogy követettek, de amint látjátok jó fej a csaj. Még egyben vagyok, úgy hogy gyertek elő. – két perc múlva két fiú és egy lány lépett ki a fák közül.
• Azért nem kellett volna egész la Pusht fölrázni az ordításoddal. – morogta a magasabbik fiú.
• Nem kellett volna követni sem! – vágott vissza, majd felém fordult. – Bella ők itt Tiara, Jacob – mutatott a morgós fiúra. – és Billy. Srácok ő itt Bella.
• Hali! – integetett a lány.
• Szia! – vigyorgott Jacob. – Bocsi az előbbiért. Csak hát aggódunk.
• Semmi gond!
• Szia! – köszönt Billy is.
• Hello! Carlisle már mesélt rólatok.
• Remélem csak rosszat! – szólt közbe Billy.
• Tényleg, míg el nem felejtem. – mondta Harry. – Ide tudnád hívni a húgodat és az öcsédet, hogy megismerkedjünk velük? Nehogy később megtámadjuk őket.
• Persze. – válaszoltam, majd tárcsázni kezdtem a számot.
• Mit szeretnél? – szólt bele a telefonba Nessi.
• Neked is szia Kicsim! Kösz, hogy kérded, jól vagyok! – milyen jó modora van a drága lányomnak.
• Szia! – mindjárt más. – Tehát mit szeretnél?
• Most kötöttem meg a farkasokkal a szerződést és arra kértek, hogy gyertek ide ti is Chrissel a határhoz.
• Muszáj? – kérdezte.
• Igen, amennyiben nem szeretnéd, hogy megtámadjanak. – magyaráztam.
• Oké. – sóhajtott. – Chris nem rég ment el bevásárolni úgy, hogy ő most nem tud jönni. Hagyok neki egy cetlit, hogy jöjjön a határhoz.
• Köszönöm. – csak ide talál majd.
• Indulok. Szia! – mondta, majd letette.
• Csak az egyik húgom, Renesmee tud jönni. – fordultam vissza feléjük. – Christopher elment bevásárolni, majd ha tud, idejön. Kathline jelenleg Franciaországban van és Susan a nővérem dolgozik.
• Rendben. – bólintott Harry. – Majd a többieket megismerjük máskor.
• Nessi pedig mindjárt ideér. – néztem el az erdőbe. Hirtelen megszólalt Jacob telefonja.
• Elnézést. – sétált el messzebbre. Ugyanebben a pillanatba érkezett meg Nessi is.
• Hello. – köszöntem neki.
• Sziasztok! – egy csepp lelkesedést sem mutatott.
• Nessi ők itt Tiara, Harry, Billy és Jacob pedig éppen telefonál.
• Szia Nessi! – köszöntek. – Most már tudjuk, hogy téged nem kell levadásznunk.
• Milyen rendes tőletek. – gúnyolódott.
• Itt is vagyok! – jött vissza Jacob. Amikor azonban meglátta Renesmeet hirtelen lemerevedett. Nessi is tátott szájjal bámulta. Most meg mi van?
• Ugye ez most valami vicc? – röhögött Billy és Tiara.
• Attól tartok nem! – vigyorgott Harry is! – Gratulálunk öcsi!

Én pedig ekkor értettem meg. Jacob belevésődött a lányomba.