Twilight Fanfiction
Adashi ficjei
 
Adry ficjei
 
Alice Cullen ficjei
 
Ameli ficjei
 
Angyal ficjei
 
Anna ficjei
 
Becky ficjei
 
Bella08 ficjei
 
Ben Vincent ficjei
 
Beth ficjei
 
Betty ficjei
 
Bexika ficjei
 
Bojti ficjei
 
Bubi ficjei
 
CATie ficjei
 
Christine ficjei
 
Csilla ficjei
 
Ditty ficjei
 
Dóó ficjei
 
Drusilla ficjei
 
Drytta ficjei
 
echoCHANNEL ficjei
 
Eridanus ficjei
 
Esme Cullen ficjei
 
Falatka ficjei
 
Gabriella ficjei
 
Hencii ficjei
 
Inka ficjei
 
InkHeart ficjei
 
Interjú Rakovszky Zsuzsával, a Twilight - saga könyvek fordítójával
 
Jessie ficjei
 
Kanga ficjei
 
Kata ficjei
 
Katica ficjei
 
Kik@ ficjei
 
Klaudya ficjei
 
Kléra ficjei
 
Lacrima ficjei
 
Lettina ficjei
 
Lice ficjei
 
Lillci ficjei
 
Lilymooo ficjei
 
Liws ficjei
 
Liza ficjei
 
Mókrina ficjei
 
Nessie ficjei
 
Netta ficjei
 
Nikcimaci ficjei
 
Noa ficjei
 
Nymphi ficjei
 
Pancsy95 ficjei
 
Pipike ficjei
 
Puszmó ficjei
 
Raven ficjei
 
Rosalie ficjei
 
Stephenie ficjei
 
Szandi ficjei
 
Szandika_vivike ficjei
 
Szandy ficjei
 
Szozsa914 ficjei
 
Tinka ficjei
 
Titti ficjei
 
Vampire Bella ficjei
 
Vampire Nóri ficjei
 
Via ficjei
 
Vikcsih ficjei
 
Virág ficjei
 
Virdzsi96 ficjei
 
Vivi2424 ficjei
 
Vivika95 ficjei
 
Wámpírlány ficjei
 
Wedó ficjei
 
Zytus ficjei
 
Zsu ficjei
 
Zsuzsii ficjei
 
zsuzska ficjei
 
Íróink blogjai
 
Buta Bárányok
 
¤Ennyien voltatok..¤
Indulás: 2006-08-24
 
¤Login¤
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Kártyán nyert szerelem
Kártyán nyert szerelem : 44. - 45. fejezet

44. - 45. fejezet

Isabella és Edward döbbenten nézte Alicet és Jaspert, akik csak a lányt figyelték Edward mellett, és úgy néztek ki mintha nagyon koncentrálnának valamire. Néhány percig csak így nézték egymást, aztán Edward nem bírta tovább és megtörte a csendet.

-         Mi történt? Miért néztek így Isabellára? – kérdezte Edward kíváncsian. – Valami baj van?

-         Nem tudom – mondta Jasper. – Isabella hívott ide engem, Alice pedig azért jött, hogy segíteni tudjon, ha valami baj lenne. Azt várjuk, hogy elmondja, mit szeretne.

-         Én meg sem szólaltam – lepődött meg Isabella.

-         Tényleg nem szólt neked, Jasper – húzta fel Edward a szemöldökét.

-         Én is azt mondtam Jaspernek, hogy nem hallottam semmit – mondta Alice csodálkozva.

-         Már semmit sem értek – mondta Jasper. – Tudom, hogy hallottam.


Isabella és Edward döbbenten nézte Alicet és Jaspert, akik csak a lányt figyelték Edward mellett, és úgy néztek ki mintha nagyon koncentrálnának valamire. Néhány percig csak így nézték egymást, aztán Edward nem bírta tovább és megtörte a csendet.

-         Mi történt? Miért néztek így Isabellára? – kérdezte Edward kíváncsian. – Valami baj van?

-         Nem tudom – mondta Jasper. – Isabella hívott ide engem, Alice pedig azért jött, hogy segíteni tudjon, ha valami baj lenne. Azt várjuk, hogy elmondja, mit szeretne.

