(Edward szemsz�ge) 

Nyugtalan�tott Alice l�tom�sa. Nem is igaz�n a l�tom�s, hanem az, hogy Nessie mintha felismerte volna azt, akir�l sz�l a l�tom�s. �s ugyeb�r ez k�nnyen elk�pzelhet�, mert Ness �vekig k�l�n utakon j�rt. Id�nk�nt hallom a gondolataiban megcsillanni a f�jdalmat, de sosem fejezi ki igaz�n, mi b�ntja. Sokkal ink�bb az a csendben szenved� t�pus, aki nem igaz�n szereti megosztani m�sokkal a probl�m�it. Pont olyan, mint Bella. B�r k�ls�re ink�bb r�m hasonl�t, a lelk�ben ott van Bella minden egyes j� tulajdons�ga. A felt�tel n�lk�li szeretet, amit nem �rny�kol be semmi. Holnapt�l iskol�ba is fogunk j�rni, �s �gy adjuk el� magunkat, mintha ikertestv�rek lenn�nk. M�r elkezdtem pihentetni a fejem, mert szinte biztos vagyok benne, hogy az eg�sz iskola r�lunk fog besz�lni. Mindig ez van: mi vagyunk a leg�jabb tanul�k, akik nem csak sz�pek, de okosak is, ugyanakkor rejt�lyesek. Mert b�r konkr�tan egyik sem tudja r�lunk az igazat, valahol a tudatalattijukban sejtik, hogy vesz�lyesek vagyunk. Ez�rt nem is bar�tkoznak vel�nk.

Nessie �pp k�sz�lt lefek�dni, de el�tte egy dalt d�dolt. Az �n altat�dalomat, amit m�g Bell�nak �rtam. Azonnal felpattantam, �s elindultam a szob�ja fel�. M�g az �gy�n �lt, �s a vizes haj�t f�s�lte, de amint meg�rezte, hogy itt vagyok, abbahagyta �s r�m n�zett.

- Tess�k. Mondd nyugodtan – mondta.

- Honnan ismered ezt a dalt?

- Nagyon furcsa lenne, ha azt mondan�m, hogy csak ismerem, �s k�sz? Amikor nem tudok elaludni, vagy unatkozom, mindig ezt a dalt d�dolom.

- Nem baj, csak furcsa, hogy eml�kszel r�. Amikor kicsi volt�l, csak erre tudtunk elaltatni. M�g Bell�nak �rtam, amikor ember volt. Est�nk�nt mindig bementem hozz� az ablakon �t, �s eld�doltam neki. Hi�nyolta, ha nem vagyok ott, �s nem �nekeltem el neki. Igaz�n k�l�nlegesen indult a kapcsolatunk. �n minden�ron le akartam r�zni, mert f�ltettem, � minden�ron velem akart lenni. Amikor Bella megtudta a csal�dunk titk�t, m�g mindig velem akart maradni. Az oroszl�n beleszeretett a b�r�nyba.

- Micsoda buta b�r�ny- mondta akaratlanul. A gondolataib�l egy �lmot olvastam ki. azt, ahogyan �n �s Bella besz�lget�nk.

- Eleinte zavart, hogy nem l�tok a gondolataiba, de az id� m�l�s�val megb�k�ltem vele, �s eg�sz m�s szemsz�gb�l kezdtem el szeml�lni a dolgokat. Amikor csak vele voltam, nem zavartak a gondolatok, �s �gy az�rt nyugodtabban tudtam besz�lgetni vele. Egyed�l az zavart, hogy minden�ron v�mp�r akart lenni. Tudtam, hogy el�bb-ut�bb sort kell erre is ker�teni, de �n szerettem volna, ha ez k�s�bb k�vetkezik be. �gy h�t egyezs�get k�t�tt�nk. Ha � hozz�m j�n feles�g�l, �n a n�sz�t ut�n �tv�ltoztatom. � erre azt felelte, hogy ha m�r miattam megszegi az elveit, �s �sszeh�zasodik velem, akkor fek�djek is le vele. Makacs, mi?  �n azt hittem, hogy a v�mp�roknak egy�ltal�n nem lehet gyereke, �s l�m, itt van az �l� p�lda. El�sz�r m�g csak nem is sejtettem, milyen is leszel. Nem �r�ltem neked, mert azt hittem, t�nkreteszed Bell�t. De azt�n meghallattam a gondolataidat, �s nem voltam k�pes nem szeretni t�ged. Minden egyes gondolatodban kihangs�lyoztad, hogy mennyire szereted. Majd el�rkezett a sz�let�sed pillanata. Nem volt se k�nny�, se j�, m�gis mindenkit �r�mmel t�lt�tt el az �rkez�sed, �s �desany�d v�gre megkapta, amire �vek �ta v�gyott, �s �tv�ltoztattam. A t�rt�net t�bbi r�sz�t m�r ismered. Most m�r aludj nyugodtan. Vagy szeretn�d, ha eld�doln�m neked a dalt? – Nem kellett volna gondolatolvas�nak sem lennem, hogy tudjam a v�laszt: felcsillant a szeme, �s elrebegett egy igent. 

