(Carlisle szemszöge) 

Épp hogy hazaértünk, hyposzag ütötte meg az orromat. Esme épp a konyhában takarított…súrolt valamit.

-Hát te mit csinálsz itt?

-Oh…hát…takarítok.

-Azt én is észrevettem, csak azt nem tudom, hogy miért súrolod a konyhapultot hypoval.

-Alice elvágta a kezét-jelentette be Rose. Épp belépett, és gúnyosan nézett.

-És Jasper?-kérdeztem.

-Gond nélkül ellátta. Úgy találtunk rájuk, hogy épp a konyában ültek, elég közel egymáshoz. Szerintem csókolóztak.

-Nem éppen. Pont akkor rontottatok ránk, amikor épp elkezdtük volna…-szólt közbe Jasper, amint futott le a lépcsőn-De azért örülnék, hogyha megnéznéd, hogy minden rendben van-e vele.

-Rendben. Megnézem. Majd elmondod, hogy volt?

-Persze!

-Én is itt vagyok-táncolt le Alice is a lépcsőn.

-Na, gyere ide. Megnézem a kezedet.

-Jaj, Jasper olyan ügyes volt! Még csak meg se fordult a fejében, hogy bántson!

-Tényleg? Igaz ez Jasper?- néztem rá Jasperre.

-Hát…valahogy úgy volt…de azért nézd meg! Alicenek túl jó illata van, lehet, hogy nem figyeltem oda eléggé!

Alaposan megvizsgáltam mind a kötést, mind a varrást, és kissé megdöbbenve tapasztaltam, hogy tökéletesen van megcsinálva.

-Tudod, Jasper, ha Alice miatt nem is tudtál rendesen koncentrálni, egy ilyen kötésre még egy orvos is büszke lenne.

-Tényleg? Látod, én mondtam, hogy nagyon ügyes vagy!

-Alice, kicsim, örülök, hogy örülsz, de azért ha lehet, fogd vissza magadat egy kicsit.

-De hát Jasper…jó, tudom, hogy érted, de annyira boldog vagyok!!!

-Ennek örülök, viszont ha lehet ezt a többieknek ne nagyon mondjátok el. Épp elég nekem Alice lelkendezése is, aki meglepően vidám ahhoz képest, hogy épp most vesztett egy csomó vért…

Alice elkezdett nevetni, majd Jasper tanácsára visszamentek a szobájukba. 
 

(Jasper szemszöge) 

Visszamentünk a szobánkba. Szerintem Alice kicsit túlreagálja a dolgot. Jó, oké, tudom, hogy még csak nem is gondoltam rá, hogy bántsam, de ez csak természetes, hiszen Alice az életem. Sohasem tudnám bántani őt.

-Mi a baj?-kérdezte Alice.

-Semmi. Épp azon gondolkodtam, hogy eljönnél-e velem vacsorázni?

-Vacsorázni?

-Úgy gondoltam, hogy te eszel, én meg nézlek…

-Már kezdem megijedni-mosolygott.-Én benne lennék. –Hova mennénk?

-Nem is tudom. Foglalok helyet valami puccos helyen. Ott mindig van gyertyafény.

Alice elkezdett nevetni azzal a tündéri nevetéséve, amit úgy szeretek.

-És mikor lenne ez a vacsora?

-Mikor szeretnéd?

-Holnap? Ja, az nem jó, mert akkorra beszélték meg Carlisle-ék az újabb találkozót a farkasokkal. Akkor holnapután. Jaj, már alig várom!

-Igen, tudom. Illetve érzem. De honnan tudod, hogy mit beszéltek Carlisle-ék?

-Miközben átöltöztem volt egy látomásom.

-Ja, értem. Akkor foglalok helyet holnaputánra.

-Szeretlek, Jasper.

-Én is szeretlek. Nagyon.

Alice odabújt hozzám, majd szinte egy szempillantás alatt elaludt.