(Jacob szemszöge) 

Gaby elméletileg lassan egy hónapja lesz terhes. A pocakján még semmi sem látszik, de már a tudat, hogy ott van bent a kisbabánk arra késztet, hogy egyfolytában hozzáérjek, simogassam, vagy megpusziljam a hasát. Azt mondják, hogy nem tudod mi a szerelem, amíg be nem vésődtél, de azt nem teszik hozzá, hogy a föld felett lebegsz egy méterrel, hogyha megtudod, hogy a szeretett nő a gyermekedet hordja a szíve alatt. A gyermeketeket. Annyira gyönyörű lett Gabriella is. Mintha még jobban kivirult volna a tudattól, hogy kisbabája fog születni. Az én gyönyörű szerelmem. Akit szeretnék minél előbb feleségül is kérni. Arra gondoltam eredetileg, hogy majd jövőre lesz az esküvő, de most, hogy így alakultak a dolgok, talán jobban örülne, hogyha még néhány hónapon belül összeházasodnánk. Hamarosan megkérem a kezét. A gyűrű már megvan, hiszen amikor Anthonyval öltönyt próbálni voltam, megtaláltam a tökéleteset, ami kifogástalanul illik szerelmemhez. Egy apró smaragd virág díszíti a fehérarany gyűrűt. Pici, és vékony. Diszkrét ékszer, amilyeneket Gaby szeret.

Megbűvölve néztem őt, ahogy alszik. Egyenletesen szuszogott, miközben néha egy-egy sóhaj is elhagyta a száját. Tökéletes, és szépséges. Nem is értem, hogy hogyan érdemeltem ki. Egyértelműen nem dolgozhat mostantól. Semmi munka. Sok pihenés, és nyugalom. Nem fogom hagyni, hogy stresszes legyen, vagy kimerült. Egyébként is jobb, hogyha nem nagyon megy el itthonról mostanság, mert fogalmunk sincs, hogy a kicsi hogyan fog fejlődni két ilyen szülővel. Hiszen Gaby részben vámpír, én pedig alakváltó. Túl sok még a kérdés, de Carlisle biztosan megoldja.

Gondolataimból Gabriella hirtelen nyögése, majd ideges felpattanása szakított ki. Nem értettem, hogy mi lehet a baj, de azonnal leesett, amikor szerelmem a fürdő felé kezdett el rohanni. Biztosan reggeli rosszullét. Azt hiszem, hogy jobb lesz, hogyha készítek neki egy pezsgőtablettát, amit még Carlisle írt fel neki az ilyen esetekre. Remélem, hogy egy kicsit jobban lesz tőle. Gyorsan lefutottam a konyhába, majd már a pohárral a kezemben tértem vissza. Kedvesem éppen ekkor vánszorgott ki a fürdőszobából falfehéren. A poharat gyorsan letettem az éjjeliszekrényre, azután pedig karomba kaptam szerelmemet, és gyorsan bebújtattam az ágyba, azután pedig be is takartam.