-         Én meg sem szólaltam – lepődött meg Isabella.

-         Tényleg nem szólt neked, Jasper – húzta fel Edward a szemöldökét.

-         Én is azt mondtam Jaspernek, hogy nem hallottam semmit – mondta Alice csodálkozva.

-         Már semmit sem értek – mondta Jasper. – Tudom, hogy hallottam.

Ebben a pillanatban Esme jelent meg a szobában, és Isabellához fordult.

-         Kedvesem, tudom, hogy hiányoznak neked a gyermekeid, de jobb lenne, ha a találkozással még várnátok egy kicsit. Előbb enyhítsd a szomjad, aztán meglátjuk. Ugye nem akarod veszélybe sodorni őket? – magyarázta Esme.

-         Miről beszéltek? – nézett Edward a három előttük állóra. – Isabella nem szólt sem neked, Jasper, sem pedig neked, anya.

-         De hát hallottam. Szerette volna látni a kicsiket, de szerintem előbb menjetek el vadászni – mondta Esme.

-         Igen, a találkozás előtt mindenképpen vadászunk, de akkor sem értem, hogy miről beszéltek – mondta Edward.

-         Nyugalom, Szerelmem. Én sem értem, de kicsit fáj a torkom. Ez azt jelenti, hogy vadásznom kell? Nem szeretném, ha a gyerekeket veszélybe sodornám.

-         Igen, Kedvesem. Ez azt jelenti, hogy vadásznod kell. Mindjárt mehetünk is és utána megpróbálhatjuk, hogy milyen az önuralmad. Majd megkérem Jaspert és Emmettet, hogy jöjjenek velünk a biztonság kedvéért, hogyha meglátogatjuk a kicsiket – mondta Edward.

-         Edward, te most mire válaszoltál? Isabella meg sem szólalt, és mi sem – mondta Alice döbbenten.

-         Mi van veletek? Hiszen éppen az előbb azt mondta, hogy… - Edward szava elakadt és döbbenten meredt Isabellára. – Oh, Kicsim, kérlek gondolj valamire, mondjuk Carlisle kapcsolatban.

Amikor erre kérte Isabella úgy látszott, hogy koncentrál valamire. Néhány pillanattal később Carlisle lépett be a szobába és rögtön magyarázni kezdett.

-         Nos, Isabella négy nap alatt nem sok minden változott, de a gyerekek fejlődése továbbra is gyorsabb, mint az átlagos kisbabáké – kezdett bele Carlisle, majd megállt, mert látta, hogy mindenki döbbenten figyeli őt. – Mit néztek rajtam? Isabella kíváncsi, hogy a gyerekekkel minden rendben van-e.

Edward halkan kuncogni kezdett és megpuszilta felesége arcát, aki döbbenten ült az ágyon és meg sem moccant. A többiek pedig csak értetlen tekintettel szemlélték az eseményeket és várták, hogy Edward talán elmondja, hogy mi tetszik neki ennyire, és hogy mi folyik itt. A sok kérdő gondolat hallatán, Edward abbahagyta a kuncogást és a többiek felé fordult.

-         Szerintem Isabellának telepatikus képességei vannak – mondta Edward mosolyogva.

-         Oh – döbbentek meg a többiek.

-         És most már hallod a gondolatait is? – kérdezte Carlisle kíváncsian.

Edward reménykedve koncentrálni kezdett, de nem hallott semmit. Majd visszafordult apja felé.

-         Azt hiszem, hogy csak az jut el hozzánk, amit Isabella meg akar osztani velünk. Az elméjébe még mindig nem látok bele – mondta Edward kicsit csalódottan.

-         Azt mondod, hogy telepatikus vagyok? De hát hogyan? Valami baj van velem? – mondta Isabella döbbenten.

-         Ez egy olyan képesség, amit a vámpírrá válásoddal kaptál, olyan, mint nekem a gondolatolvasás, vagy Alice-nek a jövőbe látás, vagy Jaspernek az érzelmek. Ne aggódj, nincs veled semmi baj – mosolygott rá Edward.

-         Tetszik neked, amikor így beszélek hozzád? Tudom, hogy mindig is szeretted volna hallani a gondolataimat - mosolygott Isabella.

