- Szerinted mit fognak szólni? - kérdeztem Jake-t, miközben magamat bámultam a tükörben
Sehogy sem tudtam eldönteni, hogy a kék vagy a zöld ruhát vegyem e fel.
- Mihez? - kérdezett vissza Jake értetlenül.
Rosszallóan megcsóváltam a fejem. Mintha nem erről beszélnék neki vagy egy órája.
- Hát hozzánk! Hogy összeházasodunk! - válaszoltam mérgesen.
Jake elmosolyodott, s hátulról átölelte a derekamat.
- Szerintem azt szeretnék, hogy te boldog legyél, s remélem, hogy mellettem az vagy. Ha igen, nem lesz semmi kifogásuk az ellen, hogy a feleségem légy - csókolt bele a nyakamba.
Megfordultam, fejemet a mellkasához szorítottam, jó szorosan átöleltem.
- Melletted én vagyok a világ legboldogabb nője. De van egy kis gond. Te vérfarkas vagy én meg amolyan vámpír féleség, szóval elég nagy a fajtabeli különbség közöttünk. Nem fogja ez zavarni mondjuk... a tanácsot? - kérdeztem félve.
Jake megrázta a fejét, de nem eresztett el.
- A tanácsnak semmi közi ahhoz, hogy mi hogy vagyunk egymással. Ez az én életem, nekik nincs beleszólásuk - felelte dacosan.
- De ha mégis? - kérdeztem, s nagyon aggódtam.
Nem akartam, hogy Jake miattam kerüljön bármiféle bajba. Nagyot sóhajtva kissé eltolt magától, mélyen a szemembe nézett.
- Nessie, nem lesz semmi baj, érted? Ha lenni is bármi, az nem a te hibádból történne! - nyugtatgatott.
- Szóval szerinted is történhet valami rossz? - aggodalmaskodtam, szavaiból ezt vettem ki.
Jake mérgesen összeszűkítette a szemeit.
- Hagyd abba, kérlek! Nem akarok vele veszekedni ilyen semmiségek miatt! - vonta meg a vállát.
- Nekem a te biztonságod nem semmiség - akaratoskodtam.
Jake visszafordult felém, két keze közé vette az arcomat, komor ábrázattal hajolt közelebb arcomhoz.
- Értékelem, hogy ennyire aggódsz értem, de tudok magamra vigyázni édesem! Inkább a saját biztonságoddal törődj, kérlek, ne az enyémmel! Te sebezhetőbb vagy nálam! - mormogta.
- Nem hinném! - feleltem durcásan, zavart, hogy gyengének hitt.
- Tanultál valaha harcolni? - mosolyodott el, a választ előre tudta.
Nem is feleltem, csak mogorván karba fontam a kezeim.
- Na látod! - simított végig az arcomon, s egy apró csókot lehelt a homlokomra - Nem akarom, hogy megint miattam aggódj! Verd ki a fejedből a tanácsot, s gondolj inkább ránk!
Beleegyezően bólintottam, de nem tudtam eleget tenni kérésének. Aggódtam. Nagyon. Jobban mint kellene, s kezdtem rájönni arra, hogy Jake az én mindenem. Eddig is sejtettem, sőt, valamilyen szinten már tudtam is, de most valahogy jobban ragaszkodtam hozzá, mint valaha. Mintha én is belevésődtem volna vámpír létemre. Fura.
- Mennünk kellene - jelentettem ki hirtelen.
Jake-t meglepte hirtelen téma váltásom, de nem fűzött hozzá semmit sem. Mindent összeszedtünk, s indultunk először a farkasokhoz. A farkasok alatt nem a tanácsot, hanem Jake, és valamilyen szinten az én barátaimat értem.
- Ne izgulj! - simogatta meg a karomat, mikor remegő karokkal indultam el mellette.
- Nem izgulok. Csak... á hagyjuk! - legyintettem.
Jake megfogta a kezemet, s így sétáltunk tovább kéz a kézben. Nem telt sok időbe, míg odaértünk a tűzhöz, ahová meghívtuk a többieket.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket kedvesen.
Jake mindenkivel kezet fogott, barátait megölelgette.
- Mi szél hozott ide titeket megint? Legutóbb a szerződés miatt akartatok velünk találkozni, most mi a helyzet? - kérdezte Jared mosolyogva.
- Semmi olyasmi, megnyugtatlak! - nevettem el magam könnyedén.
Az ő közelükben valahogy nem tudtam magam rosszul érezni. Jake bíztatóan megszorította a kezem.
- Szeretnénk valamit elmondani nektek, Nessie-vel - kezdett bele Jake. - Arra jutottunk, hogy eljött az idő arra, hogy összekössük az életünket.
Elmosolyodtam, s megvizsgáltam a farkasok arcát. Értetlenül néztek ránk, nem tudták, mire akarunk kilyukadni.
- Eljegyeztük egymást! - jelentettem ki lelkesen, mire minden farkas üdvrivalgásban tört ki.
- Gratulálok! - nyújtotta Jake felé a kezét Jared, majd engem is megölelgetett.
- Átírjátok a történelmünket haver! Egy farkas és egy vámpír! Izgalmas házasság elé nézünk! - viccelődött Paul.
Jake elnevette magát, s én is kezdtem feloldódni.
- Gyertek, ünnepeljünk együtt, ha már ennyire jó hírt hoztatok nekünk! - vigyorgott Embry, s hirtelen, mintha a semmiből halászta volna elő, a kezében már ott is volt egy üveg pezsgő.
- Ez meg hogy került ide? - kérdeztem kíváncsian.
Embry megvonta a vállát.
- Ha már kijövünk ide, gondoltam hozok magammal túlélő készletet. Van egy csomó szendvics is. Bár erre a hírre nem számítottam! - vigyorgott.
