Rohantam az erdőben, és közben erősen törtem a fejem egy ésszerű magyarázat után kutatva. Az nem létezik, hogy egy másik farkasfalka meg akarjon ölni minket, hisz mint minden alakváltó, ők is azért vannak a világon, hogy megvédjék az embereket a vámpírok ellen. Ha csatlakoznának hozzánk, vagy mi hozzájuk, akkor sokkal erősebbek lennénk, és sokkal eredményesebb lenne küzdelmünk a vérszívók ellen. Nem tudtam merre tartok, csak rohantam tovább, végül arra az elhatározásra jutottam, hogy kémkedni fogok. A Főtanácsosnak van az erdőben egy kisháza, ahová minden egyes nap ellátogat, hogy miért arról fogalmam sincs, viszont ha jól sejtem akkor most is ott lehet.

- Liza, ugye nem mondod komolyan, hogy azt hiszed a Főtanácsos készül valamire? - hallottam meg a fejemben Matt hangját, vagyis a gondolatát.

- Minek kérdezed, mikor úgy is bele látsz a fejembe? - tértem ki a válasz elől egy kérdéssel, de Matt már elég jól ismert ahhoz, hogy felismerje elterelő hadműveletem.

- Liza... tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz! - mondta, és a következő pillanatban már meg is jelent mellettem.

Hasonlítottunk egymásra így, farkasként, mindketten szürke színűek voltunk, bár bennem rengeteg volt a fehér is, vele ellentétben. Lassan ballagott mellettem, fejét lehajtva, de tudtam, hogy észrevétlenül engem fixíroz.

- Mik a terveid? - kérdezte érdeklődve, úgy látszik amikor arra gondoltam hogy meglesem mit csinál a Főtanácsos, még nem volt farkas.

- Elmegyek a Főtanácsos erdei házához. Kémkedni fogok - farkasvigyort villantottam rá, és előre rohantam.

Gyors voltam, a leggyorsabbak közé tartoztam, bár Matt-et nem bírtam leelőzni. Ahogy megindultam, már rohant is utánam, és alig két másodperc alatt beelőzött, sőt még le is hagyott.

- Ez nagyon rossz ötlet! - szidott le, de nem törődtem vele.

Megszoktam már, hogy másoknak soha nem jó az, amit én teszek vagy mondok. Én voltam a csapat úgymond fekete báránya, az engedetlen csapattag, aki bár már betöltötte a tizennyolcat, mégis olyan nevetlen, mint egy öt éves gyerek. Talán csak féltékenyek rám, mert nekem van annyi merszem, hogy szembeszálljak a felsőbrendűek akaratával. Vagy azt gondolják, hogy eszem nincs.

- Szerintem meg igenis jó ötlet. Szerinted van értelme a Főtanácsos látomásának? Hogy egy másik farkasfalka akarna majd minket elpusztítani a jövőben? Szerintem nincsen! Soha nem harcoltak egymással az alakváltó törzsek, mindig közös erővel küzdöttek a vámpírok ellen, ez miért változna meg a jövőben? Matt, te is nagyon jól tudod, hogy igazam van! - szónokoltam.

- Nem mondom, hogy nem találom furcsának ezt az egészet, de akkor is őrültség amit csinálsz! - válaszolta.

- Akkor menj innen! Nem kértem, hogy velem gyere! Fordulj vissza, és ne szólj a mi kis beszélgetésünkről senkinek, rendben van? - megálltam, és egy pillanatig a szemébe néztem.

Elgondolkodva figyelt engem, vékony kis ránc jelent meg farkashomlokán.

- Veled megyek! - jelentette ki, és már tovább is indult.

- Nem akarod még egyszer átgondolni? Bajba kerülhetsz! - mondtam.

- Már így is abban vagyok! - nevetett fel, és elrohant.

Én is követtem őt, hisz Matt jobban ismerte az erdőt, így jobban tudta, merre található a Főtanácsos háza. Gyorsan szaladtunk, bár figyeltünk arra, hogy még véletlenül se gondoljunk a tervünkre, nehogy egy másik, szintén farkasalakban lévő társunk tudomást szerezzen róla. Hamar a házhoz értünk, azonnal felismertük, hisz a táborban lévő Főtanácsos ház kiköpött mása volt.

- És most mi lesz? - kérdezte Matt idegesen toporogva a lábaival.

- Várunk! Nézzünk be az ablakon! - mondtam, és már indultam is, de Matt a farkamnál fogva visszarántott.

- És ha meglát? - kérdezte.

- Majd elrohanok! - kapartam a mancsommal a földet.

- Ja, és szerinted nem ismerne fel? - gúnyolódott, bosszúsan elhúztam a számat, és benéztem az ablakon.

A Főtanácsos ott ült az egyik széken, és úgy tűnt, hogy olvas valamit. Sokáig néztem, de semmi különöset nem művelt, így nem tudtam mit kellene tennem.

- Én sem tudom mit kellene tennem - válaszolta gondolatomra Matt.

- Valahogy ki kell derítenünk, hogy mi az igazság! - mondtam.

- És ha ez az? Lehet, hogy hagyni kellene az egészet a francba. Ez nem játék Liza, nagy bajban leszünk erre rájönnek! - mondta kétségbeesetten.

- Már most nagy bajban vagytok! - hallottuk meg a hátunk mögött Larissa hangját.

Ott állt, a maga hófehér farkasalakjában, mérges arccal tekintett ránk.

- Szia Larissa! Mit keresel te itt? - kérdezte ártatlanul, de bosszankodva megrázta a fejét.

- Ne játsz itt nekem az ártatlant Elizabeth! Tudom mire készültetek, hisz a te, és Matt gondolatai szinte kiabálnak felém!

- Larissa... megmagyarázom! - mondta kétségbeesetten Matt, de Larissa rámordult.

- Csend legyen! Most nem mondom el senkinek, hogy voltatok olyan tiszteletlenek, és kételkedtetek a Főtanácsosban, és hogy hamis dolgokat feltételeztetek róla, de ha még egyszer sor kerül ilyesmire, nagyon megbánjátok, értitek? - mindketten bólintottunk.

- Visszamehetünk? - kérdeztem türelmetlenül.

- Természetesen - szólt Larissa.

Mindhárman elindultunk visszafelé, de egyetlen egy szót, vagyis gondolatot sem váltottunk jelen esetben. Kudarcot vallott a küldetésem. Nem lennék valami jó kém, az egyszer biztos. Hazaérve azonnal visszamentem a házba, ahol Carla már várt rám. A nővérem és én nagyon különbözőek voltunk, és nem is jöttünk ki túlságosan.

- Te meg hol voltál? Én felelek érted, nem kellene elcsatangolnod! - szólt rám szigorúan.

- Tudtommal már nagykorú vagyok. És nem szorulok rá a figyelmedre! - vágtam rá sértetten.

Már nagyon untam, hogy itt én vagyok a kiscsaj, akit mindenkinek pátyolgatnia kell.

- Ne beszélj így velem, rendben van? Viselkedhetnél! Mindig magadra haragítod Bruce-t is!

- Nem is miattam aggódsz, hanem amiatt, hogy miattam Bruce megutálja a Bachelor családot, és nem fog észrevenni! Nem mintha lenne esélyed, mert ugye ő már bevésődött! - gúnyolódtam, és nővérem döbbent tekintetével kísérva mentem vissza a szobámba.