Bella maga sem tudta mi ütött belé, és most már megbánta azon cselekedetét, hogy a Cullen testvérek asztalához ült. Az összes Cullen ledermedve nézte az idegen lányt, eddigi életük során egyszer sem fordult elő, hogy bárki melléjük ült volna. Mindenki tudta, hogy tilos. Bella sokszor ebédelt már velük, és valamilyen furcsa érzés arra késztette, hogy megint megtegye. Rosalie dühös, sértett arccal nézett Bellára, nem értette, hogy hogy képzeli ez az emberlány hogy csak úgy ideül hozzájuk. Jasper szótlanul meredt maga elé, próbálta feldolgozni a lányból jövő érzéseket. Volt ott öröm, bánat, értetlenség, és egy valami amit nem értett. Hatalmas mennyiségű szeretet Edward irányába. De nem olyan, mint ahogy az anya szereti a gyerekét, hanem olyan mint amikor egy nő szeret egy férfit szerelemmel. Jasper akármennyire is törte a fejét, nem tudott rájönni, hogy vajon ki ez a lány, és miért is szerelmes Edwardba. Edwardnak volt a legfurcsább mindez. Mozdulni sem tudott a döbbenettől, a lány gondolatai ugyanis elzárva maradtak előle. Nem látott bele a fejébe, csak úgy mint egyszer Belláéba. Hirtelen állt fel, amikor a nyitott ajtón besüvítő szél feléje hozta a lány illatát. Kétségbeesetten figyelte az a lényt, aki magával hordozta Bella illatát. Edward egyetlen szó nélkül kirohant a teremből, Bella dermedten nézet maga elé. Fogalma sem volt arról, mit mondjon vagy tegyen, akármit is fog csinálni, minden szem figyelni fogja őt a teremben. Már így mindenki őt nézte.

Hogy lehettem ennyire hülye? Miért nem bírtam parancsolni magamnak? Aro megmondta hogy nem árulhatom el ki vagyok! MIért kellett ezt tennem? Nem vagyok normális az egyszer biztos. És Edward... mi baja lehetett? Miért rohant ki olyan hamar? Tán megsejtette hogy Bella vagyok? Vagy miért?

- Ööö... én Marie Walker vagyok. Most jöttem ide Phoenixből - kezdett bele Bella zavartan, de nem nézett a testvérekre.

- És elmondanád kedves Marie, hogy mi a fenét képzelsz magadról? - förmedt rá Rosalie.

Emmett az asztal alatt nyugtatólag megfogta a kezét, de szerelme olyan ideges volt, hogy felállt, és megindult Bella felé. Bella kerekre nyílt szemekkel nézett az előtte álló szőkeségre, amint villámló szemekkel mered rá.

- Én... sajnálom. Nem tudtam, hogy nem szabad ideülni... - motyogta zavartan, Rosalie csak a fejét rázta.

- Az előbb ott ültél annál a másik asztalnál! - mutatott oda, és várta a választ.

- Sajnálom Rose, én nem akartam... - sütötte le a szemeit.

Rosalie ledermedt, úgy nézett Bellára.

- Hogy mit mondtál? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.

- Azt, hogy sajnálom... - ismételte meg Bella.

- Nem! Te Rose-nak hívtál! Honnan tudod a nevem? - Bella csak akkor jött rá, hogy hatalmasat hibázott, mikor a nevén szólította a lányt.

Egyetlen szó nélkül hátat fordított neki, és elrohant. Még hallotta Rosalie kiabálását a háta mögött, de nem törődött vele.

Ez így nem fog menni. Hogy ismerkedjek meg velük újra? Hogy jöjjek össze Edwarddal, mikor már az elején elszúrtam mindent?

Bella lefékezett, mikor az udvarra ért. Odakint megpillantotta Edwardot, amint a jól ismert ezüst Volvo oldalának támaszkodik. Mikor Bella megjelenet, Edward azonnal feléje fordította a fejét, és erősen koncentrált, hogy találjon legalább egy apró kis gondolatot, de semmi nem történt. Kétségbe volt esve, nem értett semmit, de erősen foglalkoztatta, hogy vajon ki ez a lány, aki olyannyira hasonlít Bellára? Mikor Edwardnak eszébe jutott Bella, hatalmas fájdalmat érzett, legszívesebben széttörte volna az első keze ügyébe kerülő dolgot, nem érdekelte volna mi az. Őrjöngeni, pusztítani szeretett volna. Úgy érezte, hogy az ő hibája volt mindez. Hogy miatta ugrott le a szikláról. Hogy miatta akart öngyilkos lenni.

Edward olyan nyúzottnak tűnik, és ez csak az én hibám! Hogy lehettem olyan hülye, hogy leugrottam? Most biztos magát okolja a történtek miatt! De ha nem ugrottam volna le, most ő nem lenne itt. Nem jöttek volna vissza akkor, és nem lenne még egy esélyem arra, hogy együtt legyek vele.