Edward elmosolyodott és hevesen bólogatni kezdett. Majd apró csókot lehelt a lány szájára. A többiek is mosolyogni kezdtek, aztán Jasper, amikor megérezte, hogy a helyzet kezd forrósodni halkan köhintett egyet, hogy jelezze még itt vannak. Edward és Isabella erre a többiek felé fordult és rájuk mosolyogtak.

-         Bocsánat, én csak… - kezdett bele Isabella, de a többiek csak legyintettek.

-         Menjünk, Szerelmem. Elviszlek vadászni. Biztos nagyon fáj a torkod már – mondta Edward és megsimogatta kedvese nyakát.

-         Igazából eddig se fájt nagyon, de egyre kevésbé fáj – mosolygott a lány.

-         Nem fáj nagyon? Tombolnod kéne az éhségtől – döbbent meg Jasper, aztán koncentrálni kezdett. – Jézusom, tényleg alig van benned vérszomj. Ilyet még sosem tapasztaltam egy újszülött vámpírnál.

-         Akkor elég sok furcsaság van velem – mondta Isabella. – De az jó, hogy nem akarok mindenki megenni, nem? Már úgy értem, hogy akkor talán nem vagyok olyan veszélyes – gondolkodott el a lány.

-         Igen, ez így igaz – mosolygott Carlisle. – Ez csak javadra válik majd.

-         Akkor menjünk, Szerelmem. Elviszlek vadászni, és utána meglátogatjuk a gyerekeket. Rendben? – mondta Edward.

-         Rendben, de csak akkor, ha biztonságos a dolog. Nem akarom bántani a kicsiket, vagy megijeszteni őket – mondta a lány.

Edward megfogta Isabella kezét és az ajtó felé irányította. Az ajtó kinyílt még mielőtt kiléptek volna rajta és Emmett lépett be.

-         Tessék, Isabella. Mi a baj? – hadarta Emmett.

-         Semmi, csak szeretnélek megkérni, hogy majd te is legyél ott, amikor visszajövünk és a gyerekekhez megyünk. Rendben? – kérdezte a lány, és látszott rajta, hogy nagyon zavarban van.

-         Természetesen. Nem lesz semmi baj – vágta rá rögtön Emmett.

A többiek hatalmas nevetésben törtek ki. Emmett értetlenül nézett vissza rájuk.

-         Mi ilyen vicces? – kérdezte Emmett döbbenten.

-         Isabella telepatikus, és bárkit ide tud hívni. Nem tudom, hogy most tudatos volt-e, de nem úgy néz ki, mintha direkt hívott volna ide téged – nézett Edward kedvesére.

-         Attól tartok, hogy nem szándékosan tettem – mondta Isabella pironkodva. – Bocsánat, próbálok uralkodni magamon, és a képességemen. Ígérem – mondta a lány szemlesütve.

-         Semmi baj, biztos vagyok benne, hogy bele fogsz jönni – kuncogott Emmett és megölelte hugicáját, akit már nem kellett attól féltenie, hogy összetöri.

Isabella is megölelte Emmettet olyan erősen, ahogy csak bírta, majd hirtelen arra lett figyelmes, hogy Emmett kisség zihálva próbálja meg eltolni magától. Isabella rögtön elengedte és hátrébb lépett.

-         Mit csináltam már megint? – kérdezte kissé félve.

-         Nem csináltál semmit, hugi. Csak még nem érzed az erődet, de majd hozzászoksz. Ne bízd el magad, csak pár hónapig leszel nálam erősebb – vigyorgott Emmett.

-         Erősebb? Nálad? Jézusom! Akkor talán mégis távol kéne tartani engem a gyerekektől – mondta a lány kétségbeesve.

Edward óvatosan odalépett Isabella mellé és átkarolta a derekát. Isabella megpróbált elhúzódni, hogy ne bántsa, de Edward nem engedte, ehelyett lassan közelíteni kezdett az ajkaihoz. Amikor elérte őket a lány ellenállása is abbamaradt. Néhány pillanat múlva Edward elvált az ajkaitól és rá mosolygott.