Istenem, tudtam �n, hogy ez lesz. K�rberajonganak minket, de nem sz�lnak hozz�nk. Illetve, Nessievel m�r igen sokan mer�ltek besz�lget�sbe. A baj csak az, hogy a legt�bben a „h� de j� nekem mert mindenki csak velem t�r�dik” fajt�b�l, akiket a l�nyom sim�n ler�zott. Azut�n ott voltak azok is, akik felaj�nlott�k seg�ts�g�ket, ha Nessienek b�rmi probl�m�ja akadna a tanul�ssal. Nem mintha a szuper agyunk miatt b�rmi probl�m�ja lehetne. De mindenkivel kedves volt, �s senkit nem utas�tott vissza.

Annyit mondott, hogy k�s�bb lehet majd r�la sz�. Eg�sz nap mindenki k�r�l�tte ny�zsg�tt, de emiatt nem igaz�n zavartatta mag�t. Eb�d k�zben nem mell�nk �lt, hanem egy l�ny mell�, akit messze elker�ltek a t�bbiek, mert mint kider�lt, diliny�snak tartj�k. B�r, t�nyleg el�g furcsa dolgokr�l besz�lgettek a l�nyommal. Azt mondta neki, hogy �vakodjon a h�feh�r feket�t�l, mert bajt hoz r�. A k�r�l�tte �l�k erre hangos nevet�sben t�rtek ki, de � m�g csak mag�ban sem mosolygott, de az�rt a tudt�ra adta hitetlens�g�t. Mert hogyan lehetne valami h�feh�r �s fekete is egyszerre? Sehogyan. De m�gis, ez a l�ny valahogyan nagyon hasonl�tott Alicre. Mintha el�re l�tn� a dolgokat, �s k�zben m�gsem, mert csak k�d�s�t�seket besz�l. �n igaz�n n�ztem j� szemmel a l�nyom bar�tkoz�sait, de a t�bbiek ink�bb �r�ltek, hogy legal�bb � be tudott illeszkedni. B�r, a gondolataib�l kiolvasva, el�g n�pszer� volt Miamiban is. De m�gis f�ltem �t. 

(Nessie szemsz�ge) 

Bevallom, j�l siker�lt az els� iskolai napom. Mindenki k�r�l�ttem ny�zsg�tt, �s besz�lgetni akart velem. Ezt m�r megszoktam m�r Miamiban, de most m�gis nagyon furcsa volt. De m�g ink�bb furcs�k voltak az egyik l�ny szavai. Azt mondta, �vakodjak a h�feh�r feket�t�l. A k�r�l�tt�nk �l�k nevetni kezdtek, de �n ink�bb �rtetlen voltam. Amikor r�n�ztem a csal�domra, az � arcukon is ugyanazt az �rtetlens�get l�ttam.

Otthon azt hittem, hogy teljesen nyugis nap lesz, miut�n vill�mgyorsan elk�sz�tett�k a h�zit. De t�vedtem. Az eg�sz Alice �jabb l�tom�s�val kezd�d�tt.

- J�nnek – mondta.

- Kik? – k�rdezte Carlisle.

- Akiket n�h�ny napja is l�ttam. Egyre er�sebb a sziluettj�k, ahogy fel�nk k�zelednek. �s m�r biztos, hogy nem b�k�s sz�nd�kkal j�nnek. – Ezen a ponton �gy �reztem, hogy sz�nd�kosan kihagyott valamit. Majd miut�n �sszen�zett az ap�mmal, m�r biztos voltam benne. Majd r�mn�ztek, �s a szem�kkel azt �zent�k, hogy ne mondjam el senkinek az �szrev�telemet. Nehezemre esett nem a szem�kbe mondani, hogy mi a fene van, de valahol m�lyen sejtettem, hogy ez nagyon fontos lehet, ha elhallgatj�k.

