Már megszoktam, hogy mindig sokat beszél, ráadásul ezért ő a legjobb barátnőm. Ő is vámpír. Két évvel ezelőtt jöttek a szüleivel a városba. Miután bekerült az iskolába összebarátkoztunk. Tudtunk egymásról mindent. Egyszerűen imádom. Tud mindent rólam, kivéve persze, ami a nyáron törént. 

- Tényleg és mi van Jacobbal, előkerült már? - hangjában kíváncsiságot és szomorúságot fedeztem fel.

- Igen, előkerült. Csak egy a baj, hogy nem emlékszik rám - egy könnycseppp bukott ki a szememből.

- Sajnálom - és megölelt. Ebben az ölelésben éreztem, hogy tényleg sajnálja és, hogy szeret.

Ekkor kicsengettek az első óráról, ami ráadásul matek volt, de mivel V-vel beszéltem, nem figyeltem oda.

Felálltam a padból és mikor már az ajtó előtt voltam, olyan két-három méternyire, mikor megszólalt felettem a rádió.

- Minden diákot kérek, hogy menjen a tornaterembe! Valami fontos dolgok kell mondanom - azzal el is párolgott az igazgató szava.

- Mi történhetett? - szólalt meg hirtelen Vick.

- Nem tudom, de menjünk és nézzük meg.

Az ebédlő sarkánál járhattunk, mikor mellénk csapódott Dikson.

- Szia édes - csókolta meg a barátnőjét D.

- Szia Nessie - mondta nekem.

- Hello D - válaszoltam mosolyogva.

D és V voltak a suli álompárja. Mind a ketten tökéletesen néztek ki, nem is csodálom, mivel vámpír mind a kettő. (Ha lassan így folytatjuk ebből a suliból, egy vámpír tanya lesz.) Diksonnak gyönyörű barna haja és méz színű szeme van, míg Vicknek okkersárga szeme és fekete haja. Mindkettő arca gyönyörű.

Körbenéztem és mikor megláttam a tornaterem előtt lévő tömeget leesett az állam.

- Nessie mit bámulsz? Csak nem egy rólam készült fotót? - vihogott Vick.

Fejemmel a tömeg felé böktem.

- Mi ez? - kérdezik a többiek. - Ennyien nem is járunk ide.

- Vagy mégis - mondtam.

Mikor közelebb értünk megkérdeztünk egy pár harmadévest, hogy mi történt.

- Nem tudom, de annyit már mondtak, hogy még nem mehetünk be.

Míg várakoztunk Vick újra felhozta a Jacobos témát.

- Na mond csak el, hogy mi az, hogy Jake nem emlékszik rád - parancsolt rám a holló fekete hajú lány.

- Édes istenem! Muszály volt ezt most felhoznod? - nem szerettem, ha Dickson előtt beszélgetünk a csajos dolgainkról.

- Micsoda? Jake nem emlékszik rád? - csodálkozott D.

- Igen, jól hallottad. Nem emlékszik rám, és ebben az a pláne, hogy mindenkire emlékszik csak rám nem.

- Nagyon bírtam őt - mondta a barna hajú srác.

Tavaly a nyár minden egyes percét együtt töltöttük, mivel D és V már akkor is jártak, köztünk megkezdett alakulni a dolog, nagyon jól éreztük magunkat.

Lejártunk az öbölhez úszni a melegebb napokon, vagy csak öltünk a fűbe és beszélgettünk. A fiúk nagyon el voltak, nagyon bírták egymást, hát nem volt minden napi vérfarkas-vámpír kapcsolat.

- Gyertek be - szólt Mr. Breen, a terem ajtaján kilépve.

Mindenki egyszerre indult meg, ezért nagy lett a hangzavar. Ide-oda lökdösték a másikat. Mikor már bent voltunk a helyekért tolakodtak.

- Istenem ezek a mai fiatalok - sóhajtottam. Mondjuk nem mintha én idősebb lennék náluk, de hát akkor is.

Mikor már mindenki elfoglalta a helyét, az igazgató megszólalt.

- Diákok! Be kell mutatnom az új iskolatársaitokat - miközben kimondta az utolsó szavakat suttogás halk moraját lehetett hallani a teremben. - Csendet kérek! - parancsolt ránk. - Hol is tartottam? Ja, igen az új iskolatársaitoknál. Ők a La Push rezervátum beli iskolából érkeztek, mivel ott történt egy kis baleset.

Itt tudtam, hogy már nincs menekvés.

- Na jó most akkor mindenki menjen a következő órára.Ha valamelyik új tanulónak szüksége van valamire, csak szóljon bárkinek, diáknak vagy tanárnak.

A záró mondat végén mindenki felállt és elhagyta a termet.

Én direkt az utolsók közt mentek ki, hogy ne kelljen találkoznom vele.

Mikor kiléptem az ajtón megkönnyebbültem mert sehol nem láttam, de a lelkem mélyén vágytam rá, hogy ott legyen.

Alig tettem meg pár lépést, mikor valaki elém állt. Felnéztem rá és láttam, hogy az óriás nem más, mint Jacob.

- Nessie, ez így nem folytatódhat tovább. Beszélnünk kell.