-         Látod? Nincs semmi baj. Csak Emmett erősen magához ölelt és te viszonozni akartad. Nem lesz semmi baj. A gyerekekre tudsz majd vigyázni – magyarázta Edward.

-         De én Emmettet sem akartam bántani – mondta Isabella.

-         Nem is bántottál, te butus – incselkedett Emmett. – Na gyere ide, próbáljuk meg még egyszer – mosolygott Emmett és újra magához rántotta a lányt.

Isabella most megpróbálta csak annyira szorítani Emmettet, amennyire a férfi szorította őt. Néhány percig álltak így aztán mosolyogva engedték el egymást.

-         Látod, hugi? Meg ez neked. Na, de most már menjetek vadászni, mert hiányzol a kis lurkóknak – mondta még Emmett mosolyogva, aztán félreállt az ajtóból.

Edward kézen fogta Isabellát, és elindult vele ki a kastélyból. Amikor kiértek a férfi egyre gyorsabban kezdett el szaladni az erdő felé, és Isabella is tartotta vele a tempót. A végén már rendes vámpír tempóban rohantak az erdőben. Aztán Edward hirtelen megállt.

-         Mi a baj? – kérdezte Isabella.

-         Semmi baj. Állj meg itt és szagolj a levegőbe – mondta Edward a lánynak.

Isabella tette, amit a férje mondott és mélyen beleszimatolt a levegőbe.

-         Mit érzel? – kérdezte Edward.

-         Sok mindent. Érzem a fenyőket, a tobozokat, a virágokat, mézet, a fű illatát, és valami mást is, amitől kicsit jobban fáj a torkom – sorolta Isabella.

-         Rendben, akkor most koncentrálj arra, amitől szomjasabb lettél és hagyd, hogy az ösztöneid vezessenek – magyarázta Edward.

-         Rendben – mondta Isabella és behunyta a szemét.

Még néhányat szimatolt a levegőből aztán nekiiramodott és csak rohant arra, amelyről érezte az illatot. Halványan érzékelte, hogy Edward is ott rohan mellette.  Aztán meglátta a csordát. Kiszemelt egy állatot és rohanni kezdett felé, majd rávetette magát és ösztönösen, ahogy a férje mondta inni kezdett. Nem is érzékelte a külvilágot, csak azt tudta, hogy innia kell. Miután végzett a szarvas tetemét letette a földre és szemével Edwardot kereste. Meg is találta nem messze, egy szarvast tartott a kezeiben, de hozzá sem ért. Isabella értetlenül meredt rá.

-         Nagyon ügyes voltál, de arra gondoltam, hogy így gyorsabban végzünk, és akkor hamarabb érünk vissza a gyerekekhez – mosolygott Edward és a szarvas felé biccentett.

Isabella azonnal ott termett mellette és a szarvas mellett, majd tekintetét Edwardéba fúrta.

-         Kérlek, te is igyál velem – kérte Isabella.

-         Nem, Szerelmem, te biztosan szomjasabb vagy nálam – mondta Edward.

-         Látom rajtad, hogy szomjas vagy. Nem tudsz átverni. A szemed már nagyon sötét árnyalatú. Szóval vagy együtt vagy engedd el a szarvast – mondta a lány határozottan.

Edward megadóan lesóhajtott, majd egyszerre hajoltak le a szarvashoz. Miután végeztek Edward megfogta felesége kezét és rámosolygott.

-         Mehetünk? – kérdezte a lánytól. – Vagy még szomjas vagy?

-         Nem vagyok szomjas. Jól vagyok. Menjünk, már nagyon hiányzik July és Anthony – mosolygott a lány.

Ahogy ezt Isabella kimondta azonnal el is kezdtek futni vissza a kastélyhoz, ahol a gyermekeik már várták őket.

 

45. fejezet

Isabella és Edward egymás kezét fogva rohant a kastély bejáratáig. Edward kitárta az ajtót a lány előtt és újra megfogta a lány kezét, majd arra kezdte vezetni, ahol a gyerekek voltak. Amikor az ajtóhoz értek és Isabella meghallotta a szívdobogásokat megtorpant.

-         Mi a baj, Kicsim? – kérdezte Edward értetlenül.