- Akkor menj�nk, �s fogadjuk �ket. – Mondta teljes nyugalommal Carlisle.

- Igazad van. M�r �gyis r�g buny�ztam egy j�t. – Emmett mint mindig, most is hozta a form�j�t.

- Emmett! – Mindannyian egyszerre sz�ltunk r�.

- J�lvan na! �n csak pr�b�ltam oldani a fesz�lts�get. Nem tudtam, hogy nem lehet.

- Lehet, de ne most. Ez most egy nagyon fontos �s komoly dolog – csit�totta Alice.

- Mert szerinted �n nem vagyok el�g komoly?

- De, csak n�ha �gy viselkedsz, mint egy nagyra n�tt ovis – �lelte �t b�tyj�t.

M�r vagy f�l �r�ja v�rtunk, de nem t�rt�nt semmi k�l�n�s. M�r-m�r kezdt�k azt hinni, hogy nem is most j�nnek, amikor Alicenek ism�t l�tom�sa t�madt.

- M�r itt vannak az erd�ben. – Alighogy ezt kimondta, meg�reztem k�t f�rfi v�mp�r illat�t, majd ki is l�ptek a f�k takar�s�b�l egy id�sebb �s egy fiatalabb f�rfi. A fiatalabbat azonnal felismertem, b�r emberk�nt l�ttam utolj�ra. Ez az ember, most m�r v�mp�r tette t�nkre az �letemet, �s miatta s�llyedtem olyan m�ly depresszi�ba, hogy embereket �ltem, ez�ltal megszegve az �nmagamnak tett �g�rtemet. �t szerettem el�sz�r teljes sz�vemb�l, �s m�gis, mikor elment, nem hagyott m�st h�tra nekem �r�ks�g�l, csak egy �sszet�rt sz�vet. �s egy �sszet�rt sz�v nehezen, vagy soha nem gy�gyul meg. De nem rajta volt most a hangs�ly, hanem a f�rfin, aki minden bizonnyal a vezet�je volt. Leste minden szav�t, �s val�sz�n�leg nem is j�tt volna erre, ha � nem k�ri meg r�. Ugyanakkor a f�rfi csak Esm�t b�multa, s �n a szemem sark�b�l l�ttam, hogy � v�dekez�en simul f�rje karjaiba. Ugyanebben a pillanatban ap�mb�l �s Jazzb�l figyelmeztet� morg�s t�rt el�, mire az eml�tett f�rfi kacag�sban t�rt ki.

- �, h�t m�gis boldog vagy, Esme. Azt hittem, nem vagy n�lk�lem boldog. – Ekkor minden leesett a t�bbieknek is kicsoda ez az alak, �s mindenki Esme �s Carlisle �r� �llt, mire a f�rfi m�g hangosabb kacag�sban t�rt ki.

- H�t azt hiszitek, megv�dhetitek a f�rje el�l?

- Te nem vagy a f�rjem –  suttogta csendesen Esme.

- �. Igen? Tudtommal �r�k h�s�get esk�dt�nk egym�snak.

- Csak m�g a hal�l elv�laszt titeket. Nessien k�v�l itt m�r senki sem �l a sz� szoros �rtelm�ben – mondta az ap�m.

- �s hogy gondolod a sz�  szoros �rtelm�t?

- Rajta k�v�l m�r senkinek nem ver a sz�ve, teh�t orvosi �rtelemben halott.

- Nem �rdekel. – Ebben a pillanatban egyszerre t�bb dolog is t�rt�nt: El�sz�r is, Emmett �s Jasper egy�ttes er�vel r�t�madtak a f�rfira, m�sodszor, Peter meg�rezve a vesz�lyt gyorsan kereket oldott, harmadszor, Alice �s a t�bbiek el�k�sz�tettek egy m�gly�t. �n viszont nem tudtam m�sra gondolni, csak arra, hogy ez bzony Peter Black, aki teljesen �sszet�rt engem. A h�feh�r fekete. Ezekre a gondolataimra apa felkapta a fej�t.

- Te ismered �t?