Jake magához húzott, s még egy darabig elviccelődött Embry-vel, majd leültetett az egyik farönkre.
- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem, mikor Jake már vagy a századik szendvicset emelte a szájához.
Már vagy két órája a parton ültünk, nevetgéltünk, beszélgettünk egymással. Nagyon jól éreztük magunkat, a farkasok igazi móka mesterek voltak.
- Persze, szívem - mosolyodott el.
- Christinaval mi van? Rég nem hallottam felőle... - motyogtam elgondolkodva.
Jake megvonta a vállat.
- Fogalmam sincs. Két hete elutazott a szüleihez, nem mondta, mikor jön vissza - válaszolta tele szájjal.
Nem kérdeztem többet, hisz azt vettem észre, hogy Jake kábé annyit tud, mint én.
- Nem kellene már mennünk? - kérdeztem több percnyi csend után.
- Hová? - értetlenkedett.
Megforgattam a szemeimet.
- Szerinted? A világ végére! - gúnyolódtam.
- Ja... a szüleidhez! Bocsi, teljesen kiment a fejemből. Na, a jó buli után jön a halálom! - válaszolta savanyúan.
Nem válaszoltam erre a megjegyzésére, bár kicsit sértett, hogy már előre eldönti, hogy semmi jó nem történhet az én családomnál. Elköszöntünk a farkasoktól, s már indultunk is a Cullen házhoz. Gyalog, jobban mondva futva mentünk. Jake farkas alakban, én pedig normálisan rohanva. Jake nadrágját én cipeltem. Mikor odaértünk, odaadtam Jake-nek a nadrágot, s amíg ő visszaváltozott és felvette azt, illedelmesen elfordultam. Amikor végzett, odasétáltam hozzá, s nagy boci szemekkel kértem:
- Viselkedj jól velük, oké? Nagyon szépen kérlek! - szinte már könyörögtem neki.
Nem akartam balhét se most, se később.
- Majd úgy viselkedek, ahogy megérdemlik! - felelte morcosan, de mikor észrevette morcos arc kifejezésem, gyorsan mást válaszolt.
- Békét kötöttem Edwarddal, nem? Nem lesz gond! Jó fiú leszek - ígérte, s teljesen őszintének tűnt.
- Köszönöm - néztem rá hálásan, s közben a has izmát kezdtem el tanulmányozni.
- Mennünk kellene! - sürgetett, de azért szélesen elvigyorodott.
- Mi van? - értetlenkedtem.
- Elég nagy érdeklődést tanúsítasz a testem iránt nem igaz? - vigyorgott.
Bosszúsan megböktem a mellkasát, s hátat fordítva neki a ház felé indultam. Végig mögöttem jött, s hallottam, ahogy még mindig kuncog. Be sem kopogtam, mire Alice már nyitotta is ki az ajtót.
- Nessie! - üdvözölt vidáman, s jó szorosan megölelt.
Jake felé illedelmesen bólintott egyet köszönésképpen, s neki is feltűnt, szerelmem milyen szórakozott.
- Szia Alice! Örülök, hogy látlak! Jake-l meg ne törődj. Egy kissé agyára ment valami! - legyintettem.
Alice elmosolyodott, s lelkesen húzott befelé a házba. Mindenkinek köszöntem, s úgy vettem észre, nagyon örülnek annak, hogy látnak. Még Jake-l sem volt semmi bajuk, udvariasan köszöntötték, Emmett még egy kicsit viccelődött is vele.
- Minek köszönhetjük a látogatást? - kérdezte Esme kedvesen - Nem mintha nem örülnénk, csak tudod kissé meglepett, hogy itt vagytok. Biztosan nem ok nélkül jöttetek.
Megértettem, miért van ennyire meglepve, mert be kell vallanom, eléggé elhanyagoltam őket az utóbbi időben. Ezt nagyon bántam.
- Nagyon sajnálom, hogy nem jöttem gyakrabban! - néztem rájuk bocsánat kérően - Nem is mentegetőzők, mert erre nincs mentség. Ígérem, a továbbiakban többször jövök majd. S igen, Esme, nem ok nélkül jöttünk!
Odanyújtottam a kezem Jake felé, aki azonnal mellém állt, s megfogta.
- Kicsim, remélem valami jó hírrel fogsz szolgálni - mosolyodott el anya.
Apa, aki mellette állt, előre lépett, s a kezét nyújtotta Jake felé.
- Gratulálok! Nincs semmi kifogásom ellene - mondta nyugodtan.
Értetlenül meredtem rájuk, csak úgy, mint a többiek.
- Jacob és Nessie eljegyezték egymást - jelentette ki mosolyogva
Mindenki mosolyogni kezdett, s sorban gratuláltak nekünk.
- Kicsim, annyira boldog vagyok, hogy boldog vagy! - ölelgetett meg anya.
- Ezt sürgősen meg kell ünnepelni! - kiáltotta el magát lelkesen Alice.
Már előre tudtam, hogy mit fog mondani.
- Szerintem húzzunk el innen! - mondtam sürgetően Jake-nek, de ő visszatartott.
- Most az egyszer hagy élvezze ki a helyzetet! - mosolyodott el.
Beláttam, hogy igaza van. Ha már ennyire elhanyagoltam őket, akkor Alice megérdemli, hogy szervezzen egy bulit. Olyat amilyet akar.
- Csak ne tartson sokáig! - figyelmeztettem, mire elvigyorodott.
Elkezdte hívogatni az ismerőseit, s azonnal nekilátott készülődni. Segítettünk neki Jake-l, s közben nagyon jól elszórakoztunk. Most az egyszer valamennyire örültem a bulinak, hisz az enyém volt. Az enyém és Jake-é.