Éjfél körül járt az idő, amikor Seattlebe bemásztam az ablakon. Rose és Emmett a fürdőben voltak, éppen fürdették Isát, így sietnem kellett, amíg meg nem érzik, hogy itt vagyok. Nehéz volt megtalálni a házat, csak a szagot tudtam követni, de sikerült. Emmett ezt egy életre meg fogja emlegetni. Azonnal a ruhásszekrény felé vettem az irányt, hogy belepakoljam a nagy szemeteszsákba Emmett alsóit.

-Bella, mit művelsz? –állt meg mögöttem Emmett, látszott rajta erre nem számított.

-Én vagyok a legrosszabb rémálmod. –nevettem fel. –Ha nem haragszol, én most megyek. –és elindultam kifelé úgy, hogy nem vette észre a zsákot.

Kiugrottam az ablakon, és hagytam egy levelet a postaládájukban.

Az egész éjjelt a ruhadarabokkal töltöttem..

Hétfő reggel, mindenki unottam lépett ki a szobájából egy nagy iskolatáskával. Nessie már lent várt bennünket a nappaliban.

-Sziasztok! Indulhatunk? Már nagyon várom! –csapta össze a kezeit izgatottan. Neki még újdonság volt az iskola, nem tudom mit fog szólni 20 év múlva, ha már ötödjére kezdi újra.

-Szia kicsim. –nyomtam egy puszit az arcára.

-Akarod mondani Nessie, a kishúgunk. –mondta Edward és összekócolta a haját.

-Kössz Apa. Vagyis Edward, az én nagy és erős bátyuskám.

-Na elég lesz a viccelődésből. Haladjunk máár. –nyomott ki mindenkit Alice a garázsba.

A sulis kocsinak a leg nem feltűnőbb autót választottuk, ez, pedig Edward autója volt, bár így is, amikor megjelentünk a parkolóban minden szem a rejtélyes Cullen családra szegezte a tekintetét.

-Nézd már, milyen jól néznek ki! –jött az egyik oldalról egy halk sutyorgás, amit nem is hallottam volna, ha nem lenne ez a francos vámpírhallás..

-Hogy hívják őket? Az-az Edward.. Mondták, hogy helyes, de ennyire. –erre csak egy halk morgás hagyta el a számat, mire Edward megfogta a kezem.

Elképedve bámultam rá, hogy mit csinál, mire kaptam egy kedvenc féloldalas mosolyt, meg még vagy négy „De édes a mosolya” –mondatot.

-Nyugi. Te most itt Swannak vagy bejelentve. Nem lehetsz a testvérem vérszerint.

-Te? Mikor? Nem is hallottam, amikor úgy írattál be!

-De így könnyebb lesz, azt hiszem. –nyomott egy csókot az arcomra.

-Nem igaz, hogy azzal a csajjal jár! –hallottam egy lánycsapat csalódott mondatát, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.

-Szia! Szóval te vagy az egyik a sok új közül! –ment oda Nessie-hez egy szemüveges srác. –Milyen órád lesz?

-Szia! Nessie vagyok. Az első órám biológia. 22es terem. Tudod, merre találom?

-Gondoltam, hogy együtt lesz óránk! Gyere, megmutatom!

-Akkor én megyek is! Sziasztok! –és már el is tűnt a folyósón.

-Nekem meg Jaspernek fizikája lesz. Ebédnél találkozunk! Bella sok szerencsét!

Értetlenül néztem rá, mire leesett. Az első napon meg fogom ismerni azt a rejtélyes idegent.

-Milyen órád lesz? Bella, hahó, itt vagy? –intett Edward felém, mire feleszméltem. Már ki halt a folyosó.

-Matek, azt hiszem. –szóltam még mindig kábultan. –Neked?

-Remek. Nekem tesi. Első napon az első óráról már lógnom kell. Nem tartasz velem?

-Menj csak. Inkább bemegyek matekra. –megpusziltam és mentem is a 38as terembe. Amikor beléptem, minden tekintet rám szegeződött. Szerencsére a tanár volt olyan kedves, és megkért, hogy mutatkozzak be egy pár mondatba. Annyira zavarba lettem, hogy még csak értelmes makogásnak se lehetett nevezni a rövid beszédemet. Ha tudtam volna, céklapirosan foglaltam volna helyet. Így csak magam elé söpörtem a hajam, és onnan kukucskáltam a füzetet.

Az óra túl unalmas volt, a kilencedikes anyag, már kívülről el tudom mondani. De ha először járja az ember, biztos érdekes..

A második óra kémia volt Aliccel. Elmondta, hogy a rejtélyes idegenem egy tanár, aki biológiát tanít, ami elég vicces, mert diákkorában utálta. Sajnos, biológiám, csak holnap lesz. A harmadik órám Nessievel volt együtt, egész órán leveleztünk, mert Jacob mérges lett rá, hogy nem a rezervátumi suliba jár, így próbáltam megnyugtatni.

A kajaszünetet nevetésben töltöttük, mert elmondtam, mit tettem Emmett alsógatyáival. Edward csak a fejét rázta és hálás volt nekem, hogy vele nem tettem ilyet. Mindenesetre, széfbe szeretné előlem elzárni az összes ruhadarabját.