• Jobban vagy, kicsim? – nyújtottam felé a poharat.
• Igen, köszi – mosolyodott el halványan. Majd elvette az italát.
• Perverz módon émelygek, és éhes vagyok egyszerre – hajtotta le a fejét szégyenlősen.
• Kitalálom, tükörtojás és bacon, ráadásnak pedig muffin – vigyorodtam el.
• Igen – bólintott az ajkát beharapva. – Tudom, hogy nagyon sokat eszem. Biztosan visszataszítóan kövér leszek egy-két hónap múlva, és kiábrándulsz belőlem – hullott le egy könnycsepp a szeme sarkából.
• Jaj, ne. Ne sírj. Ezt most csak a hormonjaid hitetik el veled. Gyönyörű vagy, és mindig is az leszel, mindegy, hogy hány kilót nyomsz. Nincs nálad szebb a világon – húztam magamhoz. – Mindjárt készítek neked reggelit, azután pedig nézünk egy filmet. Kaptam néhány hét szabadságot a farkasság alól, ameddig nem lesz vége a rosszulléteidnek. Csak vészhelyzet esetén kell járőröznöm – mondtam boldogan. Reméltem, hogy ő is örülni fog neki.
• Komolyan? – húzódott el szipogva, hogy a szemembe nézhessen.
• Igen, komolyan – mosolyogtam rá.
• Ez nagyszerű – mosolyodott el ő is. Végre, nem szeretem, amikor a hormonjai sírásra késztetik. – Viszont ne üljünk itthon egész nap. Kérlek – nézett rám könyörgő szemekkel. – Nem bírok mindig csak feküdni. Csinálhatnánk valami nem túl megerőltetőt, és jól is érezhetnénk magunkat, mondjuk a városban. Port Angeles annyira messze sem lenne – pislogott rám ártatlanul.
• Rendben, de csak akkor, hogyha rendesen megreggeliztél, és tényleg nem vagy rosszul.
• Jake, te is tudod, hogy csak ébredéskor vagyok rosszul. Az evésnek pedig nálam sosincs akadálya – vigyorodott el.
• Ez tény, és ennek nagyon is örülök. Szükséged van az energiára. Egyébként is, de most főleg – mondtam határozottan. – Megyek, készítek neked reggelit.
• Én is meg tudom csinálni, az állapotom nem betegség, sokkal inkább egy kis csoda – kezdett el kimászni az ágyból.
• Tudom, hogy nem betegség, de ha ma szeretnél kimozdulni, akkor most még pihenni fogsz. Nincs apelláta. Megegyeztünk? – kérdeztem győztes mosollyal az arcomon.
• Rendben, de csak ma reggel. Holnap én készítek reggelit – nézett rám kicsit morcosan. – Nem szép dolog megzsarolni – fűzte még hozzá.
• Makacs vagy, és nekem még nincs jobb módszerem ellene – kacsintottam rá.
• Jól van, de akkor menj, és készíts reggelit mielőtt még éhen halunk – mondta korgó gyomorral.
• Néhány perc és itt vagyok – nyomtam gyors csókot a szájára.

Majd lerohantam a lépcsőn, és semmi perc alatt összeállítottam a reggelijét. A tükörtojások mellé bacont sütöttem, azután pedig vágtam fel friss kenyeret, és a tálcára helyeztem még néhány muffint, meg egy üveg narancslevet. Az utóbbi néhány napban rengeteg gyümölcslevet iszik kedvesem, ami egyáltalán nem baj. Egy kis vitamin sosem árthat neki. Bár gondosan szedi a Carlisle által felírt kismama vitamint is.  Miután elkészültem a kiadós reggelivel, azonnal felmentem szerelmemhez, és az ölébe helyeztem a tálcát.

• Köszönöm – csillant fel a szeme. Majd azonnal enni kezdett. – Ebből ugye te is eszel? – kérdezte mosolyogva, miután lenyelte a falatot.
• Ezt neked készítettem, nem akarom, hogy éhesek legyetek – mondtam komolyan. - Majd eszek egy szendvicset gyorsan.
• Jake, ez legalább egy tucat tojás. Nem gondoltad komolyan, hogy ezt mind meg fogom enni – kerekedtek el a szemei.
• Édesem, tegnap hét tojásból kaptál rántottát, hagymával, gombával és sajttal – csóváltam meg a fejem.
• Az nem lehet – rázta meg a fejét idegesen.
• Nyugalom szerelmem, amilyen izgága vagy semmi pillanat alatt ledolgozod a kalóriákat – legyintettem. – A minap sem tudtalak féken tartani, elég volt egy pillanatra szem elől tévesztenem, és te már kint voltál a házból, mint valami duracell nyuszi.
• Tudod a tiltott gyümölcs mindig édesebb – pirult el. – Hogyha megtiltod, hogy kimenjek, akkor sokkal jobban ki szeretnék jutni a házból. Nem kell ennyire aggódnod miattunk. Úgysem mennék el messzire, csak kell egy kis friss levegő. Ennyi.
• Jól van, ha te szólsz, hogy hová mész, és veled mehetek, akkor én is engedékenyebb leszek – ajánlottam a lehetőséget. – Csak nem szeretném, hogyha bármiféle veszélybe is keverednél.
• Rendben, ezt az ajánlatott el tudom fogadni – bólintott rá. – A munkámmal mi lesz? Az étteremben szükség van rám. Én vagyok az egyetlen tapasztalt pincérnő.
• Betegszabadságon vagy a következő két hétben, már telefonáltam, és a főnököd is elengedett – mondtam halkan. Lehet, hogy ezzel most feldühítettem.
• Oké, annyi idő múlva már nem lesznek rosszulléteim. Carlisle szerint néhány hét alatt el fognak múlni – bólintott rá.
• Vissza akarsz menni dolgozni, amikor állapotos vagy? – néztem rá rosszallóan.
• Miért ne? Csak egy kicsit lassabb leszek, viszont a pocakomon is elfér majd egy tálca – kuncogott fel.
• Ez nem vicces – fintorodtam el.
• Ugyan már, drágám. Nem fogom magam túlvállalni – simogatta meg az arcomat. – Ne félj, csak félnapokat fogok vállalni, és azt is csak nagyjából egy hónapig, amíg betanítom az utódomat. Így megfelel? – kérdezte miközben végigsimított a mellkasomon.
• Nem fogsz megpuhítani – fontam keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt.
• Biztos? – kérdezte kicsit csalódottan.
• Igen, ezúttal nem hagyom magam – mondtam határozottan.
• Akkor együk meg ezt a reggelit, és utána majd meglátjuk – kacsintott rám kacéran.

Majd a számhoz emelt egy falat ételt, én pedig engedelmesen bekaptam azt. Azután pedig a saját szájába is tett egy nagy adagot. Néhány perc alatt eltüntettünk mindent, ami a tálcán volt. Szerelmem pedig letette az üres tálcát az éjjeliszekrényre, majd egy szempillantás alatt az ölembe pattant, és ledöntött az ágyra.

• Hm… ezek szerint igaz az állítás, miszerint a kismamák nem csak az ételekre lesznek kívánósak? – simítottam végig a combján.
• Ami azt illeti, a jelek szerint igaz – simult hozzám szorosan. – Mit szólnál, hogyha még néhány órát itthon töltenénk, azután elmennénk ebédelni Port Angelesben, megnéznénk egy mozit, útba ejtenénk egy cukrászdát, és hazajönnénk? – kérdezte csillogó szemekkel.
• Ez egy nagyon kellemes napirendnek tűnik – egyeztem bele azonnal. 
• Nekem is nagyon tetszik ez a terv – harapta be az alsó ajkát.

Majd a szemeimbe nézett. Én pedig azonnal az ajkai után kaptam, ami ellen egyáltalán nem volt kifogása. Olyan hevesen csókolt vissza, hogy alig kaptam levegőt, és kezei azonnal érzékeny helyekre kalandoztak.

• Nem kell sietnünk sehová, édesem – kuncogtam fel.
• Tudom, de nem tudok leállni, és nem is akarok – kezdte el harapdálni a nyakamat.

Az ingem pedig néhány pillanat alatt megadta magát kedvesem határozottságának. Vadabb, és hevesebb volt, mint valaha, de egyáltalán nem bántam. Hosszan és gyengéden szeretkezni vele a legcsodálatosabb dolog a világon. Viszont ebben a féktelen szenvedélyben is van valami elsöprő, ami fantasztikussá teszi ezt a felhevült állapotot. Miután eltűnt a néhány pillanatig tartó megilletődöttségem magam alá fordítottam szerelmemet, és kényeztetni kezdtem, ahol csak értem. Legnagyobb örömömre nagyon is élvezte, amit tettem vele, mert elégedetten sóhajtozott. Ráadásul hangosabban, és hevesebben reagált a gesztusaimra, mint valaha. Gyengéden szabadítottam meg Gabriellát a ruháitól, és mire lefejtettem róla mindent az én ruháim már darabokban hevertek a földön.

• Jake – sikoltott fel, amikor magamévá tettem. Majd a következő pillanatban már el is élvezett. Szinte önkívületben vonaglott meg alattam. – Ne hagyd abba – kulcsolta a lábait a derekam köré.

Egy pillanatra elmosolyodtam a telhetetlenségén, majd lágy mozgásba kezdtem, miközben szenvedélyesen megcsókoltam. Nem telt sok időbe, és szerelmem megint elérte a beteljesülést, ahogy én is. Fáradtan hanyatlottam szerelmemre, de csak néhány másodpercre engedtem meg magamnak, hogy így hozzásimuljak, nehogy kárt tegyek a kis csöppségben. Inkább magamhoz öleltem és átfordultam a hátamra, hogy Gaby legyen felül. Ezután pedig a takarót is magunkra húztam, és simogatni kezdtem kedvesem hátát.

• Szeretlek – pusziltam meg a feje búbját.
• Én is szeretlek – pislogott fel rám leragadó szemekkel.
• Pihenj nyugodtan, kicsim – mormoltam lágyan.
• Nem, nem akarod aludni – nyomott el egy ásítást. – Így is rengeteget alszom az utóbbi néhány napban.
• Nem baj, kedves. Szükséged van a pihenésre. Port Angelesbe bármikor bemehetünk. Akár csak egy esti mozira is.
• Én ma szeretnék bemenni – mondta határozottan. – Tartsuk az ütemtervet. A kocsiban is szundíthatok még egyet odáig – kelt fel lassan. – Elmegyek letusolni, velem tartasz? – fogta meg a kezemet.
• Örömmel – csillantak fel a szemeim. Majd felpattantam, és a karjaimba kaptam kedvesemet. Egy szempillantás alatt beértem vele a fürdőbe. Megnyitottam a vizet, és becsusszantam a zuhany alá szerelmemmel a karomban. Gyengéden a lábaira állítottam, azután pedig tettem a kezembe a kedvenc gyümölcsillatú tusfürdőjéből, és lágyan mosdatni kezdtem a selymes, puha bőrét. Már a hátánál jártam, amikor fészkelődni kezdett.
• Egy kicsit balra, és feljebb – dörgölőzött a kezemhez. Amikor pedig elértem azt a pontot, amire gondolt még erősebben feszült nekem.
• Elzsibbadtál? – kérdeztem halkan.
• Egy kicsit, néha előfordul velem, hiszen tudod, ez már nem az első eset. Azt hiszem, hogy egy kis masszázs segítene rajtam – dorombolt, mint egy kiscica. – Csak egy kicsit – fordult felém rebegő pillákkal.
• Rendben, kapsz egy lazító masszázst miután megtörölköztünk, és utána indulhatunk a városba. Így jó lesz? – kérdeztem vigyorogva.

A lényeg, hogy boldog legyen. Hogyha ő elégedett, akkor és is az vagyok. Miután megmosdattuk egymást belebújtunk a köntöseinkbe, és visszasétáltunk a szobánkba. Egy pillanat alatt lehúztam a köntöst gyönyörű szerelmemről, majd miután engedelmesen a hasára feküdt, mellé helyezkedtem, és masszírozni kezdtem a hátát. Talán még tíz perc sem telt el, és szerelmem már elégedetten sóhajtott fel.

• Köszönöm, így sokkal jobb- mondta megkönnyebbülten.
• Igazán nincs mit – nyomtam puszit a megmasszírozott felületre. Mire kedvesem megint megborzongott.
• Azt hiszem, hogy felöltözöm – mászott le az ágyról.
• Oké, én is elkészülök, és hogyha rendbe hoztad magad már indulhatunk is – pattantam fel én is. Majd néhány perc alatt elkészültem, ahogy Gabriella is.

A biztonság kedvéért Gaby táskájába csúsztattunk egy szelet csokoládét, nehogy idő előtt éhezzen meg, és egy üveg gyümölcslevet is vittem már ki a kocsiba, hogy tudjon inni út közben is. Tudom, hogy Port Angeles nincs messze, de akkor sem akarom, hogy bármiben hiányt szenvedjen.

Kisétáltunk a házból, és beszálltunk a kocsiba. Azonnal beindítottam a motort és már hajtottam is a célunk felé. Először megebédelünk Gabriella kedvenc éttermében, azután pedig megnézünk egy jó kis filmet. A többit pedig majd meglátjuk. Attól függ, hogy szerelmem mennyire lesz kimerülve.

• Hova mész? Azt hittem, hogy a plázába megyünk, a mozi ott van – kérdezte döbbenten, mikor rájött, hogy rossz irányba tartok.
• Mindjárt meglátod, édes – mosolyogtam rá. Mire ő elkezdte tanulmányozni az útvonalunkat, majd a gyomra hangosan korgott egyet. – Úgy látom, hogy most már kezded érteni, hogy merre tartunk – kuncogtam fel.
• Komolyan a Shalimarba viszel? – villantak meg a szemei. – Hiszen ide legalább két hétre előre kell lefoglalni az asztalt.
• Ez így igaz – bólintottam rá.
• De hiszen nem is akartál bejönni a városba, és egyébként is, mi lett volna az alkalom? – kíváncsiskodott.
• Hamarosan megtudod, édesem. Addig is gondolkozz el, hogy mit szeretnél enni. Bár úgy sejtem, hogy kérsz egy hagyományos naant, és egy közepesen csípős csirke curryt rengeteg joghurttal.
• Igen, és egy hatalmas mangó lassit. Lehet, hogy rögtön kettőt – nyalta meg a szája szélét.
• Rendben, amit csak szeretnél – simogattam meg a kezét.

Miután leparkoltunk segítettem kiszállni szerelmemnek, majd kézen fogva indultunk el az étterem bejárata felé.

• Oh, kisasszony, már lassan két hónapja nem is láttuk. Már kezdtünk aggódni önért – mosolygott rá az egyik pincér Gabyra.
• Én is örülök önnek Tim – mosolyodott el életem értelme. - Nagyon sok minden történt mostanában, és nem volt túl sok időm bejönni a városba. Forksba költöztem a barátomhoz. Ő itt Jacob Black – mutatott be az idős úrnak szerelmem.
• Nagyon örvendek, és gratulálok önöknek – biccentett a pincér. - Az úr foglalt egy kétszemélyes asztalt. Kérem, kövessenek. Már előkészítettük. A szokásos italát kéri, Gabriella? – kérdezte miután leültünk.
• Igen, ha lehet, rögtön a legnagyobb pohárba kérném – pirult el szerelmem.
• Természetesen, akkor egy fél liter lassi lesz. Önnek pedig, mit szabad? – fordult most felém.
• Én is szívesen megkóstolnám, amit a hölgy iszik – mondtam határozottan.
• Rendben, máris hozom – hajolt meg a pincér. Majd egy szempillantás alatt eltűnt.
• Mi is ez tulajdonképpen? – kérdeztem suttogva szerelmemet.
• Ez egy nagyon finom, indiai frissítő. Mangó, tej, natúr joghurt, és egy kis méz van benne. Isteni, majd meglátod.
• Jól hangzik – bólintottam rá. Majd néhány pillanattal később már meg is kaptuk az italunkat. A pincér pedig fel akarta venni a rendelést, de én bizonytalanul méregettem az étlapot.
• Kérünk szépen, két chicken curryt közepesen erősen, két adag chicken tikka masala-t, azután pedig két adag báránykormát. Oh, és nyolc naan is lesz. Egy adag ánizsos csatnival. Köszönjük – mosolygott rá szerelmem a pincérre.
• Huh, ennyire éhes, kisasszony? – mosolyodott el a pincér.
• Ami azt illeti – kuncogott fel Gaby. – A páromat nézze majd meg. Versenyt fogunk enni. Lehet, hogy még ennyi étel sem lesz elég kettőnknek.
• Ez esetben nagy adagokat hozok önöknek – sietett el a pincér.
• Édesem, egy szót sem értettem abból, amit rendeltél, csak azt, hogy két valami csirkéből vagy, egy valami pedig bárányból.
• Ne félj, tetszeni fog, hogyha megkóstolod – csúszott hozzám közelebb, és a karjaimba bújt.
• Rendben, én bízom benned – egyeztem bele. Végül is, ha mindenben van hús, akkor nem lehet annyira rossz.

Egy bő  fél órás várakozás után meg is kaptuk az ételt, amit Gaby rendelt. Hát meg kell mondanom tényleg tisztességes adag volt, de azért azt nem jelenteném ki, hogy nem fogjuk tudni megenni. A sejtésem be is igazolódott, amikor végignéztem az üres tálakon. Egy falat sem maradt semmiből, és elpusztítottunk fejenként két pohár lassi-t is.

• Elégedettek voltak az étellel? – kérdezte Tim kedvesen.
• Mint mindig, most is nagyszerű volt minden – mondta Gabriella elégedetten.
• Örülök, hogy újra láttam, kisasszony. Önnek is örültem, uram. Remélem, hogy még találkozunk – mondta a pincér, majd távozott a kiegyenlített számlával együtt.
• Viszlát – szóltunk utána, és kisétáltunk az étteremből.
• Na, hogy ízlett? – kérdezte Gaby izgatottan.
• Nagyszerű volt – válaszoltam mosolyogva.
• Jaj, de jó, akkor néha eljössz velem? Eddig mindig egyedül jártam itt – kérdezte csillogó szemekkel.
• Hát persze, szívesen eljövök veled néha – bólintottam rá azonnal.
• Köszönöm – ugrott a nyakamba.
• Nincs mit. Most pedig, irány a mozi – öleltem át a derekát.