-         Mi van, ha ez mégsem jó ötlet? – kérdezte a Isabella félve. – Mi van, ha rátámadok valakire? Nem akarok bántani senkit – hajtotta le a fejét a lány.

-         Isabella, nézz a szemembe – kérte Edward, amikor pedig a lány nem nézett fel óvatosan megemelte az állát. – Nem lesz semmi baj. Ígérem. Emmett, Jasper, és én könnyen lefogunk, ha szükséges, és bent van még Aro, Carlisle és Daniel is. Ennyi vámpír ellen még a te mostani erőd sem elég.

-         Biztos vagy benne? – kérdezte a lány.

-         Igen, egészen biztos. Ráadásul abban is biztos vagyok, hogy soha nem bántanád a gyerekeket, Marie mamát, vagy Mr. Stevenst. Nem lesz baj. Most szépen bemegyünk, aztán lassan lépésenként megyünk egyre közelebb hozzájuk. Rendben?

-         Rendben, de ne engedj el egy pillanatra sem. Ígérd meg! – kérte a lány.

-         Megígérem. Ne félj, minden rendben lesz – mondta Edward, majd kinyitotta az ajtót.

A kicsiket Rosalie és Marie mama fogta, Mr. Stevens állt a lányok mellett, a pedig többiek mind előttük álltak ugrásra készen. Edward egy pillanatra megtorpant és Isabellát is megfogta maga mellett.

-         Mi a baj? – döbbent meg Isabella. – Csináltam valamit?

-         Nem. Kérlek, lélegezz egy mélyet – mondta Edward és határozottan átkarolta a lány derekát.

-         Rendben – mondta Isabella, majd jó mélyet szippantott a levegőből.

A többiek mind lelapultak egy kicsit, hátha a lány támadásba lendül, de Isabella meg sem mozdult Edward mellől, csak állt ott és mélyeket lélegzett. Mindenki döbbenten bámult rá. Isabella pedig nem értette, hogy mi a baj, hiszen Edward azt mondta neki, hogy mély levegőt kell vennie.

-         Miért bámultok rám így? – kérdezte a lány, amikor már idegesítette a sok rá szegeződő tekintet.

-         Nem fájdult meg a torkod? Nem érzed megint úgy, hogy nagyon szomjas vagy? – kérdezte Carlisle.

-         Nem. Miért lennék szomjas? Hiszen most voltam vadászni Edwarddal, de hiszen tudod – mondta Isabella döbbenten.

-         Tudom, hogy most voltatok vadászni, de attól még most elméletileg szomjaznod kéne az emberi vérre – magyarázta Carlisle.

-         Nem érez vérszomjat. Alig várja, hogy megérinthesse a gyerekeit, és az anyai szeretete határtalan. Mérhetetlenül szerelmes Edwardba. Örül, hogy mindenki itt van vele. Boldog, hogy örökké együtt maradhatunk… - sorolta Jasper, majd abbahagyta, amikor Isabella köhintett egyet.

-         Már elnézést, de megtennéd, hogy nem kürtölöd ki a világnak, hogy mennyi minden kavarog bennem most? – mondta Isabella rosszallóan. – Majd én elmondom mindenkinek, hogy mennyire szeretem, ha nem bánod. Kérlek, hogy csak a lényeget hangoztasd – mondta a lány.

-         Rendben. Szóval, viszont az is tény, hogy nem szomjas. Ellenben, most már nagyon felbosszantottam – vigyorodott el Jasper.

-         Jasper Hale, ezért még számolunk! – hallotta meg a férfi Isabellát a fejében kiabálni, és erre még szélesebben elvigyorodott.

-         A képességét is egyre jobban tudja koncentrálni – mondta Jasper most már nevetve.

-         Na jó, ebből elég. Mi a bajod velem, Jasper? Miért csinálod ezt? Én sem kiabálnám ki a te személyes dolgaidat – próbált meg Isabella megindulni Jasper felé dühösen, de Edward szorosan tartotta.

-         Nyugodj meg, Szerelmem. Kérlek. Jasper most nem tudja miket beszél – mondta Edward higgadtan.

-         Mi az, hogy nem tudja? Talán nincs magánál? Engedj el! – vicsorgott a lány.