A negyediket ellógtam Edwarddal együtt, mert nem volt kedvünk a Rómeó és Júliát még egyszer végighallgatni.

Az ötödik nekem lyukas volt, így megkeresetem a tablónkat, és jót nevettem a fejeken.

A következő órán elméleteket gyártottam, mi lehet Jessicával vagy Angelával, és jót mosolyogtam, amint elképzeltem, hogy 4 gyerekkel a kezükben, büszke nagymamát alakítanak.

-Sziasztok! Annyira jó volt ez a nap, hogy óriásian. Sok mesélnivalóm van. De annyi leckét kaptunk, már most.. –mondta ezt Nessie egy levegővel.

-Szia kicsim. Örülünk, hogy neked még örömöd van benne. Nekünk kevésbé volt izgalmas. Ha tudnék aludni, biztos végig aludtam volna az egészet. –mondta Edward unottan.

-Gyerünk haza. Emmett már otthon őrjöng. –csapkodta Alice a kocsit.

-Óvatosan, be ne horpaszd! –simogatta meg Edward a kocsi tetejét.

És valóban így volt, Emett már a nappaliban várt, és ha ölni tudott volna a szemével, már nem éltem volna.

-Bella, ezt mégis hogy képzelted? Az első nap leégettél az iskolában. Még szerencse, hogy ilyen nagy vagyok, és mindenki félt kinevetni!

-Szia Emmett! Én megmondtam, hogy valamilyen formában visszakapod. Nem tetszett, hogy mindenki látta a fehérneműidet?

-Hát nem. Sőt. Nagyon nem, főleg, hogy mindenhol találtam egyet, és volt, aki odaállított eggyel. De hogy még az amerikai zászló helyére is egy piros alsógatyámat tetted, fogtam magam és hazajöttem.

-Bella, ezt nem is mondtad. Mostmár tényleg kezdek félni tőled! –nézett rám Edward kikerekedett szemekkel. –Én csak ennek a negyedét kaptam.

-Még visszakaphatod te is! Rosalie mit szólt hozzá?

-Ő a te oldaladon áll, azt mondta, sok puszit üld, mert ideje volt már, hogy egyszer mindent kamatostul visszakapjak. De ez akkor is túlzás volt.

-Emett. Szerintem legalább mindenki megismert a suliban.

-Hogyne. Főleg, hogy a parkolóban külön helye volt a kocsimnak, mert a drága feleséged kitette a nevemet az alsógatyáimból.

-Túl sok volt, én, pedig még egyszer nem akartam végigmenni a termekben, hogy a padokra tegyek. Azért került egy a zászló helyére is.

-Na mindegy. Most nagyon megharagudtam rád, jobb, ha tudod. Megyek is, mert Rose hazaért Isadorával a bölcsiből. Sziasztok!

-Üdvözlöm Roset. Szia. –amint kilépett a házból Nessie jött be a nappaliba, ahol én éppen nevetésben törtem ki.

-Anyu, ezt nem gondoltam volna rólad. Ennyire rossz viccet.. Azért be kell vallanom, elég vicces lehetett.

-Bella, azt tudod, hogy tényleg nagyon megharagudott? –nézett rám Jasper.

-Viszont szerinte is jó vicc volt. Sajnálta, hogy nem neki jutott az eszébe. –mondta Edward nevetve.

-Ennyi a családi kupaktanácsból. Azt hiszem mindenkinek, van leckéje, szóval, mars a szobákba tanulni. –jött ki nevetve Esme a konyhából. –Nessie, kicsim ezt vidd haza, most sütöttem.

-Köszönjük nagyi. Jól fog jönni, mert úgyis összevesztem Jacobbal. Nem tetszik neki, hogy veletek járok suliba és nem a rezervátumi suliba, ami sokkal közelebb van. De majd megoldom. Most megyek, mert sok a tanulnivalóm. Holnap reggel találkozunk. Sziasztok!

-Mi megyünk tanulni, biológiát. El kell fogyasztanunk néhány állatot. Sziasztok! –ugrott ki Jasper és Alice az ablakon.

-Na azt hiszem mi is, megyünk, átvisszük a cuccainkat a házba.

-Mát megint üres lesz a ház. Keresnem kell valami munkát, azt hiszem, megint elkezdek lakásokat berendezni, nyomtatok is ki szórólapokat és kiteszem Seattlebe meg Port Angelesben. Sziasztok! –ment ki Esme a garázsba.

-Mivel kezded a tanulást? –kérdezte Edward komolyan.

-Biológiával, azt hiszem. Nagyon érdekes az emberi test működése. –húztam magamra, eldobva a könyvet.

-Na de Bella. Ennyi volt a nagy haragod?

-Tudooooood, hogy nem tudok rád haragudni. De ha tanulni szeretnél, nem értem a matekot sem.

-Egyre jobb. Szerintem a test kémiai hatásait kellene először megnéznünk. –csókolt meg nevetve.

Másnap reggel késve érkeztünk a suliba, de az első órám tesi volt, így még maradhattunk volna.

A második órára izgatottan ültem be, és leesett az állam, amikor megláttam az új biológia tanáromat...