Majd beültettem a kocsiba, és a pláza felé vettem az irányt. Miután leparkoltunk, felsétáltunk a mozihoz, és alaposan tanulmányoztuk a műsort. A választásunk végül egy romantikus vígjátékra a Hétmérföldes szerelemre esett. Megvettem a jegyeket, míg Gaby kiszaladt a mosdóba. Majd a büféhez siettem, hogy vegyek nekünk üdítőt, és kukoricát. Úgyis tudtam, hogy kedvesem nem bírja ki kellő mennyiségű nasi nélkül sokáig.

• Itt vagyok – simult a hátamhoz hirtelen.
• Vajas, vagy sós legyen a popcorn? – húztam magam mellé.
• Vegyes – nézett rám ártatlanul.
• Megoldható? – fordultam vissza a pultos srác felé.
• Hát, végül is egy árban van – rántotta meg a vállát. Majd mindkét fajtából szedte tele a zacskót.

Miután megkaptuk a nasinkat, beültünk a filmre. Elég hűvös volt a teremben, és láttam, hogy Gabriella meg is borzongott. Magamban már morgolódtam, hogy hogyan nem jutott eszembe hozni neki egy pulóvert, de kedvesem megoldotta a helyzetet. Felnyitotta a székünk között lévő karfát, majd szorosan hozzám bújt. Egy néhány pillanat alatt átmelegedett. Mondanom sem kell, hogy így még a film is sokkal jobb volt, mint egyébként. Hiszen mi lehetne jobb, mintha a szeretet nő hozzám bújik. Majd megjegyzem, elalszik a film közben a karjaimban. Sejtettem, hogy eléggé kifárasztottam, de azt hittem, hogy még kibír egy mozit, hiszen annyira szerette volna, ha beülünk.

• Édesem – kezdtem el simogatni, amikor már a vége főcím ment.
• Nem alszom – motyogta a mellkasomba.
• Rendben – mosolyodtam el.

Majd óvatosan az ölembe húztam, és elindultam a kijárat felé, vele a kezemben. Észre sem vette, hogy végigsétáltam vele a plázán, és a parkolón, majd befektettem a hátsó ülésre, és betakartam egy pokróccal, ami a kocsiban volt. Annyira mélyen aludt, hogy észre sem vette, hogy már otthon vagyunk. Felvittem az ágyunkba, majd óvatosan levetkőztettem, hogy nehogy felébredjen.

• Jake? – motyogta halkan.
• Igen? – kérdeztem vissza.
• Elaludtam, már megint, igaz? – suttogta a párnába.
• Elaludtál, de nem baj, majd bepótoljuk – simítottam végig a haján.

Majd csókot leheltem a szájára. Ezután gyorsan levetkőztem én is, bebújtam kedvesem mellé az ágyba. Gabriella pedig automatikus a mellkasomra mászott, és egyik lábát átvetette az én lábaimon, és azonnal visszaaludt. Imádtam, amikor így hozzám bújt, mint egy cica. Olyan kis ártatlan és törékeny. Remélem, hogy ma kialussza magát, mert holnap reggel kénytelek leszek felkelteni, mivel Carlisle időre rendelt be minket a kórház rendelőjébe. Szeretne elvégezni néhány laborvizsgálatot, amit a Cullen házban nem tud, még mielőtt bárki beérne dolgozni a kórházba, mert nem tudja, hogy milyen eltérések lehetnek kedvesemnél egy hagyományos terhességhez képest.     
 

Aki szeretné házilag elkészíteni és megkóstolni a mangó lassit, annak csak ajánlani tudom. Egyszerű, de fenséges, frissítő télen-nyáron. Egy nagy mangót hámozzatok meg, és tegyetek turmixba, adjatok hozzá 150 ml tejet, és 175 ml (gyakorlatilag egy pohár) natúr joghurtot, ízlés szerint egy kis cukrot, vagy mézet, és alaposan keverjétek ki a turmix segítségével. Hogyha kész van, mehet a pohárba, és tegyetek bele egy-két jégkockát. :D  (Egyébként bármilyen gyümölcsből nagyon finom. A mangót fel is lehet cserélni másra J )