Bella elhatározta magát, és nagy levegőt véve elindult Edward felé. A fiú észrevette, hogy a lány felé tart, így hát villámgyorsan beült az autójába, és indulni készült. Nem akart vele beszélni, nem akarta látni. Bella viszont nem hagyta annyiban a dolgot. Gyorsított, és futva közeledett az autó felé, ami már ideközben kitolatott a helyéről. Edward gázt adott, elakart hajtani, de Bella egy hirtelen ötlettől vezérelve eléugrott. Hangosan csikorogtak a kerekek, mikor Edward hirtelen fékezett, de még így is megérintette a kocsi orra Bella lábát. Edward dühödt arccal szállt ki a kocsiból, és Bella felé tartott.

- Elment az eszed? Te teljesen meghibbantál? El is üthettelek volna! - förmedt rá, Bella elmosolyodott.

Emlékezett rá, Edward mindig is olyan aggodalmas volt. Nagyon jól esett neki, hogy még így idegen testben is aggódik érte. Vagyis nem érte, hanem... Marie-ért vagy kiért.

- Nagyon sajnálom. Csak bocsánatot szerettem volna kérni. Nem tudtam, hogy az a ti törzsasztalotok vagy mi - mosolygott rá, Edward megriadt ettől a közvetlenségtől, és kissé habozva válaszolt csak.

- Semmi gon. De mégis ki vagy te? - tette fel a számára legfontosabb kérdést.

Jaj legszívesebben azt mondanám, hogy Bella Swan, de nem tehetem! Alig bírom türtőztetni magam, mikor a szerelmem csak egy karnyújtásnyira van tőlem!

- Marie Walker Phoenixből. Egy régi barátomhoz, Bellához jöttem - Edward arca ha lehet, még jobban elfehéredett.

- Te ismerted Bellát? - kérdezte lassan, halkan.

- Igen. Jóbarátom volt. Nagyon megrendített a halálának híre. Éppen akkor érkeztem amikor ő már... - Bella nem bírta folytatni, eleredtek a könnyei.

Maga sem tudta, miért sír, talán azért, mert fáj neki, hogy nem ölelheti meg szerelmét, mert nem érhet hozzá, vagy mert azért, mert ő valójában halott.

- Ööö... én Edward Cullen vagyok - nyújtotta felé illedelmesen a kezét, bár nem igazán vágyott a lány érintésére.

- Szia... -motyogta Bella.

Tudom nagyon jól, hogy ki vagy Edward, bár csak te is tudnád, hogy én ki vagyok! De egyre jobban kezdem azt hinni, hogy ennek semmi értelme nincsen! Semmi esélyem arra, hogy Edward újra belémszeressen! Nem lehet kétszer ekkora szerencsém!

- Nekem most mennem kell! Jönnek a testvéreim! - válaszolta Edward, és az épület felé mutatott, ahonnan a többi Cullen lépett ki.

Mindannyian Bella felé fordultak, és kíváncsian figyelték a jelenetet. Edward intett, és elviharzott, Bella szomorúan nézett utána, majd ő is hazaindult, vagyis mondjuk inkább úgy, hogy átmeneti otthonába, La Pushba ment.

- Szia Marie! - köszöntötte őt Jake, mikor hazaért.

- Szia! Hogy vagy? - kérdezte illedelmesen.

- Nem jól. Még mindig alig tudom elhinni, hogy... milyen volt a napod? - terelte el inkább a témát.

- Unalmas - nem fűzött hozzá többet, bevetette magát a szobájába, és lefeküdt aludni. 

Mindeközben Jasper azon morfondírozott, hogy elmondja e a többieknek Marie érzéseit Edward irányába. Edward így is épp elég zaklatott, de ha elárulná neki, biztos megőrülne. Még ő sem bírta megfejteni, hogy miért is vannak ilyen érzései, mikor nem is ismeri Edwardot. És miért szólította a nevé Rose-t? Valaki mesélt volna róla nekünk? De akkor sem illik a nevén szólítani, mikor még be sem mutatkoztak egymásnak. És miért ült az ő asztalukhoz? Ezek a kérdések kavarogtak Jasper fejében. Majd holnapra eldönti, hogy elmondja e a többieknek ezt az érzelem dolgot vagy sem. Edward is hasonlóan össze volt zavarodva. Kiborult, mikor rájött, nem tud olvasni Marie gondolataiban. Kiborult, mikor megcsapta a lány illata, mely olyan, teljesen mint Belláé. Kiborult, mikor megtudta, hogy Marie Phoenixből jött, csak úgy mint Bella. És kiborult, mikor apjától megtudta, hogy Marie összebarátkozott Jake-el, csak úgy mint Bella. Nem értett semmit sem, de gondolatai folyton folyvást a lányon jártak. Ki lehet ő? Egy másik Bella?