-         Az utóbbi napokban nem nagyon érték Jaspert pozitív érzelmek, de most, hogy már te is jól vagy és mindenki hirtelen újra boldog lett eluralkodott rajta egyfajta örömmámor, és ilyenkor önfeledt és boldog. Nem téged akar bosszantani, csak most a jelek szerint te vagy a legboldogabb a szobában és ezért hozzád vonzódik az ereje – magyarázta Edward.

-         Szóval nem szándékos, csak úgy megtörténik? – kérdezte Isabella.

-         Igen – mosolygott rá az egész család.

-         Elmúlik ez? – kérdezte a lány.

-         Igen, csak kell egy kis idő, amíg újra megszokja a pozitív érzelmeket és rögtön normális lesz újra. Kérlek, Szerelmem, addig próbáld meg elviselni Jaspert. Tudom, hogy tud bosszantó lenni, de hidd el, hogy ő is nagyon szeret téged, és nem akar megbántani, csak most nem tudja uralni a képességét. Ez bárkivel előfordulhat nálunk – mondta Edward.

Isabella nagyot sóhajtott, és vett még néhány mély levegőt, hogy megnyugodjon. Aztán ellazult egy kicsit és már nem próbált meg kitörni Edward karjai közül, hogy Jasperre vesse magát.

-         Még mindig nem szomjas, – vigyorgott Jasper. – de most már nem is annyira bosszús.

-         Mély levegő és engedd el a füled mellett – mondta Edward könyörgően.

-         Jól van. Rendben vagyok – mondta Isabella. – Szeretnék a kicsikhez menni. Lehet?

-         Igen, természetesen – mondta Edward és a többiek is bólintottak.

Lassan kicsit arrébb álltak az útból, hogy Isabella előtt legyenek a kicsit. Anthony és July mosolyogva nyújtózkodott az édesanyja felé. A lány kicsit bizonytalanul nézett fel Edwardra, de a férfi csak rámosolygott és bólintott, ekkor Isabella kinyújtotta a kezét a kicsik felé. Marie mama mosolyogva nyújtotta neki oda a gyermekét és Rosalie is csatlakozott. Mikor a lány végre a kezébe foghatta újra a kicsiket olyan boldog mosolyt villantott a családra, amilyet még életükbe nem láttak. Jasper újra szólásra nyitotta volna a száját, de Alice inkább gyorsan befogta, hogy ne rontsa el ezt a gyönyörű pillanatot. July és Anthony szorosan az édesanyjához bújt és mélyeket lélegeztek a megnyugtató illatából, ami bár kicsit megváltozott, de még mindig ugyanolyan nyugtató hatással volt rájuk, mint eddig. Amikor Isabella biccentett Edward felé, ő is közelebb lépett hozzájuk és átölelte őket. Mindenki boldogan, mosolyogva nézte őket. Kivéve Jaspert, aki tele lett volna még mondanivalóval, de Alice szorosan befogta a száját, és így meg sem tudott mukkanni. Aztán a család lassan hátrálni kezdett az ajtó felé, és magára hagyta a kis családot, hogy kiélvezhessék azt, hogy végre megint együtt vannak. A nap villám gyorsan eltelt. Isabella és Edward egész nap a gyerekeivel volt, és a kicsik még azt is megígértették velük, hogy az ő szobájukban aludhatnak közöttük, a nagy ágyon.  Úgyhogy a fürdetés után rö

 
Jogok

Természetesen az összes jog Stephenie Meyert és a kiadókat (legyen az bármilyen nyelvű) illeti. A szereplők, a helyszínek mind Stephenie fantáziájának érdeme.

Az oldalon megjelenő fanfictionöket kérés és a szerző engedélye nélkül elvinni tilos!

 

 
A nap idézete
 
Videók és zenék
 
Ezek vagyunk mi - Avagy bemutatkoznak a szerkik
 
Navigálódj!
 
Heti játék
 
Szerepjáték
 
Fanartok
 
csetelj kedvedre^^

Az oldalt 2-en! szerkesztik!

 
A nagy fanfictioníró pályázat - 2010
 
A történetek
 
Cullenék karácsonya - Cullens' Christmas - a novellák
 
Miként lettem a Volturi tagja?! - a novellák
 

Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak